2010. március 3., szerda

HELYSZÍNEK...

A Fidesz amárcius 15.-i megemlékezését az Erzsébet híd lábához jelentette be.
Most meg áthelyezte a rendezvényt Budára, a Vár alatti Dózsa szoborhoz, - gondolom azért, hogy tudják híveik, a Kövér által emlegetett parasztok, hogy mi a dolguk.
Csak eszükbe ne jusson, hogy Vezérük nem lehet egyszerre Werbőczy és Dózsa, - habár súlyos identitászavarait már évek óta meglehetősen jól tolerálják hívei.
Amikor a Fidesz bejelentette rendezvényét az Erzsébet hídhoz - in memoriam Budaházy, vélhetőleg - akkor már tudott volt, hogy a szocialisták a saját megemlékezésüket szinte karnyujtásnyi távolságban rendezik, és a Jobbik ünnepi helyszíne sincs túl messze.
Az árhelyezést tekintettel  "a veszélyre, hogy a két szélsőséges párt - az MSZP és a Jobbik - végső eszközként újra provokációra készül a nemzeti ünnepen" rendelte el a Vezérlő Tábornok, akinek sunyi cinizmusával  kevesen vetekedhetnek Magyarországon.
A helyszínek kiválasztása tudatos.
Az első helyszínválasztás a sajtónak szólt, - hadd lássa a nép, hogy ezek a mocsok ellenségek mindenre képesek, de mi inkább elmegyünk, hogy megőrizzük a békét.
A második meg a saját tábornak, - hadd ünnepeljék karikalábú idoljukat a budai úriasszonyok hadd ordítozzanak kispolgárék önfeledten, nagyokat kortyolva a medve bőrére.
De az is lehet, hogy a Vezér és Örökös Kancellár nem akarta látni még a távolban sem a tábor másik felét a másik zászlóval, - mire úgy tünik, hogy választást nyerhetne, szétszaladt a csorda...
De talán jobb ez így valóban, - március 15.-ét még nem sikerült teljesen bekenni szarral, habár igény volna rá, mint ez kiderült az elmúlt években, - talán még megmenthető belőle valami a gyerekek számára.
Persze nagyobb gond akkor se lenne, ha teljesen leamortizálnák igaz hazafiaink és honleányaink az ünnepet, végtére is Petőfi bátran behelyettesíthető lenne egy szintén nem túl magas figurával, aki igen ért a lelkesítő beszédek tartásához, a kardot meg majd kiveszi a vitrinből a Parlamentben, úgyis régen fáj már rá a foga...
Remélem azért, hogy március ídusán szép idő lesz, a családok elviszik kisgyerekeiket a rendezvényekre, és bár túl optimista nem vagyok, azért azt várnám, hogy a szónokok nekik beszéljenek aktuálpolitizálás helyett. 
Meséljenek nekik  a szabadságról, a demokráciáról, meg a hősökről.
Eleinte így külön-külön, aztán egyszer majd, - mikor már mindenki nevet a mai szekértáborok harcain - talán lehet egy helyen is ünnepelni, mindahányunknak együtt.
Na, akkor lesz majd jó magyarnak lenni...
:O)))

Nincsenek megjegyzések: