2010. március 13., szombat

JOBBIK & ROSSZABBIK...

Márminthogy a Jobbik és a Fidesz.
Megy a műbalhé ezerrel, egymást nyektetik buzgón és egymás szavazóira vadásznak.
Egylőre - úgy tünik, - a Jobbik tör több borsot a Fidesz orra alá, de azért bízhatunk Viktorék jól begyakorolt módszereiben - nem maradnak válasz nélkül Vonáék beszólásai...
Nem lenne szabad ezt a helyzetet túl komolyan vennünk, ezeket a pártokat nem Torgyán doktor vezeti az ő joviális populizmusával.
Itt két pragmatikus pártvezérről van szó, akik ugyan ma mindent megtesznek azért, hogy majdani alkupozíciójuk erősebb legyen, de ha majd véget ér a választási harc, igen hamar egymásra fognak találni a vágyott cél, a magyar baloldal megsemmisítése ügyében.
Merthogy igen könnyen elképzelhető és egyre valószínűbb, hogy a Fidesz nem éri el a kértharmadot, ez esetben pedig "nagy céljait" nem fogja tudni elérni.
Ami azt illeti, még az is megtörténhet, ha a szocik kicsit összekapják magukat, hogy az 51% sem lesz meg, akkor pedig eljön az igazság pillanata, - színt kell vallani.
Nem lesz alkotmányozgatás, nem lesz modellváltás, nem lesz betonerős elnöki rendszer, viszont lesz helyette rengeteg  kellemetlen perc a bosszúszomjas szocialistákkal és a vérbunkó és populizmusban verhetetlen neonyilasokkal.
Emígyen hát adni kell majd nekik valamit, ha együttműködésre akarják bírni őket.
De mit kínálhat a Fidesz úgy, hogy ne kelljen nyíltan felvállalni őket?
Adhat nekik gazdasági pozíciókat, "közeli" vállalkozóiknak pályázati pénzeket, adhat funkciókat a majdan felállítandó Nemzetőrségben vagy hívják bárminek is, és adhat nekik jó kis bizottsági helyeket.
Meg adhat nekik sajtót, televíziót, internetes támogatást, - habár ez utóbbit már láthatólag megszerezték maguknak, - a saját portáljaikon túl ma már például az Index is úgy táncol, ahogy ők fütyülnek, még ha be is csomagolják szépen a rájuk bízott sz*rt.
A Jobbik magatartása az elmúlt hónapokban megváltozott, egyre jobban iparkodnak egy konszolidált párt benyomását kelteni, ami azért - lássuk be - azzal a csürhével, aki a táborukba tartozott nem kis attrakció.
Persze ma már szaporodik konszolidáltabb híveik száma is és hát sajnos a fiatalok között is sokkal népszerűbbek, mint megérdemelnék.
Ennek rengeteg oka van, én mégis elsősorban az iskolai történelemoktatásnak rovom fel ezt a helyzetet, - a fiatalok nincsenek tisztában sem a múlt valós történéseivel, sem azok gyászos következményeivel.
Nem is tudják, kik voltak azok a nyilasok, - rosszabb esetben tudják, de egyetértenek velük.
Ócska mesékkel és hazugságokkal traktálják őket, nem tanítják meg azt, hogy a történelmet összefüggéseiben és az adott kor feltételei között kell vizsgálni, és nem jó az, ha csak a szépre emlékezünk.
Rovásírnak, meg sumér -magyar rokonsággal hülyítik a fiatalokat, visszamenőleg minden csatánkat megnyerjük, hősiesek és tiszták vagyunk mint a patyolat, ami meg rossz, azt a komcsik okozták.
Elemi ismeretek hiányoznak, eszement teoriákkal tömik a fejüket, de az I.  vagy a II. Világháború csak mint a hős magyar katona győztes csatáinak tere jelenik meg előttük, Voronyezsről se biztos, hogy tudnának akármit is mondani. 
És még örülhetünk, ha nem azt kell meghallgatnunk tőlük, hogy Auswitzot csak a zsidók találták ki.
Persze a fiatal ab ovo radikális, keresi az igazságot, szeret lelkesedni, zászlót lengetni, hazafiként megnyilvánulni, de talán az se lenne baj, ha valaki elmondaná nekik, hogy a nemes érzésekkel hányan és hányszor éltek már vissza a magyar történelem folyamán...
És ez a legnagyobb veszély, - hogy ez a két párt nemcsak eltűri azt, hogy a magyar fiatalságot szellemileg megrontsák, de szinte igényli is azt, merthogy ideológiájuk egy tőről fakad - legfeljebb a hangsúlyokat helyezik el másutt.
Nagy hibának tartom, hogy a baloldal láthatólag nem ismeri fel, hogy ma a politikai harc a médiában dől el.
Aki el tudja hitetni magáról, hogy ő a sas, az holnaptól repülni fog, még ha az Úr struccnak is teremtette.
Aki tárgya a médiának és nem használója, az eleve vesztes pozícióba kényszerül, erre a legutóbbi négy év a legjobb példa.
Szóval nem könnyű évek jönnek, - jó lenne az illúziókkal előre leszámolni és nem nagyon kellene hinni a média mai bölcseinek, akik most az első csetepaték láttán boldogan dörzsölik a kezüket: egymás ellen fordult a jobboldal két szereplője, a harmadik meg eltünt.
Nem kellene becsapni magunkat, - olyanok ők, mint a veszekedő házaspár, akik még azoknak is nekimennek, akik a házastársi pofonok csattogásába beleszólnának.
Viktor meg megalkuszik majd a helyzettel és megpróbálja kezelni a kistestvért, ami abból fog állni, hogy folyamatosan engedményeket tesz nekik.
Volt már ilyen szituáció a történelemben, csak nem Budapesten.
Weimárnak hívták a helyet, ahol megtörtént...
:O)))

Nincsenek megjegyzések: