BUNKÓK

Mesterházy Attila MSZP-elnök hétfőn találkozót kezdeményezett Áder Jánossal a választási eljárási törvénnyel kapcsolatban.

A szocialisták közleményükben azt írták: Áder Jánosnak így aggályaikat meghallgatva és megfontolva lenne ideje a jogszabály előzetes normakontrollját kérni az Alkotmánybíróságtól.

Mondanom sem kell, az államfő nem volt hajlandó fogadni a legnagyobb ellenzéki párt elnökét.

Bizonyára van fontosabb dolga is annál, minthogy Mesterházy süketelését hallgassa, mindemellett itt volt az ideje, hogy tudassa azzal az egymillió magyar választópolgárral, aki 2010 - ben a szocialistákra szavazott, és azzal a másik kétmillióval, aki megfogadta, hogy 2014-ben ezekre akkor sem fog szavazni, ha piros hó esik, hogy hol lakik az Úristen első helyettese: natürlich a Sándor-palotában.

Fene tudja, hogy mi van fontosabb dolga annál egy államelnöknek, hogy kérésére fogadja az ellenzék vezérét, meglehet, elődje hieroglifáiban gyönyörködik, vagy a saját aláírását gyakorolja, de ez az egész nagyon szépen rávilágít a magyar közélet nyomorult állapotára, a magyar politikai kultúra aktuális helyzetére.

Ha én lennék a Szocialista Párt vezérkara, ez lenne az a pont, amikor meghirdetném az általános bojkottot Áder ellen.

Ettől a perctől kezdve nem tekinteném államelnöknek, nem állnék szóba sem vele, átnéznék rajta, mint az ablaküvegen és az összes létező nemzetközi fórumon ismertetném a történetet, mint a pofátlan agresszivitás szép példáját.

Merthogy Áder – ha nem akkora bunkó, mint amekkora - akkor nyugodtan fogadhatta volna Mesterházyt, aki elmondhatta volna aggályait, majd Áder egy bajsza alatt abszolvált cinikus mosollyal közölhette volna, hogy majd megfontolja a hallottakat, és írásban ad választ, mire is a szocialista párt elnöke eltolhatta volna a biciklit.

Nem így történt, és azért nem történt így, mert ezek egytől-egyig büdöstalpú tahók, csak az a differencia közöttük, hogy egyiknek szalonna, a másiknak meg disznósajt volt a jele az óvodában,

Ezeknek nem elég az a tudat, hogy a döntés az ő kezükben van, ezeknek még kell az a kéjes érzés is, hogy megalázzák a politikai ellenfelet.

Ha ez összejön, akkor sűrűbben veszik a levegőt, kis ideig hangosan lihegnek, majd nagyot sóhajtva, elégedett pofával elmennek alsógatyát cserélni.

A stílus maga az ember, és ha ennek a stílusnak alapján szeretnénk elképzelni őket, akkor az maga lenne a darwini evolúciós elmélet kétlábon járó bizonyítéka: Bumburnyák, a dunántúli majomember, a hiányzó láncszem az emberré válás során, a csimpánz és az ember közös őse.

Soha nem a stílusérzékükről voltak híresek, nem véletlen, hogy amikor először hatalomra kerültek, Görög Ibolya az elsők között volt, akit lapátra tettek, így aztán a díszebédeken meglehet, a mai napig az asztal alá hajigálják a libacomb csontját és az orrukat az asztalterítőbe fújják.

Tulajdonképpen az ember tanulékony fajta, a politikus fokozottan az kellene, hogy legyen – és az is, világszerte, kivéve Magyarországot.

Itt ugyanis a politikusok egy része – és minő véletlen, valahogy mindig a jobboldali politikusok – folyvást elfeledkeznek a jómodorról, az illemről, mely sajnálatos helyzeten csak kissé enyhít az a szomorú tény, hogy gyermekkorukban, ha hozzátámaszkodtak a polcnak, akkor az öntöttvas fazék esett a fejükre, nem a Révai Nagylexikon.

Sajnos, esetükben már az is előrelépésnek számít, ha nem szellentenek az asztalnál – vagy legalábbis halkan teszik ezt.

Ha ezt Mesterházy Attila lenyeli, akkor egy pipogya alak, aki meg is érdemli azt, amit kap.

Ő ugyanis nem magánember, hanem a parlamenti ellenzék vezére, a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, aki nem saját magát, hanem választóit képviseli.

Ha a helyében lennék, akkor közleményben tudatnám választóimmal, hogy ezzel a Köztársasági Elnök őket vette semmibe, az egész ellenzéket köpte szemen, ami tűrhetetlen, és, hogy a mai naptól kezdve Áder egyetlen ellenzéki politikusnak, szavazónak, szimpatizánsnak sem köztársasági elnöke,

Az ő létükkel ne is próbálja magát legitimálni, ő a Fidesz elnökének csicsás kutyaólban lakó tányérnyaló kutyája - ehhez képest nyilatkozzon a továbbiakban

És utána keresztülnéznék rajta, mint az ablaküvegen, mert az ilyen ember nem ember, az ilyennel nincs miről beszélgetni.

Ha valakinek illúziói lettek volna, hogy ki is Áder valójában, akkor az most leszámolhat velük.

Aki meg azt gondolja, hogy ez egy megfelelő eljárás volt, annak halvány segédlövése sincs a polgári demokrácia mibenlétéről, az illemről, a kultúráról, a polgári létről.

Ez az ember nem úriember, de azok sem azok, akik eltűrik, hogy a jobboldalt, a polgári konzervatív oldalt az ilyen otromba suttyók beletiporják a sárba.

Az ország szégyene, hogy egy ilyen szánalmas ember ilyen magas közjogi stallumot tölthet be.

Most őszintén- milyen emberi minőség az ilyen?

Kisfiammal ma megittunk két flaska bort, arra bíztatott, hogy kerüljem a szélsőséges megnyilatkozásokat, ennek eredménye a mai poszt visszafogottsága.

Szerintem sikerült eleget tennem az elvárásainak, pedig szívesen elengedtem volna magam…

:O))))

BUNKÓK

Mesterházy Attila MSZP-elnök hétfőn találkozót kezdeményezett Áder Jánossal a választási eljárási törvénnyel kapcsolatban.

A szocialisták közleményükben azt írták: Áder Jánosnak így aggályaikat meghallgatva és megfontolva lenne ideje a jogszabály előzetes normakontrollját kérni az Alkotmánybíróságtól.

Mondanom sem kell, az államfő nem volt hajlandó fogadni a legnagyobb ellenzéki párt elnökét.

Bizonyára van fontosabb dolga is annál, minthogy Mesterházy süketelését hallgassa, mindemellett itt volt az ideje, hogy tudassa azzal az egymillió magyar választópolgárral, aki 2010 - ben a szocialistákra szavazott, és azzal a másik kétmillióval, aki megfogadta, hogy 2014-ben ezekre akkor sem fog szavazni, ha piros hó esik, hogy hol lakik az Úristen első helyettese: natürlich a Sándor-palotában.

Fene tudja, hogy mi van fontosabb dolga annál egy államelnöknek, hogy kérésére fogadja az ellenzék vezérét, meglehet, elődje hieroglifáiban gyönyörködik, vagy a saját aláírását gyakorolja, de ez az egész nagyon szépen rávilágít a magyar közélet nyomorult állapotára, a magyar politikai kultúra aktuális helyzetére.

Ha én lennék a Szocialista Párt vezérkara, ez lenne az a pont, amikor meghirdetném az általános bojkottot Áder ellen.

Ettől a perctől kezdve nem tekinteném államelnöknek, nem állnék szóba sem vele, átnéznék rajta, mint az ablaküvegen és az összes létező nemzetközi fórumon ismertetném a történetet, mint a pofátlan agresszivitás szép példáját.

Merthogy Áder – ha nem akkora bunkó, mint amekkora - akkor nyugodtan fogadhatta volna Mesterházyt, aki elmondhatta volna aggályait, majd Áder egy bajsza alatt abszolvált cinikus mosollyal közölhette volna, hogy majd megfontolja a hallottakat, és írásban ad választ, mire is a szocialista párt elnöke eltolhatta volna a biciklit.

Nem így történt, és azért nem történt így, mert ezek egytől-egyig büdöstalpú tahók, csak az a differencia közöttük, hogy egyiknek szalonna, a másiknak meg disznósajt volt a jele az óvodában,

Ezeknek nem elég az a tudat, hogy a döntés az ő kezükben van, ezeknek még kell az a kéjes érzés is, hogy megalázzák a politikai ellenfelet.

Ha ez összejön, akkor sűrűbben veszik a levegőt, kis ideig hangosan lihegnek, majd nagyot sóhajtva, elégedett pofával elmennek alsógatyát cserélni.

A stílus maga az ember, és ha ennek a stílusnak alapján szeretnénk elképzelni őket, akkor az maga lenne a darwini evolúciós elmélet kétlábon járó bizonyítéka: Bumburnyák, a dunántúli majomember, a hiányzó láncszem az emberré válás során, a csimpánz és az ember közös őse.

Soha nem a stílusérzékükről voltak híresek, nem véletlen, hogy amikor először hatalomra kerültek, Görög Ibolya az elsők között volt, akit lapátra tettek, így aztán a díszebédeken meglehet, a mai napig az asztal alá hajigálják a libacomb csontját és az orrukat az asztalterítőbe fújják.

Tulajdonképpen az ember tanulékony fajta, a politikus fokozottan az kellene, hogy legyen – és az is, világszerte, kivéve Magyarországot.

Itt ugyanis a politikusok egy része – és minő véletlen, valahogy mindig a jobboldali politikusok – folyvást elfeledkeznek a jómodorról, az illemről, mely sajnálatos helyzeten csak kissé enyhít az a szomorú tény, hogy gyermekkorukban, ha hozzátámaszkodtak a polcnak, akkor az öntöttvas fazék esett a fejükre, nem a Révai Nagylexikon.

Sajnos, esetükben már az is előrelépésnek számít, ha nem szellentenek az asztalnál – vagy legalábbis halkan teszik ezt.

Ha ezt Mesterházy Attila lenyeli, akkor egy pipogya alak, aki meg is érdemli azt, amit kap.

Ő ugyanis nem magánember, hanem a parlamenti ellenzék vezére, a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, aki nem saját magát, hanem választóit képviseli.

Ha a helyében lennék, akkor közleményben tudatnám választóimmal, hogy ezzel a Köztársasági Elnök őket vette semmibe, az egész ellenzéket köpte szemen, ami tűrhetetlen, és, hogy a mai naptól kezdve Áder egyetlen ellenzéki politikusnak, szavazónak, szimpatizánsnak sem köztársasági elnöke,

Az ő létükkel ne is próbálja magát legitimálni, ő a Fidesz elnökének csicsás kutyaólban lakó tányérnyaló kutyája - ehhez képest nyilatkozzon a továbbiakban

És utána keresztülnéznék rajta, mint az ablaküvegen, mert az ilyen ember nem ember, az ilyennel nincs miről beszélgetni.

Ha valakinek illúziói lettek volna, hogy ki is Áder valójában, akkor az most leszámolhat velük.

Aki meg azt gondolja, hogy ez egy megfelelő eljárás volt, annak halvány segédlövése sincs a polgári demokrácia mibenlétéről, az illemről, a kultúráról, a polgári létről.

Ez az ember nem úriember, de azok sem azok, akik eltűrik, hogy a jobboldalt, a polgári konzervatív oldalt az ilyen otromba suttyók beletiporják a sárba.

Az ország szégyene, hogy egy ilyen szánalmas ember ilyen magas közjogi stallumot tölthet be.

Most őszintén- milyen emberi minőség az ilyen?

Kisfiammal ma megittunk két flaska bort, arra bíztatott, hogy kerüljem a szélsőséges megnyilatkozásokat, ennek eredménye a mai poszt visszafogottsága.

Szerintem sikerült eleget tennem az elvárásainak, pedig szívesen elengedtem volna magam…

:O))))

VESSÉTEK SEMJÉNT A MÓKUSOK ELÉ!

Gyurcsány az első megállónál leszállt a buszról, magára hagyva Bajnait, hadd szívja egyedül a kipufogógázokat, úgyis van a rovásán,- hát most darabideig nézzen egyedül szembe a Békamenettel!

Páncélba öltözött testőrei között döngő léptekkel felment az oszlopcsarnokba, menet közben elismerő pillantást vetve Vadai centurió jólszabott, ám sok anyagot felvett páncél-pruszlikjára, majd magára öltve a Gonosz fekete tógáját behúzta alá farka végét, és felmászott a bíbor lángokkal övezett, fekete emelvényen álló, keresztény magyar hazafiak csontjaiból épített magastámlájú ülőalkalmatosságra – a Sötétség Trónusára.

Itt hallgatta meg Niedermüller főüstfűtő beszámolóját arról, hogy a mindig békétlenkedő keresztények újabb durva támadást intéztek a setétség birodalma ellen, elhatározván a zabigyerek intézményének helyreállítását, mely egyenes út egy álomszép, árvalányhajas és matyómintás ország felé.

A Sötétség Ura összevonta szemöldökét, és bár homloka még így sem vált oly gondoktól barázdálttá, mint az Úr Helyiérdekű Győzedelmes Angyaláé, de így is eléggé félelmetes volt, mikor belemennydörögte a kénkőszagú oszlopcsarnokba: Elég volt a kereszténységből. 

Ezennel véget vetek ennek az elviselhetetlen helyzetnek!

Vessétek Semjént a vérmókusok elé!

Hát így vette kezdetét a XXI. század Nagy Keresztényüldözése, mely aztán a Katolikus Egyház felszámolásához vezetett.

A Pápa a század közepén már csak a volt Szent Péter Székesegyházban rendezett Angyalfarhang Diszkóban működhetett kuverosként, de pult alól tömjént is lehetett nála venni.

Semjén Zsoltit, a szegények és madarak védelmezőjét megtalálta a Heti Világgazdaság, merthogy két ütemben kiderült, hogy egyrészt - guck mal! – ez tud németül, másrészt meg a teológiai doktorija német nyelvű szerzőktől is tartalmazott idézeteket, a szociológiai szakdolgozta pedig a teológiai dolgozatáról lett scmittpalizálva.

Nem tudom, mit kell ezen fennakadni, ma az összes jobboldali Szent György azt bizonygatta a sötétség erői elleni harc során, hogy nem a méret a lényeg (!), hanem egyetlen eredeti gondolat is elég ahhoz, hogy a disszertáció megállja a helyét, például ha benne van, hogy E=mc², az már maga a tökély.

Hát ez igaz, akkor most talán neki lehetne látni megkeresni Eisemjén ominózus teológiai disszertációjában az eredeti gondolatot, bizonyára benne van a B=ik², amiből a B egyenlő a baloldallal, az i az istentelenséggel, a k pedig a kártékonysággal – ha ez megvan, akkor a disszertáció már rendben is van.

Ha pedig az rendben van, akkor rendben van a szociológusi szakdolgozat is, és ha ez így van, az Úr majd lesújt villámaival, melynek eredményeképpen a Gonosz sisteregve és füstölögve eliminálódik. 

Hacsak a farka le nem földeli.

Pálffy Istvánt – de talán az egész kereszténydemokrata frakciót – ezidáig is inkább a Hit Harcosaiként szerettük, kevésbé rengeteg eszük miatt, de azon azért le lehetett padlózni, mikor kijelentette, hogy ez a nemtelen gaztett az egész kereszténység elleni támadás.

Nem hát, persze, hogy nem a fagyi nyalt vissza a Pacsirták Védőszentjének, a Libák megmentőjének, nem bizony!

Semjén szent és kenetes, kissé korpulens személyében magát a kereszténységet érte támadás, fegyverbe hát mind, ki keresztény és magyar - te kis Schőnwald most egy kicsit húzódj félre, - persze, hát persze, hogy te is keresztény vagy, de azért most ezt a harcot jobb, ha mi vívjuk meg!

Hogy a kissé elszittyósodott agyú ex-televíziósból ez a bődületes baromság hogy tudott kiesni, csak isteni csodával magyarázható – az Úr az ő szőleje segítségével tette ezt a csodát, mi meg reménykedjünk, hogy ez a folyamat nem irreverzibilis. (De az.)

Viszont a betegség ragályos lehet, mert a szocialista Hiller István is múlhatatlan szükségét érezte annak, hogy megnyilatkozzon a témában, mondván: ez az ügy – nem ügy!

Pedig ő nem is iszik.

Baloldalon megingathatatlanul tartja magát az a hit, hogy az ilyen gesztusok előreviszik az országot, holott arra még soha nem volt példa azóta, hogy a kisegér kiszabadította a csapdából az oroszlánt, hogy akármikor is viszonzásra talált volna egy ilyen gesztus.

Ha volt is olyan idióta nyúl, amelyik kiszabadított egy rókát, akkor a róka aznap nyúlpörköltet ebédelt és a végén - miközben a száját törölgette az asztalkendőként használt nyúlbőrrel - elégedetten böffentve jegyezte meg: Finom voltál Nyuszika!

Hogy ennyi fenékenrúgás után sem tanulnak meg a baloldal pártjai kommunikálni, az igen sajnálatos.

Nem mondom én, hogy azonnal rá kellett volna pakolni a témára egy-két lapáttal, de ez a nyilatkozatot – némileg árnyaltabban - bőven ráért volna akkor megtenni a saját nagyvonalúságába beleszerelmesedett szocialista politikus, mikor a Nagy Karaktergyilkosnak már csak az orra lóg ki a pöcéből.

Akkor is inkább csak sajnálkozni kellene a keresztény elvek – ne lopj!- ilyen szomorú meggyalázásán.

Hát nincs abban a pártban még mindig senki, aki a kommunikációt kézben tartaná?

:O))))

BUSZON A GYŐZELEM FELÉ

A Vasárnapi Hírek képe

Végülis valaminek össze kell tartania a BKV buszainak karosszériáját.

A Civil Összefogás Fórum Közhasznú Alapítvány plakátjai erre kimondottan alkalmasak, a buszok emellett még relatíve esztétikussá is váltak, habár a felplakatírozásra szánt pénzt talán lehetett volna ésszerűbben is elkölteni, de mindegy.

Fele munka – dupla siker!

A baráti cégek ígyis – úgyis megkapták volna az ez évi költségvetésből az Orbán-birodalom felvirágoztatására szánt lóvét, most legalább van másodlagos haszna is a dolognak – a buszok szépek lettek és a reklámpénz se megy pocsékba.

Mint azt a művészvilágban a huszonharmadik alabárdos is pontosan tudja, mindegy, hogy jót vagy rosszat, csak beszéljenek rólad.

Bajnai neve így legalább állandóan forgalomban van, nem is szólva Gyurcsányról, aki az ország leghatékonyabb és legbefolyásosabb embereként kerülhet ismét a köztudatba.

A képpel nincs baj, a két baloldali politikus sokkal jobban mutat, mint a fehérvári VIP lelátón ülő Csányi, a kezére húzott Orbán-bábbal.

Így legalább most mindenki tisztán láthatja, hogy Orbánnak tele a gatyája, hiszen mi mással lehetne magyarázni, hogy másfél évvel a választások előtt lejárató kampányt szerveztet és ezt a plakátok megrendelőjeként szereplő szervezet nem is titkolja - habár mostanában inkább az „emlékeztető kampány” szép, eufemisztikus kifejezését használja.

És ez még csak a kezdet, mert lesz folytatás is, megy a háztartásokba a szép, színes tájékoztató kiadvány, gennyesre keresi magát rajta a nyomda, csakúgy, mint a plakátokon -  Szilárd a seggét a földhöz verheti a boldogságtól.

A kampányt Csizmadia László szervezi, aki főállásban a civileknek szánt állami forrásokat elosztó Nemzeti Együttműködési Alap elnöke.
Csizmadia másodállásban a Civil Együttműködési Tanács vezetője is –  ez a szervezet állítólag négyszáz civil szervezetet fog össze.
Csizmadia a kormánypárti demonstrációkat a Civil Összefogás Fórum nevű szervezeten keresztül szervezi, a finanszírozást pedig – részben legalábbis – a Civil Összefogás Közhasznú Alapítványon keresztül abszolválja.

Csizmadia maga büszkélkedett el azzal, hogy a kormány végre támogatja őket, és hogy a miniszteri keretből kapott támogatást az általa irányított szervezetekhez kötődő Polgár Portál is, amely nagyban népszerűsítette a Békemenetet – írta minap az atlatszo.hu portál.

Szóval a kormányhoz vezető szálak kibogozása nem túlzottan nehéz, anno a Magyar Vizsla ügye bonyolultabb volt, de azóta a fiúk jócskán elpofátlanodtak és elképesztő arroganciával köpik szembe az állampolgárt.

Mindenesetre, hogy Bajnait próbálják ellehetetleníteni, az még csak érthető, de az már igen nevetséges, ahogy Gyurcsányról éppen a hetvenkettedik bőrt szeretnék lehúzni.

A helyzet azt mutatja, hogy fogytán vannak a libák, és ezek a derék vitézek nem tudnak annyit, mint a viccben szereplő hajdani rabbi, akinek még az utolsó liba után is maradt egy-két ötlete.

A kiadott plakáton az szerepel, hogy „NEM FELEJTÜNK!”

Ez nagyon helyes, hiszen a jó memória roppant fontos, ezért talán – már csak emlékezetfrissítés céljából - mellékelhetnék majdani postázandó kiadványukhoz hajdani „Itt az idő!” című kis narancssárga könyvecskéjüket is, mely azon túl, hogy hasznos kiadvány, roppant szórakoztató is tud lenni!

Mellesleg Bajnaiék helyében én nem is vitatkoznék velük.

Ellenben remek feladat lenne fiatal baloldali aktivisták számára a plakátoknál lényegesen olcsóbb öntapadós szalagokat ragasztani a plakátokra - a nem felejtünk mondat alá.

Ilyeneket: 800 KM AUTÓPÁLYA!  BUDAPESTI SZENNYVÍZTELEP! MALÉV! NÉGYES METRÓ! KERESETENÖVEKEDÉS! MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAK! SCHENGENI CSATLAKOZÁS! ROKKANTNYUGDÍJAK! MEGYERI HÍD! DUNAÚJVÁROSI HÍD! SZEKSZÁRDI DUNAHÍD! AUDI - BERUHÁZÁS! MERCEDES – BERUHÁZÁS! SZŐLŐBÁNYA! TANÁROK BÉREMELÉSE! NEMTAGGYŰLÉS! AMENNYI A PÉNZED, ANNYIT ÉRSZ! ALCSÚTI STADION! stb. stb. – akár minden plakátra új, rövid komment kerülhetne - legfeljebb a Papcsák & Co. toporzékolna kicsit…

Azon rugózni, hogy ez a plakátolás csúnya dolog, annak nem látom értelmét – csúnya hát, meg gusztustalan is, de ettől a bandától mást nem is lehet várni.

Ellenben egy közös közleményt a demokratikus oldal részéről – beleértve az MSZP-t és a DK-t is - csak megérne a dolog.

Ebben be kellene ígérni mindazoknak, akik erre a célra akárcsak áttételesen is állami pénzeket vesznek igénybe a szigorú és biztosan bekövetkező, elkerülhetetlen felelősségrevonást és a vagyoni károk enyhítését az érintettek és közvetlen hozzátartozóik teljes vagyonának elkobzásával – kerüljön bármikor is hatalomra a mai ellenzék bármelyik pártja is.

A strómanoknak egyelőre nem kellene ígérni semmit, nekik elég lesz a sima adóhatósági vagyonelszámoltatás is, hat hónaptól öt évig.

A legalapvetőbb dolog pedig az lenne, hogy a baloldal büszkén vállalja be azoknak az éveknek az eredményeit, mert egyrészt van mit, másrészt meg a gyáva meghunyászkodás, meg a bűntudatos sunnyogás nem ér semmit, ezek csak méginkább elpofátlanodnak.

Ami azt illeti a mai helyzetet fokozni már körülményes a demokrácia látszatának fenntartásával.

A kényszervallatások napvilágra kerülése, a korrupciós vádak összeomlása, a rákosi-időket idéző megfélemlítő módszerek és a társadalmat hatalmába kerítő félelem láttán minden demokratát a hányinger kerülgeti.

Mondjuk nem szerettem a Tettrekész Magyar Rendőrök Szakszervezetét és annak vezetőjét, Szima Juditot sem, de azt azért nehezen emésztem, ahogy eltakarították az útból.

Az sem igen tetszett a Magyar Gárda körüli lassan ötévi hatósági töketlenkedés fényében, hogy a Cigány Gárda alapítását kilátásba helyező, magát Dafilics ezredesnek kinevező Bagó Ferencet milyen viharos gyorsasággal tudták a hatóságok úgy eltüntetni, hogy ma sem tudni pontosan, mi van vele – ez egyébként rámutat a mai magyar média állapotára is.

Ellenben a cigánygyilkosságok pere úgy csordogál, mintha a magyar igazságszolgáltatás prosztatájával komoly gondok lennének.

Jön a tél, jönnek a fagyok, csökkennek majd a gondok, tavaszra a problémák egy része megfagy vagy éhenhal.

Lesz itt egyszer még tisztességes, élhető ország?

:O)))

A KIKOSARAZOTT KÉRŐ

Az LMP- nek igent kell mondania az Együtt 2014 - gyel való együttműködésre, azt viszont semmi sem indokolja, hogy csatlakozzon is a mozgalomhoz - mondta szombaton az MTI-nek Róna Péter.

Miután az LMP- ben Róna Péter az ész, a többiek meg az ifjúság és a nyers erő, ezért hát nem kell túl bátornak lenni ahhoz, hogy megjósoljam: a párt kongresszusának döntése valahol ezt az álláspontot fogja visszatükrözni.

Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj de csecse párt is vagyok, ugye.

Ezek a pártocskák és pártkezdemények ebbe a helyzetbe fognak belegabalyodni.

Egyrészt eleget kell tenniük a rájuk szavazó választói rétegek kívánalmainak, másrészt meg azért azt is szeretnék, ha belekotnyeleskedhetnének a nagypolitika boszorkánykonyhájába, beleértve a pénzes zacskó kezelését is.

Az LMP emellett még csalódott is lehet, hiszen ők a mérleg nyelvének szerepére pozícionálgatták magukat egészen idáig, hát erre nem belerondított ebbe a szép elképzelésbe Bajnai, meg a hataloméhes Juhász, a riválisnak tekintett Szolidaritással együtt?

Így aztán lassan kárbaveszni látszik a Róna Péter felépítésére fordított energia, akit viszont Bajnai majdani helyére tudott volna elképzelni a leginkább fülileg zöld párt.

Róna Péternek egyébként nagy tisztelője vagyok, üdítő őt hallgatni egy Matolcsy után, de azt hiszem, politikailag elhomályosítja látását a Terv dugába dőlésének látszata.

Az LMP elképzelése minden más politikai helyzetben elképzelhető változata lett volna a párt felvirágoztatásának, hiszen más országokban már betöltötték zöld pártok ezt a szerepet.

A németországi zöldek is éppen most kéretik magukat, de zöld pártnak lenni Németországban és Magyarországon nem ugyanaz.

Németország demokrácia, Magyarország meg demokratikus jelmezbe öltözött diktatúra, ahol egyre szomorúbb és vérfagyasztóbb történetek mutatnak rá a jelenlegi hatalom elpofátlanodására.

Itt vagy összefog mindenki, és egyetlen célt tűz ki – Orbánnak és rezsimjének eltakarítását - vagy lehet készíteni a belépési nyilatkozatokat minimálisan is a kereszténydemokratának nevezett pszeudopártba, de még jobb, ha a Fideszbe - ha már szarba lép az ember, legalább toccsanjon!

Itt mindahány egylet, pártocska – de még a valódi pártok is – abban a hitben vannak, hogy rengeteg az idő.

Majd az utolsó pillanatban leülnek és tárgyalgatnak, látványosan torzsalkodnak, bevonulnak – kivonulnak, eljátsszák szavazóiknak a megingathatatlan hőst, majd - mint a hajdani köztársasági elnökválasztáson az SZDSZ – kerül, amibe kerül – inkább hatalomban tartják a Vezért, minthogy engedjenek egyébként meglehetősen plasztibilis elveikből a realitások okán - a közös cél érdekében.

Már, ha van egyáltalán közös cél.

Némelyiküknél nagy a gyanúm, hogy Orbán hatalmon tartása megfelel alapításuk céljának, csak ezt rettenetesen nehéz bizonyítani, hiszen egy-két hangadó is elég ahhoz, hogy a demokrácia szempontjából kedvezőtlen irányba tereljen folyamatokat párton belül és kívül.

Az LMP azért veszélyesebb a 4K! suk-sükölő elnökénél, mert úgy rátelepedett a zöldségre, hogy annyi se lóg ki a feneke alól, mint a fészkén költő vadlúdnak a tojásaiból.

A választók többségének pedig a zöld elvek akkor is tetszenek, ha némelyikük személyesen a kanálisba önti is a fáradtolajat, ha az emésztőjét már eleve úgy építette, hogy csak az átadás-átvételig volt folyadékzáró, utána meg megy az anyag a vizekbe – kit érdekel, de amúgy olyan környezettudatosak vagyunk, mint a fene.

Pedig itt egyetlen demokratikusnak mondható párt sem ellensége a környezettudatos gondolkodásnak, de hagyják, hogy a leginkább ez a méregzöldekhez közelálló párt verje a környezetvédelem dobjának tam-tamját, persze ebben a helyzetben talán ez is mindegy.

Egy ilyen helyzetben, mikor már Lukasenkó is ódákat zeng Magyarországról, el illene gondolkodni mindenkinek.

Itt a választási rendszer megállapodást követel minden olyan politikustól, aki el akarja kergetni ezt a minkét értelemben lopva, de ütemesen fasizálódó bandát.

Már régen el kellett volna kezdeni felépíteni a közös képviselőjelölteket, de legalábbis meg kellett volna keresni, hogy melyik választókörzetben ki alkalmas erre a feladatra, kik lesznek a választást előkészítő munkát koordináló stáb tagjai, és így tovább, ehelyett itt riszálják a seggüket a pártok, mint Julcsa a bálban.

És talán az egyeztetést azzal a párttal kellene kezdeni, amelyik megkerülhetetlen és kihagyhatatlan, mert arra építeni, hogy a tagság nélküli Milla vagy a még reklámértéket sem képviselő 4K!,  vagy a komoly gazdaságpolitikai felkészültséggel rendelkező, de a politika porcelánboltjában egyre inkább elefántként forgolódó  Haza és Haladás majd meghatározó erővé válik a hátralevő kis idő alatt, ez merő illúzió.

Akinek itt valóságos tömegmozgósító ereje van, az elsősorban az MSZP.

Őket gyanakvóvá tenni, a velük kapcsolatos álláspont kialakítását holmi Juhászokra hagyni, meg akkordban Gyurcsányozni permanens kisebbségi érzések kompenzálása céljából, az több mint bűn – hiba.

És hiba az is, ha egy majdani választási szövetség nem nyitott mindazok előtt, akik számára elsőrendű cél Orbán eltávolítása, hanem mindenféle egyéb kritériumok mentén önmaguk által felkent döntnökök kezdenék el játszani az „alma játszik – körte nem” című közkedvelt gyermekjátékot, ha már homokba pipiskére nincs mód…

Az összefogás nem fog menni túlcizellált programok mentén, meg evőpálcikákkal piszkálgatva az orbáni szart – egyszerű és érthető, nemutolsósorban megvalósítható minimálprogramra lenne szükség, melynek lényege a demokratikus államrend helyreállítása, az ezt garantáló intézmények visszaállítása, Orbán jogi ámokfutásának hatályon kívül helyezése majd a Vezér és közvetlen kiszolgálói elleni bírósági eljárás megindítása, vagyonuk azonnali zár alá helyezése.

Ezzel lehetne nyerni, de csak közös jelöltekkel, egységes akarattal, taktikázgatás nélkül.

Majd ha helyreáll a jogállam, megint belekezdhet, aki akar a pávatáncba, de addig, amelyik párt együttműködik az demokrata, amelyik meg nem, az a demokrácia és a haza árulója.

Ennyire egyszerű ez – szerintem…

De persze lehet, hogy tévedek.

:O)))

ÚJ AUTÓT KAP MAGYAREMBER!

Egymásra talált a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) magyar-szlovák gazdasági fórumán a Vezér és Robert Fico.

Váltottak néhány nyelves puszit, de tudatmódosult állapotukban sem mentek tovább annál, mint az alvég két erős legénye a kocsmában – átmenetileg nem öntötték a másik fejére a sört, Fico nem vitt be Viktorunknak egy parasztlengőt és Vityka sem kapta elő a zsebében szorongatott kést.

Ellenben a fórum remek alkalmat teremtett a Mi Büszkeségünknek arra, hogy ismét világpolitikai tényezőként tetszelegjen, és kifejtse álláspontját a felvég szerencsétlen helyzetéről, szembeállítva azt a honi szárnyalással, mely felülmúlja bármelyik büszke liba szárnycsapásait.

Hogy ezen egész Európa csak röhögni tud, az nemigen zavarta, él ő a saját kis világában, ahol Anikó a Barbie, ő pedig maga Ken, emellett minden rózsaszín és csilingel.

Azt mondta ugyanis, hogy „az európai válság még jó ideig velünk marad, mert "nem egy vagy két alkatrésze hibásodott meg a rendszernek, hanem úgy, ahogy van, az egész bedöglött", és "nekünk nem az autót kell megjavítani, hanem egy új autót kell szerkeszteni".

Ez egy régi elv - most nem bontanám ki az igazság minden részletét, mert időigényes lenne a politikailag korrekt fogalmazás, csak a hasonlatot írom - mint amikor Szabolcsban, Zsákfaluban beleesik a gyerek a pottyantósba: megfürdessük, vagy csináljunk másikat?

Remek.

Mindemellett azért kérdéses, hogy az Orbán-Matolcsy tervezőiroda milyen autót tud majd „szerkeszteni” – elmúlt két és fél éves teljesítményük alapján valahogy nem bízik az ember abban, hogy személyükben egy Alan Mulally - Sergio Pininfarina képességű párost dobott nekünk a gép.

Ha ők fogják az új autót szerkeszteni, akkor az leginkább egy trágyahordó tragacsra fog emlékeztetni, melynek hajtásláncát csupasz seggel te fogod képezni, üzemanyaga pedig az erős akarat lesz, melyet korbáccsal csepegtet beléd a két nagyképességű szakember.

Garantáltan vissza fogjuk sírni a Trabantot.

Aztán majd mellettünk elhúznak az Audik, Mercedesek, merthogy azok élettartama köztudottan meglehetősen hosszú, és még veterán korukban is meglehetősen jól szuperálnak.

Valahogy úgy tűnik, mintha Viktorunk alig várná a felvég gazdasági összeomlását, akkor lenne boldog, ha megdöglenének körülöttünk az összes létező tehenek és a végén csak ő maradna meg, mint egyetlen marha a nagy, közös legelőn.

Ki is fejtette egyébként, hogy mire alapozza közgazdasági alapvetését, ugyanis tett összehasonlítást is, melyből szerinte azt kellene kiolvasnunk, hogy a lepukkant nyugat mellett mi döngő léptekkel haladunk a boldogság felé.

Azt mondta ugyanis, hogy bár nem akar a nyugat-európai társadalmakról negatív véleményt tükröző összehasonlításokat tenni, de "azért mégiscsak érdemes elgondolkodni azon, miért van az, hogy a magyar kormány szerdán, illetve péntek reggel arról döntött, hogy akkor 2,9-es hiány helyett hogyan lesz 2,7 százalék, hogy kikerüljünk a túlzottdeficit-eljárás alól".
Vagyis költségvetési egyenlegjavító döntéseket hozott a kormány az elmúlt két napban, "miközben Nyugat-Európában milliók vannak az utcákon", folyamatos a politikai instabilitás, és bár az emberek Közép-Európában sem dobálják a kalapjaikat az égig, de pontosan tudják, hogy ha nem végzik el országaik átalakítását, nincs esélyük a jövőre.”

Mondom, ez az ember egy más dimenzióban él.
Nem ő lenne az első agyament diktátor, aki azt képzeli, hogy megteremtette boldog népének a Kánaánt, a nép pedig hálás neki és tűzbe megy érte.

Tulajdonképpen szerencséje van, hogy a birkák egyelőre még elvannak a hodályban, mert a szocializációjuk más, mint nyugati sorstársaiké.

Ők arra vannak kondicionálva, hogy húzzák szótlanul az igát, emellett adrenalinfüggők, szeretnek rettegni valakitől.
Az eléjük tartott seggek között úgy differenciálnak, hogy azt nyalják, amelyikről el tudják hitetni velük, hogy az egy csokifagyit adagoló lágyfagylaltgép.

Nem hőbörögnek, inkább csendesen hülyét csinálnak a hatalomból, csalnak, lopnak, hazudnak, tapsolnak és sumákolnak, de aztán egyszer - úgy ötven-hatvanévenként - elborul az elméjük és akkor csúnya dolgokat művelnek, döntenek, borítanak.

Indonéziában jártam egyszer, ott mondták a helyiekről, hogy csendes, mosolygós, barátságos népek, csak időnként megbokrosodnak, és olyankor kiirtanak pármillió embert, hol kínait, hol kommunistát, mikor kiket…

Lehet ugyan, - merthogy népünktől sok minden kitelik – hogy Viktort a nem is oly távoli jövőben a Duna jegén királlyá koronázzák, de az is megeshet, hogy mire elolvad a jég, a Dunán egy üres palást fog úszni és a meder alján egy koronát gurigat majd a víz – nem vagyunk egy állhatatos népség…

Mindenesetre legújabb dicsőségünk, az „egyenlegjavító intézkedések” eredményeképpen rövidesen emelkedni fog az áramdíj, a gázszolgáltatás díja, a kábeltelevíziók, az internet és a vezetékes telefon díja, a víz és a csatornadíj – mindennek az ára, ami csövön vagy madzagon érkezik a háztartásba, de még az üzemanyagok ára is, hiszen a MOL is csővezetékeken kapja az alapanyagot.

Majd akkor lehet szervezni egy hálaadó békamenetet megint, mert végre jól megmutattuk a nyugatnak, hogy mire vagyunk képesek.

Mondjuk a Dilis mindenre képes, és miután az intézkedései árát nem neki kell megfizetnie – egyelőre – ezért nem is érdekli, hogy míg a görögöknél a megszorításokat az jelenti, hogy kiveszik a zsebükből a tizenharmadik és tizennegyedik havi bért, addig ő nálunk a gyerekek kezéből veszi ki a kenyeret!

Azt is mondta, hogy míg korábban az elméletek úgy szóltak, hogy a jól működő, sikeres nyugati modellhez kell kapcsolódni, addig mára ez a "mankó" kiesett, a mai kérdésekre ez a kijelentés már nem válasz, imígyen hát "visszakaptuk a gondolkodás szabadságát". 

Nohálistennek!

Idáig úgyis csak azt lehetett érzékelni, hogy ez a szerencsétlen rablóbanda nem képes gondolkodni, de azt azért nem sejtettük, hogy megtiltották nekik.

Tán még a számolás szabadságát is visszakapják egyszer, mert akkor talán számolni fognak azzal, hogy a nép előbb-utóbb megelégeli a buzgalmukat.

A Jobbik úgyis szereti a dolgokat radikálisan intézni, és nincs annál szörnyűbb, mint baráti tűzben esni el.

Mindenesetre a költségvetés már rendben lesz – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) munkatársai a napokban a zalaegerszegi piacon ellenőrizték az árusokat. Az egyik helyen 26 darab elektromos cigarettát és 260 darab magas nikotintartalmú patront foglaltak le.

Nem fogtok ti itten rendetlenkedni, majd a Viktor megmondja - sőt, előírja - hogy mit szívhattok meg!

Csak be ne horpadjon az az intelligenciát sugárzó homloka…

:O))))

HOGYAN FÚJJUNK EGY LYUKBÓL EGYSZERRE HIDEGET ÉS MELEGET?

Erre tesz kísérletet a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány legutóbbi blogbejegyzésében, mely ha sikerrel járna, máris megérte volna az alapítványba tömörült technokratáknak hogy a politika hímes mezejére kalandozzanak.

Természetesen jó magyar szokás szerint a blog szerzői azt vélik roppant politikusnak, ha nekiállnak maszatolni, a jó öreg „egyrészt-másrészt” elvét úgy húzzák elő a tarsolyukból, mint Sundance Kid a coltot, majd elkezdenek lövöldözni vele, mint hajdani, alkoholtól tudatmódosult kollegám a bálban.

Elővette a pisztolyát és felkiáltott: Most abba a sarokba lövök!

Nép rettegve elrohant a másik sarokba, koma odalőtt, majd lassan megfordult és ránézett a vidám bálozókra és azt mondta: most meg ebbe a sarokba lövök! – amivel nagy közönségsikert aratott a rohanó nép körében, de aztán szavatartó ember lévén odalőtt.

Aztán megállt, elgondolkodva körbetekintett a helyiségen és bánatosan megcsóválta busa fejét és eltöprengve közzétette dilemmáját: Most nem tudom, hogy hova lövök!

A HaHa alapítvány sem tesz tulajdonképpen mást, csak lövöldözget összevissza, mint bolond a búcsúban és közben iparkodik kiszolgálni mindenféle fél vagy tán egészen hülye társaságok igényeit, akik elvárnák, hogy ha az utcára kienged a cirkusz hatnapi éheztetés után néhány oroszlánt, akkor egyrészt hadd ordítsanak együtt velük, mert akkor ők is erősnek tűnnek.

Másrészt meg a kivezényelt rendőrökön számonkérik, hogy neveltetésük során nem fordítottak megfelelő figyelmet a kellemes társalgási fordulatok elsajátítására – kedves oroszlán, felkérem, hogy ne harapja le a fejemeee……!!!!!!!!!!

A blogom címlapjára Mark Twain mosolyogtató, de nagy emberismeretről tanúskodó mondatát írtam önmagam számára is mottónak: először ismerd meg a tényeket, elferdíteni ráérsz később is!

Ráfért volna ezt megszívlelni a HaHa bloggerének is, aki természetesen csipkés zsebkendőjével buzgón kenegeti a szart, és képes ilyen mondatok leírására: „Míg az egyik oldal a demokratikusan megválasztott kormányzat elleni puccskísérletről, a törvényes rend – legfeljebb gyakorlatlansággal párosuló – fenntartásáról beszél, addig a másik oldal a békés tüntetőkkel szembeni, tudatosan és tervezetten brutális fellépésként láttatja az eseményeket. Ezen értékelések mögött mindkét oldalon egyaránt áll valóságmag, politikai számítás és irracionális félelmekre épülő világmagyarázat is.”

Hogy érintett klasszikust idézzek: Lószart Mama!

Bár az ügy eleve reménytelen, mégis el szeretném mondani, hogy a kormány a törvényes rend képviselője, a rendőrség pedig köteles fenntartani ezt a rendet.

Nem fenntarthatja, hanem köteles fenntartani, ha valakinek még van itt érzéke a finom disztinkciókhoz.

Ennek egyik módszere a randalírozó tömeg feloszlatása, melyre egyébként az ominózus napokban a csőcselék ezer és ezer okot szolgáltatott.

Tekintsünk el attól, hogy a Televízió székházának megtámadása már önmagában is bűncselekmény, attól is, hogy a későbbiekben Budapest utcáit csatatérré változtatták a HaHa szerint spontán tiltakozók, akiket mélyen sértett az őszödi beszéd, mely az egyetlen tisztességes szembenézés a helyzettel a rendszerváltás óta.

Talán éppen ezért?

Azóta sem történt ilyesmi, és attól tartok, a HaHa eme blogja sem fog új fejezetet nyitni e tekintetben.

Merthogy például egyenlőségjelet tesz a rend – szerinte spontán – megzavarói és a Rendőrség fellépése közé.

Hiba.

A Fidesz fennállása első napjától a Rendőrség ellehetetlenítésén dolgozott, felbérelt emberei dorongokkal verték a televíziószékháznál a békeidőre optimalizált rendőröket, aztán mikor az általuk felhergeltek és tudatos irányítóik szembekerültek az első tisztességesen felkészített alakulattal, akkor elkezdtek sírni, mint a fürdőslányok, hogy a csúnya bácsik  nagyon megverték őket.

Meg hát.

Az volt a dolguk, és még nagyon kíméletesek is voltak.

A rendőr ugyanis csapaterőben alkalmazva nem mérlegelhet, hogy aki szemben áll vele az most békés járókelőként vágta a fejéhez a kockakövet, vagy mosolygós tréfaként fordította nekik a tankot.

A rendőr kezét meg kellene csókolnia az idiótának, mert ha kilövik a tankmatuzsálemből, akkor azt teljes joggal tehették volna, nemmellesleg önvédelemből.

Amikor elhangzik az utasítás, hogy a tömeg hagyja el a területet és nem engedelmeskedik, onnantól nincs békés tüntető, onnantól csőcselék van és a csőcseléket minden rendelkezésre álló eszközzel fel kell oszlatni.

Ha van a rendőrön rendszám, ha nincs.

Nem fel lehet, fel kell, válogatás és mérlegelés nélkül.

Igen, gumilövedékkel is, mint mostanában Svájcban, meg Lengyelországban is tették a rendfenntartók.

És az, akinek éppen a szeme környékét érte a lövés az, ha felkiált boldogan, hogy „ezaz fiúk, először a lámpát’”, akkor csak annyi történt, hogy aki a bajt kereste, az megtalálta.

Október 23.–a minden tisztességes országban a jobboldal szégyennapja lenne, csak nálunk lehet a mártírok és szegény üldözöttek napjává nyilvánítani.

Ötven ország állam és kormányfői előtt tiporták szarba Orbánék és az általuk mozgatott csőcselék 1956 a wittnermáriák által egyébként is már ezerszer lejáratott eszméjét, már délelőtt rendőrt késeltek az Alkotmány utca torkolatánál, a többi meg csak ráadás volt.

A HaHa nem azon tipródik, hogy a Fidesz miért az Astoriához szervezte a rendezvényét, kik voltak azok, akik szervezetten „ráhúzták a békés tüntetőkre a Rendőrséget, miért volt szüksége Orbánnak páncélozott BMW-re, hanem békéstüntetőzik, holott a Rendőrség csak órákkal a rendezvény befejezése után érte el az Astoriát, ahonnan egyébként, aki békés volt, az rengeteg útvonalon tudta elhagyni a területet.

Révész Mártíriusz sem az Astoriánál szerezte be „vidám koton” küllemű jelmezét, hanem a Madách téri árkádok alatt verték fejbe – megjegyzem őt is jogosan, mert a hatóság intézkedését akadályozni próbálta.

Mit keresett ott?

A magyar progresszió jeles képviselői tradícióikat követve már megint elegánsan, késsel-villávak akarják enni a szart, ahelyett, hogy vasvillával lapátolnák ki, beígérve – ha már éppen ezt a témát tartották aktuálisnak előráncigálni – hogy ezek az események egy választási győzelem esetén tisztességesen ki lesznek vizsgálva, mert az gyalázat, hogy Magyarországon egy demokrácia elleni puccskísérlet büntetlen maradhasson.

Igen, a kormány 2006-ban hibázott, mert azon a napon kellett volna Orbán Viktort őrizetbe venni, amelyiken erőszakkal fenyegetőzve ultimátumot adott a kormánynak.

Értem én, a HaHa úgy érzi, hogy udvarolgatnia kell az LMP-nek, meg az egyéb gittegyletekben parádézó idiótáknak, de én azt gondolom, hogy vannak rossz kompromisszumok, melyek gyalázatos következményekhez vezetnek.

A tiszta beszédnek pedig nincs párja.

Ha ki merik mondani, hogy 2006 őszén minden jel szerint szervezett puccskísérlet folyt, akkor rengeteg barátot szereznek, ha nem ezt teszik, akkor majd lehet, hogy nem köpi le őket Schiffer meg Juhász, de erre azért ne kössenek nagyösszegű fogadásokat.

Egyébként az akkori eseményekben több rendőr sérült meg, mint „békés tüntető”, több rendőrt állítottak bíróság elé, többet ítéltek el, miközben lángokban állt Budapest és az esti koszorúzásra, nem mert elmenni a telecsinált gatyájú államelnök.

Miről is beszélünk?

:O)))

MERŐ MÉREG AZ ÉLET

Állítólag mi vagyunk a világ egyik ivóvíz-nagyhatalma, merthogy éppen olyan bőségében vagyunk a jövő stratégiai árucikkének, mint Szaúd-Arábia a nyersolajnak.

A hivatásos jövendőmondók szerint a víz az elkövetkező évtizedekben fel fog értékelődni, és aki rendelkezik vízkészletekkel, az nagyon jó gazdasági pozícióba fog kerülni.

Alátámasztja ezt a vélekedést az is, hogy a Vezér és Kancellár hatalomra kerülésének első percétől kezdve kiemelt figyelmet fordított a vízközművekre, szerte az országban pillanatok alatt ellenőrzése alá vonta ezeket, a megszokott eljárással világgá küldve azok vezetőit, vállalva még a konfrontációt és az esetleges kártérítést is a külföldi tulajdonosokkal.

Mondjuk ettől egy kanyi vassal sem lett olcsóbb sehol sem a víz, de legalább megnyílt az út, hogy az ivóvíz kutak és hálózatok baráti kezekbe kerülhessenek majdan, merthogy azt nem kell feledni, hogy az Orbán-éra nem négy évre lett optimalizálva, - Matolcsy miniszter is már 2025-ről beszél, mikor éppen a festett egekbe néz…

Szóval itt lebegünk egy ivóvíztengeren, ennek dacára az ország lakosságának nem elhanyagolható része – nyolcszázezer ember – arzénes vízzel oltja szomját, félmilliónyian pedig egyéb szennyezőanyagokkal tankolnak fel, mikor szomjasak és éppen nem jut fröccsre – habár a fene tudja, hogy a helyi szódás milyen vízbe fújja a buborékokat – gyanítom, hogy az arzénes csapvízbe.

A problémáról minden illetékes tud, csak éppen az érintettek nyolcvan százaléka nem tud róla a Vöröskereszt felmérése szerint semmit.

Készült is program a helyzet felszámolására, csakhogy ez kis csúszásban van, idén a nyolcszáz településből tán százban sem sikerült megoldani a gondot, így aztán, ha ebben az ütemben folyik a program, 2020-ra lesz itt rend a vizek táján, de ez sem biztos, mert lehet, kell még Hódmezővásárhelyre is egy stadion.

Mindenesetre az Unió ez év karácsonyáig szabott erre határidőt, de ezidáig sokkal fontosabb dolgokra kellett a pénz, például remek MOL- részvényeink vannak és az önerő is a libaúsztató világhírű fürdőhelyek fejlesztéséhez kellett, nem is szólva a főterekről, ahol csak úgy tobzódik a nép a viacolorban.

Az azért szerencse, hogy az arzén nem egy brutális méreg, járhattunk volna rosszabbul is.

Például ha cián van a vízben, akkor már belehalt volna az érintett népesség a mérgelődésbe, de az arzén kíméletes méreg, nem öl azonnal, sőt, a versenysportokban a fejlődés egy alacsonyabb szintjén teljesítményfokozóként is használták.

Az érintettek fokozatosan hozzászoktatták a szervezetüket, némelyek olyan adagokat is kiválóan elviseltek, melybe egy ló is beledöglött volna.

Ezzel együtt, az arzén azért nem az egészséghez vezető fényes ösvény, mert a  hosszú ideig tartó, erős arzéniszogatás bőrelváltozásokat, rákot, valamint szív- és érrendszeri megbetegedéseket okozhat, a kettes típusú cukorbetegség egyik okozója lehet, továbbá akadályozhatja a magzati fejlődést.

Már alacsony arzén- koncentráció is veszélyt jelent a szervezetünkre nézve, és aki huzamosabb ideig ilyen vizet fogyaszt, annak nem kell külön magára köszönteni a féldecit, mondván, halál a májra – az arzén azért e téren hatékonyabb a pálinkánál.

Ellenben arzénmérgezésben meghalni előkelő dolog, hiszen Napóleon is ebben hunyt el, és ameddig nem tudjuk, hogy a Mi Boldogságunk majdan, a remélhetőleg végtelenül távoli jövőben minek következtében fogja visszaadni porhüvelyét teremtőjének, addig erre nem is lehet nagyon rálicitálni.

Mindenesetre az ivóvíz-probléma kezelése sajátosan magyaros ügy, hiszen évek, ha nem évtizedek óta tudtunk a problémáról, az Uniós források egy részét akár erre is lehetett volna fordítani, de mégsem így történt, így aztán jöhet majd a zacskósvíz, jöhet a lajtoskocsi, éljen a XXI. század!

Mondhatjuk ezerszer, hogy öntsünk végre tiszta vizet a pohárba, de ennek errefelé objektív akadályai vannak, - várhatólag majd indítunk programot a program végrehajtására, program-menedzserekkel, szép kövér fizetésekkel.

Persze nem lehet mindent a mi Jóságos Vezetőnktől várni, létezik öngondoskodás is a világon, hiszen lehet venni arzénszűrő kancsót rendszeresen cserélendő szűrőbetétekkel, - akciósan potom áron, már hatezerötszáz forintért szert tehet rá a – mondjuk – rinyaszentkirályi munkanélküli, meg a nyugger, ha már annyira rinyál.

Az csak az apró probléma, hogy az arzén nem csak az ivóvízben lelhető, de a vízzel főzött ételekben, az arzénes vízzel locsolt gyümölcsökben, zöldségekben, a tetejében sem a főzés, sem a forralás nem segít a bajon, ami úgy hatéves korig jelenti a legnagyobb veszélyt.

Mindenesetre, ha az érintett településeken puci libákkal találkozik a gyanútlan vándor, akkor ne esztétikai okokra gyanakodjon, ha az emberek körmében és hajában halmozódik fel ez a nemes anyag, akkor a libáknál sem elképzelhetetlen, hogy a tollaikban tárolták a doppingszert, melyet a libaúsztatóból tettek magukévá.

Megfogadtam, hogy ma szelíd leszek, de nem tudom megállni azért, hogy meg ne említsem a hazai környezetvédőknek, inkluzíve a bálnák és a bánáti bazsarózsa harcos védelmezőinek, hogy talán ha az elmúlt években feleannyit óbégatnak erről, mint a világméretű problémákról, akkor lehet, máris előbbre tartana a környezetvédelem ügye.

Merthogy a környezet ebben a relációban az ember környezetét jelenti, márpedig ha egy országban majd egymillió ember naponta üríti ki a méregpoharat, akkor azért el lehetne a zöldeknek spekulálniuk azon, hogy ennek a problémának a megoldása fontosabb, vagy a dohányzási tilalom agresszív és ostoba keresztülerőszakolása a falusi talponállókban.

Talán ha oda lehetne láncolni őket egy arzénes kúthoz, az bizonyára lendítene az ügyön.

Aki meg a mérgezett vizet issza, ne háborogjon – ezt dobta neki a gép, mérgelődjön a kórházi ágyán, de csendben…

:O)))