2021. június 2., szerda

KOMMENT 0602 BARKÁCSOLJUNK NYUGDÍJAT


Bajban van a  nyugdíjrendszer, jöhetnek az ügyeletes megváltók, a maguk felettébb kreatív ötleteivel.
Most éppen tenyészprémium készül a nyugdíjból, ami felettébb dicséretes, minden nyúl támogatja.
Mert legfőbb kincsünk a gyermek, ezért is csináltunk a családi pótlékból alamizsnát.
Ezért gondoljuk mi, meg a Móricka azt, hogy a hetven év múlva kifizetésre kerülő nyugdíj ötven évvel  első folyósítása előtt olyan afrodiziákum lesz, hogy a munkavállalók - leánykori nevükön a zemberek - a műszak után farokfelcsapva rohannak majd haza vagy a barátnőjükhöz nemzeni.
A kis jövevény buksiját simogatva merengenek el a majdani boldog nyugger-éveken, miközben tudják, hogy anyjuknak-apjuknak legfőképpen a lábaik egészségére kell figyelniük, ha előbb akarnak a kukához érni, mint a patkányok.
Szerintem nem kell a nyugdíjak megállapítása során semmit semmihez sem igazítani, tisztességes munkáért tisztességes fizetést kell adni, abból kell felhalmozni az időskorra valamilyen olyan értelmes formában, melyben nem a bankok híznak, csak megmarad a felhalmozott pénz értéke.
A nyugdíjakat kell majd hozzáigazítani a társadalom jövedelmi viszonyainak változásához, az inflációhoz, a bérek növekedéséhez, aztán meg nem kell kenetes pofával jótékonykodni, mert a nyuggerek - az én korosztályom is - aktív élete során legalább kétszer állította talpra ezt az országot, igaz, ennyi léhűtőt nem kellett eltartania luxus-színvonalon, mint manapság kell.
Szóval csak egyszerűen, vissza a svájci indexálást, a nyugdíj legyen nyugdíj, a családtámogatást, a családi pótlékot adjuk rászorultsági alapon, a gyermeknevelést támogassuk közvetlenül, étellel, tanszerrel, ruhával, ha kell tüzelővel, de ne keverjük össze-vissza a dolgokat.
Hogy valaki egy gyereket szül vagy hatot, az ne legyen becsület és dicsőség dolga, fogadjuk el azok döntését, akik a terheket viselni fogják és ne szóljunk bele a döntésükbe, mert a világ és benne az emberek sokfélék, sokféle indíttatással, tradícióval.
Viszont a nők számára legyen ingyenes a legkorszerűbb fogamzásgátlás is, és a megszületett gyermekek számára nyissuk ki a világot, ne legyen a sorsa már a fogantatás pillanatában egész életére meghatározott.
Szerintem...


Az ukrán elnök szerint Németország és Franciaország fél elismerni, hogy Oroszország agresszor

Volodimir Zelenszkíj ukrán elnök elvárná, hogy a két európai hatalom keményebben lépjen fel Oroszországgal szemben, és azt vizionálja, hogy az oroszok le fogják rohanni Kelet-Ukrajnát, ami csak azért irreális, merthogy az oroszok ott vannak már a Donbasszban, méghozzá eléggé régen, és az ukrán nacionalizmus nem nagyon hagyott nekik más kiutat, mint saját önrendelkezésük katonai megalapozását.
Ukrajna - és amatőr elnöke - képtelen számolni a világpolitikai realitásokkal, folyamatosan folytatja azt a politikát, melyet az orosz vezetés kénytelen országa veszélyeztetésének tekinteni.
A kérdés az volt, hogy Ukrajna NATO-tagságával veszélyeztetni akarja-e az orosz államot, az viszont soha nem volt kérdés, hogy Moszkva eltűri-e ezt?
Nem kell ehhez külpolitikai zseninek lenni, hogy tudjuk: nem fogja soha eltűrni, mert Ukrajna területi nagysága, gazdasági potenciálja ezt kizárja.
Meg kellene találni Ukrajnának a modus vivendit, ami elfogadható Oroszországnak is, és ehhez éppen annyira jól jöhet a 18% orosz nemzetiség, mint amennyire ma problémát jelent.
Nem segíti a megbékélést, hogy Ukrajna elzárta a víztől a Krímet, és egyáltalán nem kizárt, hogy Oroszország erővel szerez érvényt akaratának, melyet megalapoz, hogy a vízellátás megszüntetése alapvető emberi jogot sért, és nem az első háború lenne a világban, mely ezért tört ki.
Ukrajna Belorusszia és Oroszország között harapófogóban van, Lukasenkónak pedig nemigen van ebben a kérdésben (sem) önálló mozgástere, és ha például azt nézzük, hogy a szintén határos Magyarországgal sem ápol túl jó kapcsolatokat, akkor sok jóra nem számíthat Zelenszkíj.
A politikai realitások figyelembevétele csak segíthetne Ukrajnán, de a nacionalisták arrafelé sem épeszűek...

:O)))

5 megjegyzés:

1970 írta...

"aztán meg nem kell kenetes pofával jótékonykodni, mert a nyuggerek - az én korosztályom is - aktív élete során legalább kétszer állította talpra ezt az országot, igaz, ennyi léhűtőt nem kellett eltartania luxus-színvonalon, mint manapság kell."

Kedves PuPu!

Az egész posztod nagyon tetszett, de a fenti gondolatsorod különösen.

kekec írta...

Pupu, már megint tökéletesen egyetértek veled, ezért egy kicsit más:
Belegondoltál már abba, hogy a végén a CÖF-től kölcsönkért molinó mögött vonulhatunk?
http://www.atv.hu/belfold/20210602-gyurcsany-magyarorszag-nem-akar-sem-kina-sem-oroszorszag-gyarmata-lenni/hirkereso

magyarmagyar írta...

Az ukránok biz fura egy társaság. Anno voltunk ott dolgozni. Vittünk egy volt katonatisztet tolmácsnak, aki kb. anyanyelvi szinten beszélte - az oroszt. Két napig nem álltak velünk szóba, merthogy ők nem tudnak oroszul. Végül aztán egy magyar nemzetiségű ember került Munkácsról, aki ukrán tolmácsnak megfelelt. Mindezt úgy hogy pár száz éve orosz a hivatalos nyelv de 1944 óta biztosan. Tudom persze hogy megszállás meg minden, de hát akkor is...

Névtelen írta...

Ez tényleg jó volt!(Grat!)
Mano

Attila írta...

Üdv!
Kedves magyarmagyar!
Tényleg fura társaság. A II. VH. alatt az ukrán partizánok egy része a németek ellen, egy másik része az oroszok, harmadik része pedig mindkettő ellen harcolt.

Attila