2011. szeptember 18., vasárnap

BANKOK, BANKÁROK, BALEKOK

A legfrissebb vezérszó a fidesz kommunikácoójában a bankár.
Olyan ő, mintha a korai ötvenes évek Ludas Matyijából és a Stürmerből  ollózta volna össze Szijjártó, aki aztán egy laza mozdulattal a szocialistákhoz köti a fogalmat: a gaz szocialisták, ahelyett hogy óvták volna az embereket a valutában történő eladósodástól, egyenesen bíztatták őket a hitelfelvételre.
Az is lehet, hogy akit nem talált el az utánadobott hitel,azt két szoci aktívista lefogta, majd a közismerten szocialiata bankárok immár álló célpontot találhattak el  biztosan ölő hitelükkel.
Szép történet ez, alkalmas arra, hogy kielégítse egy elég széles társadalmi réteg igényeit, azokét, akiknek elemi szükséglete haragudni valakire, aki az ő összes búját-baját okozta.
Mielőtt bárki is érdelkődne, egy autóhitel erejéig magam is érintettje vagyok a hitel-katasztrófának, és ábrándos tekintettel emlékszem vissza a hajdani hatvanezer forintos törlesztőrészletemre, amely mára száztízezerre növekedett, és melyet már hálistennek csak három hónapig kell fizetnem.
Mégis azt mondom, hogy nem a bankárokra kell haragudni, ők csak úgy viselkednek, ahogy ez egy üzletembertől elvárható: maximalizálni szeretnék a nyereséget.
Hogy úgy viselkednek, mint a liba, amelyik betévedt a kukoricatárolóba? 
Ne rójuk fel nekik, magánemberként mi sem viselkednénk másként, üzletemberként meg pláne nem, főként, ha a környezetünk sem gyakorolja az önmérséklet nemes erényét.
A szocializmus évei alatt a kereskedelmi bankok inkább működtek hivatalként, mint pénzintézetként, nem szorította őket részvényeseik profit-elvárása, meg aztán a képlet tiszta volt, a hitelmódozatok száma korlátozott, a verseny meg ismeretlen fogalom.
A "megyek az OTP-be" jelentette a bankéletet, ez volt "a" bank, ezen szocializálódtunk.
Aztán jöttek a rendszerváltó szép évek, mikor máról-holnapra bakpaloták nőttek ki a földből és az olajpadlós szobájában üldögélő kishivatalnokból hirtelen pénzember lett, a bankszféra meg gyors ütemben rátelepedett a gazdaságra, finanszírozta a kor nem éppen szűzleányi tisztaságú privatizációs üzleteit és a bankvezérek maguk is óriásit hasítottak a prédából.
Volt, aki magát a bankot tette magáévá és vált az ország leggazdagabb emberévé, volt, aki csak a sápot húzta le a trükkös üzletekről, de olyan bankár nem volt, aki ne lett volna részese a felemelkedő újgazdag réteg társasjátékának.
Az átlagember viszont elfelejtett megtanulni bankul, különös tekintettel arra, hogy a bankok úgy viselkedtek és gy viselkednek vele szemben a mai napig is, mintha hatóság lennének, a felkínált szerződéseik megkérdőjelezhetetlenek, ha kell a pénz elfogadod, ha nem, mehetsz világgá.
Aztán meg az átlagember nem jogász, és bár a közjegyzőnél elmagyarázzák neki a szerződés fontosabb elemeit, de hiába.
Nem szokott hozzá, hogy lehetnek végletes helyzetek is, nem tudja még kalkulálni sem, hogy adott esetben egy árfolyamingadozás mit hozhat számára, az meg, hogy kétségbe vonja a kezelési költségek számításának módját, fel sem merül benne.
Egy ilyen helyzetben nem lenne irreális követelmény, hogy az állam megfelelő szervei képviseljék az állampolgár érdekeit és a szerződések előzetes átvizsgálásával vegyék elejét a maihoz hasonló helyzeteknek, de erre mostanában nem fog sor kerülni, attól tartok.
Az a párt, amelyet a bankszférában nyakig érdekelt támogatók tartottak életben és finanszírozták kampányait, randalírozásait, az nem tud és nem mer belemarni abba a körbe, melynek hatalmát köszönheti.
Csányi,  Demján érdekeltek a bankszférában, ha az ő érdekük azt kívánja, hogy a külföldi bankok menjenek világgá, hát akkor ez a kormány ennek érdekében fog tevékenykedni.
Persze hosszú távon ez eléggé kockázatos dolog, de Orbán számára mindíg a ma a fontos, a holnappal majd akkor kell törődni, ha megértük, kerüljön, amibe kerül.
Nem esik szó itt a devizahitelek kapcsán az Orbán által a jegybank-vezéri székbe ültetett Járai szerepéről, akinek kamatpolitikája vezetett oda, hogy a forinthitelek jelentősen megdrágultak a devizahitelekhez képest, és ezzel tulajdonképpen ők terelték a népet a devizahitelek felé, hiszen az átlagolgárt a törlesztőrészlet érdekli, nem a banküzemi finomságok.
Ott szeret hitelhez jutni, ahol a havi teher kisebb, azzal tud kalkulálni és a kockázatot is ésszerű határok között tudja csak elképzelni, ezért veszélyérzete sincs.
Bankokra szükség van, mint ahogy hitelre is, hiszen a gazdaságnak ez a motorja, a magánembernek pedig módot ad vágyai elérésére.
Most éppen az folyik, hogy valamennyiünkkel akarják megfizettetni azokat a hiteleket, melyeket tulajdonképpen már megfizettünk a bankoknak, meg velünk akarják megfizettetni a jómódúaknak kedvező végtörlesztések költségeit.
Pedig jobb lenne hozzányúlni a banki hitelezés szabályozásához, a bajbajutottak valóságos megsegítéséhez, a devizahitelek törleszthető forinthitellé konvertálásához, a hitellel kapcsolatos működési költségek jogszerűségének felülvizsgálatához.
Álom.
Itt nem az állampolgár érdeke számít, csak Orbán hatalmi szempontjai és a mögötte álló gazdasági klikk érdekei.
Ez a társaság a viselkedést nem Görög Ibolya remek könyveiből tanulta, hanem kitették maguk elé mint kottát Rákosi brusúráit a kapitalizmus természetéről és a kapitalista viselkedéséről, és abból játszanak.
Mikor lesz itt egyszer majd emberarcú kapitalizmus?


:O)))

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Azok a goni szocik beszéltek rá gondolom Orbánt is a frankhitelre (most pengette vissza iiben hirtelen a maradék ötmillát, csak úgy farzsebböl) meg az összes Fidroid önkormányzatot is és úgy szörmentén még "Pataky Hakni Attilát" is ... Misztikus, mááágikus erejük van ... ;-)

FLEX írta...

Nem a bankárokra kell haragudni? Haragudni nem is kell, annak értelme nincs. De számomra egyet jelentenek az UZSORÁSOKKAL. Háromszor is meggondolom, hogy forduljak- e hozzájuk.

Ott szeret hitelhez jutni, ahol a havi teher kisebb? Persze, mindenki az olcsóbbat keresi. De, hogy mi az olcsóbb, mi a drágább, azon el lehet gondolkodni, azért van az embernek esze, hogy gondolkodjon. Ma már sokszor hallom másoktól is édesapám által is megfogalmazott mondatot: Sokszor a drágább az olcsóbb. Ezt ő árucikkekre mondogatta valaha. Én ezt mindig szem előtt tartom, s tartottam akkor is, mikor a bank felajánlotta számomra is a frank hitelt. S mivel gyanakvó vagyok (édesapám szerint túlzottan is) ezért a forint hitel mellett döntöttem. Az élet engem igazolt. Azóta is ha valami túl olcsó, az nekem már gyanús, átverést érzek benne. AZ EMBEREK TÚL NAIVAK. NEM KELLENE AZT HINNIÜK, HOGY A BANKOK ÉRTÜK VANNAK. GYURCSÁNY SZAVAIVAL ÉLVE: LÓFASZT!

Névtelen írta...

"Igazán elkeserítőnek és érthetetlennek ezt a tudatlanságnak tűnő, vagy annak álcázott, de inkább elszánt képmutatást tartom, amivel magasan képzett értelmiségiek igyekeznek kibújni a felelősség alól." (Mészáros Tamás)

Névtelen írta...

OTP mint magyar bank ?

74% külföldi tulajdon...

https://www.otpbank.hu/portal/hu/IR_Tulajdonosi_struktura

A legnagyobb részvényes Timur és csapata..., ugyanaz, akitől most a MOL részvényeket visszavettük... bár a táblázatban "csak" 8,88% az övék, egyesek szerint ez 40 % felett van...

Kun Béla írta...

Igazi magyar mentalitás. Hogy alattvalói e azt nem tudom :)) de igazi magyar.
A drága forint hitel nem kellett, mert azon túl sokat keres a bank, ami mint azt legalább Szálasi óta tudjuk zsidó tulajdonban vannak :)) vagyis sokat keresnek rajtuk a zsidók. Akkor ott volt az olcsó frank hitel, gondoltuk azon nem keres a bank olyan sokat, csak kicsikét, de közbe felment az árfolyam, most már ez sem jó.
Akkor most mindenki hibás a bank, a bankár, az állam, a szocik, Gyurcsány term. Orbán és most már mindenki. És most már átvernek a bankok, mert nem is annyit kéne vissza adni meg bla bla lba sorolhatnám még.
A valóság most sem kell itt egy magyarnak sem, Mert a valóság az nem mesebeli. Ott pontosan annyit kell visszafizetni a bankoknak, amennyit ők kiszámoltak. És az nem kevés persze, de a magyar és ez itt a lényeg a természet, a magyar az csak kapni akar de ingyen. Vagyis már azon jár az összes hitele esze, hogy nem kell neki visszafizetni a kölcsönt, csak a hasznát akarja annak élvezni. Adjanak a magyar nak ingyen, mer a zsidónak van pénze a magyarnak meg nincs. Mondjuk a cigány ugyan így van vele, csak ő a magyarokkal van így. Adjá nekem me neked van nekem meg nincs.
Na erre mondják a bankok, hogy lóf...t.
Na ilyen a magyarok többsége, ingyen akarja a jólétet, csak csinálni ne kelljen semmit érte.
Kohn Kertész Béla. :)

zombi írta...

Az a baj, hogy nem tudjátok felfogni a hangyányi eszetekkel, hogy csak úgy lehet harcolni, ha van ellenség.
Ugye most már másfél év után nem nagyon lehet az MSZP-re hívatkozni, mert uncsi mindenkinek. Gyurcsány ellenség ellen megint csak uncsi, amit a WikiLeaks tett helyre. Tehát nem érdemes forszírozni. Akkor keressünk másik ellenséget, akit mindenki útál, mikor a hitelt vissza kell fizetni./Mikor kapja a pénzt, vagy az árút, akkor erről szó nincs, csak boldogság./Tehát lehet folytatni a harcot. Mert ez Orbánnak a lételeme. De én úgy gondolom, a magyaroknak már nagyon elege van ezekből a több frontos küzdelmekből, különösen, ha a municiót is elveszik tőlük.
Szerintem Orbán harcoljon egyedűl, nekünk meg hagyjon békét.

Novi írta...

"Itt nem az állampolgár érdeke számít, csak Orbán hatalmi szempontjai és a mögötte álló gazdasági klikk érdekei."

S mind ezt valahogy igazolja Eltolcsi levele is, amit a Lajtán túli kollégája megkeresésére írt...
http://kep.index.hu/1/0/236/2367/23672/2367240_18120e7cf5a98169857b3279abc92405_o.jpg

Lehet találgatni, hogy mely rétegből kerülhet ki a 10 %-nyi végtörlesztő /azaz, kinek van!, mert többnek már nem lesz rá pénze/, annak ellenére, hogy miket is hablatyol a többi narancsvidéki fiú.

>;-))

éva írta...

Mert aki rosszul jár - az SENKI.
A "senkit sem hagyunk az út szélén" mondással kapcsolatban meg két álláspont csatázik:
1: persze, mert kilökjük az árokba
2: persze, mert belökjük az út közepére, és oda-vissza végigmegyünk rajta a narancsos úthengerrel.