2014. október 30., csütörtök

STRATÉGIAI PARTNEREK

Ez az ország – azon túl, hogy következmények nélküli ország – az elvarratlan szálak országa is.
Nem elemezgetnék, csak ami úgy hirtelen eszembe jut…
Itt van például a stratégiai partnerekkel kötött megállapodások ügye.
A legutóbbi, 12625. sorszámú balhé során, melynek kapcsán az amerikaiakban eldőlt a borjú kiderült, hogy a megzsarolni próbált amerikai cégeknek a magyar illetékesek stratégiai partnerséget ajánlottak annak fejében, ha támogatnak bizonyos magyar alapítványokat, vagy rendelnek egy-két hasznos tanulmányt, mely elősegíti sikeres működésüket a magyar piacon.
El is tudom képzelni a tanulmányt: Fedőlap – tanulmány szövege egy oldal – zárólap.
A tanulmány szövege sem hosszú, egy számot és a dollár nemzetközi jelét tartalmazza, míg a zárólap egy naptári ütemtervet, narancssárga mezőben jelölve a kormányfő rezsicsökkentésének fizetési határidőit, éves bontásban.
A fedőlap lehet kicsit díszesebb, például egy rézkarc, antik betűkkel a Stratégiai megállapodás felirat, a rézkarcon Vuk lopja a libát.
Normális országban a sajtó már ott lihegne valamennyi olyan cégnél, mellyel a kormány stratégiai megállapodást kötött, és melegen érdeklődne, hogy nekik mennyibe fájt ez az aktus, melyet akár a kocsisoron is előadhattak volna, ha még üzemelne a nevezetes tetthely.
De nálunk nem érdekel ez senkit, jóllehet az amerikai cégekkel szemben alkalmazott módszer valószínűleg bevált eljárás, hiszen a magyar szólásmondások gyűjteménye szerint járt utat ne hagyj el járatlanért.
Ez is egy évszázadok alatt kiérlelt magyar bölcsesség, ezért is olyan vonzó a jobbágy-lét.
Mindenesetre ebben az országban csupa zseni él, akik helyből tudják, amit én nekifutásból sem vagyok képes megérteni már hosszabb ideje, nevezetesen mi az a stratégiai megállapodás?
Merthogy úgy vagyok vele, mint öreg székely a sündisznóval: ez most itten vagy valami, vagy megyen valahová…
A stratégiai megállapodást az állam magánvállalatokkal köti, hogy milyen célból, az idáig homályos volt, de innen kezdve már világos, mint a nap.
Ez egy olyan intézmény, mint a bunkósbot a rabló kezében, aki éppen stratégiai megállapodást köt az áldozattal: pénzt, vagy életet.
Normális állapotok között ez persze elképzelhetetlen lenne, hiszen egy állam ilyet nem tesz, de ha az államot éppen megkaparintotta a maffia, akkor ez egy teljesen természetes állapot, nincs ezen mit csodálkozni.
Csodálkozni inkább azon lehet, hogy azok a vállalkozások, melyek ilyen módon vásárolták meg a nyugalmukat, nem bátorodtak most fel.
Erre serkenthetné őket persze egy ellenzéki ígéret, mely szerint ezeknek a megállapodásoknak a körülményeit – bármikor is lesz vége Ketyós Miska országlásának - tételesen felül fogják vizsgálni, és ha korrupciónak csak halvány nyomát is találják, a tettesekre rárohad a műanyaglakat.

Egymás közt: mi köze van az államnak egyes vállalatok tevékenységéhez?
Elárulom: semmi, merthogy az állami irányítás a gazdaság szabályozásán keresztül valósul meg, az állam szabályozza a gazdasági környezetet a törvényekkel az adókkal, de hogy a kiskunbürgözdi „Golden Poplar” Wooden Spoon Works mit és mennyiért gyárt, ahhoz konkrétan semmi köze.
Régebben a korrupcióra fordított összeget "alkotmányos költség" néven emlegették, ma - úgy tűnik - stratégiai partnerség a neve.
Legjobban az újságírókon csodálkozom, akik hagynak ilyen szép témákat elillanni a nagy semmibe, mert ha meghallják ennek a gátlástalan csürhének a ragadványnevét, hát összecsinálják magukat.
Az egy Ferenczi Krisztinán kívül tökös és felkészült politikai tényfeltáró újságíró nemigen van a pályán, ő pedig már – amúgy érthetően – belefáradt abba, hogy állandóan nadrágszerepet játsszon, nevezetesen ő legyen La Mancha lovagja a szélmalmos jelenetből…
Nem akarom sértegetni a magyar politikai újságírást, de boldogabb tájakon a bűnbeesett politikus fél a sajtótól, nálunk meg a sajtó fél a politikusoktól,  de hát ezer dolog van még, ami nálunk nem úgy működik, mint kellene…
Itt van például mindjárt a magyar film, melyet a szocializmus vérzivataros esztendei alatt olyan jelentéktelen nevek fémjeleztek, mint Jancsó vagy Fábry (nem a tökvakarós Fábry, hanem Fábry Zoltán…) ma meg itt van nekünk a filmkereskedő Vajna, akinek mindenki a seggét nyalja, még a magyar Wikipédia is ilyeneket ír róla:  „Magyarságát őrizve kapcsolatot tart a hazai filmélet szereplőivel, tevékenyen hozzájárult az 1996- os októberi filmes magyar világtalálkozó előkészítéséhez. Gesztusnak tekinthető az is, hogy Budapesten forgatták az Evita című Vajna-szuperprodukció számos jelenetét.”
Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy ő osztja el azokat a pénzeket, melyeket a te adódból a filmipar támogatására szán a kormány.
A gesztusról meg annyit, hogy évtizedek óta szeretnek Magyarországon forgatni a produkciók, merthogy itt olcsó az ember, mindenre találni megfelelő környezetet, amúgy meg  a világ összes nagyvárosa közül Budapest hasonlít legjobban Buenos Airesre.
A stratégiai megállapodás feltételezhetően itt az lehet, hogy a folyósított állami támogatásból visszacsurgatnak az arra érdemeseknek, ennek fejében akár a fél várost is le lehet zárni, bérbe lehet adni a világverő magyar haderőt Hendéstől-lovastól-helikopterestől, ha szükséges.
De azért még magyar újságíró még nem akadt, aki meg merte volna kérdezni: azt már tudjuk, miért jó ez a helyzet + a szerencsejáték-ipar tokkal-vonóval Vajnának - de vajon miért jó ez nekünk?
Na jó, elvitte Palácsik Tímeát, de őt azért olcsóbban is elvitte volna valaki, drága nekünk ez a dagadt film-mogul és valószínűleg felesleges is.
Vagy itt van a felcsúti juhász esete is – az is szép csendben várja a feledést, pedig ha valakiknek, hát a Fideszeseknek érdekükben állna bizonyítani, hogy az ügy tiszta és nem politikai gyilkosság történt, de nem.
A gázolónak még nemhogy neve, de még a nevének kezdőbetűi sem nyilvánosak, és eltelt már kis idő, ugye.
Akik behajítottak egy XX. századból itfelejtett monitort a Fidesz székház ablakán, azokat már majdnem el is ítélték, a gázolót még meg sem gyanúsították.
Emlékszik még valaki Welsz Tamás halálára a rendőrautóban?
Vagy a magyar banki átutalási rendszert üzemeltető szoftver tulajdonosának hirtelen halálára a szoftver eladásának (vagy az aláírása kerül a szerződésre, vagy az agyveleje, vázolta fel Don Corleone...) másnapján?
Sajnos, a magyar nép olyan, mint az aranyhal, a memóriája három másodpercre visszamenőleg működik, az újságírói meg olyanok, mint amilyeneket megérdemel.
Ők azok, akik terjedelmes cikkeket írnak az ÁVH sosemvolt húsdarálójáról meg a kövér halakról, de egy sem kérdezte még meg, hogy például a TEK működésének mi a törvényi alapja?
Vagy, hogy az Ügyészség kinek tartozik elszámolással?
Pedig ezek lennének az értelmes témák, de hát persze a gyereknek be kell fizetni a különórákat, a kocsit is le kellene cserélni, nem könnyű ma újságírónak lenni.

 Tisztességesnek maradni sem.


 :O)))  

28 megjegyzés:

talalom írta...

Tudod Pupukám, megint sok mindenben igazad van, ezekkel nem is foglalkoznék.
De a nagy büdös helyzet az, hogy az oknyomozó újságírás igen drága dolog, rengeteg időt emészt föl. És közben az újságírónak is enni kéne (kocsicseréről nincs szó). És amíg az oknyomozást legfeljebb pár tízezren követik figyelemmel, de ennél sokkal kevesebben fizetnek is érte, addig kevesek szánják rá magukat. Amikor egy lapot - műsort - a korábbi létszám fele-harmada állít elő, nincs idő hetekig tartó szöszmötölésre. Az újságíró is emberből van: váltsa meg a világot a VV Évike, ha ezért adnak a standoknál millió forintokat, meg ülnek le milliók a képernyők elé. Kálmán Olgát sokszor gyaszálom magamban az egyre gyakoribb balfogásai miatt - de aztán leállítom magamat. Nem tudom, mekkora a háttérstábja, de hetente ötször leülni egy majd egy órás műsort vezetni embertelen meló. Gondolj csak arra, hogy Te is (meg én is)naponta csak arról írunk, hogy mi a véleményünk erről vagy arról a már megjelent tényről, mégis, hány óránk megy el erre? Ha állásban is dolgoznunk kellene, nem lenne az ilyen "ingyenmunkára" időnk.

Kibic37 írta...


PuPu, ennyire még soha nem éreztem azt, hogy "egy srófra jár az agyunk". Pedig eddigi írásaid közt is kevéssel akartam vitába szállni. (Azért olyan is akadt ...)
De ez most sok korábbi megjegyzésemmel is teljes szinkronban van.

morzsi írta...

Kedves "talalom"!
Ha nem sértelek, vitáznék Veled.
Azzal nincs gondom, hogy az oknyomozó újságírás drága dolog.
Annál inkább zavar, hogy a magyar publicisták lusták. Restek felkészülni egy interjúra, ezért is van az, hogy K. Olga inkább telebeszéli az interjú alanyai fejét, ahelyett, hogy világos tömör tőmondatokban kérdezne. (Sokszor a guta kerülget, hogy "mi is a kérdés? mire kiváncsi?)
A régi sebem az a zsurnalisztáinkkal szemben, hogy a Békemenet lengyel résztvevőit egyetlen EGY magyar riporter nem kérdezte meg, hogy tessék mán nekem elmondani, ki fizette Pestre a vasúti jegyet, hol szálltak meg, kaptak e napidíjat, hol lehet azt átvenni, stb.stb.
Tudom tudom, első a kenyér, meg a család, aztán jön a hivatás.
De! Ha két hamiskártyás leül játszani, előtte mindig megbeszélik, - hogy most hamísan játszunk, vagy frankón!
Szóval hiányolom, hogy valaki nem hal meg a hivatásáért, hanem amikor ott van előtte a "nagy lehetőség" a kiugrásra, akkor inkább elfordul és a könnyebb utat választja, mert ugye a kenyér, meg a család...
Üdvözlettel: - morzsi -

Góbé írta...


PuPu !

Másodjára akkor irtam, amikor már 96 bejegyzés született az "átszállás az óceán felett..." cimü, tanulságos müvedben, nem véletlenül.

/ Az első a Kádár cipőjénél volt muszályból, a fiatalok félre voltak vezetve, természetesen nem általad.../

A mai irásod annyira triviálisan egyértelmü és elszomoritóan igaz, hogy sem hozzátenni, sem vitázni nem lehet vele. Minek is? Megint egy olyan alkotás amit nagyon fontos lenne közzétenni, plusz megkérdezni az un. demokratikus baloldalt, hogy mentálisan kevesek e felismeréshez, avagy csak a zorbán rendszer részeként müködnek...

Donáto írta...

Kedves Pupu!
Nem értek egyet hű olvasóddal talalom-mal.
Nem értek egyet vele, mert a magyar újságíró is tud dolgozni, sőt jól dolgozni. Csak előtte jól rá kell lépni a tyúkszemére, majd jól t@kön kell rúgni!
Legjobb példa erre az RTL-Klub gárdája, amelyik napról-napra szállítja a jobbnál jobb hiradókat. Üdv: Donáto

talalom írta...

Morzsi! Nem lusták, egyszerűen nincs lehetőségük felkészülni. Nem mondom, hogy nincs baj a szakmában: ma az újságoknál az "olcsó" munkaerőt keresik, és ugyan emiatt van a rádióknál tévéknél hm. legalábbis kérdéses intelligenciájú közreműködő. (Most nem Kálmán Olgáról beszélek.) Írtál Te már 15 ezer karaktert három-négy témában egyetlen nap alatt, úgy hogy ebben már a tájékozódásnak is benne kell lennie, meg az anyagfelvételnek is? Emellett még tájékozódni is... Régebben az újságírók is nagyjából szakmák szerint rendeződtek: volt gazdasági (ezen belül agrár és pénzügyi), kulturális, sport, meg a pártéletről író-műsorozó zsurnaliszta. Persze ezen belül nagy volt az átjárás - pl. én is írhattam volna művészeti kritikát, ha lett volna hozzá pofám. De ma az az elvárás: azt hozod, amit kérek, mert százak állnak a helyedért. És még nem is beszéltünk semmiféle cenzúráról. De hogyan készíthető úgy egy normális interjú, hogy adott esetben (az írott sajtóban bevett módszer) nem is találkozol a kérdezettel. Bekéri e-mail-ben a kérdéseket, és úgy is válaszol. Nincs mód a reakcióra, a személyközi kommunikációra. A tévést, rádióst meg odalökik pénzügyminiszter, meg táncszínházi rendező elé egyaránt. Nem mondom, hogy ez ne tetszene nagyon sok zsurnalisztának, hiszen milyen zseniális is ő, hogy mindenhez ért? (Ilyen fószer Rónai Egon.) Az újságírók többsége ún. humán értelmiségi körökből jön. Ahogyan Anyám mondta régen rám: Lányom, Te kétbalkezes vagy, nem vagy jó semmire, legjobb, ha tanulni próbálsz.
Ja, én 1989 óta nem írok hivatalból, csak saját kedvtelésemre. (Néha remélem, hogy a tiétekre is.) De megtehetem, mert a nyugdíjam kétszer annyi, mint egy közmunkás nettó bére, és bár nem sok, kijövök belőle, főként, hogy nem kell költenem az úszómedence ápolására sem:))DDDD

csakafidesz? írta...

morzsi-nak.

Nem tisztem megvédeni KO-t és tsai-t, pedig bőven védelemre szorulnak.

Miért mondom ezt?
Csupán azért, mert nálunk nincsenek és soha nem is voltak meg az oknyomozó újságírás feltételei.

Mi is kellene az objektív látáshoz és láttatáshoz?
1./ Kellenének olyan médiafelületek (elektronikus és nyomtatott), amik kifejezetten erre szakosodtak.
2./ Kellenének olyan szponzorok, akik a tájékoztatásnak ezt a formáját anyagilag is támogatni hajlandók.
3./ Kellene egy olyan tiszta demokrácia, ami a társadalmi folyamatoknak ezt a fajta kritikus megközelítését a "fékek és ellensúlyok" rendszere részének tekinti.
4./ Végül kellenének bátor publicisták, akik a munka személyes kockázatait is felvállalva utánajárnának bizonyos ügyeknek.

Nem olyan egyszerű dolog ez, mint ahogy felületesen szemlélve kinéz.
Addig, amíg a TV-k tulajdonosai – néhány kivételtől eltekintve - a kormány kezében vannak, amíg a pénzt jelentő állami hirdetések megrendelése egy sajátos leosztással történik, az újságíró egzisztenciális előmenetele nem a teljesítményétől, hanem a hatalomhoz való simulékonyságától függ, addig ne várjuk el se KO-tól se pedig mástól, hogy elsősorban ne időt húzó, semmitmondó kérdésekkel bombázzák riportalanyaikat és belemásszanak olyan mélységekbe is, ami számukra csak veszélyt rejt magában.
Ez elsősorban nem megélhetési kérdés, ez teljesen jogos önvédelmi reflex. A lényeg; - mindegy mivel csak kitöltsem a műsoridőt!
Mi még emlékszünk azokra az időkre - a mi fiatalságunk idejére - amikor a tanult emberek egy jókora része nem azért járt a munkahelyére, hogy valamit is alkosson, hanem csak azért, mert csak így jutott hozzá maga és családja megélhetéséhez szükséges keresethez. Ebbéli törekvését nem zavarta senki,- hiszen a vezetőik kontraszelekcióval kiválasztott káderek voltak, akik a náluk okosabb, rátermettebb embert nem nagyon tűrték meg maguk mellett - mert a rátestált feladatot mindig maradéktalanul végrehajtotta. Az, hogy annál többre is képes lehetett volna senkit sem érdekelt, sőt...
Ma ugyanezeket az időket éljük. A zászló ma sem a kritikusan gondolkodó, alkotni kész embereknek áll...!
Nem cél a tudás kiszélesítése, mert a hatalom könnyed gyakorlását
a "nem tudás" jobban biztosítja.

talalom írta...

Ja, Donato! Az RTL Klubnál nem az újságírók, hanem a tulajdonosok "tökére léptek rá". Ezért lett szabad út engedve a "Botrány a faluban: Mari néni biciklije felsírt a kanyarban" típusú tudósítások mellett komolyabb témáknak is. Mit gondolsz, miért tudta szinte azonnal felvenni a fonalat az RTL Klub? Azért, mert az újságírói addig is tudtak mindenről: csak éppen sorozatban vágták ki az anyagaikat addig, azzal a jelszóval, hogy "nem politizálunk".

civilhuszár írta...

Én emlékszek a hirtelen halálesetekre, akik útban voltak a narancsos gengsztereknek. És ehhez kel hozzáfűzni, hogy Váradi andrás alcsúti juhász elgázolója is hamis iratokkal igazolta magát.
http://nepszava.hu/cikk/1037821-ki-okozta-varadi-andras-halalat
" A rendőrség azonban a vizsgálat jelenlegi állásra vonatkozó kérdésünkre sem válaszolt érdemben."

"
Kétszer gázolták el
Ferenczi Krisztina újságíró Váradiról írt megemlékezésében felidézte: „első balesete kisfiúként érte. A cserbenhagyásos gázolás után reggelig feküdt kint a pusztán, míg rátaláltak. Rövid élete végéig megsínylette ezt az esetet a beteggé lett jobbkeze – elütötte valaki és továbbhajtott. Hiába mondta neki az édesapja évekig, hogy nem a mai miniszterelnök nagyapja ütötte el, András juhász abban a hitben élt, hogy a cserbenhagyó gázoló ő volt."

Sok afurcsa dolog a vezér házatáján Kaya Ibrahim Joszip Tot, és A fidesz székház lenyúlása óta.

grund írta...

Kedves PuPu!
Teljesen jogosnak tartom a magyar újságírással kapcsolatos kifogásaidat. Az okok azonban nagyon összetettek, mint ahogyan itt előttem többen is érintették, és ezek kifejtése megérne egy külön misét. Csak annyit jegyeznék most itt meg, hogy ebben nem csak az újságírók a ludasak.
Azt meg teljesen felesleges megkérdezni, hogy kinek tartozik elszámolással az Ügyészség, mert a választ anélkül is tudjuk... Meg látjuk is időnként a focipálya lelátók VIP páholyában.

morzsi írta...

Csak a vita kevéért!
Megértek minden érvet, amit ellenem hoztatok, de nem fogadom el.
Ha valaki kényelmes polgári jólétben akar élni, az ne menjen újságírónak. Inkább válassza a bróker szakmát, vagy ha többre vágyik annál is, célozza meg a nemzeti felzárkóztatásért felelős államtitkár székét.
Mert vannak olyan hivatások, szakmák, amit csak szenvedéllyel lehet csinálni.
Ilyen a média munkásé, vagy a pedagógusé is.
Objektív nehézségekre a legegyszerűbb hivatkozni. de az nem megoldás. Ha minden pedagógus úgy gondolkodna ma, mint sok újságírónk, - hogy első a kenyér, aztán a család, - akkor ma az ország tele lenne írástudatlan emberekkel. (Persze az idei három választásról sokan távol maradtak, de az nem a pedagógusok hibája, hanem a félművelt politikusainké.)
Ügyvédnek, bankárnak lenni biztosan jó dolog, de szenvedély nélkül még házaséletet sem lehet élni:O)
De döntse el a vitánkat a blog írója, aki nem ebből a blogírásból tartja fenn a famíliáját.
Üdvözlettel: - morzsi -

Joszi írta...

Morzsi igazsagat, mi sem tamasztja ala jobban, mint az ATV egykori es mai mukodese kozti kulonbseg.Jusztek, annak idejen kemeny tenyfeltaro tv- t csinaltak, nagyban reszuk volt a Fidesz bukasaban.Mit latunk most?Komformista , inkabb az ellenzeket kritzalo musorokat, hontandrasokat, csintalanokat.Hatalmas tomeg orditja, Orban takarodj, s miben osszegez a bator Krug Emilia, akkor most a tomeg levaltotta az ellenzeket.A megujulast predikalo ujsagirasnak, kellene elsokent megujulni, mert ma ok csak Tusko Hopkins szerepere tornek, hogy ok olvashassak a nevsort.

Névtelen írta...

Váradi András baleseti halálát egy pillanatig sem lehet elhinni.A vélt tettes elutazott, azóta kiderült, az okmányai is hamisak. Vancsik Zoltán 1998ban hülyére verte a fénylő csillagot egyéni választáson, mit tesz isten, ő meg autóbalesetben halt meg. Welsz Tamás meg egyenesen rendőrök között lett öngyilkos.A FityeSS székház meg tagok robbantgatása is csak addig tartott, míg megnyerték a választást.

csakafidesz? írta...

morzsi-nak nagy tisztelettel:

Az, hogy Te egyetértesz az írásod ellen felhozott elvekkel, de nem fogadod el azokat ez már önmagában is ellentmondás.

Vagy egyetértesz és elfogadod, vagy nem értesz egyet és elfogadhatatlannak tartod.
Egy népi bölcsességet idecitálva: - baxni akarni és szűznek maradni az lehetetlen.

Azzal, amit leírtál egyet is lehetne érteni, ha…
De. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az újságírásban is érvényesülő függőségi viszonyokat.
Olvastad már pl. az ATV politikai műsorainak stáblistáját? Ha igen, akkor láthattad, hogy hány embernek van beleszólása a műsor szerkesztésébe és akkor még az egyéb zavaró tényezőkről nem is beszéltem.
Amit te leírtál az egy túlidealizált állapot, ahol – szerinted - az újságíró maga dönti el, hogy mit és hogyan...
Megcsinálhatja, csak akkor másnap úgy rúgják ki, hogy a fal adja a másikat.
Tanulság! Mielőtt bárkit megítélsz, először próbáld meg magad beleélni az ő helyzetébe: -
„Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés”
Meglátod, a dolgok azonnal egészen más megvilágításba kerülnek majd.

morzsi írta...

Azt írtam, hogy MEGÉRTEM! Nem azt, hogy egyetértek...

csakafidesz? írta...

Kedves Joszi!

Igazságod vagyon, de egy dolgot azért vegyél tekintetbe.

A hivatkozott választás óta az ATV gazdát cserélt - ct. HIT-KÖZÖSSÉG -
és az irányítók közül sokan az ő delegáltjuk. Németh Sándor két fia is a műsorszerkesztésben dolgozik. A változás igazán akkor következett be, amikor a "fityisz" törvényesen hivatalos egyházzá minősítette az általa addig el nem ismert egyházat ezáltal megadva neki minden állami támogatást.
Feltételként szerintem annyit szabott meg, hogy maradjon meg "baloldalinak", mert a sajtószabadság látszatát fenn kell tartani, de...ezen meg azon változtatni kell.
Hát ennyit erről.

Na erre varrj gombot...

csakafidesz? írta...

morzsi!

Nincs közöttünk antagonisztikus ellentét.
Ha megértetted amit írtam, az azt is jelentheti, hogy részben vagy egészben egyet is értesz vele.

Ha nem értetted meg akkor azt lehetetlennek, igazságtalannak, ellentmondásosnak tartod ergo elutasítod.

A lényeg azonban, hogy megértetted. A többi csak játék a szavakkal.

talalom írta...

Morzsi! Érzékeny területemre léptél, (nem tökömre, mert nő vagyok) Azt írod: csak szenvedéllyel lehet csinálni.
Ilyen a média munkásé, vagy a pedagógusé is.
Hülye hazugság. Bocs. Leginkább a pedagógusokon lehet lemérni, akik 2006-ban, 2007-ben, nyolcban, kilencben egyfolytában az iskolabezárások ellen tüntettek, és nem a béremelést, hanem legfőképpen azt az orbáni ígéretet szopták be, hogy "vissza lesz állítva a tekintélyük". Szabadelvűként lefordítva: semmi köze hozzá az ostoba diáknak, meg a hülye szülőnek, hogy mi történik az iskolában, az a pedagójgosz territóriuma.Ez volt, és ma is ez a pedagójgosz lelkesedés alapja.
A médiamunkás lelkesedésé ennél picit másabb. Ugyanis még nem is értesülsz arról, hogy van ilyen, hogy médiamunkás lelkesedése,ha nem fizetsz elő bizonyos tartalmakra, nem kapcsolsz politikai műsorokra, hanem milliószám andalodsz bugyuta sorozatok szerelmi ármányain. Sokak szerint jól tudok e nyelven fogalmazni, ugyan miért nem írok népszerű, sikeres bestsellereket? Mert nem tudok. Nem tanultam a profi szerzők eszközeit a párbeszédek feszültségfokozó manírjaíról. De ez nem erény, hanem hátrány.

Joszi írta...

Kedves. Csaka! Ismeremm a tenyeket, de pont errol lenne szo.Jusztek megcsinaltak, jott a Hitgyuli stb.Ez az a very moment, amikor magara ado ujsagiro lelep, onnan, megprobal mashol hu maradni onmagahoz, vagy ha ez nem megy , beismeri, s nem habzo szajjal kovetel megujulast mindenki mastol,,csak ne essek szo sajat idomulsarol a rezsimhez.Ez a Tusko Hopkins effekt, s ez az ami visszataszito.

Kibic37 írta...

csakafidesz?-nek

Lehet nem Te írtad be először, én minden esetre a Te egyik korábbi megjegyzésednél olvastam azt a szót, hogy látszatdemokrácia. Szerintem ez itt a kulcsszó.

Orbán rendszerében olyan, hogy független média, nem létezik. Azaz mégis - az internet. Amit éppen felszámolni, vagy legalábbis kasztrálni készül. Mindkét ellenzékinek tartott médium (ATV, Klubrádió) "tenyérből eszik" ahogy mondani szokták, pontosan az itt hozzászólók által kifejtett szempontok alapján.

Egy csatorna karakterét nem elsősorban a riporterek, a műsorvezető újságírók, hanem a vezetőség határozza meg. És azok kivétel nélkül meg vannak véve. Vagy így, vagy úgy. Az RTL Klub azért tud viszonylag szabadon fityiszt mutatni a kondásnak, mert baromi tőkeerős hinterlanddal rendelkezik odakint ...

ps: És csak nekem tűnik-e úgy, hogy az ATV-ben relatíve milyen kevés szerepet kap a DK?

nemóvatos írta...

Azt megfigyeltétek kedves vitatkozók, hogy az ATV is meg a Klubrádió is naponta milyen szorgalmasan gyűjtöget egy-egy álkérdéshez kapcsolódóan?
Lassan a hatalom által engedélyezett verbális nyilvánosházak látszatát keltik.
A pénzért mindent?

Kibic37 írta...


Szeretve tisztelt vezérünk visszavonta az internet adót. Mint mondta:
"... a néppel közösen kormányozunk...ezért ez az adót nem lehet bevezetni."
Ha valaki arra jár, nézze már meg épek-e még a stúdió épületének födémjei.
http://nol.hu/belfold/orban-nem-lesz-internetado-1495735

morzsi írta...

Kedves PuPu!
Várom állásfoglalásodat a vitánkban!

Névtelen írta...

Kibic 37-nek.

"ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok"

És egyébként sem csak a netadó a probléma. Vannak nagyobb gondok.

PuPu írta...

Kedves morzsi, minden szakmának megvannak a maga kockázatai, az orvosnak is vágnia kell, ha úgy ítéli meg, hogy az a legjobb megoldás a gyógyításhoz, nem toszigálhatja el a döntést, meg nem kenegetheti kenőccsel a vakbelet, ha azt ki kell venni.
A tanár se kerülheti állandóan a konfliktust, az ügyintézőnek is el kell mondania a kellemetlen dolgokat, - szóval az élet nem merő méznyalogatás.
Aki politikai újságírónak megy, annak bizony be kell mutatnia az olvasóinak, hogy mit művel a politikai elit, és ennek során vállalnia kell a konfliktusokat is - a szerkesztővel együtt.
Persze ez személyes egzisztenciális kockázatokat is hordoz magában, bőven, de annak mértékét, hogy mennyire vállalja ezeket valaki, más nem döntheti el, csak ő.
Nem egyszerű dolog, és nem lehet elítélni, aki csak korlátozott mértékben bátor.
De azokat, akik bátrak, nagyon-nagyon meg kellene becsülnünk...
Amúgy szerintem a hagyományos újságírás napjai meg vannak számlálva, a jövő a neté, ezt pontosan érzi Büszkeségünk is, nem hülyegyerek ez, csak szociopata...
:)

Kibic37 írta...

Névtelennek (10:59)

"Vannak nagyobb gondok"

Egy klasszikust idéznék:
"Naná! Mi az hogy!! Nagyon is!!!"

Kibic37 írta...

PuPu-nak:

"De azokat, akik bátrak, nagyon-nagyon meg kellene becsülnünk..."
És ez nem csak az újságírókra értendő.

Olvasom a NOL-on a Mellár Tamással készült interjút. Egy rendkívül becsületes okos ember képe rajzolódik ki belőle.
A hozzá írt kommenteket olvasva viszont émelygés fogott el. De miért is nem lepődök meg azon, hogy mit kap szegény korábbi "barátaitól"?!

talalom írta...

A médiamunkás bátorságával van egy kis probléma. Arról ugyanis csak akkor szereztek tudomást, ha nyilvánosságra kerül. Márpedig a tulajdonossal, hirdetőkkel csak abban az esetben lehet szembe menni, ha legalább százezres fogyasztói (olvasó, nézői) tábor áll mögötted. Ekkora tábort meg csak VV Évikével lehet szerezni.
Képzeljétek el a helyzetet, amikor a médiamunkás lead egy "bátor" anyagot, a szerkesztő meg a fejét vakarja: Hááát izékém, ez nem fog menni, tudod, az XY a legnagyobb hirdetőnk. És különben is, vannak megdönthetetlen bizonyítékaid? A médiamunkás csak habog: Bizonyítékot én nem tudok szerezni, nem vagyok hatóság. De ez is mondta, meg az is mondta... Szerkesztő: Legalább ne "ez is az is", hanem konkrétan, a Nagy meg a Kovács. Médiamunkás: elmondták, de azt is hozzátették, ha a nevüket megemlítem, letagadják...
No most, megismétlődik az eset háromszor, és médiamunkást hívatja a szerkesztő: Tudod, hogy már három hete nem adtál leadható anyagot? Mit gondolsz, meddig mehet ez így?
Szóval nagyjából ez a helyzet. Aki meg azt gondolja, hogy ma egy mezei újságíró képes akárcsak "tisztes polgári" nívót elérni, az téved. Kivétel a búsásan fizetett vezetők néhány ezres köre, meg néhány, speciális területen publikáló szakújságíró.
Ezért olyan rettentő fontos a szabad internet, még akkor is, ha az itt található infótömeget azért érdemes szelekcióval kezelni.