LEVÉL A ZACIBÓL

Merthogy állítólag oda vágtak be bennünket a szocialisták.

Elutazott a Vezér Chicagóba, abban a reményben, hogy ott még talán talál valakit, aki a Lajtától nyugatra el is hiszi, amit mond.

Aztán a Szent István templomban bele is húzott rendesen, mondott akkora baromságokat, hogy Krisztus majd leesett a feszületről, miközben hallgatta: hát ezt tanítottam én neked, ember?

Úgy látszik, eddig még senki sem merte megmondani neki, hogy a ciklus első felében sem túl elegáns hátrafelé mutogatni gazdasági kérdésekben, hát még a félidőn túl, hiszen minden kormány hozott anyagból dolgozik és egyik sem arra kap felhatalmazást, hogy mézet nyalogasson, hanem arra, hogy az aktuálisan felmerülő gazdasági problémákat oldja meg.

Ha megoldja, akkor jó kormány, ha nem, akkor populista hazudozó.

Ilyen tekintetben, ha összevetjük a szocialisták-szabaddemokraták kormányait Orbánéval, akkor azt kell mondanunk, hogy Gyurcsány és Bajnai parádésan oldotta meg az ország előtt álló gazdasági feladatokat, hiszen Gyurcsány a költségvetési hiányt anélkül szorította le az Unió követelményeinek megfelelő szintre, hogy az ország állampolgárai beledöglöttek volna, Bajnai pedig a világgazdasági válság körülményei között is meg tudta tartani az elért eredményeket.

A világ elismerően és irigyen nyilatkozott a magyar teljesítményről, mondván, a válság után eredményeinkre építve az unió legsikeresebb országai közé emelkedhetünk – igaz, a világ nem számolt egy Orbán névre hallgató hatalommániás gazdasági dilettánssal és gyenge minőségű embereivel.

Külkapcsolataink rendezettek, a szomszédos államokkal való viszonyunk példás volt, megbecsült tagjai voltunk az Uniónak.

Ehhez képest Orbán kormánya eltőzsdézte a magán-nyugdíjpénztárak vagyonát, dögre adóztatott mindenkit és az elvonásoknak, megszorításoknak még nincs vége.

A strukturális reformokat elsumákolta, a külpolitikai kapcsolatokat tönkretette, felszította a nacionalista és az etnikai gyűlölködést, a szélsőjobb nem tudott olyan ötletet elővezetni, melyet meg ne valósított volna.

A magyar külpolitika iránt bizalmatlanságot keltett, és feléleszti lassan a kisantantot is.

A határontúli magyarok helyzetét tönkreteszi, megosztja őket, hogy nekik is diktálhasson, mint ahogy itthon is arra törekszik, hogy csak neki legyen szava az ország életében - ezt sajnos mára sikerült többé-kevésbé elérnie.

És hazudik gátlástalanul – külföldön-belföldön egyaránt.

Most is azt állította például, hogy 2010-ben, a kormányváltáskor Magyarország rosszabb gazdasági helyzetben volt, mint Görögország. "És persze mindenki szeretné, ha Magyarország szárnyalna, Európa leggyorsabban növekvő gazdasága meg a legsikeresebb gazdasági rendszer lenne, de nem szabad elfelejtenünk azt, hogy 2010-ben nem nulláról indultunk, hanem a görögöknél is rosszabb helyzetből kezdtük meg az ország talpra állítását".

Ha nem volna annyira siralmas ez a viselkedés, igen jókat lehetne röhögni Igazmondó Vezérünkön, merthogy egyetlen egy gazdasági mutatón sem sikerült javítania, ellenben egyetlen új nyugati beruházót sem sikerült behoznia az országba, az infláció éppen most van elszabadulóban, a reáljövedelmek csökkennek.

A nyugdíjasok helyzete labilis – rettegnek a már pletykaszinten elhintett nyugdíjcsökkentéstől, százötvenezer gyerek éhezik vagy alultáplált és jön a nyár, mikor már az iskola sem, vagy csak korlátozottan segíthet rajtuk.

Az egészségügy vergődik, rendkívüli tüdőszűrést kell elrendelni a TBC-s megbetegedések magas száma miatt – ami azt illeti, Orbán rendszerét e tekintetben már Rákosi rendszere is meghaladta.

Emberek tízezrei kerülhetnek utcára a devizahitelek miatt, mivel Orbán csicskása a Nemzeti Bank élén elintézte, hogy a forintban felvett hitel sokkal drágább legyen, mint a devizahitel – most meg jajgat és a szocialista kormányok felelősségét emlegeti.

Igen sajnálatos, hogy vagyunk még néhányan, akik emlékeznek még az általa folytatott „minél rosszabb-annál jobb” politikára, az egészségügyi reform megfúrására, melynek következtében az egészségügy romokban hever, egy vérvételre heteket kell várni, ellenben az összes pénzre már rátette a kezét a mi saját maffiánk, Don Vittorióval az élén.

A hiteleken jajgat, közben a Széchenyi-tervre hivatkozik, mint a felemelkedés zálogára, pedig hozzá jobban illene a Julcsa-néni terv, aki a lekvárosköcsögben tartotta a pénzt, míg meg nem ették az egerek és nem kért kölcsönt szivattyúra, ellenben a kútról hordta a vizet egész életében.– ez a színvonal illene hozzá igazán.

Emellett még azt sem lehet mondani, hogy Magyarország rendkívül eladósodott ország lenne, hiszen eladósodottságunk mértéke éppen megfelel az európai átlagnak, ami –szerinte – agyonnyom bennünket.

Hát, ami agyonnyom bennünket az leginkább az ő diktatúrája, ostobasága meg kontársága, gazdasági analfabétasága, de az nagyon!

A műveletlen embernél egyetlen rosszabb van, a félművelt, ez a suttyó meg ebben a kategóriában nyeri sorra a pole pozíciókat.

Most azzal bíztatta tömeggyűlése mind a háromszáz hallgatóját, hogy nemsokára felvirrad a nap, mikortól lehet levélben is szavazni.

Ez nagyon tetszik, így aztán remélem, valamelyik párt indítványozni fogja, hogy itthon se kelljen elmenni szavazni, hadd szavazzunk itthon is levélben, mert az annyira demokratikus!

Megaztán íratok akkor leveleket kocsmában, és aki aláírja, azt meghívom egy fröccsre, barátságból - aki vonakodna, azt babgulyásra, népesebb családokat libapörköltre galuskával.

És boldog leszek, ha a külhoni magyar, aki tíz éve erre sem járt, azt se tudja, eszik vagy isszák a durcás majom királyságát, levelezéssel eldöntse, hogy ki szívja az én vérem a következő négy évben.

Legjobban azért Vezérünk kimagasló diplomáciai érzéke tetszett.

Most, hogy Obama elnök állást foglalt a melegházasságok engedélyezése mellett, múlhatatlanul szükségét érezte – éppen Amerikában - kinyilatkoztatni álláspontját a kérdésben: "nem tudom, errefelé mi a divat, de a magyar alkotmány világosan kimondja, hogy a család az egy férfi meg egy nő".

Nem emlékszem, említettem e már, de ha nem, elmondanám: ez az ember szalajt, mint a rigalánc, és ami még rosszabb, nem tudja a helyét.

Majd megmutatják neki.

Ejtett még egy-két szót az elmúlt hatvan évről, melyben ide jutott az ország a Horthy és a Szálasi rendszer magas életminőségéből, majd rossz nyelvek szerint fel-alá járkált Chicagóban, mert szeretett volna találkozni egyik nagy példaképével, de nem találta.

Valami Al Caponénak hívják, - aki hallja, adja át!

:O))))