2010. december 8., szerda

MIKOLA

Megkapta hát a selyemzsinórt a Nemzet Orvosa.
Igaz, a vezér kent rá kis mézet is, hogy legyen mit nyalogatnia az édes-bús párizsi éjszakákon az obsitos harcosnak.

Ismét szegényebbek lettünk egy vidám színfolttal, egyúttal átmenetileg pont került az egészségügy átalakításáról szóló kormánypárti belvita végére - Orbán locuta-causa finita…
Orbán megerősítette, hogy Szócska államtitkár továbbra is bírja bizalmát, Mikolát meg személyesen kérte meg, hogy vállalja el a párizsi magyar OECD nagykövet tisztségét.
Nem ő az első száműzött, Orbán összes kollegája már hasonló sorsra jutott, ott vágják a fát a Magyar Gulagon Brüsszelben, a Fidesz Európai Parlamenti képviselőjeként - ugyan jó körülmények között, de kiiktatva a politikai életből.
Erre a sorsra jutott most Viktor hajdani helyettese is, aki annyival járt jobban a többieknél, amennyivel szebb város Párizs Brüsszelnél, és az OECD annyival járt rosszabbul a cserével, amennyivel felkészültebb és diplomáciai tapasztalatokkal jobban felvértezett volt elődje, Gottfried Péter…
Aki egyébként Orbán uniós tanácsadójává avanzsált, és akit a szocialisták neveztek ki nagykövetnek, annak utána, hogy az első Orbán-kormányban államtitkár-helyettes volt.
Jó lenne legalább egyetlen hasonló pályaívű szocialista politikussal találkozni, de persze ez csak a fantázia birodalmában fordulhatna elő…
Ezzel Mikola meg is szűnt tényezőnek lenni a magyar egészségügyben, ez alkalommal rossz lóra tett.
Lehet, hogy még magának a Bölcs Tanítónak is feltűnt, hogy Szócska államtitkár mennyivel higgadtabban és koncepciózusabban intézi az egészségügy dolgait, mint Mikola doktor intézte volt valaha is.
Gondolom, mikor megtudta a gyászos hírt a Szent László kórház volt főigazgatójaként mélyreható ismereteket szerzett szakember, farokfelcsapva elrohant a Nagycsarnokba, venni egy kis szalmonellás disznósajtot vagy kalbászt, imígyen kívánva véget vetni eme szomorú földi pályafutásnak.
Aztán győzött benne a pragmatizmus, és a csarnok helyett egy könyvesboltba ment és vett egy francia nyelvkönyvet.
Mecsoda veszteség ez a nemzetnek, mecsoda bánat!
Nem mondom, Mikola doktornak lényegesen kényelmesebb volt ellenfelének lenni, mint harcostársának, ugyanis Mikola doktor időnként elkezdett elszabadult hajóágyú módjára viselkedni.
Amerre elhaladt romok és könnyező szövetségesek maradtak utána.
Legszebb alakítása az volt, mikor a kettős állampolgárság ügyében kifecsegte a családi titkokat, megjövendölve a választójog megadását külföldön rekedt honfitársainknak és megjövendölve a Fidesz húsz éves uralmát, az akkor még csendben trükközgető Viktor legnagyobb örömére.
Kapott ugyan a választási győzelem után funkciót, de messze nem olyat, melyet magának elképzelt, de erre sem kapott a fejéhez és kinyilatkoztatgatott, ami senkinek sem tetszett istenigazából - legkevésbé az egyébként is ezer konfliktussal küzdő Orbánnak.
Így hát a Hazafias Népfront politikai ambícióktól fűtött volt alelnöke most mehet Párizsba zabot hegyezni, de attól azért ne tartsunk, hogy éhen fog halni szegény.
Volt érzéke az üzlethez, és miközben főnöke vadul szájalt az egészségügy privatizációja ellen, ő a csendben nyomult a képalkotó eljárások házatáján.
Jelleme acélos, a nepotizmus nagy ellensége, ezért vehette át vasmarkából a kitüntetést gyógyszerész testvére - életműve elismeréseképpen.
Mikola olyan volt, mint a harckocsi, amelyikből kilőtték a vezetőt - robog és lő összevisza.
Hogy mit fog kártékonykodni a francia fővárosban, azt ma még nem lehet tudni, de legjobban akkor járnánk, ha egész nap Adyt szavalgatva sétálgatna a Boulevard Saint Michelen.

Van még más változás is, - a külügyminiszter Martonyi megy, Németh Zsolt meg jön - el lehet dobni a külpolitikát is.


:O))))

A bejegyzés itt is okvasható: http://kapcsolat.hu/blog/mikola

3 megjegyzés:

--- írta...

5**

Névtelen írta...

5* :)

MolnarErik írta...

"Van még más változás is, - a külügyminiszter Martonyi megy, Németh Zsolt meg jön."
Ez a rosszabb hír, egyik helyről elküldik a vezető nélküli harckocsit, a másikra meg odahívják.