Újabb izgágák tűntek fel a porondon, viszketegségük a régi,
a recept sem új, kissé a Vezér receptjére hajaz – a múltat végleg eltörölni, ez
a szent cél.
És akkor majd jövünk mi, a torzonborz küllemű tiszták, bálnavédők
és elnökgyártók, akik majd más politikát csinálunk, mert lehet az más, majd
meglátjátok, meg mi, mindahányan a koleszból, akik majd fülkeforradalmilag
eltöröljük az elmúlt hatvanhét évet, meg mi, akik majd új baloldalt csinálunk,
persze összefogva mindenkivel, akik mi vagyunk.
Mert mi vagyunk az egyedül hitelesek, a bölcsek kövének
fényesítői, a Nagy Recept birtokosai, majd mi megmutatjuk a világnak, meg
nektek, kis köcsögök, hogy hogyan kell ezt csinálni.
Először is el kellene valahogy takarítani benneteket, mert
igencsak útban vagytok nekünk azokkal a sok zűrzavaros veszekedéseitekkel, ahol
még a saját hangunkat sem hallhatjuk, nemhogy mások hallanák azt.
Lesajnálunk benneteket szocialisták, demokraták, hiszen olyanok vagytok – amilyenek, mígellenben mi minden reggel elégedetten tekinthetünk a tükörbe, hiszen onnan egy roppant fasza gyerek vigyorog vissza ránk, gondterheltté csak az ajtón kilépve válik.
Lesajnálunk benneteket szocialisták, demokraták, hiszen olyanok vagytok – amilyenek, mígellenben mi minden reggel elégedetten tekinthetünk a tükörbe, hiszen onnan egy roppant fasza gyerek vigyorog vissza ránk, gondterheltté csak az ajtón kilépve válik.
Hogy lesz ebből állami támogatás, még mindig beférünk egy albérleti
szobába, igaz, az ágyon már van, hogy hárman is ülünk….
El is mondjuk fűnek-fának, hogy mecsoda csodagyerekekkel van
dolguk, akik olyanok lesznek, mint a liba, melyet Aaron Peirsol hátúszó
világbajnok nemzett, háton is tudnak majd úszni és már folynak a kísérletek,
hogy repülni is tudjanak, mert az nem létezhet, hogy őket is kössék a fizika,
nota bene a politika törvényszerűségei.
Korunk gyermekei ők, hiszen akkora bunkók, hogy az ősember
boldog lett volna, ha kézbe kaphatja őket, rögtön annyi lett volna a kardfogú
tigrisnek!
Először is el kell határolódni mindattól, ami baloldali, azt
pedig, hogy mi és ki a baloldali, ők fogják megmondani, mint ahogy mások meg
azt mondják meg, hogy ki a magyar, megint mások meg, hogy hogyan kötelező egy
liberálisnak gondolkodni, oszt ha nem úgy gondolkodsz, annyi a macskádnak!
Aztán gusztusos akciózásba kell kezdeni, például kiszemelni
erre egy temetőt és ott hirdetni meg a kommunizmus végét, ami Kína világhatalmi
helyzetét tekintve kissé elkapkodottnak tűnik, a hazai helyzet tükrében viszont
kissé megkésettnek, nem sokkal, csak úgy húsz évvel.
A jóérzésű embernek hányingere támad, amikor olyan halottak
között felünősködnek, akik az életüket adták a hitükért, mely egy igazságos és
emberbarát társadalomról szólt, miközben nekik lövésük sincs arról, hogy milyen
társadalmat is szeretnének építeni, csak néhány üres lózungot mantráznak.
Mindenesetre ez a szituáció nem fest valami bíztató képet az
új viszketegek agytrösztjének szellemi és morális helyzetéről, a kívülálló meg
bánatosan szemléli, hogy már megint megfinanszírozott valaki egy kvázi-pártot,
melynek egyetlen feladata, hogy a baloldalt porhanyós állapotban tartsa.
Namármost sikertelenségre vannak ítélve, merthogy Magyarországon
ezt a feladatot elvégzik maguk Az érintett pártok, méghozzá remek
hatékonysággal.
Legjobban az tetszik, hogy minden ilyen gittegylet azzal
kezdi, hogy ők majd aztán megteremtik az új egységet, ami igen szép törekvés,
csak aztán gyorsan felsorolják, hogy kikkel nem akarnak összefogni, és a végére
kiderül, hogy ott állnak magukban, mint Viktor a lakodalomban.
Hogy honnan veszik ezek az emberek a bátorságot, hogy olyan
pártokat fikázzanak le, melyeknek van vagy száztíz éves múltjuk, vagy melyeknek
olyan-amilyen, de legalább koherens víziójuk van a jövőről, ezt az Úr sem
tudja.
Percemberkék, el fognak tűnni, mint ahogy eltűnt a
Szolidaritás, gyakorlatilag eltűnt a Milla, eltűntek nagy reményekkel
kecsegtető politikusok, Szili Katalin pártja, a liberális pártcsírácskák,
ambiciózus vezetőikkel együtt.
Mikor a Milla tüntetésén bejelentették, hogy párttá alakulnak,
nem tudtam, sírjak vagy röhögjek, mert azt azért nem tartottam valami nagy
eredménynek, hogy a Szolidaritás mellé még egy pártkezdeményt toljunk a
színpadra, melyen már így is túl sokan hemzsegnek.
Unom őket, mert egyetlen programpontjuk van: bele kell rúgni
Gyurcsányba, de ha már arra járnak, akkor a Szanyi hátrahúzódása óta, ha lehet,
még jellegtelenebb szocialistákba is.
Apropó, szocialisták.
Nézem csak a minap a kis vörös négyszöget az MSZP
felirattal, talán még Gyurcsány találtatta ki meggyvörösre, pedig akkor még nem
is gondolta volna, hogy megy…
Mit látok, - a meggyvörös megy át narancsvörösbe.
Vagy én lettem színvak, vagy a szocialisták gondolják azt,
hogy ez ma a fontos dolog, ki tudja?
Mindenesetre nekem a vörös zászló vörösen tetszik, ha úgy
tetszik, vérvörösen, mint mindenhol a világon, ahol baloldal vagy
munkásmozgalom létezik.
Márpedig addig, ameddig nem lesz egy párt, mely büszkén a
magasba emeli a vörös zászlót, addig itt hiú álom a baloldalról beszélni.
Huszonhárom éve hátrálunk szakadatlan, majd negyedszázada
sunnyogunk Sztálin miatt, jóllehet a baloldal adott ennek az országnak
évszázadok óta először – és úgy tűnik, tán utoljára is - gyarapodást,
békességet, a szegényembernek felemelkedést, emberi tartást, a gyerekeknek
perspektívát és nem utolsósorban biztosnak mondható megélhetést.
Hogy talán lehet úgy baloldalinak lenni, ha megtagadjuk saját
múltunkat, az illúzió, vagy szándékos félrevezetése a népnek.
Itt mindenki össze akar fogni valakivel, ki a liberálisokkal,
ki a konzervatívokkal – ez dicséretes, de ez csak átmeneti összefogás lehet,
merthogy más és más érdekek és értékek motiválják a nagy egyetértés
résztvevőit.
A baloldalnak elsősorban a szegényemberekkel, az
alsó-középosztály és attól lefelé, a nyomorgókkal vagy a nyomor felé tartókkal,
a kis földjén az új földesurak szorításában vergődő paraszttal kell összefogni,
meg a földnélküli zsellérrel, a falusi kisegzisztenciákkal.
Őket kell megszólítani és meggyőzni arról, hogy az a párt,
mely felemelte a vörös zászlót, az ő érdekeikért dolgozik, mert lehet olyan
kapitalizmust is csinálni, ahol az ő érdekeiket is figyelembe veszik.
Ők vannak ugyanis többen.
Nem volt, és nem is lesz még vagy tízezer évig magyar
kommunizmus.
De azért az átlagembernek tán lehetne addig is emberhez
méltó életet élni.
Utópia lenne?
:O)))
5 megjegyzés:
Az Pupu, utópia. De éppen ez a szép benne - és az ilyesmik vitték előre az emberiséget. Milyen kár, hogy nálunk többségében nem humanoidok, hanem zemberek élnek!
Sajnos a falusi kisembereket, nincsteleneket nehéz meggyőzni -isten tudja miért-, hogy ne jobbra adják a szavazatukat, mert az nem értük van. Mégis annak adják, mert keresztényi álarcban kérik a szavazataikat és konzervet osztanak a választás előtti héten. Ráadásul nincs is nagy választékuk.
A szép utópiában az a nem szép, hogy mi most élünk és itt és nem mindegy, hogy ezt az életünket (a többségét) a különböző percemberkék kilátástalanná tették 23.éve.
Szerintem már nincsenek többségben.Az igaz, hogy ilyen szétforgácsolódótt baloldallal,összefogás nélkül nehéz lesz választást nyerni. Az MSZP prominenseinek legnagyobb "ellensége" a DK és annak vezetője.(mintha jobboldaliak lennének úgy támadják) Ők szerintem egy másfajta baloldali megújulás politikáját választották. De Ők baloldaliak,és liberálisok maradtak "nem kicsit, nagyon".Van mondanivalójuk,ezért veszélyesek azok számára akik csak a langyosvíben tapsikolnak.Ismeretségi körömben (nem párttagok)több a jövőbeni potenciális DK szavazó, csak nem hangoztatják. Amiben biztos vagyok, hogy a statisztikák hibásak.
Pupu! Alakiccsál már magadnak és ezeknek a szerencsétleneknek egy saját pártot, aztán uccu neki törjétek le Viktor uralmát.Hehe, haha. Hajrá Viktor!
Névtelennek. Ez a blog nem az ilyen degenerált, szerencsétleneknek íródik. De én tiszteletben tartom a véleményedet, még ha olyan ostoba is.
Megjegyzés küldése