Bloggerkedésem során negyedik alkalommal írok most október
23.-ról.
2009- ben kezdtem, az én 56-omról írtam,
meg a nap
eseményeiről, - két posztot is egyszerre.
2010-ben ugyanezzel a címmel
írtam , szinte ugyanazt, - a lustaság vagy a figyelmetlenség volt az oka,
már nem is emlékszem, ma már mindegy is.
Aztán 2011-ben kint voltam a
Millán, na, ezt a bejegyzésem szívesen vállalom ma is, mert az akkori
helyzetnek tökéletesen megfelelt, tele voltam várakozással.
Utána sokáig nem történt szinte semmi - márciusban megint
óbégattunk egy jót, de a bajok csak szaporodtak.
Idén is ott leszek a Millán, jön velem a testvérem, jönnek
az unokáim, de a lelkesedés azért már alábbhagyott és a várakozás is csitult –
és ennek nem az én elkötelezettségem megkopása az oka.
Szívesen lelkesednék én idén is, de a magukat demokratáknak
tartó szervezetek megosztottsága elkeserít, az meg méginkább, hogy lassan úgy
néz ki, hogy a magát egyelőre Milla Egyesületnek nevező Civil Párt úgy gondolja,
hogy csak ők a felkentek, akik elő tudják írni az országnak a frankót.
És akik azt gondolják, hogy az orbánizmust utálni és
megvetni csak annak szabad, akinek a hasára nincs kitűzve pártjelvény - kivétel
a gyevi bírót meg a Milla Egyesületet.
Más meg nem is akarja utálni, inkább még megvárná, míg
Magyar Nemzet félórákra kell járnia.
Ez persze butaság, én még azt is el tudnám képzelni, hogy tisztességes
szervezés mellett egymás mellett utálja a mi kis magyar totalitarista
államunkat és annak Vezérét két magát civilnek tartó ember között a
kétségbeesett kereszténydemokrata meg a vörös csillagot kitűző, reménytelen
ideákat kergető kommunista, merthogy azok közül sem híve mindenki a totális
államnak.
Reménytelen eset, itt egységet kovácsolni, egységbe
tömörülni bármely célra csak úgy lehet, ha azonnal megjelöljük, hogy a
sajátjaink közül kit kell utálni, kirekeszteni, kivel kell hepciáskodni, kiket
és kit kell sértegetni, mert akkor örül a magyar demokrata lelke és kisüt
felette a nap.
Komolyan mondom, lassan nevetségesebb ez a társaság, mint Orbán
Viktor.
Mikor elolvasom TGM kényes fintorgását Bajnaival
kapcsolatban, vagy megnézem a televízióban Juhász civilvezér kisebbségi
érzéstől fűtött – egyébként értelmetlen és a helyzethez semmiképpen nem
illeszkedő - kirohanását Gyurcsány ellen, akkor csak sírni, vagy röhögni lehet,
és csak arra tud a normális ember következtetni, hogy ezek az emberek éppen
annyira szeretnének vezérek lenni, mint Orbán.
Na jó, TGM meglehet, Szuszlov babérjaira pályázik.
És akkor még ott van Bajnai Gordon, akinek politikai jövője
úgy lebeg ég és föld között, mint Mohamed koporsója.
Mindenesetre holnap színt kell vallania.
Ha ezt nem teszi, akkor kár az egyesület alapítására
befizetett illetékért, látogassa meg inkább azon a pénzen Németh Miklóst.
Ha meg színt vall, és abban az szerepel, hogy mindenkit hív,
aki a demokrácia híve, aki úgy látja, hogy helyre kell hozni az országot
gazdaságilag, politikailag, mentálisan, és ebben ő – ha igény van a személyére
- vezető szerepet kíván vállalni, akkor mögé kell állni.
Mindenesetre a holnapi nap mérföldkő lesz a demokratikus
ellenzék életében, ha a tömeg azt skandálja majd, hogy „Egységet!”, akkor nyert
ügyünk van, ha beáll az önjelöltek mögé, akkor csókoljuk meg kollektíve Vityka
fenekét, oszt kérjünk tőle alázatosan bocsánatot.
Ha ez így lesz, akkor eldobtuk az esélyt, hogy ezt a kis
akarnokot békés úton eltávolítsuk, és akkor innentől kezdve már csak idő
kérdése, de vér fog folyni a pesti utcán.
Lehet nem holnap, lehet nem jövőre, de amerre ez az ország
jelenleg tart az nem Európa, márpedig ázsiai országokban ázsiai megoldások
születnek.
Azt gondolom, a holnapi nap nem az ezerszer pöcegödörbe
lökött 1956-ról fog szólni, hanem inkább a demokráciáról, a nemzet demokrácia iránti
elkötelezettségéről, a szabadságról.
Azt se feledjük, hogy a Milla tüntetésétől gyalog tíz percre
ott gyülekezik a múlt, fekete ruhákban, árpádsávos zászlók alatt.
Ők ugyan jövőt kínálni nem tudnak az országnak, de tudnak
célpontot kínálni a gyűlölködőknek, a megvezetett, nem túl okos embereknek,
felelevenítve ennek az országnak legszégyenteljesebb napjait.
Ezek az emberek az erőszak hívei.
Míg Orbán a maffia által kisajátított állami erőszakot
kedveli, addig ezek a nyers fizikai erőszak hívei, akik azt gondolják, hogy ha
elkezdik a gyilkolást, csak más vére hullhat.
Hibás az elképzelés – az erőszak erőszakot szül, miként a
kilátástalanság is.
Sok múlik a holnapi napon, de – bár leszámolva az
illúziókkal - ott kell lennünk, nem szabad, hogy a demokrácia ellenségei azt
gondolják, hogy az erő velük van.
Mert hozhatnak ide eleven pajzsként erdélyi gyerekeket,
hozhatnak lengyel vendégmunkásokat, de hogy mi lesz ebben az országban,
mégiscsak mi, tízmilliónyian fogjuk eldönteni.
Hát találkozzunk holnap mi, európai magyar demokraták,
legyünk elszántak és határozottak, ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni!
:O)))
9 megjegyzés:
kedves Pupu, én is szorongok a holnapi nap miatt. De most hiányzott a liba.
Hát majd holnap vezetgetem, pórázon, jó?
:O)))
Sajnos egyetértek. Fogalmam nincsen, miért vagyunk ilyenek, miféle átok ez rajtunk és miért nem tudunk erről lemondani. 40 évig hallgattam, hogy egységben az erő!
Azok is hallgatták, akik most mindenkor és minden helyzetben igyekeznek elfelejteni. (A libák már régen útirányt változtattak!)
Pupu, én a magam részéről fel fogok nyújtózni, és a magasban összekulcsolom a két kezemet, és Összefogást fogok kiabálni, ahogy a csövön kifér. És ha van értelmes ember (netán kettő is)mellettem, akkor velük fogok összekapaszkodni. REMÉLEM SOKAN LESZÜNK, és EZT a gesztust nem lehet majd félreérteni, még egy Juhász félének sem.
Ezzel együtt remélem, hogy ez a vita az ellenzéken belül már csak a "csipkedési sorrend" eldöntésére megy a tyúkudvarban, és már mindenki rájött, hogy a közös ellenség a róka. És sok lúd - disznót győz a mondás szerint, viszont azt történelmi tények igazolják, hogy a libák iszonyatos zajt tudnak csapni és ezzel meg tudnak őrizni a nagyobb bajtól.
És ez a vita legalább demokratikus: a nyílt színen zajlik, és így van esélyünk befolyásolni a kimenetelét nem úgy, mint a rendszerváltásnál, ahol naponta csak néztünk, mint Rozi a moziban.
Azt hiszem ehhez hozzá kell szoknunk, mert széleskörű összefogásban nagyon eltérő vélemények csakis ilyen vitákban csiszolhatók össze. Most kipróbáltuk, milyen az, ha Egyeskének nem lehet visszapofázni, és az van, amit ő akar.
AKKOR MÁR INKÁBB A NYÍLT VITÁK! Persze, ha az alapállásban meg tudnak állapodni: DEMOKRÁCIÁBAN, ÉS AZ AZT ELŐSEGÍTŐ ÖSSZEFOGÁSBAN.
Nem lesz itt semmi. Már a beszédeket is olyanok mondják, akiknek nincs húzóerejük. TGM? Ugyan már! Juhász? Ne már. Nem elég az, hogy kritizálnak. Azt mindenki tud. Bajnainak még hangereje sincs, nem hogy lelkesíteni tudjon. Olyanok kellenének, mint Gyurcsány, akiben van lelkesedés és lendület. Az lesz, ami szokott. Pitiánerség. Aztán mindenki szépen hazaballag és jöhet a Békemenet Orbán dicsőségére.
Valami hiba lehet a rendszerben!
Amikor megosztani szeretném a Face-n, következetesen a „...De Kusza Szem ismét győzött.” szöveg ugrik be.
Tudna valaki segíteni?
Wittner Mária:"Ezekből a vörös könyves kommunistákból lettek az élkapitalisták. Egész életüket átszövi a hazugság, és még mindig vissza akarnak jutni a hatalomba. Erről szól a 23-i tüntetésük is, ezt tervezik, de nem fog menni. Az az ember, aki mindig megbotránkozott a hazugságon, az nem tudja elfogadni azt a hazugsághalmazt, amit be akar adagolni nap mint nap a baloldal a parlamentben ma is”
NAGYON IGAZ MINDEN SZAVA!!!
Látod "Pupu"!
Bajnai azt mondta amit kell és amit te is.
Walk!
Ugye nem akarod, hogy soroljuk az unalomíg ismert Pozsgai és tsai ex főkomcsik nevét akik ma a FideSS-ben sütögetik a pecsenyéjüket.
Oszt, hogyan is volt ezzel a Mariskával? A perében szereplőket kivégezték ő véletlenül megmenekült. Nagyon hiteles a nyanya!
Megjegyzés küldése