2009. november 22., vasárnap

PUTYIN, ERDEI...

Állítólag találkozott Putyinnal Orbán.
Hogy milyen minőségében, hol és mennyi ideig tartott az eszmecsere, arról nem szól a fáma, forrás is csak egy van, - maga Orbán.
Ami azt illeti, nem ártana más oldalról is megerősíteni a hírt.
Nem az első alkalom lenne, amikor Orbánt a külföldi kapcsolatok tekintetében hazugságon kapjuk, és nem az első eset lenne, amikor folyosói találkozásokat nemzetközi tárgyalásoknak tüntet fel, lásd Sárközy és Merkel esetét.
De állt ő már meghívás nélkül, hóna alatt Márai könyvvel a Downing street 10 ajtaja előtt is, porig alázva Magyarországot, - úgy kellett elkullognia, mint egy porszívó-ügynöknek, aki éppen a házaspár délutáni sziesztájának édes perceit zavarta meg.
És emlékezhetünk egyéb külpolitikai sikereire is, a marokkói látogatásnak álcázott focimeccsre, a pókeren nyert díszdoktori címre, az amerikai elnökválasztási kampányban tanúsított csalhatatlan politikai érzékére, mellyel a vesztes mellett állt ki a diplomáciában szokatlan módon nyilvánosan, - és emlékszünk az idősebbik Bush-tól kikönyörgött, zéró értékű magánbeszélgetésre.
A jelenlegi ügy kapcsán csak abban reménykedhetünk, hogy szokás szerint hazudozik arról, hogy mit mondott Putyinnak, mert azt hiszem, az orosz - magyar kapcsolatoknak nemigen tenne jót a nagyhatalommal szembeni  hepciáskodás, egyetlen és pótolhatatlan energiaszállítónk kioktatása a nemzetközi kapcsolatok mibenlétéről a XXI. században.
Nem, nem fogja Putyin leállítani a gázszállításokat, de ha csak 1 centtel többért adja köbméterét, az nekünk dollármilliókba fog kerülni.
És Oroszország nem felejt, - nem felejti a barátait, de nem felejti azokat sem, akik akkor, amikor nehéz politikai helyzetben volt, ellenére tettek.
Nem felejti a feltartóztatott konvojt a balkáni válság idején, nem felejti Orbán állásfoglalását a grúz konfliktus kapcsán, nagyhangú handabandázását a Déli Áramlattal kapcsolatban és teljesen tisztában van Orbán russzofóbiájával, ami ugyanolyan avas, avitt, mint idióta nacionalizmusa.
Amit pedig az orosz-magyar kapcsolatokat birtokló szocialistákról mondott, az kártékony és szánalmas is egyben, - egy normális ellenzék normális vezetője külföldön ilyen hangnemben nem nyilatkozik országa kormányáról.
Orbán külpolitikailag egy érzéketlen tuskó, egy nulla, - ebből a nyilatkozatából az derül ki, hogy az is marad...

Cirkálósúlyban világbajnok Erdei Zsolt.
Csak gratulálni lehet, - akkora szíve van, mint egy ház.
És hálát adni az Istennek, hogy a mérkőzés nem 13 menetig tartott...
Látható volt szabad szemmel is az olasz ökölvívó fizikai fölénye, mint ahogy látható volt Erdei magasabb színtű technikai képzettsége is, de hát sajnos a box nem szépségverseny, itt az erő és a súly meghatározó.
A mérkőzés egyébként ritkaságszámba menően sportszerű volt, az olasz sportoló nagyon rokonszenves sportember és nagy küzdő.
Erdeinek nem ez a természetes súlycsoportja, ennek ellenére  megmutatta, hogy képes még ilyen nehéz feladatot is sikeresen megoldani.
Ez egyszer elmegy, de nem lenne helyes mégegyszer megkísérteni az Istent, - nem lenne szabad addig kísérletezni vele, míg valaki meg nem veri csak azért mert tíz kilóval nehezebb nála...
Tegnap éjjel jó volt magyarnak lenni.
Büszkeségünk ő, - igazi sportember, akit nem rontottak meg a sikerek, kedvesen és szerényen nyilatkozik, sokkal szerényebben, mint némely politikusok, akik életükben összesen nem dolgoztak még annyit, mint ő egy mérközésre felkészültében.
Szerencsét és anyagi sikereket kívánok neki, merthogy ő azért már kifelé ballag a versenysportból és egy sportoló jövöje aktív pályafutása befejeztével bizonytalan, mint a kutya vacsorája, - gondoljunk csak egy-két olimpiai bajnokunkra...
:O)))



Nincsenek megjegyzések: