2010. március 10., szerda

JÁRAI...

Az új kabinetnek egy héten belül drasztikus adócsökkentést kellene végrehajtania - mondá Járai.
Aki a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének konferenciáján  mellesleg kijelentette, hogy a saját és nem a Fidesz elképzeléseit ismerteti.
Kifejtette, hogy pár éven belül az adóelvonást a GDP 30 százaléka alá kell vinni a mostani 38-39 százalékról, az újraelosztási rátát pedig a mostani 50 százalékról 40 százalék alá kell szorítani.
Emellett többletet produkáló költségvetési egyenleget kell megcélozni, „fiskális diktatúrát” kell folytatni, hogy az államadósságot fokozatosan leszorítsuk, jelezte.
Egy ma reggeli interjúban azt is elmondta, hogy az újraelosztásnál nem a kiadásokat kell csökkenteni, hanem a termelést kell bővíteni és ennek a produktumnak kell az újraelosztás mértékének csökkentéséhez fedezetet biztosítani. 
Hurrá.
Miként a viccben mondják, - ezexerint azt már tudjuk, mi lesz.
Csak még azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz.
Elmondta azt is, hogy az ország jelenleg gyenge az €uro bevezetéséhez, az egy főre jutó GDP meglehetősen siralmas képet mutat az unió és a térség államaihoz képest, hogy a kilábaláshoz új gazdaságpolitikai irányvonalra lesz szükség, amihez viszont nem biztos, hogy megvan a megfelelő szellemi kapacitás.
Ezzel ugyan csendesen lehülyézte az államigazgatásban dolgozó volt és leendő kollegáit, de ez senkit nem zavart, - gondolom, mindegyik jobboldali gazdaságpolitikus a másikra gondolt és símán egyetértett Járaival...
Elmondta, hogy a kiadások intenzív megnyirbálását azzal kell kezdeni, hogy bezárunk egy csomó hivatalt, mivel az állam működtetésére mi a GDP 2 százalékának megfelelő összeggel (durván 500-550 milliárd forinttal) költünk többet, mint a régióbeli versenytársaink. 
A bezárandó hivatalok listáját nem ismertette, és arról sem beszélt, hogy amikor Gyurcsány nekilátott volna a vármegyerendszer felszámolásának és az államigazgatás korszerűsítésének, akkor miért tiltakoztak harcostársai síppal, dobbal, nádihegedűvel.
Azon meg majd rengeteget fogok röhögni, mikor a  kirugott  fidesz-hívő kispolgár bezárt hivatala kapui előtt fog árpádsávos zászlókkal tüntetni a Fidesz ellen...
A szociális rendszert Járai szerint úgy kell átalakítani, hogy ne azt támogassuk, aki nem akar dolgozni, hanem csak azt, aki állami juttatás nélkül nem tudna megélni. Ezer milliárd forintokat lehetne így felszabadítani, fordítani gazdaságfejlesztésre.
No, ez megint egy szép lózung.
Ki dönti azt el egy munkanélküliség sújtotta területen, hogy ki az aki nem akar dolgozni, ki meg igen, ha egyiküknek sincs sehol egy árva munkahely sem?
Ilyen dumákkal tele a padlás, és természetesen már megint a legelesettebbek bőrére akar spórolni a szociálisan érzékeny magyar jobboldal...
Végül megállapította: 180 fokos fordulatot kell végrehajtani a gazdasági felfogásunkban, termeléscentrikus gazdaságpolitikát kell folytatni, ami azt takarja, hogy a vállalkozásokat bátorító feltételeket kell teremteni, adókat kell csökkenteni, adórendszert egyszerűsíteni, eljárásokat eltörölni, foglalkoztatást kell növelni, és az így befolyó bevételhez kell igazítani az állami kiadásokat.
Ezzel a termeléscentrikus gazdaságpolitikával csak az a bajom, hogy elfelejtette megmutatni azt a piacot, ahol epedve várják termékeinket, de bizonyára akad majd, hiszen miben bízhatunk jobban, mint  Orbán legendásan gyümölcsöző külkapcsolataiban?
Namármost ezek szép célok és feladatok, mindössze azt kellene még elmesélnie, hogy amikor ők voltak kormányon, akkor miért nem csináltak semmit azon túl, hogy szorgalmasan gyüjtötték a pénzt, ki a maga szőlőbányáihoz, ki a biztosítójához, ki meg másra?
Járai jegybankelnök korában rengeteget ártott a magyar gazdaságnak,folyamatosan erős sávban tartotta a forintot, és bár nem engedte el az inflációt, de ezzel a kamatpolitikájával rontotta a magyar gazdaság teljesítményét és  lassította a fejlődés ütemét.
Ehhez képest kissé nevetségesneek tünik szájából a magyar gazdasági teljesítmények ostorozása.
Járai pártkatona.
Amikor az ország egyik legjelentősebb és politikailag független intézményét vezette, akkor az általa preferált párt érdekeit nemegyszer eléhelyezte az ország érdekének, - van is tán az ilyen magatartásra egy találó kifejezés...
Jobban szeretném, ha élete hátralevő idejében a saját biztosítójával szöszmötölne, habár mi átokverte nemzet vagyunk, kit a balsors régen tép, - nemigen lehet nekünk ilyen szerencsénk...
:O)))

Nincsenek megjegyzések: