POLGÁROK

Hát egy polgár már biztosan van az országban, Fapál Lászlónak hívják.

Ő az a hajdani honvédelmi minisztériumi államtitkár, akinek az lett volna a szerepe, hogy belehúzza egy koncepciós perbe a volt honvédelmi minisztereket, Szekeres Imrét és Juhász Ferencet.

Előzetes letartóztatásba helyezték, megpróbálták megzsarolni, vamzert állítottak rá, olyan alakokkal tartották együtt, mint a cigánygyilkosságok egyik elkövetője, megfosztották a végzettségének megfelelő munka lehetőségétől, mégsem tört meg.

Az ellene felhozott vádpontok sorra megdőltek, de a Pöttöm Zsarnok ügyészsége olyan, mint a zenebohóc a cirkuszban – ha egy hangszere eltörik, hát belenyúl a zsebébe és előhúz egy újat: van másik!

És van az országban még sokszáz másik ilyen ügy, hiszen ezek a dolgok egykaptafára mennek.

Hogy menet közben Orbán maffiózói ellopják Fapál életét?

Kit érdekel?

Egyetlen dolog érdekes: a hatalom megtartása, mert a hatalom birtokában lehet csak igazán lopni, rabolni, erőszakoskodni, hát mi ehhez képest Fapál szétvert tisztessége, családja, megélhetése, mi ehhez képest Fapál élete?

Semmi.

Nulla.

Nem tényező.

Aki libacombot akar enni, azt nem érdekli a liba fészekalja, az ölni fog, konkrét vagy átvitt értelemben – hogy ma még csak átvitt értelemben, az szinte mindegy is, hiszen csak a fejlődés közbenső állomásáról van szó.

Fapál és sajnálatosan kevésszámú társa nem attól polgár, hogy nem fél, hiszen neki is van családja, volt hivatása, de egyelőre úgy tűnik, jövője nincs.

Ő igazán belülről ismeri, hogy ez az erkölcstelen trágyadomb, amit mindközönségesen Fidesznek hívnak, mire képes, ha valamire szüksége van, és méginkább mire képes, ha valaki nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek.

És ne legyenek kétségeink, ezen a szinten a zeneszerző keresztneve Viktor.

Fapál László nem ostoba,  bizonyára nem egy esetben félt és talán ha belegondol abba, hogy függetlenül bűnösségétől vagy bűntelenségétől egyik percről a másikra lenullázhatják őt, vagy tönkretehetik családja egzisztenciáját, akkor ma is félhet.

De felül tud kerekedni a félelmén és nem hagyja magát baromként a vágóhídra hurcolni, mint oly sokan, akik feladták a kilátástalannak tűnő küzdelmet.

Bonyolítja a helyzetet, hogy aki magasra jutott az nagyon nagyot tud zuhanni.

Az egyszerű, kétkezi libatolvajnak sem könnyű megélni, ha rablással gyanúsítják, de valakinek, aki elérte a saját pályáján a csúcsot, annak átélni azt, hogy olyan kis senkik, akik egy-két hónappal meggyanúsítása előtt még ott bokáztak meg hajlongtak előtte, zsarolni próbálják és kétségbe vonják a becsületét, az igen demoralizáló tud lenni.

Akinek nincs emberi tartása, az bizony megeshet, hamar összecsuklik.

Fapálnak, Császy Zsoltnak, a bábonymegyeri gazdálkodó Gál Ferencnek van tartása, van bennük civil kurázsi, - ami Fapál esetében kissé vicces, merthogy egyébként komoly katonai múlttal rendelkezik.

De polgárnak lenni nem az egyenruhán áll vagy bukik, hanem a gerincen.

A mai mocskosok módszerei is mocskosak, először meg akarják félemlíteni kiszemelt áldozataikat, ezért minden aggályoskodás nélkül kriminalizálják őket. Őrizetbe veszik, megbilincselik a negyvenkilós nőt, pórázon vezetgetik a tábornokot, egyszerűbb esetekben felfestik a kapujára, hogy „Ha pofáztok, megdögletek”, mind-mind azt a célt szolgálja, hogy az áldozat ellenállását megtörjék.

Ha ez nem működik valami oknál fogva, akkor elérik a céljaikat az állam erejének felhasználásával, mint most, legutóbb például a MAL esetében történt, ahol egyébként éppolyan homályos maradt a vörösiszap-katasztrófa oka, mint az első Fidesz – uralom idején a Budapest Sportcsarnok állítólag egy égvefelejtett gyertyától bekövetkezett leégésének körülményei.

Az iskolákban kötelezővé tennék a Keresztapa című könyvet, jobb azt tudni, ha már itt kell élnünk, hogy hogyan dolgozik a maffia.

Sajnos, a demokratikus oldal élhetetlen, már régen gyűjteményes kiadásban kellene közzétenni azokat az eseteket, melyek ezt a tényt bizonyíthatnák.

Amikor megjelenik egy-egy könyv, a demokratikus média is agyonhallgatja, pedig rá kellene ébreszteni a népet a szomorú valóságra.

Megy a polemizálás a demokratikus oldalon Matolcsy MNB elnöki kinevezése miatt.

Hát nem mindegy, hogy melyik bábot ülteti oda a diktátorocska?

Vagy valaki komolyan hisz abban, hogy egy Matolcsy határozza majd meg a pénzpolitikát?

Minden – hangsúlyozom – minden kulcspozíció Orbán birtokában van, formálisan vagy informálisan, mindegy.

Van e ennél ékesebb bizonyítéka Orbán totális uralmának?

Még Szálasi vagy Rákosi sem koncentrált ennyi hatalmat a saját kezébe.

Tulajdonképpen ezen kellene eltöprengeni, és duplán becsülni azokat, akik nem hajlandók ebbe beletörődni.

A bíróság tegnap felmentette az exállamtitkárt.

Talán vannak még polgárok az államapparátusban és a bíróságokon is.
Jó lenne, ha egyre többen lennének…

:O)))