MIKOLA

Megkapta hát a selyemzsinórt a Nemzet Orvosa.
Igaz, a vezér kent rá kis mézet is, hogy legyen mit nyalogatnia az édes-bús párizsi éjszakákon az obsitos harcosnak.

Ismét szegényebbek lettünk egy vidám színfolttal, egyúttal átmenetileg pont került az egészségügy átalakításáról szóló kormánypárti belvita végére - Orbán locuta-causa finita…

Orbán megerősítette, hogy Szócska államtitkár továbbra is bírja bizalmát, Mikolát meg személyesen kérte meg, hogy vállalja el a párizsi magyar OECD nagykövet tisztségét.

Nem ő az első száműzött, Orbán összes kollegája már hasonló sorsra jutott, ott vágják a fát a Magyar Gulagon Brüsszelben, a Fidesz Európai Parlamenti képviselőjeként - ugyan jó körülmények között, de kiiktatva a politikai életből.

Erre a sorsra jutott most Viktor hajdani helyettese is, aki annyival járt jobban a többieknél, amennyivel szebb város Párizs Brüsszelnél, és az OECD annyival járt rosszabbul a cserével, amennyivel felkészültebb és diplomáciai tapasztalatokkal jobban felvértezett volt elődje, Gottfried Péter…

Aki egyébként Orbán uniós tanácsadójává avanzsált, és akit a szocialisták neveztek ki nagykövetnek, annak utána, hogy az első Orbán-kormányban államtitkár-helyettes volt.
Jó lenne legalább egyetlen hasonló pályaívű szocialista politikussal találkozni, de persze ez csak a fantázia birodalmában fordulhatna elő…
Ezzel Mikola meg is szűnt tényezőnek lenni a magyar egészségügyben, ez alkalommal rossz lóra tett.
Lehet, hogy még magának a Bölcs Tanítónak is feltűnt, hogy Szócska államtitkár mennyivel higgadtabban és koncepciózusabban intézi az egészségügy dolgait, mint Mikola doktor intézte volt valaha is.
Gondolom, mikor megtudta a gyászos hírt a Szent László kórház volt főigazgatójaként mélyreható ismereteket szerzett szakember, farokfelcsapva elrohant a Nagycsarnokba, venni egy kis szalmonellás disznósajtot vagy kalbászt, imígyen kívánva véget vetni eme szomorú földi pályafutásnak.
Aztán győzött benne a pragmatizmus, és a csarnok helyett egy könyvesboltba ment és vett egy francia nyelvkönyvet.
Mecsoda veszteség ez a nemzetnek, mecsoda bánat!
Nem mondom, Mikola doktornak lényegesen kényelmesebb volt ellenfelének lenni, mint harcostársának, ugyanis Mikola doktor időnként elkezdett elszabadult hajóágyú módjára viselkedni.
Amerre elhaladt romok és könnyező szövetségesek maradtak utána.
Legszebb alakítása az volt, mikor a kettős állampolgárság ügyében kifecsegte a családi titkokat, megjövendölve a választójog megadását külföldön rekedt honfitársainknak és megjövendölve a Fidesz húsz éves uralmát, az akkor még csendben trükközgető Viktor legnagyobb örömére.
Kapott ugyan a választási győzelem után funkciót, de messze nem olyat, melyet magának elképzelt, de erre sem kapott a fejéhez és kinyilatkoztatgatott, ami senkinek sem tetszett istenigazából - legkevésbé az egyébként is ezer konfliktussal küzdő Orbánnak.
Így hát a Hazafias Népfront politikai ambícióktól fűtött volt alelnöke most mehet Párizsba zabot hegyezni, de attól azért ne tartsunk, hogy éhen fog halni szegény.
Volt érzéke az üzlethez, és miközben főnöke vadul szájalt az egészségügy privatizációja ellen, ő a csendben nyomult a képalkotó eljárások házatáján.
Jelleme acélos, a nepotizmus nagy ellensége, ezért vehette át vasmarkából a kitüntetést gyógyszerész testvére - életműve elismeréseképpen.
Mikola olyan volt, mint a harckocsi, amelyikből kilőtték a vezetőt - robog és lő összevisza.
Hogy mit fog kártékonykodni a francia fővárosban, azt ma még nem lehet tudni, de legjobban akkor járnánk, ha egész nap Adyt szavalgatva sétálgatna a Boulevard Saint Michelen.

Van még más változás is, - a külügyminiszter Martonyi megy, Németh Zsolt meg jön - el lehet dobni a külpolitikát is.


:O))))

A bejegyzés itt is okvasható: http://kapcsolat.hu/blog/mikola

VÖRÖSISZAP...

Már csak ez hiányzott.


Parlamenti bizottság keresi a vörösiszap-katasztrófa okait, tíz taggal fogja csépelni a szalmát egy éven keresztül.

Gondolom, lesz a bizottságban két jogász, egy agrármérnök, három latin szakos tanár, egy lódoktor és két vállalkozó a textil-szakmából, meg egy környezetvédelmi mérnök is - szóval otthon lesznek a témában, mint nyárilúd a hóeltakarításban…

A környezetvédelmi mérnöknek ugyan szépen hangzik a végzettsége, de egy gát átszakadása azért nem kimondottan az ő kompetenciájába tartozna, - az ő dolga akkor kezdődik, mikor a part szakad - az lenne a feladata, hogy a környezetet ért károsodást vizsgálgassa.

A vörösiszap-katasztrófa oka ugyanis a tározó gátjának átszakadása, a gát átszakadásának okát kideríteni pedig szakemberek feladata, ezek a szakemberek pedig építész és építőmérnökök, geológusok és statikusok, fizikusok kellenének, hogy legyenek.
Az első perctől kezdve az ő dolguk lett volna, hogy valamilyen szervezett formában kivizsgálják a gát szakadásának okait, szakmájuk szabályai szerint keresve azokat a tényezőket, melyek a szerencsétlenséghez vezettek.
Persze ez Magyarország, itt ez is kicsit másképpen megy, mint a normális államokban, itt először az ország miniszterelnöke, a Nagy Polihisztor állapítja meg, hogy a gátszakadás okát emberi tényezőkben kell keresni, hiszen nem özönvíz mosta el a létesítményt, nem is földrengés rombolt, vulkánkitörés sem okozhatta a bajt, - maradt tehát az emberi tényező.
Történtek is azonnal rapid és határozott intézkedések, a vállalat magyar cégvezetőjét őrizetbe vették, majd mindenhol bejelentették az örömhírt, hogy a vezérigazgatót vették őrizetbe, ez sokkal jobban hangzik, mint egy cégvezetőcske őrizetbevétele, nemde?
A Parlamentben előbb jelentette be ezt a miniszterelnök, - akinek sok álmatlan éjszakájába kerülhetett a vád megalapozása, - mint hogy a rendőrség erről hírt adott volna.
Alapos a gyanúnk, hogy voltak, akik tudtak a katasztrófát okozó tározó meggyengüléséről - jelentette ki Orbán Viktor, majd zár alá vették szerencsétlen cégvezető ingatlanvagyonát, sőt szóltak hírek azok azonnali elárverezéséről is, de aztán valakinek úgy látszik maradt még egy csepp esze a boszorkányüldözés szervezői közül, és egyelőre elhalasztották az autodafét…
És közben még sehol egy szakértői bizottság, sehol egy normális vizsgálat, csak a Nagy Nemzeti Habverés, melynek keretében természetesen felkeresték Gyurcsány cégét is, de nagy bánatukra kiderült, a Vörös Rém már évek óta nem termel vörös(!)iszapot…
Most ott tartunk, hogy Orbán és csicskásai éppen húzzák az időt.
Az eddigi vizsgálatok ugyanis megállapították, hogy a gát megsüllyedése alapvetően két okra vezethető vissza - az egyik egy geológiai ok, mely szerint két eltérő tulajdonságú talajréteg találkozási pontjára építették a gátat, a másik meg műszaki ok, - a gátat résfallal kellett körbevenni, ez pedig felborította a talaj mélyrétegeinek vízháztartását és meggátolta a rendkívüli időjárás következtében leszivárgott csapadékvíz elszivárgását, gyakorlatilag egy medence vizén úsztatta a tározót.
A baj csak az, hogy a gátat a jelenlegi tulajdonosok az államtól privatizálták, a résfal építésére is a privatizációs szerződés kötelezte őket, a gát állapotát állami szervek ellenőrizték – legutóbb a gátszakadás előtt néhány nappal, - így aztán nehéz lesz majd kizárni az állam felelősségét.
Márpedig ha igaz, hogy 2010 Magyarországán Orbán joggal mondhatja, hogy „az állam én vagyok”., akkor sajnos a balhé is az övé, ez pedig nem passzol a Nagy Kárelhárító imidzséhez…
Ezért hát most vizsgálódunk vadul természetes politikai szövetségesünk segítségével.
Azt is vizsgálja majd a bizottság, hogy a tározó építése és fenntartása során követtek-e el visszaéléseket.
Ez roppant érdekes lesz, hiszen itt már évtizedeket kell felöleljen a vizsgálat, de bizonyára megoldható lesz a hajdani tervezők és építők felelőségre vonása.
Végeredményként én Kovács Lajos kubikos lesittelését prognosztizálnám, aki anno benne felejtette az épülő töltés hasában a büdös zokniját, meggyengítve ezzel a gátat…
Merthogy olyan nincs, hogy ne emberi mulasztás legyen a tragédia felelőse, ha már egyszer ezt állította a Vezér, - akinek személyes instrukciói alapján új gátak emelkedtek ki szerte a tározó körül, természetesen dolomitból, melynek szállítóját ezidáig még egyetlen újság sem tudta kideríteni, a szabad magyar sajtó nagyobb dicsőségére.
Majd talán most ez a bizottság kideríti, mint ahogy valószínűleg elszámoltatja a lakosság által befizetett pénzekről is annak elköltőit, és nyilvánossá teszi, hogy a kolontári károsultak helyett kik jutottak hozzá a szolidaritás jegyében.
Mindenesetre a vizsgálódásra van idő, de kell is, hiszen fel kívánják térképezni az országban a környezetre veszélyes technológiát alkalmazó - működő vagy már bezárt - más ipari létesítmények állapotát, nem is kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjövendöljük, hová helyezik majd a vizsgálatok súlypontját.
Szóval megint a sok hűhó semmiért a konkrét vizsgálatok hiányának elleplezésére, a szakértőknek majd csurran-cseppen, meg visszacsurran-cseppen is valamennyi, de értelme ennek a bizottságosdinak semmi nincs…
De azért lázasan folyik a semmittevés…


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható:  http://kapcsolat.hu/blog/vorosiszap

BÓVLI

Reggel megjött a Mikulás.



Mindenkinek hozott valamit, jó kislányoknak játékot a papás-mamáshoz, jó kisfiúknak meg csokit, hogy legyen kedvük papás-mamást játszani, Magyarországnak meg nemzetiszínű szalaggal átkötött leminősítésecskét.

Leminősítette a Moody's Investor Service hitelminősítő intézet Magyarországot.

Hétfőn reggel egyszerre két fokozattal minősítette vissza a magyar államkötvények besorolását: "Baa1" kategóriából a "Baa3" kategóriába, negatív kilátással.

A hitelminősítő intézet az államháztartásnak tulajdonított hosszabb távú kockázatokkal és a forint külső sérülékenységével indokolta a visszaminősítést, egyúttal további visszaminősítést is kilátásba helyezett.

Ugyanilyen besorolásban tartja a Magyarországot a S&P hitelminősítő is, mindkét cég besorolása egy fokkal áll a "bóvli" kategória felett.

Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megjövendöljük, lesz ez még rosszabb is, hiszen a pofátlan mértékű rablásokon és Übü király hatalmának bebetonozásán kívül ebben az országban semmi, de semmi érdemi nem történik, - már ami a gazdaságpolitikát illeti.

Folyt ugyan némi maszatolás az adórendszer környékén, - átcsoportosítottuk az adóterhelés súlypontját a gazdagokról a szegényekre, megtámogattuk vele azokat, akiknek úgyis van, elvettünk azoktól, akik a végső tartalékaikat élik fel, meg manipulálgattuk kicsit a HUF árfolyamát, hadd kaszáljanak a bennfentesek.

Ennek az árát aztán fizettetjük a devizahitelesekkel, majd durván elloptuk az emberek magán-nyugdíjpénztári megtakarításait, és gondoskodtunk róla, hogy a pénzeszsákhoz ma már egyedül Mihály király tudjon hozzáférni - de valódi, érdemi változás a gazdaságban nem történt semmi.
A mi lángeszű vezérünk meg abban a hitben ringatja magát, hogy szokásos nagy handabandázása mögött a külföld, a befektetők nem veszik észre a primitív és erkölcstelen trükközést, - nem látják azt, hogy hova vezet a kalandorpolitika.
Szijjártó, Orbán magyar hangja a tőle megszokott színvonalon, veretes baromságokkal etette híveit.
Elnézegetem ezt az embert – nehezen lehet eldönteni, hogy ő személyesen ennyire idióta, vagy csak szomorúszemű főnöke elmesziporkáit osztja meg velünk, mikor azt mondja, hogy „a nemzetközi tőke érdekeit és szempontjait rövid távon sértő intézkedések miatt került sor a leminősítésre.”
Mintha Rákosi korába csúsztunk volna vissza, merthogy ha valaki a Kádár-rendszer utolsó tíz-tizenöt évében ilyet mondott, azon az illetékes pártbizottság kórusban röhögött, - már csak az van hátra, hogy csasztuskát is írjon a szivarozó, nagyhasú tőkésről…
Azt is odanyilatkozta, hogy a siker a kormányt és annak gazdaságpolitikáját fogja igazolni, és a rövid távú leminősítések hosszú távon felminősítésekké válnak majd.
Egyszerűen nem tudom elképzelni, - a Fidesz hívei valóban ennyire ostobák lennének, hogy ezt a hülye dumát bevegyék?
Milyen hosszú az a táv?
És talán hiányzik egy félmondat arról is, hogy mi van akkor, ha a nagy siker elmarad?
Még csak azt se mondom, hogy közvetlenül Orbán polihisztor direkt baromsága miatt, hanem mondjuk azért, mert a világ másik végén bedől egy bankcsoport, vagy, mert helyi konfliktus tör ki Pirézia és Buznyákország között, nemzetközi tejfölhiányt teremtve, melynek pénzügyi hatásai begyűrűzve megemelik a kamatokat, melyeket az államadósság finanszírozása miatt fizetnünk kell.
Vagy legyen szerencsénk és köszöntsön soha nem látott pénzbőség a világra, de ezzel egyidőben –mondjuk - az egyik nagy ország ne engedjen diktálni magának és emelje meg csak egy kicsikével a nekünk szállított energiahordozók árát, - ki a franc fog akkor helyettünk helytállni?
Ki dob akkor nekünk mentőövet, hiszen mi még csak az eurozóna tagjai sem vagyunk?
Az IMF-et elhajtottuk, a tetejében feleslegesen durván és a pénzvilágban szokatlanul látványosan, és bár egy ilyen szervezetnek nincsenek érzelmei, csak érdekei vannak, de tisztségviselői azért emberek.
Ők nehezen felejtik el a sértéseket és adott esetben kemény elégtételt fognak venni a pökhendi mitugrászon.
És mi lesz, ha a permanens gazdasági csoda folytán a nagy hitelminősítők valóban betolnak bennünket a bóvli kategóriába?
Matolcsy azt mondta, hogy a jelenlegi értékelés nem vette még figyelembe azt, hogy Magyarország 2010-ben az unió ötödik legalacsonyabb államháztartási deficitjével rendelkezik, és a jövő évi 3 százalék alatti hiány szintén az unió ötödik legalacsonyabb hiánya lesz.
Dehogynem vette figyelembe, - egészen idáig csak ezt vette figyelembe.
Hiszen egyébként már az első megmozdulásuknál le kellett volna minősíteniük az országot – idáig terjedt ki a Gyurcsány – Bajnai kormányok eredményeinek hatása.
Mert azt azért ne feledjük, hogy amiért most Matolcsy két féltéglával veri a mellét, azt nem ő hozta össze hibbant főnöke iránymutatása alapján, hanem az a gazdasági helyzet örökség – az általuk gátlástalanul szidott és gyűlölt elődök ezerszer elátkozott, de következetesen végigvitt gazdaságpolitikájának eredménye.
Ha bekerülünk a bóvli kategóriába, akkor a nagy külföldi befektetők azonnal elkezdik kivonni pénzüket az országból, merthogy ugyanúgy, mint ahogy nálunk a nyugdíjpénztáraknak, nekik is előírásaik vannak arra, hogy milyen feltételekkel és hova helyezhetik el a tőkét, de azoknak a kritériumoknak mi már nem fogunk megfelelni.
Ettől kezdve nem jön ide egyetlen befektető a reálszférába sem, mert már a nyugdíjpénzek einstandolása is megrengeti a magánvagyon biztonságába vetett hitet, ha ehhez még hozzájön a hitelminősítők véleménye is, akkor úgy fognak bennünket kerülni, mint a leprást.
És akkor ne leegyenek kétségeink,pénzre lesz szükség, és miután máshol addigra már nem lesz pénz, a Lánglelkű hozzá fog nyúlni a lakossági befektetésekhez és megtakarításokhoz is, - nem véletlen nyitnak kihelyezett bankfiókokat Burgenlandban a sógorék…
Nem egy ismerősöm spekulál azon, hogy évtizedek óta hazai számlákon fialtatott kis pénzecskéjét hogyan helyezze biztonságba, - nem nagyon csodálkozom rajtuk, - ennek a kormánynak annyi hitele sincs a társadalomban, mint egy zsebesnek a hatos villamoson.
Hát ez volt ma a Mikulás puttonyában, - rettegve várom, mit hoz majd tavaszra a nyuszi…


:O))))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/bovli

TŐKÉS

Van néhány kártékony féreg a magyar politikában.

Ők azok, akik konfrontatív és megosztó magatartásukkal csak károkat tudnak okozni a magyarságnak.

Mégis valahogy úgy jön ki mindig a lépés, hogy a sok sületlenséget és kenetes baromságot, amit nemzetieskedő löttyel nyakonöntve előadnak, hallgatóságuk szent kinyilatkoztatásnak tartja, és úgy ünnepli őket, mintha a haza megmentői lennének, holott csak a szakadék felé terelgetik híveiket.

Ennek az állatfajnak egyik jeles képviselője a volt Királyhágómelléki református püspök, akit a történelem egy szerencsétlen pillanatában akkor dobott felszínre, mikor éppen odafigyelt a világ, és azóta ott úszkál vidáman, egyre magabiztosabban és egyre kártékonyabban.

Arról híresült el, hogy állítólag a Ceauescu-féle Securitate le akarta tartóztatni, ami ugyan nem kizárt, de nem is biztos, hogy így volt, miután a neves hazafi állítólag másodállásban bedolgozgatott nekik is.

Jelleme, - pontosabban ennek hiánya - miatt ezt az opciót nem is nagyon lehet kizárni, mint ahogy én azért úgy olvastam, hogy akit anno a hajdani ÁVH be akart vinni a mai Képviselői Irodaházba baráti elbeszélgetésre, azt be is vitte, oszt adott esetben vele vitte volna azokat is, akik ez ellen tenni akartak volna.
Hajlanék arra is, hogy a román forradalom zavaros napjaiban ugyanolyan precízen szerkesztett koreográfia szerint folytak a történések, mint anno 56-ban nálunk, - ott is klappolt minden, ahogy illik, és a nép lelkesedett szintúgy, ahogy illik, - a leendő püspök meg valószínűleg csak bábfigura volt valakinek a kezén.
De rendben, - fogadjuk el, hogy a tepsiszájú hős kidüllesztett mellét bátran odatartotta Ceausescu tankjainak – ide lőj, Nicolae! – majd lábának egy toppantására átállt a hadsereg, megvédve őt és rajongásig szeretett családját valamint mellesleg a román nemzetet, - köztünk nemzettársainkat is – a diktatúra vasöklétől…
Ceausescuékat helyszíni közvetítés keretében jogállami módon lemészárolták, Tőkés pedig megdicsőült és a temesvári lelkész rövidesen a Királyhágómelléki Egyházkerület választott püspöke lett.
Közben persze megkóstolta a politika és a hatalom édes ízét és vadul belevetette magát a politikai életbe, támaszkodva a magyarországi jobboldal rokonszenvére, mely százmilliókban volt mérhető.
Legális és illegális csatornákon keresztül csurdogált vagy ömlött – a politikai helyzetnek megfelelően – a pénz hozzá és a többi nemzetiségi politikushoz, mellyel soha, senkinek nem kellett elszámolniuk, és amelyből a rossz nyelvek szerint jutott vastagon vaj a kalácsra.
Az ember azt gondolná, hogy a szerencsés körülmények és a pénz meghozza eredményét, de nem, - egy idő után az erdélyi nemzetiségi politikusoknak is elegük lett a túlmozgásos püspökből, akinek politikai nézetei leginkább a Horthy-korszak középkádereinek nézeteit idézik.
Miután a romániai magyar nemzetiségi politika centrumából kijjebb szorult és mellesleg kiderült, hogy nélküle sem állt meg az élet, nagy bánatában Orbán keblére borult és gründolt egy magyar ellenpártot, - lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!
Ennek dacára nem tudta az erdélyi politikai életben megszerezni a vezető pozíciót, de arra elég volt a buzgalma, hogy a legutóbbi Európai Parlamenti választások során kompromisszumos jelöltként és vidám színfoltként bekerüljön a testületbe.
Sajnos egyházi tisztségéről ezzel egyidejűleg le kellett mondania – az Úr gyakran kacskaringós utat választ az ő nyájának megóvásához…
Közben az Úr megvilágosította Tőkés elméjét, ő pedig belátta, hogy az élet apró örömei neki is járnak, és hogy ez nem csak élvezet, hanem kemény munka is, arról leginkább az íróasztala tudna mesélni.
Családi élete példás, gyermekei mindig bátran fordulhatnak hozzá problémáikkal – írásban.
Ez valami sorscsapás a nemzetre, hogy állandóan szellemi és mentális kihívásokkal küzdő emberek kerülnek a nemzet sorsát befolyásoló pozíciókba, de hát tudjuk: Isten nem bottal ver…

Most meg Tőkés pártot alapított.

Vasárnap.

Holott ezt a napot arra teremtette az Úr, hogy lehessen a megszokottnál kicsit tovább aludni, arról nem is szólva, hogy nem elegáns dolog vasárnap reggel másokat zavarni a csörömpöléssel meg a hangoskodással.

Erdélyi Magyar Néppárt néven új politikai erőt hozott létre a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, komoly hiányt elégítve ki és javítva az egy székelyre eső magyar pártok mutatóját Erdélyben.

Tőkés azt fejtegette a harmadik erdélyi magyar párt alapítása alkalmából, hogy nagy a kiábrándultság az erdélyi magyarság körében, a sorozatos szavazatvesztések mutatják, hogy egyesek egyenesen apolitikussá váltak.

Le kell mosni a gyalázatot, amit az elmúlt években rákentek a felelősség nélküli politikusok, hogy újból jó legyen magyarnak lenni - mondta Tőkés.

A megtisztuláshoz viszont szükséges az elszámoltatás határon átnyúló módon, illetve az átvilágítás is, hogy végérvényesen megszabadulhassanak a kommunista múlt zárványaitól

Tekintsünk el attól, hogy a felelősség nélküli politikusok élvonalában ő is ott menetelt, mint főzárvány, tekintsünk el attól is, hogy a Markó Béla által fémjelzett RMDSZ tekintélyes, koalícióképes párttá vált, csak a retorikát figyeljük.

Tőkés ugyanis kifejtette: a magyarországi választások eredményeképpen elérkezett az a "kegyelmi idő", amikor végre folytatni lehet az 1989-ben elkezdődött, majd félresiklatott rendszerváltozást. Az erdélyi magyar politikában is irányváltásra van szükség.
Nagyon kell röhögni, - Tőkés, mint helyiérdekű Che Guevara, éppen exportálja a magyarországi fülkeforradalmat, - hát nem szánalmas?
De ne értékeljük azért túl a szerepét - ahogy mondani szokás: a hang Jákobé, de a kéz Ézsaué...
Orbán nélkül egy lépést se tehetne az expüspök, valakinek ugyanis finanszíroznia kell ezt a kalandot is, és hát ugyan, ki más is finanszírozná az erdélyi magyarság ügyének eljelentéktelenítését, mint a Nagy Fülkeforradalmár, az Új Nemzetvezető…
Szépen beleillik ez a sorba, a szlovák nemzetiségi ügyekbe már belerondított Viktor, a románba most már másodjára is.
Vezérünk és fénylő csillagunk (nyolcágú, aranyszínű…) egyszerűen nem képes beletörődni abba, hogy az anyaországnak nem irányítani kellene a határontúliakat, hanem segíteni kellene őket okos, együttműködésre törekvő külpolitikával.
Újabb frontot nyitott hát a gonosz Hókuszpók, majd hozzá kell írni az egyéb tüneteihez.

Mindenesetre, amikor a magyarság kártevőinek szobrot emelnek majdan, a főalak helyére már nem kell modellt keresni.

A talapzaton Tőkésnek is helye lesz, ez iránt senkinek se legyen kétsége…

:O)))


A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/tokes

HIBA...

Van néhány dolog, amit nem lenne szabad megtenni.

Nem lenne például szabad a szakszervezeteknek olyan tüntetéseket szervezni, melyen néhány száz fő vesz részt, kivéve, ha a egy kisváros kisüzemének elpofátlanodott tulajdonosa ellen kívánnak fellépni.

Ma nem ez történt, ma szakszervezeti konföderációk és a különböző ágazatokban működő tagszervezeteik tiltakoztak a tavasz óta zajló jogalkotási folyamat és kormányzati intézkedéssorozat - gyakorlatilag az ország és a társadalom szétverése ellen.

Párszázan.

Ha rosszmájúskodni szeretnék, akkor azt írnám, hogy sikerült utcára vinni a szakszervezetek alkalmazottait és megkérték őket, hogy hozzák el anyut is, hadd szaporodjon az a tömeg.

Át is vette a petíciójukat egy minisztériumi osztályvezető-helyettes, merthogy a minisztérium portásának más, fontosabb teendője akadt.
Szánalmas ügy, az ember már dühöngeni sem tud rajta, legfeljebb a fejét csóválja, hogy hova juttatták fizetett forradalmáraik a szakszervezeti mozgalmat, mi lett a munkavállalók érdekérvényesítésének szervezeteiből az alatt a húsz év alatt, amikor – hosszú idő után először – valóságos szükség lett volna az érdekvédelemre.
A mai tüntetés egyetlen dologra volt jó – alkalmat adott Orbán csicskásának, hogy elmondja: A kormány elkötelezett abban, hogy megvédje a nyugdíjakat, és a szombati szakszervezeti demonstrációról mindent elmond, hogy annak szervezői között vannak olyanok is, akik részt vesznek a nyugdíjakat "eltőzsdéző" magánpénztárak vezetésében"- írta a miniszterelnök szóvivője. "Sajnáljuk, hogy ezzel a hiteltelen akcióval sikerült megvezetniük néhány száz magyar munkavállalót"
Hogy ez a szerencsétlen olyanokat mond, amiért szerencsésebb országokban kényszer - gyógykezeltetnék, az egy dolog, a szomorú ebben viszont az, hogy joggal beszél néhány száz magyar munkavállalóról, hiszen a Tudományos Akadémia előtt valóban ennyien toporogtak és csúfoskodtak.
Amikor a francia kormány most felemelte a nyugdíj-korhatárt és a francia szakszervezetek utcára vitték a dolgozókat, akkor százezrek mentek az utcára és a hangjukhoz nem kellett erősítő, meghallotta mindenki, akit illet.
És bár a céljukat nem érték el, de legalább nem adtak módot arra, hogy lesajnálják őket és abban is biztos vagyok, hogy az állam irányítói mielőtt döntéseket hoznak, figyelembe veszik várható reakcióikat.
Nálunk meg a gonosz törpe sunyi mosollyal figyeli a tipródásukat, diktál nekik és eredményt hirdet, aztán röhögve figyeli, hogy kik tülekednek a gatyája hátsó felénél mindenáron megegyezésre készen.
A szakszervezeti vezetők meg totyorognak, mint liba a jégen, nem mernek lépni sem előre, sem hátra, és az a gyanúm, hogy okuk is van erre a viselkedésre.
Merthogy a rendszerváltáskor elgyengült a világ harmadik legfeleslegesebb dolga (mint tudjuk, ezek a pápa pöcse, a férfiak csöcse és a szakszervezet…) ez nem csoda, a társadalmi háttér kicsúszott a szervezetek amúgy is tanácstalan vezetői alól.
Az eredmény az lett, hogy amikor legjobban kellett volna, akkor ott álltak a munkavállalók egy szál magukban, védelem és segítség nélkül…
Megszűntek a szocialista nagyüzemek, a függetlenített vezetők főállásban rettegtek, egyikük a másikat múlta felül, hogy lemossa magáról a vörös festéket és átdizájnolja magát minimálisan is sárgává, miközben megkísérelte a lehetetlent: jobboldali munkavállalói érdekképviseletet működtetni.
Most aztán néznek ki a fejükből bánatosan és felrémlik előttük a mondás, miszerint a hála nem politikai kategória.
Akit akartak, már kifizettek, - például a pedagógusok lánglelkű vezérét átigazolták rablóból pandúrrá a sok jó szolgálat fejében, de a vasút vezérigazgatói székében például nem hallottam, hogy változást terveznének, vagy ha igen akkor sem fog a jelölt neve a tuskóra hasonlítani…
Pedig milyen szépen betartottak Gyurcsánynak, Bajnainak, mennyi remek kis akciót szerveztek, leállítva az ország vasúti közlekedését, hány remek nyilatkozatot tettek közzé a szocialista kormányok ellen, oszt tessék: itt állnak aranyélet helyett csupasz seggel és valamit tenniük kellene kétségtelenül, mivelhogy rettenetes nagy volt a pofájuk nyolc éven keresztül és ezt azért a tagságuk sem felejti.
Pedig arra nemigen számíthatnak, hogy a jelenlegi rezsimben partnert találnak, - legfeljebb arra számíthatnak, hogy a kétharmad majd hoz egy törvényt, hogy a szakszervezeteknek legfeljebb egyetértési joguk lehet, és aki nem ért egyet, az fizessen minimum húszmilliós bírságot…
A húsz év nem volt elég arra, hogy a megváltozott viszonyoknak megfelelően szervezzék meg magukat, hogy ott legyenek a társadalom minden pontján ahol munkavégzés folyik, legyen az műkörömreszelés vagy patakörmölés, bolti kiskereskedelem vagy egészségügy, oktatásügy vagy szállítás, ötcsillagos hotel vagy hajléktalanszálló, minisztérium vagy sufniüzem - mindenhol helye lenne ugyanis az érdekvédelemnek.
Ha megkérdezünk egy munkavállalót az Énvagyokafőnök Bt-ben, hogy ha már több a kettőnél, akkor ki fogja őt megvédeni, akkor előbb hangzik el a családi pitbull neve, mint akármelyik szakszervezeté.
Itt van a rengeteg kényszervállakozó olyan cégeknél, mint a Nationale Pirézland, akik csak azért vállalkozók, hogy a multinak olcsóbb legyen, cserébe meg éppenhogy csak nem bányásztat varjúnak öltöztetett munkavállalóival guanót gazdaságos mértékű (1 HUF/tonna) jutalékért…
Szóval, aki ezt a mai tüntetésecskét sikeresnek hazudja, az árt a magyar munkavállalóknak, az csak elfedi a problémát, amit azért jó lenne a mai bázison megoldani, mert egykettőre itt lesz a konkurencia – olyan fiatalok, akik nem kívánják tovább alakítani a pofozóbábú nem túl hálás szerepét és ingerük lesz majd visszaütni egyet-egyet.
A mai szakszervezeti vezetők helyében szembenéznék a helyzettel és elkezdenék vadul dolgozni, legyen ez bármennyire is szokatlan és fárasztó.
Így is rengeteg van a rovásukon…


:O))))

DIPLOMÁCIA

A mai világban rettenetesen felértékelődött a diplomácia szerepe.


Összezsugorodtak a távolságok, hogy híreket kapjunk egy távoli földrészről, ma már nem kell heteket várnunk, és a hírek egyre szélesebb rétegekhez érnek el, nem csak egy szűk kör privilégiuma megismerni azokat.
Az információ birtoklása hatalom, egy készülő döntés ismerete gazdaggá vagy szegénnyé tehet embereket, társadalmi csoportokat - akár országokat is.

Ma az országok ezer szállal köztődnek egymáshoz, függnek egymástól gazdaságilag, katonailag, politikailag, összekötik őket egymás országaiban élő nemzetiségeik, szövetségi rendszereik, államszövetségeik és ezek szövetségei.

Olyan ország, mely teljesen független és szuverenitása csorbítatlan, a mai világban nem létezik.
Nem mindegy hát, hogy nemzetközi kapcsolataink hogy alakulnak, milyen lesz Magyarország viszonya a világ többi nemzetével, tudunk, vagy nem tudunk kölcsönös előnyökön alapuló megállapodásokat tető alá hozni velük, vagy elmérgesítjük a kapcsolatokat.
A diplomácia az a tevékenység, mely ezeket a kapcsolatokat szervezi, karbantartja, ápolja, a konfliktusok kialakulását megelőzi, vagy ha ez nem sikerül, akkor kezeli azokat.
Magyarország diplomáciai tevékenysége a múlt század második felétől jól oldotta meg feladatát, pedig az 1956-os indulás nem sok optimizmusra adott okot, mégis, a magyar érdekek érvényesítése úgy a kor szövetségi rendszerén belül, mint azon kívül sikeres volt, Magyarországot a nemzetközi közösség megbecsült és elismert tagjaként tudta elfogadtatni.

A rendszerváltozás sem törte meg ezt a folyamatot, jó ideig a pártok között a diplomácia tekintetében konszenzus alakul ki, hazánk külkapcsolatai tekintetében nem volt nagy habverés, nem voltak óriási nézetkülönbségek.

Bár voltak melléfogásaink és tehetségtelen diplomatáink, mint például a horvát fegyverszállítások ügyében szerencsétlenkedő Jeszenszky, vagy az oroszokkal teljesen feleslegesen durván sértő hangnemet alkalmazó és az orosz piacot ócska jelszavakért odadobó szűklátókörű antalli külpolitika, de az évtizedek alatt megalapozott jó kapcsolatok szinte mindenhol kiállták az idő próbáját.

Abban a pillanatban, amikor hozzáértő politikusok kezébe került a külkapcsolatok irányítása, lehetett ezekre az alapokra építkezni és a kárenyhítés sikeres lehetett.
Horn Gyula kormányfőként pontosan ismerte a diplomácia lehetőségeit és korlátait, a szokásokat és eljárásokat, a gesztusok szerepét, a kölcsönösség elvét, hiszen gyakorló külügyminiszterként egy forrongó világban szerzett elismertséget Magyarországnak.
Aztán jött az első Orbán-kormány és a kormányfő elkövetett jónéhány szarvashibát.

A legnagyobb hiba ezek közül az Egyesült Államokat ért támadás idején tanúsított langyos reagálás, a Csurka –féle minősíthetetlen kijelentéstől való elhatárolódás hiánya volt, amit Amerika szerintem a mai napig nem nyelt le.

Aztán a délszláv válság idején teljesen feleslegesen konfliktusba keveredett az oroszokkal is, - megállított a határon egy orosz élelmiszer és utánpótlást szállító katonai konvojt, amit aztán persze később tovább kellett engednie, hiszen Oroszország is részese volt a délszláv helyzet rendezésének, de a baj már megvolt.

Az oroszok sem feledékenyek.

Lehet valami a stílusában, ami irritálhatja a kultúrállamok vezetőit, - mert nemigen állt vele szóba senki, annakidején, pedig törte magát gusztustalanul.

Legszégyenletesebb akciója az volt, amikor egy frissen kiadott Márai kötettel a hóna alatt becsöngetett a Downing Street 10.-be, mintha Alcsúton a szomszéd Józsihoz menne diplomáciai előkészítés nélkül, kész helyzet elé állítva az angol miniszterelnököt, aki aztán átvette a könyvet és rácsukta a mi Nemzeti Mitugrászunk orrára az ajtót, - szégyellni kellett, hogy magyarok vagyunk.

De trükközött az amerikaiakkal is, mikor vetetett magának egy díszdoktori címet, és bérelt géppel repült ki, a Fehér Ház esetleges meghívásának reményében, - tán még ma is reménykedik.

De Európában sem látták szívesen, mindig csak a kötelező protokoll keretében találkoztak vele – nem volt valami szívderítő a helyzet.

Martonyi, aki egyébként tehetséges ember és jó diplomata hiába próbált vért izzadva korrigálni, a mi Viktorunk szájából kilógó kapanyél valamiért zavarta a vezető nyugati politikusokat, így aztán Marokkóban vigasztalódott, ahová a magyar jogász (!) - válogatott tagjaként jutott el, és ahol végre egy tálból piláfozhatott egy királlyal.

Lehet, akkor szagolta ki, hogy mennyire frankó királynak lenni…
A miniszterelnök országa első számú diplomatája, ha tehetséges, akkor sikeres az ország nemzetközi téren, ha nem, akkor az ezer formában visszaüthet.
Márpedig a mi miniszterelnökünk külpolitikai analfabéta, úgy mászkál a nemzetközi pályán, mint elefánt a porcelánboltban, - kinyilatkoztat és irányt mutat, miként tette ezt néhai Ceausescu elnök…
Most megint Orbán kezében van a külpolitika, - retteghetünk.
Sajnos azt a képességet nem sikerült elsajátítania, hogy reálisan tudja értékelni Magyarország nemzetköz szerepét, súlyát és az ország lehetőségeit, leginkább a Magyar Archiregnum urának képzeli magát és ehhez képest viselkedik.
A hozzánk hasonló méretű szomszédos országokban ez felháborodást vált ki, a valóban tekintélyes országokban meg röhögnek rajta, - Putyin meg egyenesen játszik vele, mint macska az egérrel.

Szerintem szívatja a kis hörcsögöt, most megint összetévesztették egy orosz lapban Gyurcsánnyal…

- eddigi találkozásaik során csak azért nem csináltaz oroszok erős embere bohócot belőle, mert ez az állapot ab ovo adott.

Lassan pedig meg kellene egyezni az oroszokkal arról, hogy a következő tizenöt-húsz évben milyen árszámítási móddal és milyen feltételekkel kapjuk az energiahordozókat Moszkvától, - jó lenne nem élezni a helyzetet velük…

Januártól Magyarország adja az Unió soros elnökségét, rettegek, hogy a mi pünkösdi királyunk tovább rombolja-e Magyarország tekintélyét, mely leginkább az ő tevékenységének következtében most éppen a bányászbéka feneke alatt tartózkodik.

Na, mindegy, - várjunk, mint türelmes férj a bolt előtt, - mit tol majd ki a bevásárlókosárban a mi boldogságunk, aztán majd csak legyinthetünk, vagy sírva is kell fakadnunk…

:O)))

LÚZEREK...

Kik a vesztesei az Orbán féle szép új világnak?

Kezdjük azzal a hárommillió emberrel, akinek összerakosgatott vagyonkájára, majdani nyugdíjára nyúlt rá a hatalom

Ők fejenként egymillióval buktak most, hazudozzon össze bármit is a miniszterelnök megbízásából az ő magyar hangja, a mára már teljesen idióta benyomását keltő Szijjártó…

A magánnyugdíj-árvák elbukták emellett a további takarékoskodás lehetőségét is, mert az alcsuti lókupec gátlástalanul és erkölcstelenül megfenyegette őket nyugdíj-megtakarításaik ügyében.

Maga a rablás is undorító, de a mellé társult stílustól a legbékésebb ember is kiborul, - roppant kíváncsi lennék, hogy miért is tűrik ezt a randalírozást ilyen jámborul az érintettek…

Vesztesek aztán azok a gyermeket nevelő munkavállalók is, akiknek jövedelme nem teszi lehetővé a látszólag nagyvonalú adókedvezmények igénybevételét, és vesztes mindenki, akinek nincs munkája, ennélfogva számításba sem jön, hogy az ő gyermekeit az állam támogassa.
Nőjenek fel szerencsétlenjei, mint a dudva az árokparton, - lényeg az, hogy Magasjövedelmű Polgár gyermekének fussa nyelvtanulásra Angliában, vagy a világ más részén.
Egyszer Orbán azt mondta, hogy ha nincs a Kádár-rendszer, akkor belőle maximum traktoros lehetett volna, - az Orbán rendszerben még traktoros sem lehet a szegényember gyereke…
Vesztesek az alacsony keresetűek, merthogy az adórendszer tőlük elvesz, még akkor is, ha jövőre ugyanaz az összeg lesz a borítékban, mint idén, - az infláció miatt a fizetéséből kevesebbet tud majd vásárolni a családjának.
Vesztesek a munkanélküliek, mert ha a segélyükből kenyeret vesznek, akkor az azt terhelő általános forgalmi adóból a gazdagokat támogatják, miközben ő éppen az éhenhalás határán teng-leng, és emellé még el kell viselnie a gazdagok vádaskodásait is, mintha önszántából lenne naplopó.
Vesztesek a nők, mert Orbán rútul rászedte őket a negyven év szolgálati idő után járó nyugdíjba vonulás ígéretével, - ma már csak az a nő mehet negyven év munkaviszony után nyugdíjba, akinek hat melle van és hajlandó a nyugdíját 100%-ban saját maga finanszírozni.
Vesztes minden magyar munkavállaló, mert felemelték a nyugdíjjárulékot az egyszeri, nagyarányú adó és járulékcsökkentés keretében.
Vesztesek a pedagógusok, mert a gesztusértékű béremelés helyett az jutott nekik, mint a hetedik gyereknek és vesztesek a közszolgák is, mert béremelést ők sem kapnak, viszont vagy huszonötezren mehetnek földönfutni.
Vesztesek az egészségügyi dolgozók, mert már megint csak maszatolás folyik, a problémák évente újratermelődnek, az ágazatba öntött milliárdokat pedig elnyeli a feneketlen költségvetés.
Vesztes az ország, mert minden elemző szerint ez a gazdaságpolitika a csőd felé vezet.
És most már vesztesek azok a nagytőkés csoportok is, melyek Orbánt a keblükön melengették, akik a nyolc sovány esztendőben pénzelték és most várják, hogy elkezdődjön vége a Magyar Csoda…
Ehhez képest számíthatunk a nemzetközi adósságminősítőktől besorolásunk rontására, a magyar tőzsde a padlón van, a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolataink állapota siralmas, Putyin elhajtotta a törpét és Európában fintorogva nézik, hogy mit művel.Vesztesek az önkormányzatok, mert hatásköreik egy részét átvette az állam, és nekik annyi hatáskörük maradt kb. hogy eldönthetik, milyen színű legyen a muskátli a villanyoszlopon.
Viszont fülig úsznak az adósságban és sehol a beígért konszolidáció, mert ugyan vizet fakasztani és levitálni tud a Vezér, de lábának egy toppantásával aranyhegyeket varázsolni még nem…
Szóval nem lesz könnyű az előttük álló időszak, teljességgel kiszámíthatatlan, hogy mi lesz a vége, de valami bűzlik Hungáriában és hogy az nem fokhagymás pirítós, az biztos…
Jó lenne, ha megúsznánk, hogy a csalódott emberek megmutassák a fülkeforradalmárnak, hogy milyen is az igazi forradalom…
Na, ebben reménykedjünk…


:O))))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/luzerek
A közvéleménykutatás kérdése:
HA ORBÁN EBBEN AZ ÜTEMBEN NYOMUL, HÁNY ÉVE LESZ MÉG HATALOMBAN?

ALKOTMÁNY

Megszületett hát a mű, melyet magyarember oly epedve várt.



Esténként a gyermekek az ágyban fekve hallgatták szüleik sóhajait: Ej, mikor lesz már egyszer végre igazi, nemzeti és magyar alkotmányunk tele mindenféle jó kis preambulummal!
Eljöhetne már a Magyar Messiás, vagy legalább egy sémita vonásoktól mentes Mózes, aki hóna alatt hozza nekünk a kőtáblákat, melyekre fel lesz vésve, hogy Alkotmány.
De ím, az Úr az ő végtelen bölcsességében meghallgatta a nemzet imáját, és nyakunkba szabadította az ő kétlábon járó büntetését, megtorolva ezzel számos bűneinket, a széthúzást a pártoskodást, az irigységet és a rosszindulatot, az öntelt kivagyiságot.
A tervezet, mely holnap lesz a köz kincsévé magas színvonalú jogalkotás terméke, maga Dr. Orbán hagyta rajta a keze nyomát, és kétségtelen, hogy ez meg is látszik rajta.
Nem tisztem szertecsócsálni a remekművet, csak turkálgatok itt a szellem kincsei között mint liba a tó fenekén, kicsippentve egy-egy zöldsége magvas gondolatot, ésszerű változtatást, mely életünket megkönnyíti és lelkünket nemessé teszi majdan.
Kétségtelen, hogy Kövér Szilárd nyomdaipari tevékenysége előtt súlyos kihívások tornyosulnak, - a tizenötmillió kis narancssárga könyv kinyomtatása komoly erőfeszítést igényel még tőle is, aki pedig több nyomdát tüntetett el némi adósság hátrahagyásával, mint az iparág összkapacitása.
A preambulum maga lesz a gyönyör…
Utalni fog legfontosabb alapértékeinkre, a demokrácia, a jogállamiság és az alkotmányosság értékeire.
Méltatni fogja ezeréves történelmi múltunkat, a kereszténység szerepét történelmünkben, történeti alkotmányunk értékeit és szerepét.
Ezzel kapcsolatban utal majd a Szent Koronára, mint a magyar államiság kifejezőjére.
Nincs énnekem ezzel túl sok bajom, mindössze csak annyi, hogy ez az ezeréves történelmi múlt nem egy nagy durranás, ha mondjuk a kínai vagy a japán, esetleg a zsidó nép írásban dokumentált múltjára gondolunk. Nem is nagyon értem, hogy miért kell erre annyira kikeményítve lennünk, habár az is igaz, hogy a magyar nemzet története egymást követő Orbánviktorok története, és hogy ennek dacára is itt vagyunk még ezer év után is, az valóban csodaszámba megy.
Aztán itten van ez a Szent Korona is, ami ugye nem egyesíti a nemzetet, hanem megosztja, mivel a szentek a katolikus vallás lobbistái, míg a többi vallás ezt a státuszt nem hozta létre, egyébként meg egy tárgy nem is igen lehet szent.
Ez a tárgy egyébként nem fejez ki semmit, legkevésbé a XXI. század Magyarországának államiságát, viszont egy nagyon becses történelmi emlék, amelynek legfőbb értéke abban áll, hogy magyar uralkodók egy részének homlokát érintette, - szóval olyan ez a nemzetnek, mint családnak a dédnagypapa zsebórája, de semmi több.
Nem mondom, - ha királyság lennénk, akkor talán, de én akkor is köztársaságpárti lennék.
Még egy jelentősége van a koronának – a baloldali értelmiség jókedvének záloga, - mikor elképzelik Vitykát, amint éjszaka a Parlamentbe oson és felpróbálja a hatalmi jelvényt, vagy amikor mutogatja az ifjú Gáspárnak – neked őrizgetem, kisfiam!
Aztán itt van ez a történeti alkotmány is…
Bizonyára kimaradt nekem valami, mert olyat, hogy történelmi alkotmány még csak hallottam, de „történeti”, mint szakkifejezés leginkább csak Zétényi Zsolt munkásságában fordult elő abbéli nagy buzgalmában, hogy eltöröljön minden komcsi kifejezést.
Igen sajnálatos, de országunknak írott alkotmányt először Sztálin adott, és bár Werbőczy a kétharmados többség birtokában megalkotta a Tripartitumot, de azt soha senki nem fogadta el, mint az ország írott alkotmányát.
Megjegyzem, Viktor annak a Dózsának a szobra tövéből szokott szózatot intézni népéhez, akit Werbőczy tüzes trónon sütögetett…
És mivel itt terjedelmi korlátok is vannak, csak megemlítve egy-két dolgot:
Lesz minékünk új címerünk is: hegyes talpú, hasított, tölgyfalombokkal övezett pajzs.
Ezek a tölgyfalombok is rengeteg munkát adnak majd Kövér Szilárd nyomdájának, viszont kellemesen bizsereg az ánusza minden Horthysának, ha ránéz, - mintha csak Őfőméltósága kiscímerét látná…
Viszont az angyalokat megúsztuk egyelőre, - az ember ne legyen telhetetlen, ez is valami…
Megtudhatjuk azt is, hogy „Magyarország a hatalommegosztás elvén nyugvó független, demokratikus jogállam.”
Namármost, hogy Viktor kivel szándékozik megosztani a hatalmat, azt még nem írták bele a tervezetbe, gyanítom, nem is fogják.
Azt is megtudhatjuk, hogy „Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.”
Talán nem ártott volna szabályozni azt is, hogy mi van akkor, ha valaki már megvalósította a hatalom kizárólagos birtoklását, - akkor arra szabad a vadászat?
Mert ha nem, akkor tegyük ezt is a preambulumba, jó helyen lesz ott a többi sületlenség között…
Aztán megtudjuk, hogy Az emberi, illetve az állampolgári jogok bármely megkülönböztetés, így különösen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül mindenkit megilletnek; az emberek ilyen megkülönböztetését a törvény bünteti. A férfiak és a nők egyenjogúak.
Ez a faj, ez tetszik, - valamiről megint lemaradhattam, mert én idáig úgy tudtam, hogy az emberi faj egységes, a fajelméletek pedig kissé idejétmúltak, de bizonyára én vagyok tudatlan…
Aztán lesz itten kétkamarás parlament, közvetlen hatalomgyakorlás (népszavazás) csak rendkívüli esetekben, akkor sem lehet ezzel az Alkotmánynak nevezett remekművel foglalkozni.
Megtudhatjuk azt is, hogy „A helyi önkormányzás a magyar alkotmány hagyományainak őrzője”, és még sok más ilyen bölcsességet.
Igen jókat lehetne röhögni ezen a torzszüleményen, ha nem ez szabályozná alapvető jogainkat a következő években.
Az egész engem – ki tudja miért – a rossz diák szakdolgozatára emlékeztet, aki a művét a gugliból szerkesztette össze, attól lett ilyen színvonalas.
Viszont nem kell aggódnunk, mert minden életviszonyunkat részletesen szabályozni fognak a sarkalatos törvények, - leánykori nevükön a kétharmados törvények, - az igazi finomságokat majd azokból lehet megtudni.
Boldogok lehetünk, a magyar néplélek ismét szárnyalhat, mint házilúd az égen, a sok ostoba meg majd tapsol hozzá, és nem veszi észre, hogy most csináltak éppen alattvalót belőle…
Miután a moderáció irányt mutatott számomra, előírta, hogy választékosan kell kifejeznem magam, ezért hát azt gondolom, hogy ez a tervezet így ahogy van,egy nagy rakás excrementum.
Ha ezt a nemzet, ezen belül a magyar jogásztársadalom szó nélkül hagyja, akkor meg is érdemli a sorsát.


:O)))

A tervezet a http:bolcspupu.blogspot.com -on olvasható, az Alkotmánytervezet lapon...