A ROMÁN KÁRTYA

Győri Enikő külügyi államtitkár sürgősséggel hivatalába kérette Alexandru Victor Micula budapesti román nagykövetet, mert Victor Ponta egy interjújában azt mondta, csak Magyarország miatt van szükség az erősebb uniós számonkérési mechanizmusra.

Felháborodtunk, holott többé-kevésbé igaza van Pontának, merthogy még egy egyszemélyi hatalom - diktatúra - felé navigáló ország nincs az Unióban. 

Persze fel lehet tételezni, hogy majd egyszer talán lesz, és akkor az ellen is jól jönnének egységes és erős számonkérési mechanizmusok, de hát az a setét jövő, ez meg itt a sajnálatos jelen..

A kajlabajszú diplomáciai őstehetség is aktivizálta magát - kis sunyi fenyegetőzéssel megspékelve kifejtette, hogy Basescu román államfőnek figyelmesebben kellene végigolvasnia országa történelmi dokumentumait, mert az 1920 körüli években születtek olyan passzusok, amelyek megteremtik az elszakított nemzetrészek önrendelkezésének lehetőségét.

Szerintem neki meg a második világháború történetét kellene olvasgatnia, szorgalmasan.

Szólt néhány keresetlen szót a román politikusokról – mellesleg a román parlament tagjairól - is, akik szerinte pártállástól függetlenül, vezényszóra nyúzzák le saját állampolgáraik bőrét a multik és a külföldi pénzügyi csoportok érdekében. 

Hát lehet, de ahogy így elnézegetem a hatalmon lévők ábrázatát, felmerül bennem a kérdés, vajon a magyar politikusok pofájáról kinek az érdekében húzták le a bőrt – habár tippjeim persze lennének.

Aztán itt volt a csináltzászló ügye, melynek sodrán a fideszes politikusok bohócot csináltak a saját nemzetükből, az ország házára tűzve egy olyan jelképet, mint amilyet mi is szoktunk csinálni magunknak úgy az általános iskola első-második osztályában, vagy amilyet a Pál utcai fiúk csináltak maguknak a tót Janó fatelepén.

Aktivizálta magát ebben az ügyben minden polgármester, mert a felülről elvárt baromsággal egy sem akart szembemenni - nem szabad a bolondot ingerelni, mert dühöngeni kezd, oszt akkor dönt – borít, kinek kell ez?

Volt Nyírő-ügy, eléggé morbid volt: a nyilas írót, akit eddig csak halinába kötve láttunk, most aktatáskában szemlélhettük.

Mindenesetre most, így a választások előtt, mikor még a nép olyan, mint a fideszes kismacska – még nem nyílt ki a szeme – mikor a nép még csak ízlelgeti a valóságot, mikor még reménykedik, hogy csak baloldali ármány a fejlődés tagadása – kell neki adni valami szépet, valami lelkesítőt.

Valamit, ami feledteti majd vele, hogy a rendszerváltás szép reményei és esélyei ezzel a rezsimmel végképp sírba szálltak, és megérti, hogy a libasültet nem az ő számára találta fel valamelyik lelkes szakács.

A népnek meg kell tanulnia Orbán Viktor levelein meg kérdőívein élni, végtére is a tehén is megél a felszecskázott újságpapíron, ha hagyják, hogy a szeméttelepen kis répavéget kotorjon hozzá…

Mondjuk, ha marhának nézik, annak oka és indoka van, erre majd kérődzés közben lassan rájön mindenki.

Mindenesetre az biztos, hogy egy közös ellenség összekovácsol közösségeket, és az így manipulált közösségek tagjai komoly áldozatvállalásokra is készek lesznek a sikeres harc érdekében, aztán meg lehet majd belemenekülni a magyar nép örök mártíromságába és kezdeni a komxcsiramutogatást.

A képlet egyszerű, a Vezér be szeretné gyűjteni a magyarok, de legfőképpen az egy tömbben élő, zömében képzetlen, így könnyebben manipulálható székelyek szavazatait.

Ehhez a legegyszerűbben úgy vezet az út, ha a Székelyek Védelmezője kitüntető címet magáévá teszi, ez pedig akkor lesz a székely leánynak is hihető, ha van valaki, aki bántja a székelyt, mert ha ilyen nincsen, akkor a székely leány megharagszik, hogy gyermeknek nézik és kikacagja a kísérletezőt.

Miután jópár éve már többé-kevésbé normális a viszony a román hatalom és a magyar kisebbség között, több kormánynak is tagja volt a magyar közösség egyetlen valamirevaló pártja, hát tenni kellett ez ellen, nem vitás.

Először meg kellett osztani az erdélyi magyarságot, ami nem ment könnyen, mondhatnánk egyáltalán nem ment..

A Fidesz által gründolt politikai alakzatoknak csak annyi szavazatot sikerült szerezniük, hogy a Hargita medvéi is hasukat fogva röhögtek rajtuk.

Emellett sehol semmi atrocitás, magyarverés, székely leány móc pásztor általi erőszakos megpocsékolása, ehelyett a blokkházakban a magyar a románnal együtt járt a pincébe savanyúkáposztát fújni.
Együtt iszogattak, összerokonosodtak, köszöntek egymásnak – hát mivé lett az ősi magyar virtus?

A Nemzeti Bűzösborz – a legbátrabb állat – nem hagyhatta ezt ennyiben, így aztán lett zászlóügy, lett napi műsor a magyar politikában a „Beszólunk Pontának”, lett nagykövet bekéretése és itt nincs még vége.

Messze még a választás, addig még kell provokálni vagy rendezni magyarellenes atrocitásokat, majd megvernek a diszkóban a gaz bocskorosok egy magyar leányt, esetleg megtaposnak egy székely legényt a kocsma előtt azzal a szőrös talpukkal, lesz méltatlankodás, lesz szimpátiatüntetés, hőbörgés, aztán a szerencsétlen székely szép lassan elhiszi, hogy őt bántani akarják, és csak és kizárólag a Vezér tudja őt megvédelmezni, a bűzösborz legendás fegyverével.

És akkor majd elküldi képes levelezőlapon a szavazatát, természetesen Megmentője neve mellé húzva a keresztet.

Hogy az esetleges szankciók nem zárulnak le a magyar parlamenti választásokkal, az meg kit érdekel?

A kisebbségi lét egyébként sem kéjhömpöly, hát most majd még kellemetlenebb lehet.

Nemhogy autonómia nem lesz, de fejlesztés se lesz, székely legény meg vagy megy világgá, vagy búsan legelteti a birkáit, bánatosan számlálgatva őket: egy - kettő - három - te édes - öt - hat...

És még mindig jobban járt, mint a nagynéném, akinek a háború után egy retiküllel kellett elmenekülnie a visszacsatolt területről, a népek örök barátsága jegyében.

Hogy a Kacorkirály által emlegetett húszas évekről ne is szóljunk, mikor az erdélyi menekültek ezrei évekig vakvágányra tolt vasúti vagonokban éltek a pályaudvarokon.

Mi semmiből sem tanulunk.

A Mi Reménységünk a tűzzel játszik, miközben az ország egyre gyorsabban és szinte megállíthatatlanul csúszik a lejtőn.

A szakadék felé, ha valaki az irányra lenne kíváncsi…

:O)))