2011. szeptember 27., kedd

HÁTRAMENET

Államosít a Bölcs Vezér, vége az örömünnepnek.
Mi a fenének kellene babrálni ezekkel az önkormányzatokkal, már az elnevezésük is indokolja, hogy felszámoljuk őket.
Mi az, hogy önkormányzat?
Még a végén elhiszik, hogy őket nem a Mi Boldogságunknak, hanem saját maguknak kell kormányozni!
Még a végén elhiszik, hogy a helyi közösségek által ki és megválasztott vezetők képesek arra, hogy a helyi közösségek ügyeit felelősségteljesen intézzék, beszedjék a polgárok pénzbeli hozzájárulását a helyi feladatokhoz, gazdálkodjanak és takarékoskodjanak, segítsenek a rászorulókon és működtessék intézményeiket!
Meg aztán ennyi különféle érdekkel elbabázni, amikor érdek itt csak egy lehet - de tegye fel a kezét, aki ezt másként tudja!
A másikat is!
A centralizálás.
Az fog segíteni a bajokon, amikor minden szál egyetlen erős kézbe fut össze, amikor az ország egy akarattal hajt végre egy feladatot, egyszerre lépve, egy nótát énekelve, egységesen!
Hogy kié lesz ez az erős kéz?
Ugye nem kérdés ez?
Nem hibás a feltételezés, hogy a Mi Vezérünk bolsevik emlőkön nevelkedve csak azokban a megoldásokban tud gondolkodni, melyek alkalmazásába már egy világrendszer is belebukott, de majd mi megmutatjuk!
Államosítják, vagy egyházi kézbe adja az iskolákat, államosítja az egészségügyet, állami kézbe kerül a települések gazdálkodása, hiszen az önkormányzatok működéséhez szükséges források is állami kézbe kerülnek, és aki azt hitte, hogy a magánnyugdíj-pénztárak lenyúlása volt a legpofátlanabb rablás, az most temesse kezébe az arcát és zokogjon, merthogy az állam rátenyerel az önkormányzatok iskoláinak, szociális és egészségügyi intézményeinek ingatlanvagyonára is.
Ehhez képest a nyugdíj-vagyon aprópénz.
Na, ebben aztán van buli, helyi és országos szinten is.
Kis összevonások, kis átszervezések, és hipp-hopp, máris értékesíthető az ingatlanvagyon, olyan áron, ahogy elmegy, és lehet arra hivatkozni majd, hogy az állagmegóvás költségei miatt kell potom áron elkótyavetyélni az immáron használaton kívüli intézményt.
Anno a szocializmusban már létezett a járás intézménye, de már akkor sem volt sok értelme, csak egy felesleges lépcsőt jelentett az állami feladatok célbajuttatásának útján, el is halt, még az átkosban.
A rendszerváltás egyik nagy vívmánya volt az önkormányzatiság, - döntsenek az emberek a saját dolgaikról ott, ahol élnek és viseljék is döntésük következményeit.
Tulajdonképpen az elmúlt húsz év arra ment, hogy a nép hozzászokjon a gondolathoz, hogy nem mindegy, kik ülnek a helyi testületekben – jó polgármester alatt a falu vagy város felvirágzott, a gyengébb testületek munkája viszont visszaköszönt a település küllemében, gazdálkodásában, az életkörülményekben.
Orbán soha nem szívelte ezt, már az előző ciklusban is központilag irányítgatta az önkormányzatok tevékenységét, és a szinte kizárólagosan Fidesz-irányítású önkormányzatok eladósodottsága mögött nem nehéz felfedezni a „minél rosszabb- annál jobb” elvének hazai atyját, a Nagy Közgazdászt.
Így aztán most az önkormányzatok kiszolgáltatottak, a kormány majd átvállalja a tartozásaikat és kimutatja, hogy a tartozások értéke messze meghaladja az ingatlanvagyon értékét.
Na, igen, - csakhát egy település számára az iskola nem csak forintosítható értéket jelent, a szakrendelő sem csak arról szól, hogy az értéke ennyi vagy annyi, ezek az épületek sokkal nagyobb értéket képviselnek a helyi lakosság számára, hiszen ezek adnak életminőséget, ezek teszik élhetővé a települést.
Tulajdonképpen az önkormányzatiság szűnik meg a tervezett intézkedésekkel, hiszen az önkormányzatok kiürülnek, olyan lesz a helyi testület a településnek, mint libán a kokárda, szép, szép, de tulajdonképpen céltalan.
A feladatok megszűntével még teljesebb lesz a kiszolgáltatottságuk a Fidesz-államnak, ami a jelenlegi helyzetben nem lesz feltűnő, merthogy eddig is buzgón kontráztak a prímás minden baromságához – lásd asztaltáncoltatás, - de azért vagyunk néhányan, akik olyan utópista elképzeléseket dédelgetünk, hogy esetleg egyszer lesz még olyan önkormányzat is, mely nem fideszes többségű.
Gondolom, a Vezér és Kancellár is ezen eltöprenkedve találta ki, hogy jóelőre kiiktatja a zavaró tényezőket, nemmellesleg saját pártja polgármestereit is, akik így aztán majd ugrálgatnak kedvükre.
Gyakorlatilag abból élnek majd a településükkel együtt, amit a Vezér oszt, dönthetnek a körforgalom közepére ültetendő petúnia kontra árvácska ügyében, oszt jónapot.
Így jön létre szépen lassan, lépésről-lépésre a totális állam, hogy Szálasi is megnyalná láttán mind a tíz ujját.
Rákosi meg mosolyogva nézi őt a másvilágról: Nem megmondtam Orbán Viki? Leszel te még bolseviki!
:O))))

1 megjegyzés:

Szántó Béla írta...

Nem kell javítanom.
Jól látja, hogy ez a fajta államosítás a hungarista, Szállasista eszmékből jön és nem bolsevik, vagy Rákosista. Az egészen más. Ott a kapitalizmus van felszámolva, a hungarista eszmékben a kapitalizmus marad, csak a lényegi cégek kerülnek a nemzetvezető irányítása alá.