BOSZORKÁNYÜLDÖZÉS - GYÁRFÁS A CÉLKERESZTBEN

hírek.ma

Ha nem az MSZP-ről lenne szó, percig se lenne kétségem, hogy nem a párt álláspontját képviseli két országgyűlési képviselőjének legújabb mutatványa a Komjádi uszoda előtt, biztosítókötél és védőháló nélkül.
Így azért maradt egy csepp reményem arra, hogy talán, esetleg,  csupáncsak az irracionális feltételezés szintjén, hogy maradt még egy csepp esze az MSZP kommunikátorainak, dehát persze én örök optimista vagyok.
Az akció célegenesbe fordult, Kiss László még rángatózó hulláját berugták az út árkába, jó magyar szokás szerint így köszönve meg ötvenöt év eredményes munkáját, és rávetették magukat a valódi célpontra: Gyárfás Tamásra.

Két hölgyet kértek fel a nemes feladatra. Gondolom a cél az volt, hogy rájuk pillantva mindenkinek a nemi erőszak jusson eszébe, s vélhetőleg csak azért nem hozta magával Bangóné a gyermekeit is, nehogy ideológiai zűrzavart okozzanak ahelyett, hogy Gyárfással kapcsolatban a pedofilia gyanúját illusztrálnák.
Mit mondjak, mikor megláttam a - bírói ítélet szerint is - fehérgalléros bűnözői kör tagját, aki a Fiatal Baloldal országos szervezetének irodavezetőjeként Zuschlagnak jelentett, tehát amellett, hogy köze van a bűnözéshez, de - ha ex-főnöke kijelentéseiből indulunk ki -, vélhetőleg még antiszemita is - megállt bennem az ütő.
Mígellenben Bangóné a cigánypolitikai botrányok idején talán jobban tenné, ha nem állna ki a napra, hogy ne kezdjen el csorogni a megélhetési cigányok vaja a kalap alól...

Ugye, milyen könnyű másokat besározni, hölgyeim?

A hölgykommandó tökéletes munkát végzett, nemcsak a vádat fogalmazták meg az általánosságok szintjén, de mindjárt megírták az ítéletet is, mondván, Gyárfás azonnal mondjon le minden hazai és nemzetközi tisztségéről, öltsön szőrcsuhát, alá a derekára kössön szöges ciliciumot, adja vissza összes kitüntetését - beleértve a Kiváló Úttörő jelvényt is.
Majd a részére kiutalásra kerülő szöges ostorral verve saját hátát, járjon körbe-körbe, megállás nélkül a Margitszigeten, minden kanyarban dudáljon, ezzel váltva ki az Időkereket, mely a Városliget mellett úgyis útjában van a Nagy Nemzeti Focilabdának.
Ennek belsejében kiállítás lesz, Puskás és Orbán, a két halhatatlan labdarugó relikviái lesznek kiállítva, például Puskás aranylabdája, meg az első kiszidolozott rézgyürü, melyet Orbán sikeresen adott el a nemzetnek - aranyként.

Az elképzelés egyébként nagyon jó, hiszen ha két fideszes hölgy - mondjuk a Szőke Piranha, vagy az a másik nő a Fideszben, a Gálné Pelcz Ildikó - vagy fordítva? - állna ki, ki a franc hinne nekik?
Viszont hirtelen, de elkésett  felindulásból mindenki a pénztárcájához kapna.
Ellenben, ha a Laci bácsi delegál két hölgyet - Lányok! Kér tőletek valamit a Párt! - akkor az mindjárt hitelesebb az ország értelmesebb része előtt, háthejszen ha még ezek is Gyárfás ellen fordulnak, hát akkor aztán az már igazán nemsemmi, sőt...
És mivelhogy az úttörő ahol tud, segít, írásba foglaltatták valakivel a semmit, ami a maga nemében nem lebecsülendő teljesítmény.
Merthogy azt írták: Gyárfás Tamás az úszószövetség elnökeként tanusított magatartása miatt azonnal vágja fel a hasát!

Hogy ez a magatartás miben is manifesztálódik, annak cizellálásával nem fáradtak, de minek is?
Arra hivatkoztak, hogy az elmúlt időszak botránysorozatai sokat ártottak a sportágnak, feledve azt, hogy kik generálták és generálják éppen most is a botrányt, azt az egyet, mely ötvenöt évvel ezelőtt történt.
Még arra is utalnak. hogy a szülők félnek levinni gyerekeiket az uszodába, és nem tudják, mit tegyenek?
Szerintem billentsék egyik vállukra a fejüket, akkor a töméntelen ész oda fog csorogni, megkönnyíítve a döntést, ha ez sem segít, akkor maradjanak egészen addig ebben a kellemes állapotban, mígcsak Viktor meg nem mutatja nekik a helyes utat.
Ezt a két hölggyel kapcsolatban én is szívesen megtenném, mert ez már tényleg a legalja, csak eszembe ne jussanak választás napján, jól el kellene dugni őket.
A Magyar Libaszövetség kikérte magának, hogy gondolatban majdnem hozzájuk hasonlítottam őket.

Hát bizony, ilyen időkben, amikor a vak tyúk végre rálelt a szemre, és fennáll a veszély, hogy az MSZP népszerűsége - ne adj Isten - emelkedni kezd, sürgősen tenni kell valamit.
A legfontosabb, hogy ez a vész lemúljon a Magyar Jövőről,  és ismét manipulálható, nyálcsorgató idióták gyülekezetének lássák a népek a Szocialista Pártot, annak összes vezetőjével együtt.
Ezen már se sírni, se röhögni nemigen lehet, erre egy enervált tevének már köpni sincs kedve, ezek valóban megérettek a Munkásmozgalmi Múzeumra, melyet éppen most költöztetnek majd - valószínűleg -  Alsónémedire, a kisállattemnető mellé.

Gondolom, Puch Lászlót akár be is lehetne majd balzsamozni...
Esetleg kitömni?

Aki még nem látta, javaslom, nézze meg Friderikusz videóját, amíg még lehet...

:O)))

APRÓ ÖRÖMÖK

Nem azért fontos a vasárnapi boltzár visszavonása, mert azok, akik szeretnek rossz időben fűtött helyiségben lenni, sétálgatni, nézelődni, most újra megtehetik, habár ez se utolsó szempont.
Idős emberek ezzel tudtak kicsit spórolni a saját rezsicsökkentési projektjükkel, esetleg ennek eredményeképpen futotta nekik akár még egy tányér meleg ételre is valamelyik gyorsétkezőben és ehhez mégcsak kukában se kellett kotorászniuk.
A családok egy része számára is program volt ez, hiszen az emberek vomzódnak a csillogáshoz imádják a fogyasztási cikkeket, és bevásárlóközpontokban ha megvenni nem is, de legalább megbámulni lehetett a legfrissebb újdonságokat.
Ez is fontos, de ez a történet politikailag fontosabb ennél, mert reményt ad a demokratikus társadalomnak.
Reményt ad arra, hogy a hatalom képviselőit vérontás nélkül is el lehet kergetni, ki lehet söprűzni az életünkből.

Azért is fontos ez, mert rengetegen állították, hogy ezeket semmivel sem lehet meghátrálásra kényszeríteni, minden ütőlap a kezükben van, itt csak némi radikalizmus segíthet.
Lám, a kis harcimarci meghátrált, mert megijedt: kiderülhet, hogy korhadt és antidemokratikus rendszerének támogatottsága mégsem annyira elsöprő, mint azt magabiztosan hirdette volt...
Mindenesetre már egy hete sejtette, hogy a népszavazás meg nem úszható, legfeljebb kikerülhető, és bár ezzel is arcot veszít, ahogy a kínaiak mondanák (jobb ezt szokni, később nem lesznek talán annyira furcsák a kínai képes beszéd...), mégse annyit, mintha leszavaznák.
Urunk és parancsolónk ugyanis csak nyerni szeret, itt pedig most erre kevés volt az esélye.
Mindenesetre jellemző, hogy már egy hete készül a törvény a boltzár feloldásáról, Orbán pedig - szokása szerint - harci helyzetnek fogta fel a dolgot, és azt mondta: "Jó, ha a töltény a tárban van. Hátha meg kell húznunk a ravaszt."

Hát, tulajdonképpen az a lövés már eldördült a törvény bevezetésekor, csak éppen Orbán saját magát lőtte tökön, jóllehet neki igencsak illett volna tudnia, hogy ez milyen fontos alkatrész, hiszen a Cinege utcát is át kellene keresztelnie Herezacskó utcává, utalva a miniszterelnök természetes lakhelyére, melyt Simicska utalt volt ki neki.
Vazallusai természetesen csapágyasra forgatták a szemüket, kenetes marhaságokkal kábították a népet, melynek során a csúcsteljesítményt Kósa nyujtotta, aki azzal indokolta a döntést, hogy végtére is ők nem bolsevikek.
Dehogynem, pontosabban bolsevikeknek álcázott maffiózók.
Sokatmondó, hogy amikor a  Keresztapa című filmben összeültek a Cosa Nostra vezetői, ugyanez a kijelentés hangzott el, de ott legalább igazat mondtak, míg itt még ebben is hazudnak.
Úgy látszik a debreceni Don Lajkó a Kósa Nostra mibenlétének pontos definicióján még dolgozik...

Azért azt ne higgyük, hogy innentől kezdve minden mámor és kéjhömpöly, ennek elsősorban Orbán jelleme mond ellent, ő igennagyon szeret bosszút állni a vereségeiért.
Most sem lesz ez másként, de legyőzhetetlenségének mitosza már a múlté. és ez igen nagyjelentőségű fejlemény, hiszen elgondolkodóba ejtheti azokat, akiknél termékeny talajba hullott a kommunikációs gyomnövény magja, és beletörődtek abba, hogy ez a politikai helyzet megváltoztathatatlan.
Bebizonyosodott, hogy a társadalomnak vannak még eszközei az önkényuralom felszámolására. csak merni kell élni velük.
Kevesen voltunk azok, akik hittünk benne, hogy a demokratikus rendnek még ebben a lepukkant formájában is van öngyógyító képessége, és lám, itt a példa.
És ehhez nem kellett kivonulni a Parlamentből, nem kellett illegalitásba vonulni, mindössze meg kellett találni azt a kérdést, mellyel a társadalom többsége egyetért, és amely egyúttal eléggé szimbólikus is, mert a hatalom önkényét jelképezi.

Ez az apró kis győzelem - melyet most azért majd kikezdenek jobbról-balról, hiszen némelyeket ezért fizetnek, mások meg csak simán buták - bátorságot adhat a pedagógusoknak is, visszaadhatja a győzelem lehetőségébe vetett hitét emberek százezreinek.
Márpedig ez roppant fontos, mert az emberek a győztesekhez szeretnek tartozni, és erre most módjuk van, ha egyébként utálják a diktatúrát.
Csak most nem lenne szabad abbahagyni, fel kell írni a pártszékházak falára, hogy addig üsd a Viktort, míg meleg.
Lehetne népszavazást kezdeményezni az állami főméltóságok választások előtti kötelező pszichiátriai-pszichológiai vizsgálatáról, lehetne népszavazni arról, hogy a vagyonbevallások terjedjenek ki a vagyonbevallásra kötelezett egész pereputtyára, vejeket és menyeket nagybácsikat és unokahúgokat is beleértve - a hiányos vagy hamis adatszolgáltatás büntetése pedig azonnali hivatalvesztés legyen.
Lehetne népszavazást kezdeményezni az állami vezetők egészségügyi ellátásának helyéről a területi elv alapján, hibás döntéseik anyagi és büntetőjogi következményeiről, stb.

És el lehetne gondolkodni azon is, hogy amikor a miniszterelnök vagyonosodását szándékozik vizsgálni, akár mellé is lehetne állni, ha már nem nekünk jutott eszünkbe.
Ettől még nem kell antiszemitává vagy rasszistává válni, ügy mellé kell állni, nem párt, vagy személy mellé - szerintem.
Ma itt győztünk, holnap győzhetnének a tanárok,  holnapután az egészségügyiek, és így apránként győzhetne az egész, sikereiben megerősödött társadalom.
Mint a libák, akik elől menekül a disznó, mikor az egész libasereglet szárnyát kitárva rohan felé, vadul gágogva és sziszegve.
Hogy maradjak a szárnyas-hasonlatnál, a disznó sem kezd menekülni, ha néma kacsák támadják, kell egy kis harci kedv.

Ez az eset alkalmas a felkeltésére, hacsak el nem tékozoljuk a lehetőséget.
Kár lenne érte...

:O)))

NÉMI NEMI ERŐSZAK

Dolce & Gabbana

Most, hogy egy hete másról sem szól a közélet, mint a neves úszóedző ötvenöt évvel ezelőtti farkáról, ebből kiindulva a férfiak ab ovo és a nem minden tagjára kiterjedő állatias természetéről, a magyar nők szendeségéről, hamvas bájáról és áldozat-jellegéről, minden nőre kiterjedőleg.
Ennek során szó esett a nemi erőszakról is, mely sokak véleménye szerint a bűnök rangsorának világcsúcs-tartója, leveri az emberiség ellene bűncselekményeket is, soha el nem évülő tett és elkövetőjét feloldozni, megbocsátani soha nem lehet, de a tényleges életfogytiglanra ítélt tömeggyilkosokkal szemben kiszabott büntetés ezzel párhuzamosan embertelen és gyalázatos joggyakorlat.
Volt itt a vitákban minden, csak normális gondolkodás nem, a sok kékbarisnya felmondta az ezzel kapcsolatos összes sztereotípiát, néhány férfi is felmutatta sziklaszilárd és betonkemény elveit, miközben némelyik annyira túlspilázta a dolgot, hogy felmerült a kérdés, hogy nem Jézus Krisztussal van-e dolgunk?
Ezt csak az cáfolta, hogy a nevezett vallásalapító határozottan előírta a megbocsátás követelményét.
Őt felülbírálták, és a Tóra félelmetes és bosszúálló Istenének álláspontjára helyezkedve a megkövezés nemes hagyományát tartották egyedül üdvözítőnek.


De a jelenség ettől még igencsak létezik, méginkább randa és megalázó az érintett nők számára.
Elspekuláltam a dolgon, egyrészt, hogy miért tesznek ilyet egészséges férfiak, mi viheti rá őket erre a valóban felettébb helytelen és gusztustalan cselekedetre, erről szeretnék írni pár sort.
Elöljáróban leszögezném, hogy nem vagyok erőszakpárti, magam soha nem erőszakoskodtam, a hátralevő kis időben meg már nem készülök ilyesmire, erről előbb-utóbb a természet is gondoskodik.
Ha megírom, hogy egyes emberek milyen késztetések hatására követik el ezt a bűncselekményt, az nem jelenti azt, hogy helyeselném, mosdatni sem szándékozom őket, végül pedig leszögezem, hogy ennek az írásnak nem tárgya egyetlen konkrét eset sem, így K.L. esete sem.


Az ember tragédiája tulajdonképpen az, hogy környezetét sokkal gyorsabban tudta fejleszteni, mint a tudatát, ezt már a klasszikusok is megállapították.
Miközben az égre nézünk, és a Mars van elérendő céljaink célkeresztjében, közben az ember tulajdonképpen állat maradt, minden döntésében ott vannak az sok évezredes fejlődés nyomai, ösztönvilága valahol a főemlősök szintjén áll.
Tudja is ezt magáról, iparkodik is ezt elnyomni, de ez sok esetben nemigen sikerül, ennek éppen az erőszak az egyik jele.
Az erőszak megjelenhet egyéni szinten, de megjelenhet kollektív szinten is, - a horda vagy a nemzet szintjén, amikor felkerekedünk elvenni azt, ami aktuálisan másé, amikor bunkókat lóbálva harapjuk el a torkát bárkinek, akinek a testéből nem a mi illatunk árad, vagy annak, aki kanállal eszi a nokedlit.
Az ösztönök késztetnek erre, elsősorban a létfenntartás ösztöne, de nemkevésbé erős a fajfenntartás ösztöne sem, a szexuális késztetés.
No, akkor talán beszéljünk erről pár szót.


A nemi aktus általában önkéntes cselekedet, de nem minden esetben az.
A legjobb helyzetben e tekintetben a csimpánzra felettébb hasonlító bonobo van, melynél a szexualitás egyben kommunikáció is, minden érzelmet ki tudnak így fejezni így, ezért aztán harcra közöttük a legritkább esetben kerülhet sor.
Megbántottál valakit, odakínálod magad és már kész is a megbocsátás és a béke.
Nem minden állatfajnál van ez így, például az oroszlánoknál trónutódlás idején az a nőstény, amelyik utódainak az új Vezér által megölt hullái mellet nem engedi közeledni magához az új bandavezért, az bizony megírta a saját halálos ítéletét is.
Az ember annyiban különb - én inkább azért azt írnám, hogy más - ennél, hogy önmaga állít fel korlátokat saját szexuális késztetései elé, ezt erkölcsnek nevezi, a pokolba kívánja és iparkodik betartani, rettegve a társadalmi szankcióktól.
Azért van úgy, hogy esetenként átlépi a határt és erőszakot alkalmaz, és ez nem mindig érhető tetten kékre-zöldre vert arcokban, lehet erőszakot tenni úgy is, hogy az áldozatnak haja szála se görbül - például olyan egzisztenciális függésbe hozza valaki, melynek eredményeképpen - ha enni akar adni a gyerekének - akkor mindent megtesz annak, akitől függ - esetleg még a Stockholm-szindrómát is tettenérhetjük néhány ilyen esetben.


Az erőszak lehet egyéni és lehet csoportos, utóbbi nem is olyan ritka, mint gondolnánk.
A férfiak csoportjai esetenként felbátorodnak ital vagy csak a banda ereje által, és lelkesen partiba vágnak egy nőt, aki - általában -  természetesen zokon veszi ezt a dolgot.
Joggal, hiszen egy ilyen esetben már éppen csak a szelepet nem keresik rajta, hogy használat után leeresszék, és ez nem kimondottan az a szerep, melyre egy nő vágyik.
Jobb esetben testileg ugyan nem lesz semmi baja sem - erről kiváló eszmefuttatással  szolgál a "Volt egyszer egy vadnyugat" című filmben Claudia Cardinale, - de ettől még megalázó és vérlázító marad az ügy,
Esik meg ilyen férfiak rovására is, különféle közösségekben, legyen az vallási, börtön vagy sportközösség.
A fiatal férfiak bandázásai során a szexuális erőszak lehet a virtuskodás mellékterméke, lehet a csoport hatalmának fitogtatása, de lehet hirtelen ötlet is.
Érdekes, hogy a nők ciklusuk olyan részében, melyben a fogamzás alacsony valószínűségű akkor leginkább az erőszakos macsókhoz vonzódnak, míg fogamzóképes állapotukban inkább a gazdag, pocakos, megbízható könyvelőtípus jöhet számításba, aki majd biztosÍtani tudja a gyermeknevelés zavartalan körülményeit.
Így aztán előfordulhat, hogy a drámai szende rossz társaságba keveredik, ahol az erőszak - nem csak nemi téren - mindennapos, és az udvarlás elengedhetetlen része egy-két jó időben leakasztott pofon.

A nők általában tagadják, de azért akadnak, akik bevallják, hogy a szexben szívesen vesznek egy kis erőszakot, hogy aztán megadhassák magukat az elkerülhetetlennek, alkalmanként mondjuk háromszor-négyszer.
A férfiak körében köztudott, hogy a nők egy része kedveli, ha aktus közben elfenekelik, ennek esetenként  piros foltjai maradnak az áldozat gusztusos popsiján, melyet ő maga is kedvtelve nézeget a tükör előtt forgolódva.
Ezek a dolgok is az állatvilágból maradtak vissza, hiszen nem egy hím közösülés közben harapdálja a nőstény tarkóját, lökdösi a tomporát - talán nem kell cizellálnom, miért szeretik a nők a tarkójuk simogatását, esetenként a hajukba markolást tarkótájon.
A gond itt csak az, hogy a nő ugyanarra a mozdulatra másként reagál Péternek és Pálnak, egyiknek kéjes nyögésekkel fejezi ki elégedettségét, a másiknál elrohan és látleletet vetet, majd feljelenti a csodálkozó Casanovát.
A férfinép e tekintetben roppant ostoba, és ha elszabadul a tesztoszteron, akkor egy ponton túl nem bajlódnak differenciálással, dühösek lesznek a férfikörökben jól ismert szűzkurvára, majd  jó rendőrként befejezik a megkezdett intézkedést, kardélre hányják Julist, majd a végén csodálkoznak: mit bőg ez a hülye ribanc, hiszen ő is akarta.

És itt érkeztünk el az egyik legkényesebb ponthoz, az áldozat szerepéhez.
Ezzel a viktimológia foglalkozik, merthogy az áldozatok az esetek jelentős részében maguk is részesei áldozattá válásuknak, ami persze nem menti fel az erőszaktevőket, de nem is hagyható figyelmen kívül.
Egy ilyen példa, mikor egy nő egyedül felmegy friss ismerősei lakására, vagy felhívja egy italra magához a férfit, aki az invitálást - Feljössz hozzám egy italra?- természetesen így dekódolja: Meg hát!
A nemi erőszak gyakoribb bűncselekmény, mint gondolnánk, vagy mint a statisztika mutatja - erős ugyanis a látencia.
Az erőszaktevők általában nem a sötét utcán lesik áldozatukat - persze ilyen is van, lásd a Kiskunlacházán megerőszakolt lány esetét.
De az erőszaktevő jellemzően a rokonok - kedves nagybácsi, unokatesók köréből kerül ki, de lehet tanár, vállalati felettes, orvos is, akinek egy ponton túl nem elég, ha a kívánatos páciens kinyújtja a nyelvét...

Az erőszaknak feltüntetett cselekmények egy része nem is erőszak, hanem védekezés lebukás esetén, válóperi fegyver, bosszú - a nőket két dologgal lehet ugyanis vérig sérteni: ha szexet akarsz, mikor ő nem akarja, és ha nem akarod a szexet, mikor ő felkínálja magát.
De lehet ezt fegyverként használni vagyonjogi és egyéb ügyekben is, ezért aztán a pasiknak igencsak vigyázni kell, mikor egy-egy kényesebb élethelyzetben a nő maga fölé teperi őket.
Sajnos, a bizonyítás itt mindkét félnek nehéz, még a csoportos erőszaknál is, hiszen azt nem lehet bizonyítani, hogy egy nő hármasban - négyesben akarta a szexet, jóllehet ez egyáltalán nem ritka.
Az elnőiesedett bíróságok pedig - csakúgy, mint a válóperekben - általában a nők felé döntenek, igaz, így kisebb a hibalehetőség, de rengeteg igazságtalanságot és jelentős zsarolási potenciált hordoz magában.
Sokszáz férfit hurcoltak már meg pedofília miatt azért, mert az anya - manipulálva gyermekét is - ezzel vádolta a bíróságon, mint ahogy nők ezrei verették meg magukat szándékosan, hogy a válóperük alkalmával büszkén tudják lobogtatni a látleletet - innen pedig már csak egy kis lépés és néhány sajátkezűleg megejtett csípés a comb belső oldalán, hogy a nemi erőszak vádja is megálljon.


Szóval, bonyolult ügy ez, ennek megfelelően el kellene kerülni a hirtelen felindulásból elkövetett erkölcsi ítélkezést, mert könnyű tévedni.
A mai világban még könnyebb, amikor a gyerek szexuális életét a pornóipar tartja kézben, a szülő meg az iskola pedig viktoriánus álszentséggel, erkölcsöt, hazát, Istent meg méhecskéket emlegetve kivonul a probléma megoldásából.
Így aztán a lánygyereknek nem mondja el senki, hogy ne menj lányom két-három férfival olyan helyre, ahol nem tudsz segítséget kérni, fiam, te meg gyanakodj, ha egy nő egyhetes ismeretség után bejelenti, hogy tőled várandós.
Már csak, hogy ne járjon úgy, mint az osztálytársam, aki egy válás után, imádott fia láthatásáért pereskedve tudta meg, hogy a fiúnak más az apja.
Túllépett volna ezen, de még ezt se engedte meg a nő, - aki mint tudjuk - egytől egyig bűbájos, hamvasan ártatlan és az erkölcstelen számítás oly messze áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.


Nem szeretném, ha a nők ezt nemük elleni támadásnak látnák, én csak némi méltányosságot és elfogulatlanságot kérek, meg egy kicsit reálisabb szemléletet.
Sokat hozna ez is ezen a társadalmon, mely még középkori állapotban van, beleértve természetesen a férfiakat is.
Talán haladhatnánk is időnként egy-egy lépést előre...

:O)))

KISS LÁSZLÓ MEG A KISSZERŰEK

Kiss László 

Hát, szoktam én tenni ezt-azt azért, hogy ne vezessem a népszerűségi listát.
Valószínűleg ezzel az írással sem fogom megdönteni népszerűségi rekordom, melyet a cicák randalírozása miatti tiltakozásommal már amúgy is a Mariana -árok mélységeibe sülyesztettem, - valószínűleg én leszek a tevék Titanicja.
Mégis meg kell írnom a véleményem erről a tipikusan magyar jelenségről, a végletes indulatokról, a kérlelhetetlenségről, az - úgy tűnik - minden magyar számára születésétől fogva biztosított, szívecskékkel és kisangyalokkal ékesített tábori erkölcsi piedesztálról, melyre oly szorgalmasan mászik fel magyarember, mint majom a datolyáért.
Igen, Kiss Lászlóról és az ő ügyéről szeretném elmondani a véleményem.
Le kívánom szögezni mindjárt az elején, hogy semmi közöm nincs az úszósporthoz, nem is ismerek senkit az uszodák tájékáról, viszont ez a történet nem is az úszásról szól, hanem pénzről és befolyásról, a társadalom erkölcsi állapotáról és az álszentségről.
Csak a nagyon naivak gondolják azt, hogy a neves úszóedző és szövetségi kapitány körül kitört botrány Kiss László ötvenöt évvel ezelőtt elkövetett bűncselekményéről szól.
A történet inkább szól a vizes világbajnokságról, meg az egyetlen sportágról, melyet még nem gyűrtek maguk alá Orbán hozzáértő csicskásai, a tapasztalt birkózó, aki már cipelte a birkózószőnyeget, meg a többiek, akik leginkább arról híresültek el, hogy megbízható népek, nem veszélyeztetik egyéni ötleteikkel a mindenhez értő diktátorocska ambicióit.
Ezt gondoltam már akkor is, amikor a sportág jelenlegi legnagyobb tehetsége két karcsapás között elkezdte támadni a szövetséget, a vezetőket, merthogy nem biztosították neki azt, amit az USA biztosítani tud sztársportolóinak.
Akkor azt is gondoltam, hogy vannak bizonyos pozíciók, melyekből felettébb könnyű megígérni, hogy a neves sportoló medencéje siker esetén - és nem sportsikerre gondolok - nem vízzel, hanem tejjel-vajjal lesz feltöltve, pelyhes kislibákkal törölközhet, és a katolikus egyház megindítja szenttéavatási eljárását.

Természetesen egyetértek azzal, hogy egy kiemelkedő tehetséget kiemelten és személyre szabottan kell támogatni, azt sem tartom bajnak, ha van affinitása személyes érdekeinek érvényesítéséhez.
De azt azért nem gondolnám, hogy egy neves hotel üzletpolitikáját a szálloda éttermének hidegkonyhai főszakácsának kellene két dinnyefaragás között meghatározni, beleértve az anyagfelhasználást, a személyzet összetételét, bérét, és a ráfordítások összegét is.
Mindenkinek megvan a dolga, azt kell végezze a lehető legmagasabb szinten, de egymás munkájába belepofázni - végzetes tévedés.
Különösen egy ilyen megmérettetés előtt, mint a 2017-es vizes világbajnokság, melynek minden botrány árt.
De hát Orbán nem arról nevezetes, hogy érdekelné, mi hasznos vagy mi árt az országnak, ő reggelente odaáll a tükör elé, és ahelyett, hogy leköpné magát, megkérdi tőle: Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki ért legjobban az úszáshoz e vidéken?
És ha a válasz Gyárfás, esetleg Kiss László. akkor másnapra új tükör lóg a falon.

A célkeresztben sem Kiss László van, hanem Gyárfás, akivel nehéz mit kezdeni, hiszen az eredmények őt igazolják.
Ha meguntunk egy pulóvert, hát keresünk egy kilógó kis fonalat, és elkezdjük felfejteni.
Ez a kis fonal jelen esetben Kiss László 1961-es - már elnézést - pöcse, mely alkalmasnak látszik arra, hogy eltávolítsák az útból először őt, majd arra való hivatkozással Gyárfást is, hogy megtűrte őt ebben a nagyon fontos pozícióban, holott vannak olyanok is, akik úszást tanítani ugyan nem, de segget nyalni lényegesen jobban tudnak a sportág jelenlegi vezetőinél.
Ha nem akarják, hogy a várható dicsőség Gyárfásék nevéhez kötődjön, és ne a majdani karikalábú úszópápa arassa le a babérokat, akkor ezeknek menniük kell.
Orbán már úszott a felcsúti libaúsztatóban, nem egy nagy kunszt, nagy kár, hopgy nem lehet átúszni a szomszéd pályára és leharapni a konkurencia fülét, mert akkor még bajnok is lehetett volna belőle...

De beszéljünk konkrétan Kiss Lászlóról.
Hajdan, 1961 -ben három fiatal úszó jó ötletnek tartotta. hogy erőszakkal magáévá tegyen egy lányt.
Köztük volt Kiss László is.
Nem ő csalta el a lányt a tett színhelyére, de a többiek után - sajnos - ő is beszállt az akcióba, és ő is megerőszakolta a lányt.
Hát, a fene tudja, nem irigylem a gusztusát, hogy két kollegáját követően kellett neki is  bizonyítani erős férfiasságát.
Hogy önmaga, vagy társai előtt, ezt már soha nem tudjuk meg.
Elítélték, le is töltött másfél évet börtönben, hogy ez sok vagy kevés, arányban állt e az elkövetett bűncselekménnyel, a fene se tudja, mint ahogy arról sem esik szó, hogy a többiek mennyit kaptak, vagy ki volt az értelmi szerző és mi volt Kiss László konkrét szerepe az ügyben.
Egyszer - úgy hat éves koromban falun nyaraltam, és a helybeli nagyfiúkkal és nagylányokkal elmentünk a közeli erdőbe, előtte megnéztük a kondát, megállapítottuk, hogy a dal, mely szerint csavaros a csavaros a disznó esze - igazat mond.
Ennek utána a nagyfiúk és a nagylányok frissen szerzett ismereteiket átülteték a gyakorlatba, majd ennek végeztével észrevettek engem is, és rámparancsoltakm hogy akkor most én is, és kijelölték számomra a tizenhat éves Zsuzsát, akinek - sajnos - nem tudtam feledhetetlen élményeket nyújtani, pedig igazán iparkodtam...
Nem mondom, hogy Kiss Lászlónak ilyen okok miatt kellett beszállnia a bűncselekménybe, ezt már csak a résztvevők tudják, ha élnek még, de ezt vizsgálgatni sem érdemes, rengeteg idő ment el azóta, az emlékezet pedig érdekes jószág, gondoljunk csak a kommunizmus ellen bátran harcoló ex-köztársasági elnökre.
Kiss László kijött a börtönből, visszament az úszósportba, majd képezte magát és dolgozott, mint a gép, és elkezdtek jönni az eredmények.
Mikor Egerszegi Krisztina, a későbbi biodíszlet bajnok lett, egy ország zokogott együtt a boldogságtól Vitrayval, hogy mire volt képes ez a kicsi lány, és hát a szakma elismerte bizonyos Kiss Lászó edző érdemeit is, mint még sok más eredmény után sok más alkalommal is.
Így telt el fél évszázad, mire most előkotorta valaki ezt az ügyet, mellyel akár a halálba is lehet kergetni a szövetségi kapitányt, aki az úszáshoz ért ugyan, de a szemétkedések kivédéséhez nem annyira.
Nem kétséges, bűnt követett el hajdan, de a társadalom azonnal elítélte, nem lehet azt mondani, hogy szó nélkül ment el az eset mellett, mint például ma a felcsúti juhász gyilkosának, vagy a rendőrautóban elhalálozott vállalkozó esetében, vagy a Nemzet Legnagyobb Tolvaja esetében történik.
A büntetés célja a társadalom rosszallásának kifejezése, ezt követően pedig a bűnelkövető visszavezetése a társadalomba.
Ha van büntetés, mely példásan elérrte a célját, hát Kiss László büntetése éppen ilyen.
Anno Bajcsy-Zsilinszky Endre részt vett Áchim András parasztpolitikus meggyilkolásában, ma út van elnevezve róla, no, nem ezért, hanem, mert későbbi tevékenysége méltóvá tette rá.
Ha gyereket nevelünk és megbüntetjük valamiért, az értelmes szülő az esetet nem hánytorgatja fel, mert tudni kell büntetni és tudni kell megbocsátani is.
Lehet, erre az áldozat soha nem lesz képes, de a társadalomnak nem kell tőle átvállalni ezt a terhet, a társadalon lehet akár nagylelkűen megbocsátó is. 

Ez a bűncselekmény egy ember terhére történt, egy alkalommal, ötvenöt évvel ezelőtt.
Aki kilencmillió embert erőszakol meg napjainkban - naponta, no, azzal nincs baj, igaz, azt kockázatosabb elítélni.
Ez az eset régen történt, és az időmúlásnak bizony jelentős szerepe van az igazságszolgáltatásban.
Ez az eset abban az évben történt, mikor először járt ember a kozmoszban, amikor felépült a berlini fal.
Történelmi távlat, a nyilvánosan vért követelő idióták jelentős része még nem is élt.
Ennek az embernek a vizes világbajnokság lenne fél évszázados szakmai teljesítményének megkoronázása, aki el akarja lopni tőle ezt az élményt, az talán embertelenebb, mint a hajdani erőszaktevők, mert itt egy egész életet akarnak valakik lenullázni, elfelejtve a bűn-büntetés-bűnbocsánat egységét.

Csodálkozom, hogy ebbe a cirkuszba amúgy értelmes emberek is beszállnak, - talán azért, mert a környezetük elvárja tőlük.
Talán Kiss László is ezért tette, amit tett.
Abba lehetne hagyni az üldözését bátran, nem ő a bostoni kéjgázdemizyonos gyilkos (copyright by Moldova...).

Próbáljunk meg emberek maradni, ha néha nehezünkre esik is...

:O)))

MIT ORBÁN TETT - TÖRTÉNELMI TETT, VAGY KISNYÚL...

Varga Miska pénzügyminiszter történelmi tettét ünnepli a kormányoldal.
Azok is, akik tudják miről hazudnak, meg azok is akik símán csak narancs-zombik.

Merthogy visszafizettük a pénzügyi világválság elhatalmasodását megelőzően felvett IMF és Uniós hiteleinket, melyeket a rohatt imprilista kizsákmányolók erőltettek ránk anno, de a Hős, ki csak néépének él elkergette őket libát fejni, az Unió hiteleit pedig - mecsoda történelmi tett - visszafizettük.

Határidőre.

Annak dacára, hogy mit ránk hagytak a századok, meg Bajnai, azt vígan eltapsoltuk, meg vettünk rajta MOL pakettet, melyen akkorát buktunk, mint ide Lacháza.
Mindeközben még ostoba magyarember nyugdíjacskájára félretett pénzét is szélbeszórtuk, a rohadt szél meg - amilyen kiszámíthatatlan a széljárás - befútta azt a Vezér muskátlis-zsalugáteres ablakocskáján, ott szemben a Kancsó Arénával.

És akkor most ünnepeljük meg őket, de előzőleg feledkezzünk meg arról, hogy a Magyar Népköztársaság, majd a Magyar Köztársaság is folyamatosan eleget tett nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinek.
Eshetett jég, lövöldözhettek az utcán, cigánygyerekek potyoghattak a bársonyszékbe - mindíg.

1956-ban Fekete Jánosék aktatáskában vitték az esedékes törlesztőrészletet Bécsbe. Amikor Kadhafi megharagudott a béketáborra és nálunk elhelyezett pénzét hétfőről-keddre a hóna alá csapta és elvitte - akkor is fizettünk.

És közben nem lopták el a nyugdíjalapot, a te pénzed, melyért megdolgoztál és amelyik akár békés öregkorod biztosítéka is lehetett volna.

Most meg még egy rohadt stadion-belépőd sincs, hogy legalább a fűtött gyepszőnyeg melegét élvezhesd télvíz idején, - ebből is látszik, hogy mélyebben vagy a vakondoknál - hát köszönd meg szépen, ahogy anyukád tanította.

Közben legyél büszke és hálás, miközben ugyanezekről a pénzekről mondták, hogy kiszolgáltattuk az országot az IMF-nek, melynek tagja és tulajdonosa is vagyunk, és amelyet a tulajdonosok azért hoztak létre, hogy kivédjék a pénzügyi válságok okozta pénzügyi zavarokat.
Lehet Gyurcsányra bármit mondani, de azt el kell ismerni, hogy roppant jó ütemérzékkel mérte fel a helyzetet a világválság elején, és mikorra a válság istenigazában elkezdett dühöngeni, addigra mi már biztonságban voltunk.

Minden ország hitelekből gazdálkodik, a hiteleket folyamatosan törlesztik és folyamatosan veszik igénybe, mindössze a hitel ára változik.
Mikor kitör egy válság, roppant nehéz hitelhez jutni, mert a bankok hirtelen felettébb bizalmatlanná válnak, nem, vagy csak szinte vállalhatlan feltételek mellett nyújtanak hiteleket, hihetetlenül drágán.
A Gyurcsány által felvett hitelek abból adódóan maradtak olcsók, mert tagjai voltunk annak a szervezetnek, melynek célja éppen az ilyen nehézségek áthidalása volt, és mely tagjai részére roppant kedvező feltételekkel ítélt meg kölcsönöket - igaz, kikötve a felhasználás ellenőrzésének lehetőségét.
Na, ez nem tetszett Orbánnak, aki a pénzt szereti úgy költeni, mint a többi suttyó a felcsúti kocsmában, zsebre ba... - zsebretett kézzel, a szotyola között kotorászva kicsapni a söntéspultra a bankót, aztán mindenki hozzon magával még egyet, hogy neki is jusson a többiek pénzéből.

Így aztán - kerül, amibe kerül - az IMF ment, és ment volna az Unió is, ha nem vehette volna vissza a százszorosát annak, mint amit mi képesek lehettünk volna elvenni tőle, merthogy Orbán azért nem hülye, csak bűnöző.

Az IMF hitel és a piaci hitel kamatai közötti differencia volt az ára, hogy a kis genetikai csoda úgy szórhatta a pénzt, ahogy ő akarta, az árat pedig szokás szerint a legszegényebbekkel fizettetve meg.

Biztosan van már, aki kiszámolta, hogy mennyit fizettünk rá erre az akcióra, de erről Orbán nem ragasztja tele a várost plakátokkal...

Merthogy itt a reformok működnek (ez is megérne egy misét - miféle reformok, ki kirdette meg őket, milyen tartalommal, milyen változásokat hoznak, és jók lesznek ezek nekünk?...- elmondanám, egyetlen reform sincs hivatalosan meghirdetve.

Ami történik, az meg, ha zenemű lenne, akkor "Egy köcsög ötletel Op. 131" címmel menetelne a halhatatlanság felé...).

Hát akkor ünnepeljük meg a nagy eseményt, visszafizettük, amit kölcsönkértünk.
A tett történelmi, mert ez tett bennünket végképp félrevezetett idiótákká, legközelebb bele kell lógatnod valamelyik kiálló testrészed a húsdarálóba - lányoknak a mángorlóba - és meg kell ünnepelni, hogy milyen ügyesen tekeri a hajtókart a mi reménységünk, akit az Úr a mi végtelen ostobaságunk büntetéseképpen varrt a nyakunkba.
Merthogy az Isteni Terv működik, ha egy népnek veszni kell, hát az el is fog veszni...

Optimista farok: Depersze az Úr végtelenül bölcs, és akit el akar veszejteni, annak elveszi az eszét.

Vezérünkét már elvette, ministránsai se rázzák már olyan vadul a csengőt, csak csendesen lóbálják füstölő ridiküljiket...

És mindenki hülyén néz maga elé - mi lesz itt ?

:O)))

ÖVÉK AZ ORSZÁG, NEKIK ÉPÍTED

A gyerekeidnek meg neked persze kuss.
A jelszó régen az volt: tied az ország, magadnak építed.
Aztán volt egy meglehetősen hosszú időszak, amikor nem volt jelszó, ellenben épült-szépült az ország, és mellette építhetted a magad kis világát is, mely lehetett egy kis nyaraló, vagy egy egyesleti vadászház, a vadászterületen elvadászgathattál lakatos létedre is az állami erdőkben.
Most éppen ez van soron, állítólag az erdők kiosztása következik, miután a termőföldeket szinte maradéktalanul odaajándékozták a haveroknak, és felvirágoztatták a családi gazdaságokat.
Az Orbán-család gazdaságát, a Csányi család gazdaságát, a magyar Corleone családok gazdaságait.
Az így létrejött birtokok nagysága vetekedik a hajdani arisztokrácia latifundiumaival, egyetlen eltéréstől eltekintve - a hajdani nagybirtokok tulajdonosait ismerni lehetett, míg mai utódaik dugdossák a vagyont, mint macska a szarát.
Strómanok láncolata próbál biztosítékot adni nekik arra, hogy az összeharácsolt vagyon java akkor is a tulajdonukban marad, ha valamilyen véletlen folytán egy új politikai hatalom vissza akarja szerezni a lopott holmit a társadalom részére...
.
A joggal élni is lehet, meg lehet visszaélni is.
Normális államokban a jogalkotás az állampolgárok érdekében történik, de ez nem egy normális állam.
A Bibó - kollégiumban valószínűleg létezhetett egy olyan kurzus, ahol a joggal való visszaélést oktatták, ahogy elnézegetem, eredményesebben, mint a jogi alapelvek ismeretét.
Orbán és bandája működése első percétől kezdve erre alapozta tevékenységét, és ezen ne csak Orbánt értsük, hanem az egész Fidesz - vezérkart, úgy, ahogy voltak, vannak.
Az emlékezetes Fidesz-MDF székházmutyi volt az ősbűn, akkor éltek vissza ha nem is először, de jelentős nagyságrendben először a joggal, állami pénzből megalapozva az Orbán-család bányavállalkozását.
De jutott ott gazdsági érdekeltség az összes többinek, kivéve a legbambábbakat, akik aztán gyorsan ki is koptak a politikából, vagy más pártok zászlait lengetve szolgálják Orbán hatalmát.
Amikor néhányan könnyektől párás szemmel emlékeznek a fiatal Orbán Viktorra, mindig elfelejtik azt, hogy ez az ember a politikai pályára lépésének elsúő percétől kezdve szakadatlanul lopott, az államot használva fel saját vagyonosodására.
Szegény Ferenczi Krisztina, vagy Kende Péter rengeteg adatot gyűjtöttek erről - hiába, hiszen első kormányzása idején mindjárt bedarálták Györgyi Kálmánt, az utolsó ügyésznek mondható figurát a Legfőbb Ügyészségen, azóta a magyar vádhatóság egy bűnöző kezében van.
A legszomorúbb ebben, hogy ezt mindenki tudta és tudja ma is.

Kormányok jöttek, kormányok mentek,  de a helyzet nem változott, a Legfőbb Ügyész végig kulcspozícióban maradt, emberei segítségével végig az történt a vádhatóságnál, amit Orbán akart, és ma is az történik.
És ha el lehetne zavarni ezt a bandát, és az ország új vezetése nem érti meg, hogy ezeket hagyományos módszerekkel nem lehet eltávolítani a hatalomból, akkor még ötven év múlva is Felcsútról kormányozzák majd az országot, akárki is viseli a miniszterelnöki címet.
Azt mondta Antall József, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni.
Nem volt igaza, mert a korabeli handabandázások dacára nem volt forradalmi helyzet, mely a klasszikusok tanítása szerint azt jelenti, hogy a nép nem akar a régi módon élni, a hatalom meg nem tud már a régi módon kormányozni.
A nép többsége a rendszerváltás táján fel sem mérte, mivel jár a kapitalista átalakulás, csak örült a traktor egyik kerekének, amit meg tudott kaparintani a téesz felszámolásából.
Azt hitte, az új rend majd magasabb életszínvonalhoz juttatja, azóta elvesztett mindent, a fia még a lehetőségét is annak, hogy valaha is felemelt fejjel normális életet élhet, azért is nevelnek belőle engedelmes cselédet, betanított munkást.
Magyarember tévedett, és ha létezik kollektív szopás, hát ez aztán az volt a javából.
A hatalomra kerültek meg eleinte vigyáztak a látszatra, ami annál is könnyebb volt, mert a nép azt se tudta, mi történik körülötte, el volt foglalva azzal, hogy kereste a lopott holmit azokon, akiknek egy bérlakáson, meg a pártüdülőben való nyaralás privilégiumán kívül semmijük se volt, meg párás szemmel hallgatta a Horthy-éra magyarkodó baromságait és történelemhamisító hazugságait.
Mára a nép még butább lett, mert ha valakinek ezerszer ismétlik el ugyanazt, hát hajlamos igazságként kezelni, hiába csak az ő hülyítésére agyalták ki.

Mára viszont a társadalom fele veszedelmesen elszegényedett, a középosztály alsó fele úgy kapaszkodik társadalmi helyzete látszatának fenntartásába, mint a hajdani horthysta kistisztviselők, akiknek ingének csak mellrésze volt, háta nem, és a két mandzsetta sem ujjakban folytatódott.
Ők folytatják a harcot a lecsúszás ellen,sokan már el is vesztették, de némelyikük még reménykedik, jóllehet már régen nincs miben.
Az új uraknak meg kell valamit tenniük, hogy akkor se legyen bajuk, ha megváltozik a széljárás, de erre persze csak  egyetlen válaszuk van, mint mindig a történelem folyamán: az elnyomás fokozása, a diktatúra.
Ennek a vége pedig forradalom szokott lenni, és most már annak összes feltételei körvonalazódni látszanak.
Hogy mi lesz a kirobbantó ok - ki tudja?
A tömeg érdekes állat, reggel még tízezrek éltetik Ceausescut, estére pedig már porzik a háta mögött a véres vakolat.
Valaha, ha valaki a király erdejében vadászott, lecsapták a karját, ma még csak ott tartunk, ha valaki az urak erdeiben fát gyűjt, akkor rálő a vadőr, meg becsukja a hatalom.
Volt idő, amikor itt senkinek nem kellett fát gyüjtenie ha télen életben akart maradni.
Talán ma sem kellene, még kapitalista viszonyok között sem, csak sajnos a mi kapitalistáink az emberiség legaljából kerülnek ki, és ha van még ennél is gyengébb emberi minőség, hát az esélyes a miniszterelnöki pozícióra.

Hogy mi lesz ennek a vége, azt tudhatjuk, csak azt nem tudhatjuk, hogy addig mi lesz.
Bár, ha lehet unortodox gazdaságpolitika, hát lehet esetleg majd unortodox büntetőpolitika is, új vádhatósággal, tisztességüket már bizonyított bírókkal, új büntetési módokkal, például kényszermunkával egy kőbányában.
Tudnék is egyet javasolni, remek dolomit bányászható belőle...
Brigádokba lehetne szervezni az érintetteket, akik felelősek azért, hogy az ország erre a sorsra jutott, hogy szembeállítottak magyart - magyarral, hogy teret adtak embertelen eszméknek, hogy loptak, csaltak, tán még gyilkoltak is.
Aztán, ha van teljesítmény, akkor van kaja, ha nincs, akkor egyék azt a libát, amit Semjén lő csúzlival...

Most a pedagógusok feszültek neki a hatalomnak, de eljön még az idő, mikor a nincstelenek lázadnak fel, és akkor az Úr mentse meg ezt az országot.
Merthogy büntetni már büntette mostanában kiadósan, az nem kétséges...

:O)))

ÉLJEN ÁPRILIS NEGYEDIKE, HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK ÉVFORDULÓJA.

Ahogy egyre távolabb kerülünk időben az ország számára sorsdöntő eseményektől, úgy kerülünk egyre távolabb a történelmi hitelességtől is.
Akár 1956-ot nézzük, akár a múlt század negyvenes éveit, részvételünket a II. Világháborúban, a társadalomnak egyre érdekesebb elképzelései vannak a korról, egyre kevésbé felel meg a tényeknek, melyeket róla gondol, egyre inkább vágyálmok, illúziók és mesék helyettesítik azt, amit más, szerencsésebb társadalmakban történelmi ismereteknek szoktak nevezni.
Nálunk ez nem divat, itt egyébként teljesen normálisnak tűnő emberek is képesek olyan veretes baromságokkal traktálni egymást meg a gyanútlan népet, hogy ha a liba kukorica helyett ezt szemezgetné, hát öt percen belül égnek dobná a lúdtalpait - de szerencsére kerüli a nála ostobább emberek társaságát.
Éppen most nem ünnepeljük április 4.-ét, hazánk felszabadulásának 71. évfordulóját, és ezen a szomorú tényen semmit nem változtat az, hogy nincs már dicsőséges Szovjetunió, oda a megbonthatatlan testvéri barátság, és ha így folytatjuk, oda lesz még a Barátság kőolajvezeték is.
Kár.

Ma ott tartunk, hogy a felszabadulás kifejezést nerhű magyarember ki sem ejtheti a száján, helyette a megszállásról elmélkedik, meg anyja  megpocsékolásáról, persze lehet, hogy tévedek, mert bár itt állítólag minden leányt és nőt kardélre hányt a muszka, mégsem lehet egyetlen emberre sem találni széles e hazában, aki apjaként emlékezne Szergej Nyikolájevics Lovontosz gárdaőrmesterre, ha kubáni kozák volt, ha doni kozák, akkor sem...
Ha gyerekek lennénk, akár azt is mondhatnánk, hogy megérdemeltük a sorsunkat, ők meg mutogathatnának ránk: ők kezdték.
És - sajnos - igazuk is lenne, hiszen valóban mi kezdtük.
Nem esik szó arról semerre, hogy a Szovjetunió a háborút közvetlenül megelőző időszakban azt kérte, hogy maradjunk semlegesek, cserébe felajánlotta, hogy egy háború utáni rendezés keretében támogatni fogja igényünket Erdély magyarlakta területeire.
Arról sem esik szó, hogy ennek érdekében gesztusokat is tett, például visszaadta az 1848-as magyar szabadságharc során zsákmányolt zászlainkat is, de a magyar ulkodó osztályt nem lehetett meggyőzni arról, hogy Hitlerrel rossz lóra tett.
A kor politikusai nemcsak, hogy Kogutowicz Manó és térképész társai munkásságát nem ismerték, de olvasni sem szerettek, pedig ha elolvasták volna a Mein Kampfot, akkor megismerhették volna azt a szerepet és sorsot, melyet Hitler szánt ennek az európai, megbízhatatlan cigánynépnek.
A korabeli vicc szerint amikor egy kisgyerek az iskolában mgnézte a világtérképet, rémülten kérdezte az apjától: Apám! Horthy látta ezt?
Ha látta, ha nem, rosszul döntött.

Mint sakál az oroszlán után úgy sompolyogtunk bele ebbe a háborúba, mely nemes cselekedetünkért megkaptuk Erdély és a Trianonban elszakított területek egy kis részét.
Pünkösdi királyság volt, öt évig se tartott a dicsőség, de Horthyt agyament hívei a mai napig magasztalják érte, jóllehet, ha minden halottért csak egy milliméter kötelet tekertek volna a nyakára, olyan lett volna a végére, mint egy zsiráf.
Azt se sűrűn emlegetjük, hogy az általa prédául vetett Honvédség felkészületlen volt, technikailag is, kiképzése, felszerelése és ruházata terén is.
Ennek megfelelően fele részben megszállói feladatok ellátásával és partizánvadászattal bízta meg katonáinkat a német parancsnokság, egészen 1944 április negyedikéig, amikor a Magyar Királyi Megszálló Erők parancsnoksága feloszlott.
Ettől kezdve éppen egy év kellett ahhoz, hogy ez a kalandor vállalkozás teljes csődöt mondjon és Magyarország végleges veresléget szenvedjen a II. Világháborúban.
Odalettek a visszakapott területek, odalettek a honvédek, köztük az én nagybátyám is, a hadifoglyokra pedig keserves sors várt.
Nagynéném, aki Erdélyben volt óvónő, egy kézitáskával tudott hazavergődni, apámat majdnem elvitték malenkíj robotra, de kilépett a sorból és bement egy kapun - megúszta.
Nagyapám szerencsésnek érezhette magát, hogy halálos betegen hazaengedték a hadifogságból.
És szerencsésnek érezhette magát az a zsidó is, aki megúszta a poklot, de közülük sokan beleőrültek abba, hogy minden rokonukat elvesztették.
A családunkban is vannak, akik örökre sajgó, halálig be nem gyógyuló sebeket szereztek azokban az időkben szeretteik halála miatt.

Édesanyám, aki akkor még szinte gyermek volt, szörnyű élményekre tett szert, látott például negyven meztelenre vetkőztetett női hullát, kiterítve, mint a körvadászaton, - zsidókat - a gettó kerítése mellett.
Sógornőm anyja a János kórháztól nem messze orosz, német és magyar hullákat lógni a kerítéseken, miközben mindenórás terhes anyját orosz katonák vitték a kórházba hordágyon.
És látta a német katonát, aki agyonlőtte parancsnokát, aki a nyilvánvalóan kilátástalan ellenállásra akarta rávenni, pisztolyával hadonászva...
Én az áldozatokhoz szoktam számolni a kitepített svábokat is, voltak vagy kétszázezren, akiknek - annak dacára, hogy otthon németül beszéltek - ez volt a hazájuk.
Az a nagy baj, hogy az emberek nem szeretnek beszélgetni a múltról, hanem politikai célzattal előrágott történeteknek adnak hitelt, holott még itt járnak közöttünk a tanúk. Olyanok is, akik nem a saját hősi szerepüket akarják megörökíteni, hanem akik tárgyilagosan, bár nem érzelemmentesen képesek elmesélni azt, amiből akinek esze van megérthetné, hogy miért volt felszabadulás a felszabadulás.

Azon már csak mosolyogni szoktam, amikor a német megszállás tényét elfelejti az ország népe, beleértve Horthy lemondását, fiának szőnyegbe tekerve történő elrablását, a magyar szuverenitás látszatának fenntartását Horthy segítségével, és a nyilas csőcselék országra szabadítását.
Sztálin fiát elfogták a németek, ennek dacára nem tett semmiféle engedményt, Horthy, a Legfőbb Hadúr meg a fia elfogására hivatkozva odadobta az országot, a népet, a tiszti és emberi becsületet, az ország jövőjét - mindent.
És akkor a felszabadulás nem felszabadulás, mint tudjuk.
Igen, utána jött Sztálin vasmarka, a ma előszeretettel kommunizmusnak nevezett ázsiai despotizmus, de van az úgy, hogy az amputáció megmenti a  beteg életét, és most is ez a eset forgott fenn.
Még jól is jártunk, mert aki elolvasta Krausz Tamás könyvét a magyar megszálló csapatok tevékenységéről, az tudja, ha mind egy szálig kiirtanak bennünket, az se lett volna méltánytalan, nem is szólva a zsidó népről.
Úgyhogy én azt mondom, próbáljunk meg tanulni a történelemből, és ne próbáljuk visszamenőleg megnyerni a háborút, legfőképpen erkölcsi területen ne, hiszen ott végzetesen elbuktunk.

És igen, éljen április negyedike, hazánk felszabadulásának hetvenegyedik évfordulója!

:O)))

SZERVEZZ MINDENT ÁT, DE JOBB LENNE, HA MEGÍRNÁD A HÁROM BORÍTÉKOT

A viccbeli három borítékból már kettőt felbontott a pocista, a másodikat már rongyosra használta, ebben van a "szervezz mindent át" jótanács, ami ideig-óráig segít, de a végtelenségig azért nem.
Az is biztos, hogy mindenki azt imádja csinálni, amihez nem ért, ami nem is lenne baj, ha nem mi lennénk az áldozatai a szorgalomnak, mellyel a faluszéli suttyó saját képére akarja formálni az országot, amelyik ezt immel-ámmal tűri - jobb híján.
Áttemetés, átkeresztelés, átszervezés - ez a szentháromság, ez segít megnyerni a múltat, és sajnos, azt  jól megjegyezte, hogy akié a múlt - azé a jövő.
Az elmúlt pár évben már megnyerte nekünk 1848-at, az első és a második világháborút, 1956-ot, legyőzte a törököket, a labancokat, és a kurucokat is egyúttal, hazavágta az oroszokat, rátolta a meggyilkoltakért a felelősséget a svábokra és meggyakta Európát, élén a vén spinével, aki képtelen ellátni Istentől rendelt feladatát.
Alig maradt valami megvédeni való, talán még lányaink erénye...
Megmentette a nyugdíjpénztári vagyont, a MOL részvényeit, a magyar energiaszektort, az állami földeket, megmentett mindent, ami nem volt lebetonozva, mert ha valamit lecsavaroztak, az nem volt elég, van neki saját csavarnyúzója, ugyebár.

Ami országos volt, az nemzeti lett, ami eddig egy név volt, az azonnal szent lett - így lett az Orbán térből is Szent Orbán tér, ott mindjárt az Istenhegyi út végén...
És mindent átszervezett.
Ami egyben volt, azt darabokra verte, ami szanszéjjel volt, azt egymáshoz csirizelte, sem a következmények, sem az eredmény nem érdekelte, a cél maga a tevékenység volt.
A mozgás, mert futás közben elhomályosul a látás, nincs lehetőség megfigyelni a részleteket, észrevenni minden gödröt, és mire kiderülnek a turpisságok, már késő.
De panaszra nincs ok, a média minden hétre kapott egy gumicsontot, azon elnyámmoghatott, az értelmiség meg - egymásra mutogatás közben - bánatoskodhatott rogyásig.
Persze azért a szent cél teljesült, Isten szeme mindent lát, ami nagyon helyes is, hiszen egy fűszál se rezdülhet ebben az országban az ő beleegyezése nélkül.
Ezt már a Biblia, sőt a Tóra is megírta, de lehet, még a Korán is.

Most éppen a terrorfenyegetettség ürügyén megy a hajcihő, új szervezet végzi majd a terrorellenes intézkedések összehangolásának és az információk egy kézben tartásának nemes feladatát.
Ettől majd minden kisimul, az ISIS rettegve vonja vissza nyilatkozatát, leveszi a célgömböt a fejünkről, és farkát behúzva rohan megmerényleni a portugálokat, esetleg az usákokat.
A terroristákat Orbán úgy húzta rá az országra, mint az ominózus majom a staniclit a farkára, de ez maradjon közöttünk, hiszen fideszes honfitársaink ezt másként tudják.
Szerintük Musztafa vicsorogva rontott rá hazánkra, bizonyára a baloldal tagja ő is.
Migráncs és terrorista, aki ezidáig feszült figyelemmel kísérte hazánk és az iszlám viszonyát, asszonyaink bögyét-farát, majd meglátva Szili Katit új beosztásában, elirigyelte tőlünk még a disznósajtot is.

Az a néhány ember, akik majd ezt a nemes feladatot el fogják látni, ezidáig is ott ült valahol a szakma környékén, ha meg nem, akkor először kisérletezzen fehéregerekkel, ne velünk.
A helyzet az, hogy Európa sem túl nagy, mi meg még kisebbek vagyunk, és ha nem fogunk össze a többi állammal, akkor teljesen hiába csináljuk a hajcihőt.
Akkor lesz egyel több sóhivatal, melyben a Fidesz vazallusai töketlenkedhetnek, csak éppen eredmény nem lesz.
Hacsak ki nem konzerváljuk a T-55-ös harckocsikat a gépzsírból, akkor a lánccsörgés hangja el fogja nyomni a gyomrok korgásának hangját.
Egyre durvább a helyzet, de Pocaknak szerencséje van.
Persze, aki már rulettezett életében az tudhatja, hogy egyszer minden sorozat megszakad, de hogy mikor, és milyen oka lesz ennek, azt sajnos nem tudja senki.
Addig várjunk türelemmel és támogassuk a tanárokat, az egészségügy dolgozóit, a nincsteleneket.

Aztán, ha majd elkergettük őket, mi is mindent átszervezünk, visszaadjuk a tankönyveket és visszavesszük a lopott holmi maradványait.

Talán még élvezni is fogjuk a dolgot!

:O)))