Állítólag mi vagyunk a világ egyik ivóvíz-nagyhatalma,
merthogy éppen olyan bőségében vagyunk a jövő stratégiai árucikkének, mint Szaúd-Arábia
a nyersolajnak.
A hivatásos jövendőmondók szerint a víz az elkövetkező
évtizedekben fel fog értékelődni, és aki rendelkezik vízkészletekkel, az nagyon
jó gazdasági pozícióba fog kerülni.
Alátámasztja ezt a vélekedést az is, hogy a Vezér és
Kancellár hatalomra kerülésének első percétől kezdve kiemelt figyelmet
fordított a vízközművekre, szerte az országban pillanatok alatt ellenőrzése alá
vonta ezeket, a megszokott eljárással világgá küldve azok vezetőit, vállalva még
a konfrontációt és az esetleges kártérítést is a külföldi tulajdonosokkal.
Mondjuk ettől egy kanyi vassal sem lett olcsóbb sehol sem a
víz, de legalább megnyílt az út, hogy az ivóvíz kutak és hálózatok baráti kezekbe
kerülhessenek majdan, merthogy azt nem kell feledni, hogy az Orbán-éra nem négy
évre lett optimalizálva, - Matolcsy miniszter is már 2025-ről beszél, mikor
éppen a festett egekbe néz…
Szóval itt lebegünk egy ivóvíztengeren, ennek dacára az ország
lakosságának nem elhanyagolható része – nyolcszázezer ember – arzénes vízzel
oltja szomját, félmilliónyian pedig egyéb szennyezőanyagokkal tankolnak fel,
mikor szomjasak és éppen nem jut fröccsre – habár a fene tudja, hogy a helyi
szódás milyen vízbe fújja a buborékokat – gyanítom, hogy az arzénes csapvízbe.
A problémáról minden illetékes tud, csak éppen az érintettek
nyolcvan százaléka nem tud róla a Vöröskereszt felmérése szerint semmit.
Készült is program a helyzet felszámolására, csakhogy ez kis
csúszásban van, idén a nyolcszáz településből tán százban sem sikerült
megoldani a gondot, így aztán, ha ebben az ütemben folyik a program, 2020-ra
lesz itt rend a vizek táján, de ez sem biztos, mert lehet, kell még
Hódmezővásárhelyre is egy stadion.
Mindenesetre az Unió ez év karácsonyáig szabott erre
határidőt, de ezidáig sokkal fontosabb dolgokra kellett a pénz, például remek
MOL- részvényeink vannak és az önerő is a libaúsztató világhírű fürdőhelyek
fejlesztéséhez kellett, nem is szólva a főterekről, ahol csak úgy tobzódik a
nép a viacolorban.
Az azért szerencse, hogy az arzén nem egy brutális méreg,
járhattunk volna rosszabbul is.
Például ha cián van a vízben, akkor már belehalt volna az
érintett népesség a mérgelődésbe, de az arzén kíméletes méreg, nem öl azonnal,
sőt, a versenysportokban a fejlődés egy alacsonyabb szintjén
teljesítményfokozóként is használták.
Az érintettek fokozatosan hozzászoktatták a szervezetüket,
némelyek olyan adagokat is kiválóan elviseltek, melybe egy ló is beledöglött
volna.
Ezzel együtt, az arzén azért nem az egészséghez vezető fényes
ösvény, mert a hosszú ideig tartó, erős arzéniszogatás bőrelváltozásokat,
rákot, valamint szív- és érrendszeri megbetegedéseket okozhat, a kettes típusú
cukorbetegség egyik okozója lehet, továbbá akadályozhatja a magzati fejlődést.
Már alacsony arzén- koncentráció is veszélyt jelent a
szervezetünkre nézve, és aki huzamosabb ideig ilyen vizet fogyaszt, annak nem
kell külön magára köszönteni a féldecit, mondván, halál a májra – az arzén
azért e téren hatékonyabb a pálinkánál.
Ellenben arzénmérgezésben meghalni előkelő dolog, hiszen
Napóleon is ebben hunyt el, és ameddig nem tudjuk, hogy a Mi Boldogságunk
majdan, a remélhetőleg végtelenül távoli jövőben minek következtében fogja
visszaadni porhüvelyét teremtőjének, addig erre nem is lehet nagyon
rálicitálni.
Mindenesetre az ivóvíz-probléma kezelése sajátosan magyaros
ügy, hiszen évek, ha nem évtizedek óta tudtunk a problémáról, az Uniós források
egy részét akár erre is lehetett volna fordítani, de mégsem így történt, így
aztán jöhet majd a zacskósvíz, jöhet a lajtoskocsi, éljen a XXI. század!
Mondhatjuk ezerszer, hogy öntsünk végre tiszta vizet a
pohárba, de ennek errefelé objektív akadályai vannak, - várhatólag majd
indítunk programot a program végrehajtására, program-menedzserekkel, szép kövér
fizetésekkel.
Persze nem lehet mindent a mi Jóságos Vezetőnktől várni,
létezik öngondoskodás is a világon, hiszen lehet venni arzénszűrő kancsót rendszeresen
cserélendő szűrőbetétekkel, - akciósan potom áron, már hatezerötszáz forintért
szert tehet rá a – mondjuk – rinyaszentkirályi munkanélküli, meg a nyugger, ha
már annyira rinyál.
Az csak az apró probléma, hogy az arzén nem csak az
ivóvízben lelhető, de a vízzel főzött ételekben, az arzénes vízzel locsolt
gyümölcsökben, zöldségekben, a tetejében sem a főzés, sem a forralás nem segít
a bajon, ami úgy hatéves korig jelenti a legnagyobb veszélyt.
Mindenesetre, ha az érintett településeken puci libákkal
találkozik a gyanútlan vándor, akkor ne esztétikai okokra gyanakodjon, ha az
emberek körmében és hajában halmozódik fel ez a nemes anyag, akkor a libáknál
sem elképzelhetetlen, hogy a tollaikban tárolták a doppingszert, melyet a
libaúsztatóból tettek magukévá.
Megfogadtam, hogy ma szelíd leszek, de nem tudom megállni
azért, hogy meg ne említsem a hazai környezetvédőknek, inkluzíve a bálnák és a
bánáti bazsarózsa harcos védelmezőinek, hogy talán ha az elmúlt években feleannyit óbégatnak erről,
mint a világméretű problémákról, akkor lehet, máris előbbre tartana a
környezetvédelem ügye.
Merthogy a környezet ebben a relációban az ember környezetét
jelenti, márpedig ha egy országban majd egymillió ember naponta üríti ki a méregpoharat,
akkor azért el lehetne a zöldeknek spekulálniuk azon, hogy ennek a problémának
a megoldása fontosabb, vagy a dohányzási tilalom agresszív és ostoba keresztülerőszakolása
a falusi talponállókban.
Talán ha oda lehetne láncolni őket egy arzénes kúthoz, az
bizonyára lendítene az ügyön.
Aki meg a mérgezett vizet issza, ne háborogjon – ezt dobta
neki a gép, mérgelődjön a kórházi ágyán, de csendben…
:O)))
1 megjegyzés:
A víz a nyilas, ősmagyar antiszemita retorikában olyan, mint a turulmadár, a nyilaskereszt, az árpádsávos zászló.
Az antiszemitizmus retorikája. Mert hogy a zsidók akarják elvenni.
Megjegyzés küldése