A SZABADSÁG HORDALÉKA

Két hét szabadságot kértem olvasóimtól, mondván, nem történik úgysem semmi, és lám, igazam is lett.
De hogy a semmi ennyi cirkusszal járjon, azt azért nem gondoltam volna, és lám, mégis…
Itt volt mindjárt a vizes VB, óriási felhajtással.
Nem tehetek róla, engem ez az egész a faluszéli csóró cigány lakodalmára emlékeztetett, aki a nemlétező pénzét a nagy eseményre költi, amelyen aztán a zsír folyik a vendégek szája szélén és még a kutyák is feketekávét isznak, aztán a végén kiderül, hogy a lakodalom bevétele három „Kotyogó” kávéfőző és tizenkét piritós-sütő, a menyasszonyról meg kiderül, hogy a kontrás már felpróbálta.
Tudom, régi igazság az, hogy a népnek kenyér és cirkusz kell, de attól tartok, hogy az azért tévedés, hogy a kenyér is helyettesíthető cirkusszal.
A rendezvény piszkosul drága lett, a világ magasról tett az iparkodásunkra, összesen tán két ország közvetítette a versenyeket, ebből az egyik egy sivatagi királyság, ahol csak a királynak van televíziója, ő valóban nehezen tudott betelni a víz látványával.


Odáig értettem a dolgot, hogy a foci nem hozta meg a várt sikereket, akkor kell helyette találni valamit, ahol egy új Puskást lehet adni a népnek, merthogy arra múlhatatlanul szükség van, úgy is tűnt, hogy megtalálták, fel is pumpálták az öntudatát óriásira, a szurkolótábort is ráizzították a kredencvállú démonra, minden adott volt a sikerhez.
Aztán valahogy akkora várakozást sikerült gerjeszteni, hogy az elért tisztességes eredmény ehhez képest szinte már kudarcnak tűnt.
Gyárfás eltakarítása is inkább kudarc, mint eredmény, utódja sokat emelt az értékén…
A volt elnök meg olyan, mint az egyszeri anyós, akinek a veje kalapáccsal veri a kezét, amivel az erkélykorlátot fogja kívülről az ötödiken – ni, hogy kapaszkodik a rohadt, mondja a szerető szívű nézőközönség, mikor megtudja, hogy anyós az áldozat…
Az eseményre felépült uszoda benne van a világ tíz legszebb parkolóháza között.
Az ugrótorony alól meg elég lett volna elbontani a medencét, hiszen volt olyan római császár, aki drágakövekkel és márvánnyal borított  tornyot építtetett magának, hogy majd onnan leugorva loccsantsa ki agyát, ha eljön a végzet – persze nem sikerült a terve…
Így marad az erkély, igaz, azt is elbonthatóvá építik…

Aztán itt volt Tusványos, ahol a Vezér ismét úgy ragyogott, mint takonycsepp a kisgyerek orrán, hívei körében mindig kivirul, mint a tökvirág.
Adott a határontúliak nemzeti büszkeségének, míg csak meleget nem érzett a nyelve hegye, de meg is hálálták izibe, közkinccsé tették a tudományos kutatás eredményét, mely szerint a magyarokért ő tette a legtöbbet a történelem folyamán, Szent Istvánnak az ötödik helyre volt elég a teljesítménye.
Így hát semmi akadálya nincs, hogy a Retyezátot műfűvel borítsuk a magyar adófizetők pénzén, továbbá minden medve elvégezhesse a helyi magyar hazafiak által szervezett nyelvtanfolyamot, hogy magyarul brummoghassanak ha esetleg Erdély egyszer visszatér.
Nem könnyű a kisebbségi lét, még akkor sem, ha ma már az Unió módot ad arra, hogy a hátrányokat kompenzálni tudja a határon túl felejtődött állampolgár, és hát ez különben is egy olyan ország, ahol a polgár szereti dédelgetni ükapái sérelmeit.
Nem csoda hát, hogy keresi érdekérvényesítésének új lehetőségeit, ezért hát a közismert székely furfanggal a homlokára csapott és elhatározta, hogy bejegyezteti a székely népcsoportot, mint nemzetiséget.
Kell egy új pénztár, melyben a székelyek felvehetik évszázados elnyomatásuk kompenzációját, a Székely Hadosztály honvédő harcának hálapénzét, hiszen ha ők nincsenek, ki nyitja meg a frontot a románok előtt?
Itt az ideje, hogy elkészüljön végre Kratochvil Károly lovasszobra, szépen illeszkedni fog nemzeti hőseink sorába, hiszen ott azok foglalnak helyet, akiket a politikai-katonai siker messze-messze elkerült, de hát ez egy másik történet.
Viszont ha lesz székely nemzetiség, akkor annak kell vezetőség, székház, költségvetés, helyi önkormányzat - ez se lesz rosszabb, mint Farkas Flórián cége…
A Vezér azért nem hülyegyerek, bejelentette igényét a szavazatokra, az ellenzék meg még azt is képtelen elérni, hogy minden ötödik mostanában megszületett gyermek apja ugyanolyan szabályok szerint adhassa le voksát, mint székely véreink.

Apropó, ellenzék.
Természetesen egy tapodtat se változott a helyzet az utóbbi hetekben, hacsak az nem, hogy Botka és Molnár Zsolt – mint ez végül kiderült – egyetértettek mindenben, ennek során leköpték egymást, majd a modern talpas kilátásba helyezte, hogy rettenetes talpával fenéken billenti az árulót – ez a szociknál a jóbarát szinonimája, valószínűleg.
Botka első a talpasok között, habár Esze Tamás még nem került elő az újkuruc hadaknál, legalábbis úgy tűnik, Esze nincs arrafelé senkinek.
Gyurcsány higgadt időszakát éli, de persze ez csak a látszat, hiszen össze kell kaparnia a lóvét Orbán gereznájára…

Orbán és bandája az elmúlt héten is hazudozott és lopott, de hát csak a Vezér által meghirdetett kormányprogramot – „Folytatjuk!” – hajtják végre.
A Balatonban már csak az a víz az országé, melyet saját maga pisilt bele, a többi már a világ legtehetségesebb üzletemberének tulajdona, kinek leánykori neve Mészáros Lőrinc.
Már nincs gátlás egy deka sem, olyan természetességgel lopnak, mint ahogy levegőt vesznek, úgy farigcsálják a jogrendet, ahogy nekik tetszik, most éppen a közigazgatási bíróságok megszerzésén fáradoznak, melyeket tele szeretnének pakolni hűséges alattvalóikkal.
Volt egy időszak a szocializmus hajnalán, mikor az osztályhűség fontosabb volt a szakértelemnél, úgy tűnik, ezek az idők térnek vissza - az osztályt jelen esetben az uralkodó helyettesíti…

A két hét alatt visszatérő kérdés volt ismerőseimtől, barátaimtól, hogy na jó, de akkor kire fogunk szavazni?
Hát igen, lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés, a baj az, hogy erre ma nehéz egyértelmű és határozott választ adni.
Szívem szerint én Sorosra szavaznék, hiszen ez az ember kezében tartja a világot, míg Orbán csak a tökmagot szorongatja a zsebében, de hát Sorosról nem hallottam még, hogy indulna.
Persze ki tudja, ravasz zsi… zsi… zsiványról van szó, aki - mire kettőig számolsz, már muzulmánt is csinált belőled!
A helyzet fokozódik, és sehol a láthatáron még egy Virág elvtárs se…

:O)))

NYÁRI SZABADSÁG

Kedves Olvasóim,

kérlek, engedjetek el a hónap végéig szabadságra - úgysem történik semmi rendkívüli, Orbán hazudozik, az ellenzék nem van, mindenki hőgutát kap, szóval nem egy tragédia, ha nem írok kis ideig, legalább ti is pihentek.
Nézzétek szorgalmasan a vizes-VB-t, lehet, a beszélő fóka már labdát is pörget az orrán 5-10 és 15 méteren, idomárja pedig belepisil a medencébe az ugrótoronyból!
Kellemes pihenést, találkozunk augusztusban!

:O)))

BLOGGEREKRŐL ÉS POLITIKUSOKRÓL EGY KOMMENT APROPÓJÁN

Előző blogbejegyzésemben tettem néhány pikírt megjegyzést a mai politikai élet résztvevőivel kapcsolatban, ehhez szólt hozzá kedves kommentelőm, KCsJ.
Hozzászólásában kifejtette véleményét a blogger feladatáról, én meg a problémát közérdekűnek vélem, engedjétek meg, hogy itt válaszoljak neki!
A komment szövege az alábbi:

Kedves Pupu!
Már többen többször mondtuk, hogy az össze-vissza vagdalkozással csak a Fidesz malmára hajtjátok a vizet.
Mindenki más - akit megcéloztál eddig csak veszített rajta. Jelesül az a 60 ember akinek ebben a pillanatban ez tetszik, holnap biztosan nem szavaznának az MSzP-re, de lehet, hogy a DK-ra sem. Így aztán tevékenységed sikeresnek mondható - ha ezek elriasztása volt a célod.
Ha ébresztőnek szántad, akkor rossz úton jársz, mert azok, akiket ébreszteni akartál, azok jószerivel oda se figyelnek rád.
Neked arra kellene koncentrálnod, hogy gyegítsed a hitet azokban, akik ma még csak a Fideszben hisznek és erősítsd azokét, akik már most is mást akarnak, csak a hozzád hasonló váteszek áldozatos munkája eredményeképpen teljesen el vannak bizonytalanodva.
A teljes siker így sem biztos, de egy esélyt kapnának Tőled azok, akik egyébként figyelnek Rád és akik ma a hitüket elvesztve bizonytalanul kóvályognak a világban
Ehhez kívánnék neked sok sikert és eredményes munkát
KCsJ

Kedves KCsJ, köszönöm, hogy kifejtetted véleményed.

Azért tisztázzunk néhány alapvető kérdést.
Elsőként talán azt, hogy a többes szám, melyet írásommal kapcsolatban használsz, téves.
Ez egy egyszemélyes szerkesztőség, a blogom egyedül írom, nem vagyok tagja egyetlen portál alkotói közösségének sem, a bloggerek közül pedig azok szoktak előfordulni errefele, akiket ingerel, hogy nem egyezik a véleményünk, de ettől sem szoktam sírva fakadni.
A másik dolog az, hogy nem vagyok egyik párt propagandistája sem, ebből kifolyólag a véleményem szabadon alakíthatom, megfogalmazhatok kritikai megjegyzéseket, és nem kell, hogy különösebben érdekeljen, hogy a pártok média-szakembereinek tetszik-e a véleményem, vagy nem.
Szilárd hitem, hogy nem a média dolga a politikacsinálás, jóllehet tudom, hogy munkája visszahat a politikára, de ezt sem kell túl komolyan venni, miután független újságírás errefelé már ezer éve nincs.
Feladatát - köszönhetően az internetnek - ma a független bloggereknek kell(ene) ellátniuk, amit meg is tesznek - ilyen-olyan színvonalon, de ők meg magányosnak és erőtlennek érzik magukat egyedül, ezért többnyire csatlakoznak mindenféle népszerű, magukat függetlennek hirdető portálokhoz.
Ezeket aztán különféle, különféle forrásokból fizetett forradalmárok szerkesztgetik, ilyen-olyan preferenciáik szerint, és ha a blogger ott szeretné látni az írását, akkor bizony oda kell figyelnie, hogy mit és hogyan ír le.
Ha valaki független kíván maradni, akkor bizony el kell magányosodnia, mert az nem megy, hogy mindenféle igényeknek eleget tegyen, és még a saját véleménye is ott legyen az írásában.
Így aztán – ha már ingyen írogat - hadd legyen meg az az öröme, hogy a véleményét ne befolyásolják mindenféle elvárások, melyeket már többször megfogalmaztatok – de kik is vagytok ti?

A bloggerben így is működik valamiféle öncenzúra, az általa preferált politikai oldal egyes szereplőivel kapcsolatban iparkodik árnyaltan fogalmazni, kövessen el kedvenc pártja, vagy kedvelt politikusa bármekkora baromságot is aktuálisan.
De ennek is van határa, ha a választások előtt háromnegyed évvel még mindig nem kapnak észbe azok, akik felvállalták, hogy a társadalom egy-egy jól körülhatárolható részének érdekeit képviselik, akkor már nincs helye kíméletnek.
Akkor a szemükbe kell - nyílt, proletár őszinteséggel - vágni, hogy barátom, te az én bőrömre idétlenkedsz, az én kontómra kockáztatod az unokám jövőjét és az én öregkorom békéjét.
Az én pénzemből akarod saját egzisztenciális érdekeidet előtérbe helyezni vállat feladatod teljesítése helyett. 
Természetesen lehet a politikusoknak is ezerféle elképzelésük a kívánatos társadalomról, normál esetben majd a választó választ a kínálatból, aztán sokszor jól megszívja.
Azért párszáz év alatt csak kialakul egy józan gyanakvás az ígéretekkel kapcsolatban, és nem hiszi el, hogy hízott libát lehet enni kukoricakészlet nélkül, aki pedig ezt ígéri az kókler.
Talán még azt is megtanulja, hogy amit a plakátokra nyomtatnak, az nem mindig igaz.
De a mai helyzet speciális, ugyanis ez a választás sorsdöntő a nemzet szempontjából.
Most ugyanis nem pártprogramok között kell választani, hanem demokrácia és diktatúra, politikusok és bűnözők között, egy olyan helyzetben, mikor a maffia pénztára tele van, míg a demokraták éppen az éhkoppot nyelik.
A mai helyzetben a politikusok egy része meg sem érti, hogy a néptől elvenni a lehetőséget, hogy egyáltalán legyen lehetősége egy potenciális győztesre szavazni a demokraták oldalán, az ma maga a hazaárulás.
Szerintem, ha erre szeretném felhívni a figyelmet, akkor bátran megengedhetem magamnak, hogy ne törődjek ilyen-olyan klubérdekekkel, hanem azzal törődjek, hogy a helyzeten változtassanak azok, akiknek erre lehetőségük van.

Nem a tükröt kell összetörni, hanem a bele sem tekintő majmok pofáját, akik el vannak foglalva azzal, hogy a banánraktár küszöbén ülhessenek, még ha a kulcsát nem is tudják megszerezni.
A blogger hatása meg ritkán direkt, ha az lenne, Bartus Laci már kirobbantotta volna a világforradalmat.
De ha az olvasók egy részének gondolkodásában el lehet érni egy olyan apró változást, hogy meg tudják különböztetni a lényeges kérdéseket a lényegtelenektől, ha el tudják hinni, hogy ma az első dolog az állam megszabadítása a bűnözőktől, és csak utána érdemes hozzáfogni a társadalmi problémák orvoslásához, akkor majd ők kényszerítik a politikusaikat, hogy hasonló értékrendet kövessenek.
Túlbecsülöd, kedves KCsJ a blogger szerepét, a választó nem a bloggerek miatt fogja elmellőzni a szavazást, hanem azért, mert amit a mi oldalunkon lát, az nem felelős politikusok céltudatos  gyülekezete, hanem egy verekedő-veszekedő majomcsorda, amelyik még a felelős politikust is lehúzza a maga színvonalára.
Nem vagyok vátesz, egérszürke blogger vagyok, akinek azért van határozott véleménye a dolgok folyásáról, és látja a rengeteg ostobaságot, melléfogást és töketlenkedést, amivel a munkátokat végzitek, nem mellesleg pénzért - ha mint gyanítom, egy párt propagandistájaként keresed nehéz kenyered.
Köszönöm iránymutatásod teendőim tekintetében, de – sajnos - nem értünk egyet, mert te a nyakamba akarod varrni azt a felelősséget, melyet a pártoknak és vezető politikusaiknak kellene viselni, meg hát a rájuk vonatkozó mértékben az őket segítő apparátusoknak is.
Abban reménykedem, hogy az olvasóm tőlem kap egy lehetőséget arra, hogy ne csak a ti olvasatotokban és főként ne Orbán olvasatában értelmezze a világot, én ehhez kívánok hozzájárulni.

Nem egyszerű ma a politikai élet, nem egyszerű értelmezni a folyamatokat, de nem is lehetetlen, csak le kell hámozni a politikáról a matyómintákat meg a ciramirát.
Csak az érdekeket kell nézni, de azokat nagyon.
És a tetteket kell nézni, mint ezt maga a Vezér is ajánlotta külföldi kritikusainak, nem azt, amit a politikus mond.
Ez az én feladatom is, és a többi bloggeré is ez lenne.
A politika nem a hit gyülekezete, még ha a Hit Gyülekezete bele is ártotta magát, de hát ez az egyházak régi hobbija, nem igaz?

:O)))

KÉT VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON

Az egyik egy parlamenti választás lesz, melynek alig lesz tétje, hiszen minden résztvevő előre lefutottnak prognosztizálja az eredményt, a majdani győztes kihívói (lásd falusi kocsma: gyere ki a hóra bakker, játsszuk le...) arról nevezetesek, hogy nem a majdani győztest hívják ki, hanem egymást csépelik székkel, asztallábbal.
Az úri közönség pedig ezt a mérkőzést figyeli árgus szemekkel.
Ez legalább szórakoztató, míg az első választás inkább lehangoló, hiszen azon az egyik résztvevő mozsárágyút húz maga után, míg ellenfele kezei hátra vannak kötözve, a lábai gipszben, szája ragtapasszal leragasztva, a bíró pedig a majdani győztestől kapott hatlovas hintón érekezik a szorítóhoz - nincs itt kérem semmi izgalom...

Bezzeg a másik meccs, ahol az igazi verekedés folyik, az aztán izgalmas a javából!

Ott a behemót langaléta óriási parasztlengőkkel próbálja eltalálni az idők folyamán már kissé lelassult ellenfelét, akit személyesen ő választott ki a készletből.
Ezt ő felhozó mérkőzésnek szánja, úgy véli, hogy a még mindig neves, de politikailag koros és többszörösen agyonvert ellenfél alacsony kockázatú legyőzése fényezné az ő nimbuszát, növelné esélyeit egy majdani tétmérkőzésen.
Azt persze elfelejti figyelembe venni, hogy ellenfele vereségeit a kocsma előtti tömegverekedésben szenvedte el, melyben ő is résztvett annak idején, mint csapattársa a majdnem megboldogultnak, de akkor fizetett nézőnek nyilvánította magát
Ezt a kellemes pozíciót meg is tartotta egészen addig, mígcsak a közönség - megunva beszariságát - el nem zavarta a ring mellől.

Akkor megijedt, hiszen veszélybe került a megélhetése, merthogy ez egy olyan ország, melyben vannak, akik miniszterelnöknek születnek és a miniszterelnökséghez értenek, meg vannak, akik a polgármesterséghez.
A közös, hogy mindkét esetben kell egy klub, melyet ő nem tudott megvásárolni magának,  az ő klubjának mások a tulajdonosai - hajdani csapattársa és mai ellenfele is ezen bukott el annak idején.

Mindenesetre ezt a meccset hoznia kell, számára ez élet-halál kérdés, csak hát még ellenfelénél is rosszabb taktikus, a klubvezetésen belüli ellenfeleit talán fel sem ismeri, nem, hogy le akarna számolni velük.

Márpedig a klubjából már nehéz lenne megint két klubot csinálni, fogy a tagság, más kivezető út meg  nem látszik a helyzetből, ha esetleg cipóra verik amúgy is jóllakott napközisre emlékeztető képét...
Ellenfelének sok választása nincs, verekednie kell, abban meg már van gyakorlata, emellett a politikában nem csak pankrátor és reménybeli pantokrátor, de másodállásban hosszú évek óta ő tölti be a homokzsák szerepét is, a máglyára is őt szokták felültetni - ütésálló és sütésálló.
Persze neki is fontos a győzelem, de neki nem annyira, hiszen a behemót már alapból szert tett egy vereségre, mikor engedett a szirénhangoknak és súlyzóval pofánverte őt, mert elhitte, hogy ez a főmérkózésen a győzelemhez vezető út.
Azt gondolta, ha ő nem szereti a mára már második helyre visszaesett általános okot és közellenséget (első Soros...), akkor annak hívei majd besorolnak mögé, ezzel tanúbizonyságát adva, hogy mennyire nem ismeri a magyar politikai pártok szekta-jellegét, és a magyar választó működési elvét.
Tulajdonképpen ellenfelének nem is kell ütnie, elég csak elmozogni előle, kiütik őt majd saját klubjának vezetői, a klub annaleseiben pedig a nevét csupa kisbetükkel szedve, lábjegyzetben említik majd, mint a feloszlás előtti utolsó éremesélyes, de csalódást okozó versenyzőt.

A szorító mellett is üldögél egy versenyző, nadrágja csillámbarbie-rózsaszín, ölében egy kiscica dorombol.
Várja, hogy történjen már valami, mert ha történik, akkor ő kéznél van, és az a kéz nem Orbáné, akin mára teljesen elhatalmasodott betegsége, és átköltözött egy párhuzamos univerzumba.
Nincs vonaglás, csendes üldögélés van, ő maga a békés alternatíva arra az esetre, ha a miniszterelnök leharapná a bögre fülét a reggelinél, merthogy az a legjobb falat...
A mérközés mellett, a szorító tövében kis játszótéri családi egyesületek és baráti társaságok versenyzői próbálják magukra vonni a nagyérdemű figyelmét, leginkább a szorítóban harcolók bokájába próbálnak beleharapni, kevesen érnek fel közülük odáig.
Libacombot szerettek volna enni, de liba számukra nincs, csak hattyú, de az is néma, ezért nekik kell a hattyúdalokat eldalolni, már látom is lelki szemeimmel. amint - bosszúból - lepisilik a Parlament oroszlánjait.
Nagy veszteség éri a magyar társadalmat, végig lehet majd menni a Belvároson anélkül, hogy kerülgetni kelljen torzsalkodó csoportjaikat.

Majd lesz velük valami, pályafutásukat vélhetőleg mint polgárjogi harcosok folytatják, és abból élnek majd, hogy a pártok feleslegességét és kártékonyságát hirdetik.

Amiben igazuk is van, hiszen itt nem pártok között kell választani, hanem tehetségesebbnél tehetségesebb vezérek között, kiknek jelentős része szűznemzéssel fogant, vagy maga Orbán, a  Szent Sperma termékenyítette meg pártjukat.  

De jó  is itt élni, a magyarok istenének eme megszentelt földjén,  ahol ugyan mára a fehér lóból is csak egy darab maradt, de él magyar, áll Buda még.
Sőt!
Már erkély is van rajta...

:O)))

KÉPMUTATÓ ELJÁRÁSOK

A beteg nehezen fért be az ajtón, hóna alatt cipelt lába állandóan beleakadt az ajtófélfába.
- Jó napot kívánok, mondta, miközben kezével az asztalra támaszkodott, az ortopéd sebészetről küldtek, egy röntgen-felvételre lenne szükségük az ott dolgozó orvosoknak, úgy hallották, hogy itt van ilyen készülék!
- Természetesen van, mondta az Állatorvostudományi Intézet Mangalica Osztályának osztályvezető főorvosa, minket a Nemzet Disznajának nevében eljáró stróman támogat,  hát hogy ne lenne?
Az Ön számára ellátást nyújtó intézménynek talán rosszabb a műszerezettsége és a gépparkja?
- Hát igen, konkrétran nincs semmiféle gép, semmiféle eszköz, egyedül az alagsorban dolgozó Gyuri bácsinak van egy multifunkcionális vasfűrésze, ami attól multifunkcionális, hogy a húsvéti sonka csontját is azzal szokta elfűrészelni, de a szabad kapacitással az ortopléd sebészet rendelkezik.
Igaz, az eszköz meglehetősen beszűkíti a felhasználás módját, de büszkén mondhatom, senki sem táviozik ellátás nélkül, a penge még szinte zsír új, úgy viszi a lábakat, mint a lézer.
- Hát igen, de akkor végülis miért jött jóember?
- Köszönöm kedves érdeklődését, a másik lábamról szeretnék egy felvételt csináltatni, mert megcsípett egy szúnyog, és már így is úgy érezem magam, mint egy egyhengeres Trabant, mi lesz, ha a szokásos eljártást alkalmazzák?
- Mi lenne, hát úszhat a boldogságban, önben testet ölt minden férfiember örök álma, földig fog érni a farka!
- Bizonyára én lennék a nők álma!
Ilyenkor bánom, hogy nincs kockafejem, mert ha az lenne, megállna a fejemen a koktélospohár is!
- No, ne bánkódjon, szorítsa csak erősen a lábát a hóna alatt, el ne hagyja - kicsit várakoznia kell, ugyanis jött egy beteg, nyitott mellkassal vár egy CT-re, természetesen meg fogja kapni, hiszen jelszavunk: legyen úgy, mint régen volt!
Régen is a betegeket Kaposvárra hordtuk, ott volt ugyanis CT készülék a marháknak, igaz, akkortájt előbb készítettünk felvételeket és csak aztán kezdtünk hozzá a szívműtéthez, de hár változik a világ, fejlődik az orvostudomány!
Régen a szülésnél is bent tartottuk három-négy napig a babát, ma már tudjuk, hogy ez felesleges flanc volt, a bébi megfigyelését és ellátását majd elvégzi a nagymama, a kismama meg ugorjon csak ki az ágyból, paraszti ősei a mezőn szültek, aztán befejezték a kapálást, csak semmi kényeskedés!
Innen már csak egy lépés a bábaasszony, szülés a pihe-puha dunnás ágyban, és kettő a sámán az ő dobjával, melyet gyógyhatásúlag püföl a néhai Ráró kifőzött lábszárcsontjával!
- Hát bizony a NER sem oldhat meg mindent, a zsákfalvak rendelőiben nincs még mindenhol CT!
- Na igen - habár ez a beteg az Országos Kardiológiai Intézetből érkezett, a szakszerűség kétségbevonhatatlanul érzékelhető, a beteg mellkasa ki van tömve kóccal, a szívét meg egy CBA feliratú nylonzacskóban, egy befőttesüvegben hozza, ott dobogja rendületlenül, hogy Vik-tor! Vik-tor!
Bár most mintha a folyamatos füttyöt gyakorolná: biiiiiiííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!
- Hogy egy országos inttézetben, a szakma fellegvárában a huszonegyedik század első negyedében ne legyen ilyen alapvető eszköz - hát, ha nincs CT, miért nem csináltak neki PET-CT-t?
- Az sincs, sajnos...
- Hát akkor MRI vizsgálatot?
- Ne kísérletezzen - az sincs!
- De ultrahang már csak van?
- Persze, lakik néhány denevér a padláson!
- Hát akkor mi van?
- Fonendoszkóp, de azok az orvosok, akik olyan fiatalok voltak, hogy még hallottak, már régen Londonban hallgatóznak.
A múlt héten is eltemettek egy beteget, mert az orvos, aki megvizsgálta, teljesen süket volt szegény, de a fül-orr-gégészet nem tudta ezt hitelt érdemlően diagnosztizálni, ugyanis a süket-szobát már régen felhasználták az anyag és eszközigénylések másolatainak tárolására, a rezidens meg éppen ebből a stúdiumból bukott meg az egyetemen...
- Érthetetlen, hiszen a dunaparti műugrótorony árából minden problémát meg lehetne oldani!
- Téved, a műugrórtorony a tervek szerint egy épület lett volna, de mire felépült, addigra csak az állványzat maradt, a közepéről az épületet kilopták belőle - így legalább felülmúlhatatlanul randa.
Igaz ebben az országban épült már lépcsőház lépcső nélkül, hogy az óbudai,  Bécs felé kanyarodó kéményről ne is beszéljünk...
Mindenesetre erről legalább le lehet ugrani, mint ezt a kivitelező vendégmunkások bizonyították is!
- Itt migráncs vendégmunkások is dolgoznak?
- Természetesen, csak nem beszélhetnek, lefeljebb csak annyit, hogy bazzeg, és Viktor!
De a kettő között hosszabb szünetet kell tartani, és a Viktort áhítattal kell kiejteni, mintha azt mondaná, hogy bozse moj!
- Hát ez van, nem is tartom fel tovább, ez a láb is itt egyre büdösebb...
- Nem csoda, a láb is fejtől büdösödik, mint tudjuk... 


:O)))

KI MINT ÉL, ÚGY ÍTÉL

A Fidesz vezetéseként is ismert Nemzeti Elmegyógyintézet üzemi hőmérsékletre hevült és bekapcsolta a turbót.
Orbán meglengette a nyelvét, Kövér felöltötte legszigorúbb tekintetét, megpödörte Európa-konform bajszát és  összevonta szemöldökét.
Miután ápolói nem figyeltek fel heveny állapotrosszabbodására, hirtelen felindulásból elkövetett jövendölésbe kezdett, imigyen: "Az ősszel leplezetlen koalíció jöhet létre a magyarországi ellenzék és a Soros-féle szervezetek között, hogy utóbbiak a demokrácia intézményrendszere elleni nyílt támadásokkal, utcai zavargásokkal gerjesszenek hangulatot a választások előtt" – jelentette ki szerdán, a Martosi Szabadegyetem fővédnöki fórumán.
A szabadegyetem egyébként Szlovákiában került megrendezésre, külföldön mégiscsak könnyebb a baromságokat eladni, mint itthon, ahol már minden normális ember hányingert kap ezektől a göbbelsi tirádáktól.


Ami azt illeti, a Soros-féle szervezetek és a magyarországi ellenzék koalíciója nagyon szép elképzelés, habár nem lenne hátrányos, ha első kanyarban a magyarországi ellenzék tagjai lépnének koalícióra egymással, aztán jöhetne Soros is, akár.
És az se lenne baj, ha ebben a koalícióban a nácitlanított Jobbik is részt venne, amire esélyt ad, hogy a Fidesz, miközben éppen sasszézik a szélsőjobb felé, az éppen közép felé húzó és szélsőségeseitől szabadulni akaró  Jobbikot igyekszik véres verítékkel szélsőséges pozícióba tolni.
Van valami különös bája annak, hogy miközben az országot teleragasztották a Fidesz Stürmer-ihlette Soros - plakátjaival, közben antiszemita Jobbikról szónokolnak.
Ebből persze annyi igaz, hogy a Jobbik szavazótáborától nem áll távol sem a rasszizmus, sem az antiszemitizmus, de hát, valahogy történelmileg úgy alakult, hogy a magyar társadalomban - szinte pártfüggetlenül - jelen vannak az ilyen szélsőségek is.
Ezekre mindig vevő a magyar, és ha a Kádár- éra gyűlöletmentes politikája olyan hatékony lett volna, mint a Horthy-rendszer antiszemita, antikommunista és russzofób gyűlölet-politikája volt, akkor ma nagy bajban lenne a Fidesz.
Sajnos, a normalitás, a tolerancia meg a békesség nem közösségképző tényezők, az ember - úgy tűnik - csak akkor boldog, ha gyűlölködhet.


Kövér polgárháborús pszichózisról értekezett, és percig se higgyük azt, hogy nem tudja, mit beszél.
Ő, aki betegesen vonzódik a titkosszolgálati tevékenységekhez, aki ellenzékből is mozgatni tudott titkosszolgálati szálakat, pontosan emlékszik 2006 őszére, a puccsra, melyet elcsesztek, mert nem számoltak a tömegtámogatás hiányával, és most rettegnek, hogy lesznek náluk ügyesebbek.
Azt el sem tudják képzelni, hogy őket demokratikus úton is ki lehet akobolítani a hatalomból, hiszen az utolsó tíz évük arra ment, hogy minden elfoglalt pozícióba bebetonozták embereiket, természetesen parlamenti ciklusokon átívelő időtartamokra.
Ennek dacára él bennük a félelem, hogy akad majd valaki, akiben lesz annyi bátorság és agresszivitás, hogy úgy bánik el velük, mint ők bántak el a mai ellenzékkel, és ettől úgy kiveri őket a hideg, mint libát Semjén láttán...
A dolgot természetesen nem Soros, és nem is az ellenzék fogja eldönteni, hanem a felháborodott választó.
Egyébként meg zavargás fennforgása esetén valami teljesen banális ügyön tör majd ki a balhé, a felháborodott fiatalok óbégatnak meg vonulásznak, és ha nem küldik nekik Kubatov hordáját, akkor nem kell attól félni, hogy a Körút menti fák a Fidesz prominenseivel lesznek díszítve.


Már elég szépen előrehaladt a "Minden Fidesz tagnak saját testőrséget!" program, egyelőre a vezetők igényei kerültek kielégítésre, van már páncélozott harcjármű, drón elleni elfogó-háló, terepszínű tábori fapina - hol vagyunk már azoktól az időktől, mikor a komcsi diktatúra vízágyúnak csúfolt locsolókocsiját lovakkal kellett kivontatni a Szabadság térre, ahol a nemzeti érzelmű magyar ifjak játszottak a tűzzel...
Ma már robotzsaruk védik a  vezető kormányzati tényezőket, sőt, a családtagjaikat is és a váltásparancsnokok zsebében - Szanyi kapitány instrukciói alapján - ott lapul egy-egy zacskó kockacukor is, ha a barátnőik nyugtalankodnának.
Csak adnak nekik egy-egy szemet, ez a módszer az ügetőn is bevált...
Azért nem árt emlékezni az ÁVH sorsára, annak is része volt tejben-vajban és egyéb finomságokban, mégis összeesett egy pillanat alatt.
Ezek a hárombetűs szervezetek soha nem sütésállóak, ugyanis félni szoktak a néptől.


Szép ősz vár reánk, hullanak majd a levelek és az államtitkárok, állítólag novemberre nem lesz pénz a nyugdíjak kifizetésére.
Vad ígérgetések hangzanak el, Grazot csúcsra járatják, Lázár meg történelmi tanulmányokat folytat a Ceaușescu rendszer bukásáról - "Hogyan lesz a harcostársból forradalmár" címmel...
De persze nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem történik semmi, mert mire történne, kiderül, hogy meg akar támadni bennünket Etiópia, esetleg Utópia - mindegy, csak legyen eléggé elborzasztóan sovány. Akkor el lehet mondani, hogy míg a zsidók a vizünket akarják elinni, addig ezek a paprikáskrumplinkra vannak kihegyezve, erre az összes közmunkás kapára-kaszára kap, hogy megvédje Édes Hazánk, e balsorosverte gyönyörű kis ország okos népét a gaz ellentől!


De addig azért még nyaraljunk egyet, a rettegést meg hagyjuk népünk szeretett vezetőire, lássuk be: teljes joggal rettegnek.
Hja kérem, maffiózónak lenni sem csak méznyalogatás...


:O)))

BOCSÁNAT!

Gyermekkönv illusztrációja...

Szóval az történt, hogy elkezdtem írni a posztot, a kacagó sátán lett volna a címe, és a gyűlöletkeltés meg a gyűlölet lett volna a témája.
Közben megjött az unokám, abbahagytam, majd mikor lehetett belekezdtem másodszor is, de nem a már megkezdett posztot folytattam, hanem újrakezdtem az egészet.
Megírtam, hogy ami Sorossal kapcsolatban folyik, az maga a vegytiszta antiszemitizmus, hogy a hívószavak ugyanazok, mint nyolcvan évvel ezelőtt, és hogy a Der Stürmer régen halott szerkesztői bámatosan forognak a sírjukban, hiszen még ők sem tudtak volna hatékonyabb antiszemita kampányt folytatni, mint Orbánék.
És, hogy vak, aki nem látja, hogy Orbán nyílegyenesen tart a nácizmus felé, mindössze az a különbség, hogy Hitler fajelméleti alapon támadta a zsidókat, míg Orbán haszonelvi alapon teszi ugyanezt, hogy ameddig a nép a zsidókkal, migránsokkal, cigányokkal, vöröshajúakkal és biciklistákkal  van elfoglalva, addig ő és bandája háborítatlanul fosztogathasson.
Arról is írtam, hogy ennek a szociopatának mindegy, ki ellen kelt gyűlöletet, csak legyen egy csoport, melyet gyűlölni kell, mert ez a szerencsétlen csak ebben a közegben érzi jól magát, és, hogy az ember hányingert kap, mint a zuhanó liftben, ha belegondol, hogy nem egészen harminc év alatt hova jutottunk.
Hogy annak idején kiröhögtük Rákosi brosúráit, ma meg úgy olvashatjuk ezeket, mint Nostrodamus jóslatait, és csodálkozhatunk, hogy jé, hát tényleg, valóban az történik, mint amit a golyófejű vátesz megjövendölt.

És arról is írtam, hogy ideje lenne véget vetni a gyűlölködésnek, meg. hogy engem nem érdekel, hogy valaki égnek meresztett fenékkel vagy előre-hátra hajlongva, esetleg hason csúszva imádja Istenét, vagy nem imád semmiféle istent, és engem nem érdekel a sem, hogy valaki a suméroktól származtatja magát, vagy valami félreeső helyen táborozó mongoloid lovas törzstől, engem csak az érdekel, hogy valaki értelmes és  tisztességes, vagy rosszindulatú és ostoba, mert ez a vízválasztó.
Meg még az is érdekel, hogy jut e libacomb az asztalra.
És azt írtam még, hogy ideje lenne nekünk is önvizsgálatot tartani, merthogy néha már ezen a térfélen is olyan kommenteket írunk, amilyeneket joggal utálunk olvasni jobboldali honfitársainktól, és hogy valakinek el kell végre kezdeni a normális viselkedést.
Mikor végeztem egy laza mozdulattal a szemétbe küldtem a kész posztot, majd boldogan megosztottam azt, amelyiket elkezdtem, de nem folytattam.
Most pedig ne haragudjatok, de nem írom meg mégegyszer, mert közben erre járt a másik unokám is, és elszaladt az idő.
Tekintsétek ezt úgy, hogy szabadságot adtam nektek, végtére is nyár van, nem igaz?

Köszönöm a megértéseteket...

:O)))

ZUCKERBERG-GALAXIS

Meglehetősen unalmas ez a politikai uborkaszezon, Viktor szabadságra küldte talpasait, a fejesei meg vagy bujkálnak, vagy dőzsölnek a tejben meg a vajban, esetleg vetnek egy pillantást a vissza nem térítendő állami támogatásokból épült tehenészetük, húsüzemük meg vágóhídjuk, mangalica-keltetőjük féléves eredménykimutatására, megnézik a tó felől új vitorlás-kikötőiket meg azokat, melyeket most kezdtek építeni.
Ellenfeleik meg kicsomagolják a hűtőtáskát a Velencei-tó partján, az okosabbja meg elutazik az Adriára, kivéve azokat, akik a baloldali értékeket egzotikus utakon szokták keresni.
Szünetel az ippegcsak feléledt osztályharc, a nemzeti együttműködéssel együtt.
A nép egyszerű gyermekei is elutaztak a Járda-szigetekre, meg a helyi libaúsztatóra, annak a partjain dúsan terem a papsajt, még szerencse, hogy a papok nem tartanak rá igényt.
Igaz, a pap is lassan hiánycikk ebben az országban, de lehet, hogy csak az égiek központi intézkedése - minden ország annyi papot kap, amennyi benne az Isten, így aztán tulajdonképpen még túl is vagyunk papügyileg dotálva...
Szóval, ül magyarember a televízió előtt, esetleg a számítógépen nézi meg ötszázadszor ugyanazt a youtube-videót, vagy nyomogatja szorgalmasan a telót, míg csak ínhüvely-gyulladással fel nem kell keresnie orvosát, gyógyszerészét.

Uborkaszezon van, ilyenkor jön divatba a háromfejű ború, meg Berki Krisztián és Hódi Pamela szerelmi drámája, mely joggal édesíti meg a választópolgár napjait, ha már a politika cserben hagyta.
Könyvet nemigen olvas senki, Gutenberg ment a levesbe...
Igaz, az olvasás fárasztó dolog, ismerni kell hozzá az összes betűt, és akkor még a szótagolás nehézségeiről nem is beszéltünk.
Persze nem szabad azért leírni még a papíralapú kommunikációt, hiszen léteznek még napilapok, van olyan, amelyik akár ötezer példányban is megjelenik, és abból csak háromezer a remittenda.
A maradvány megy vissza a kiadónak, az eladja a papírgyárnak, mely új papírt készít belőle, melyre napilapot nyomtat a kormányközeli, és a kormány felé közelítő, melyben a betiltott óriásplakátok helyett óriási hülyeségeket hirdet a kormány, óriási összegekért.
Imigyen a napilapok piaca egyre inkább emlékeztet a kacsára, mely bekapta a gilisztát, de az azonnal és sértetlenül ki is csusszant a hátsó kijáraton, mígcsak a kacsa meg nem elégelte a dolgot - beledugva csőrét a püspökfalatjába - na, cirkulálj bakker, mondta a szerencsétlennek.
Rengeteg könyv jelenik meg, ezek zöme szép képekkel illusztrált szakácskönyv - paprikáskrumpli gazdagon, meg ilyesmik, továbbá életvezetési tanácsok huszonkét éves, sokat próbált leányok tollából, esetleg politikai beszédgyűjtemények, még szemérmes politikusok számára, akik még nem tudják, hogy akinek hatalma van, annak átmenetileg nincs elszámolási kötelezettsége, amikor meg már a fán lengedezik, akkor a fene se kér tőle kimutatást a bevételről...

De a lényeg mégiscsak az, hogy világunknak az a része, mely a nyomtatott betűhöz kötődött, visszavonhatatlanul megváltozott.
Vannak még könyvolvasó népek, de jelentős részük már e-book-ot olvas, aki meg nem olvas semmit, az ül a televízió előtt és sorozatokat nézeget.
Lehet ez ellen küzdeni, de értelmetlen.
Sokat gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy a sorozatok tulajdonképpen átvették a szépirodalom szerepét, a regény egy fejezete ma a sorozat egy epizódja.
Nincs mit tenni ellene, a mai kor embere a lusták népe, akik szívesebben nézegetnek képeket, mint betűt.
A regényt elolvastuk, és képzeletünk mozija lejátszotta nekünk a saját verziónkat, a saját filmünket, melybe bele volt építve saját élettapasztalatunk, saját ismereteink, és működött a dolog.
A mi Google-keresőnk a saját agyunk volt, és ha nem találtunk választ a kérdésünkre, akkor a szüleinkhez, tanárainkhoz vagy a könyvtárhoz folyamodtunk, akik együtt se lehettek olyan okosak, mint a gugli, hiszen hárman csak korlátozott számú választ adhattak, míg a google találatainak száma mondjuk a "regény" kifejezésre egymillió nyolcszázezer - csak magyar nyelven...

Szóval, itt az ideje átgondolnunk viszonyunkat a facebookhoz, a tévésorozatokhoz, az interaktivitáshoz.
Mindig halálra röhögtem magam azokon, akik büszkén hirdették, hogy ők nem néznek televíziót, olyannak tartottam őket, mint akik a könyvnyomtatás feltalálása után arra büszkék, hogy nem olvasnak könyvet.
Jól rácsesztek, hiszen ma már a televízió is ballag kifelé a divatból, a számítógépek többet adhatnak a kor gyermekének, mint az előrágott szellemi eledelt adó televízió.
Persze sok-sok éven át párhuzamosan léteznek majd még ezek a lehetőségek és eszközök,   - el kell, fogadnunk őket, és el kell fogadnunk gyermekeinket, unokáinkat is, akik már alig vesznek kezükbe hagyományos könyvet, hacsak az illatáért, a tapintásáért nem...
Végtére is a tartalom és az alkotás színvonala a lényeg.
Tegnap a fiatalokkal Bródy Jánosról beszélgettünk, - mindig csodáltam a gondolatgazdagságáért - és mondták a fiatalok, hogy az ő korosztályukból is vannak előadók, együttesek gazdag gondolatvilággal, - Wellhello, Halott pénz - szóval az élet nem áll meg, csak változik.
Más műfaj, más stílus?
Nem baj, a kor arszlánjai is fintorogtak, mikor a menüett kiment a divatból, legalább mi ne legyünk menthetetlenül divatjamúltak, és ne szégyelljük, ha belefeledkezünk A szultána egy epizódjába, vagy epedve várjuk a Trónok harcának legújabb évadját.
És vigyorogjunk bátran a Te szent ég című német sorozat jópofa apácáin, mellesleg megnyugodhatunk, hogy a fejlettebb világban is létezik a korrupció, meg a korlátolt és korrupt polgármester, aki ellen az Úr sem tud mindig védelmet adni...


Szóval, csak bátran, és félre a sznobizmussal, hiszen a mi zsebünkben is ott van már az okostelefon, a mai ember zsebben hordható esze - és nekünk talán még a fejünkben is van valami...


:O)))