MINDEN VÉG VALAMINEK A KEZDETE...

Rajtunk múlik, hogy minek a kezdete.
Lehet egy építkezés kezdete, de lehet köldöknézegetés, önsajnálat, bűnbakképzés vagy akár a baloldal széthullásának kezdete is, - rajtunk múlik.
Sajnos ez a választási forduló már teljesen tét nélküli volt, legfeljebb optikailag javíthatott volna valamit az egyébként teljesen lehangoló képen.
Ha valaki is azt hitte, hogy ha most nyerünk tíz egyéni képviselői helyet és ezzel matematikailag nem lesz meg a Fidesz kétharmada, hogy ez jelent valamit, az igen nagyot tévedett.

Még ha mondjuk a Jobbik nem is lett volna hajlandó kívülről támogatni Orbánt, - ez persze szintén illúzió - akkor is ott lenne a LMP, mint politikai segédcsapat, amely némi maszlaggal nyakonöntve tenné, mire létrehozták, - biztosítaná a minősített többséget.

De ez ma már mindegy is, - a magyar közjogi berendezkedésből adódóan nemigen van időnk siránkozni, azonnal meg kell kezdeni a felkészülést az önkormányzati választásokra.

Az ellenfél most éppen elégedetten hátradőlve elengedi magát, a Fidesznek csinálnia kell valamit és nem biztos, hogy minden ötlete jól fog elsülni, fel kell készülnünk minden lehetőségre.

És talán meg kellene őrizni az egységet, egyelőre félretenni a belső problémákat és körülnézni, hogy kit lehet bevonni a munkába azok közül, akik értenek is a tömegkommunikációhoz.

Rengeteget kellene dolgozni a párttagoknak, munkát kellene adni mindenkinek, - a párttagságnak és a szimpatizánsoknak érezniük kell, hogy a baloldal nem adta fel.

Gratuláljunk a jobboldalnak, de azért jegyezzük meg a gratuláció mellett, hogy tisztább szívvel tudnánk ezt tenni, ha a győzelmük sportszerűbb eszközök igénybevételével történik.

De ne vondjuk kétségbe se az eredményeket, se a legitimitást, - hirdessük inkább mindenfelé, hogy mi tiszteljük a választói akaratot és abban reménykedünk, hogy a ciklus végére mindenki el fogja tudni dönteni, hogy ki mond igazat és ki hazudik.

Ehhez persze kell egy nagyon céltudatos parlamenti frakció, élén  egy rátermett frakcióvezetővel, - szinte mindegy, hogy Lendvainak vagy Gyurcsánynak hívják.

Emlékszem, volt választás, amelyiken vörösbe borult az ország térképe.

Ma narancssárga.

Annyi eredménynek, mint amennyit az elmúlt nyolc évben elértünk, csak az ígéretével is választást lehetne nyerni.

Mi vesztettünk, tehát hibáztunk, - kár lenne erre mentségeket keresni.
Ehhez kell alkalmazkodnunk és le kell vonnunk a tanulságokat, de el kell kerülni az önmarcangoló vádaskodásokat, - viseljük méltósággal a vereséget, még ha fáj is.
:O)))

Ps: Hallgatom a Fidesz elnökének beszédét, - megtudhattuk, hogy az elmúlt évek sikertelenségei után máris óriási, felülmúlhatatlan nemzeti és  nemzetközi sikert értünk el, - a Fidesz kétharmaddal nyerte a választásokat - és ez még csak a kezdet!
Emellett nem demokratikus választást nyertek, hanem megdöntötték a rendszert.
Megdöntötték az oligarchák uralmát, mondá a háttérben finanszírozói, Csányi és Demján árnyékával.
Új rendszer lesz, ígéri, melyben egymást fogjuk bíztatni és a nemzeti együttműködés lesz mindennek a mércéje...
No, én akkor már most bíztatom a szónokot, hogy másszon le a hordóról és kezdjen dolgozni. Sok sikert hozzá.
:O)))