2014. május 7., szerda

A MÉDIA HALDOKLÁSA

Megadta magát az ATV, a nyilasok is szerepelhetnek műsoraikban - Vona valószínűleg hálás lesz és a döntéshozó remek beosztást kap majd a gettóban.
Ma kézhez kaptuk a partecédulát, melyben Mihancsik Zsófia visszanyúlt a nyomtatott és személytelenné vált gyászjelentés eredetéhez és szép levélben tájékoztatta olvasóit arról, hogy a Galamus-csoport elhunyt.


Szerettem a Galamus-csoportot és voltak – vannak (ki tudja meddig…) szerethető arcai az ATV-nek is.
Habár a csatorna már régebben megkezdte lassú, ám biztos végkimenetelű odasimulását Orbán szőrös seggéhez, de ne rójuk fel nekik – volt az a pénz, amiért Németh Sándor maradék kis haja korpás lett.
Sajnálom mindkettőt, és sajnálom a többi médiumot is, melyek óvatos manőverezését bánatos tekintettel már hosszabb ideje nyomon követhetjük.


Sajnálom a Klubrádiót, a drágajó Bolgár urat, aki vénségére lett kénytelen patikamérlegen mérlegelni, hogy mi is legyen a véleménye.
Sajnálom a nyomtatott sajtó zászlóshajóját és annak internetes változatát, mely olyan, mint a mesebeli lány, aki hozott is, meg nem is: úgy csinál, mint aki teret ad az interaktivitásnak, miközben sunyin behúzza a féket, technikai nehézségekre hivatkozva.
Sajnálom a Népszavát, mert ha élni akar, akkor kénytelen eltűrni a hatalom cinizmusát, mely úgy próbálja ellehetetleníteni, hogy látványos hirdetéseket tesz közzé attól a cégtől, mely a mai hatalom gátlástalan rablását szimbolizálja.
Ezek is csak pofáznak, üzenik ezzel, - de ki tudja, ennekutána kinek az érdekeit szolgálják, gondolhatja az olvasó, ha meglátja a féloldalnyi, hivalkodó Közgép-hirdetéseket.
Nem igaz, hogy ezt az újságnál nem ismerik fel, de ha választani kell az életbenmaradás és a megalkuvás között, hát nem ők az egyetlenek, akik az életbenmaradásra szavaznak.


Úgy érzem magam, mint a hajósinas a süllyedő hajón, aki a maga korlátozott ismereteivel megpróbálja felmérni a károkat.
Nehézkes dolog, mert amerre nézek, csak úgy dől be a víz a lékeken, a gépek állnak, nincs kapitány a hídon, akik pedig ott állnak, azok közül többen maguk is felelősek a kialakult helyzetért, és még ma sem látszanak felismerni azt, hogy nem az iránytűvel volt baj, hanem azzal, hogy elengedték a kormánykereket.
Elfelejtették olajozni a gépet és a végén már segítséget sem tudnak kérni senkitől, mert nincs rádió, és az utolsó ködkürtöket is otthagyják a beosztott matrózok.


És csak azért nem sajnálom Mihancsik Zsófiát is, mert az számára megalázó lehetne, és mert tudom, hogy neki a Galamus nem a megélhetést jelentette, hanem ügy volt.
Méghozzá jó ügy volt, a demokrácia ügye.
A csoport tagjai éveken át magyarázták olvasóiknak az őket körülvevő világot, sokan tőlük tudták meg, hogy azt a barna krémet, melyet meg szeretnének etetni velük, fogyasztás előtt meg kellene „illatolni” – ahogy a szaglást a borászok nevezik, hátha ettől az ócska boruk fogyaszthatóvá válik.
A csoport tagjai persze majd valahogy túlélik a dolgot, lesz, aki megköti a maga kompromisszumait a hatalommal, lesz, aki megpróbál partra úszni, legyen a világítótorony bármennyire távol is, és persze lesznek olyanok is, akiknek ez a döntés pályafutásuk végét jelenti, hiszen nem lesz média-felület, mely teret adna gondolataiknak.
Szomorú.


Ügyet elveszíteni kicsit olyan, mint elveszíteni a szülőnek gyermekét.
Mikor megszületik, a szülők nagy reményekkel nézegetik az aranyos babát, aztán gondosan nevelgetik, örülnek a sikereinek, anyagi áldozatokat hoznak érte, és amikor a békésnek tűnő mellékutcában elüti őt egy harckocsi, akkor a szívük beleszakad.
Ismerős az érzés, még a rendszerváltás tájáról, amikor rengeteg ember, aki nem pénzért, meg előmenetelért támogatta a rendszert, aki hitt abban, hogy nem szükségszerű, hogy ember embernek farkasa legyen, hirtelen ottmaradt elvesztett hitével, csalódásaival, szinte reménytelenül.
És bár természetesen talpraállt és lehet, hogy jobban is élt, mint azt megelőzően, mégis – a mai napig fájnak az elvesztett illúziók, és viszolyogva nézi a tülekedést olyan dolgokért, melyeket anno természetesnek vett. 


Jó szerzői voltak a csoportnak, meggyőző, megnyerő, okos emberek, akikre mindig oda kellett figyelni, és akiket – éppen a csoport léte miatt – nem lehetett szem elől téveszteni, mert az érdeklődő ember nem a személyt, hanem a politikai- kulturális műhelyt kísérte figyelemmel.
A Galamus intézmény volt – hiányozni fog.
Nagyon csodálkoznék, ha lenne bármilyen hivatalos fórum, amelyik köszönetet mondana Mihancsik Zsófiának, akinek érvelését meg lehet érteni: „És ha már az írásnak nem látom értelmét, annak végképp nem, hogy továbbra is az egész életemet felfalja egy ilyen végső soron kudarcos kísérlet.”
A kísérlet egyébként szerény véleményem szerint nem volt kudarcos, ha valaki itt kudarcot vallott, hát az a demokratikus oldal politikusainak sora és a demokraták gazdasági holdudvara, mely végtelen korlátoltságában nem ismerte fel sem a média jelentőségét, sem azt, hogy pénzt csak egy pontig lehet pótolni szorgalommal, elkötelezettséggel és elhivatottsággal.

Hadd köszönjem meg hát én, mint a portál olvasója (hozzávetőleg, mint az ismeretlen katona…) talán a többi olvasó nevében is Mihancsik Zsófia munkáját, remélhetőleg olvashatjuk is még, és szerkesztőként is találkozhatunk majd vele, ha levonul egyszer végre a szennyes ár.

Adjunk hálát a sorsnak, mert megmaradt nekünk az internet szabadsága - ki tudja meddig.
Addig viszont a sokszáz, sokezer kommentelő, blogger, milliónyi vitatkozó és nyughatatlan ember csak kialakít valamiféle épkézláb véleményt, még ha nem is mindig helyesen.
De a nyilvánosságot már csak erőszakosan lehetne visszaszorítani, ennek sikere meg legalábbis kétséges.
Lehet, a hatalom pöffeszkedése hozza majd el a magyar internetes média virágkorát, a klasszikus újságírás meghaladását, a valódi interaktivitást – ki tudja?
Mindenesetre reménykedjünk, hiszen a véleményt ugyanúgy nem lehet belefojtani a társadalomba, mint libába a gágogást.


Írni kell, hiszen a klasszikus írástanítás sem azt mondja, hogy az újságíró ír, hanem azt, hogy az úr ír – és manapság már a hölgy is ír…
Új formákat kell találni, hiszen ma már az írás és a mozgókép összeházasításához egy okostelefon is elég, és nem igaz az, hogy csak Győzike handabandázására van igénye a társadalomnak.
Vannak még, akik szeretnek és tudnak is gondolkodni, akik szeretik érteni, hogy mi és miért folyik körülöttük.
És vannak gyerekeik, unokáik, akikért felelősek, és akik egyszer majd megkérdezhetik, hogy miért nem segítettek nekik megérteni az őket körülvevő világot.


Tudnunk kell majd válaszolni nekik.


:O)))

19 megjegyzés:

talalom írta...

Mivel több olvasói levelem is megjelent a Galamuson, szerettem volna én is köszönetet mondani nekik - de már nem működött a kukac. Akkor potyautasként felülök a te szép szavaidra, és csak annyit Mihancsik Zsófiának: én is köszönöm.

zambézi írta...

Olvasnivaló

Geza írta...

Gratulalok, nagyon fontos, hogy azok az emberek erzezzek masok tamogatasat, akik probalnak valamit valtoztatni a helyzeten, vagy csak fenntartani a szabad gondolkozasba vetett hitet. En is mindig elolvastam a Mihancsik Zsofia irasait es nem emlekszem egyetlen olyan irasara, amely nem toltott volna el az egyetertes jo erzesevel (hasonloan az oldalon megjeleno mas irasokkal, kivaltkeppen az Aczel Endre altal kozzetettekkel - ha belegondolok, hogy ilyen tehetseges emberek ma csupoan a szuk retegkultura kepviseloi lehetnek, nagyon fel megy bennem a pumpa). A Mihancsik Zsofia "elkoszono" levelenek egyebkent szerintem leglenyegesebb resze az a tehetetlenseg amellyel mindenkinek szembe kell nezni a jelenlegi magyar tarsadalom megvaltoztathatosagaval kapcsolatban. Az a radobbenes, hogy barmit is mondunk ezeknek a birkaknak, eppugy begetnek mint elotte, valoban eleg rossz erzes, es megertem, hogy legtobben mar nem tartjak ertelmet a kuzdelemnek.

Egyebkent a Galamus meeg mindig el, az irasok eppugy szinvonalasak, mint elotte, csak a kommenteles szunt meg. Remelem, hogy neemi tamogatassal, igy meg tovabb tudnak mukodni.

hello írta...

Mihancsik Zsófia - Joseph Pulitzer-emlékdíj (1994), Tolerancia-díj (1998), Bossányi Katalin-díj (2003)
Szabad Sajtó-díj (2006) - újságírót a demokrácia egyik fő médiabázisának tartott Klubrádió 2007-ben, 5 éves ottani munkája után kipaterolta - én nem tudom, mi okból. Közületek esetleg valaki tudja?
Lehet, az a baj vele, hogy karakteres véleménye van mindenről, és nem csomagolja díszes selyempapírba, színes masnival átkötve?

Nem állítom, hogy rendszeres olvasójuk lettem volna, de azért elég gyakran megnéztem, miről és ki írt éppen, és elolvastam, ami érdekelt. Vannak többen, akiket mindig érdemes volt.

Meglátjuk, hogyan tovább, mert ezt olvasom:
Marad a Galamus honlap, erősen megcsonkított formában, pusztán véleményközlő oldalként.

Ma reggel Rónai Egon verte ki nálam a biztosítékot, pedig - még - nem is jobbikossal csevegett, csak Szanyi Tibort faggatta eléggé támadó hangnemben: az EU-ban miként fog a nyilas Barbieval együttműködni, merthogy szerinte kell majd...

Aki ismer, tudja, enyhén szólva nem vagyok egy Szanyi-fan, de díjaztam, hogy nem jött ki a sordából - én hamarébb és jobban bepöccentem volna, mert rohadtul kilógott a lóláb, mire megy ki a dolog... Gyanítom, belátható időn belül ki fog cserélődni az ATV közönsége, ha ezt tényleg így akarják folytatni.

Komplett agyrém, ami megy médiafronton: haladunk a teljes kapituláció felé?

PuPu, napról napra jobban felértékelődik a blogod!



majd egyszer írta...

Én Fleck Zoltán szeretem a legjobban a Galamusból.
Például ezért:
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/378460_nincs_tobb_mondanivalo_errol

Valamikor sokkal nehezebb hallgatni, mint beszélni, illetve van olyan tudáskultura, amiről nem lehet közírni...

majd egyszer írta...

http://www.youtube.com/watch?v=kdmt8xiCdDk

sphagin írta...

Kedves PuPu !

Nincs más hátra, mint előre !

Jó lenne, ha a blogodban is és a hozzászólók is, minél többen felhívnák a figyelmünket egy, egy jó cikkre, ha lesz valahol az interneten. Lassan nem lesz mit olvasni.

Valahogy nem igazi az egész.

Vajúdnak a hegyek, meglátjuk mit szülnek.

Teljesen egyetértek veled, amiről írtál.

Mihancsik Zsófiának én is köszönöm és nagyon sajnálom, de megértem a döntését.

Üdv sphagin

Névtelen írta...

Igazán, de igazán nagyon szörnyű, borzalmas, hogy nem bloggerúr feje szerint történnek a dolgok a világban és persze kicsi hazánkban.
:O)))))

PuPu írta...

Ja, szegény Névtelenem (10:58), nem szörnyű ez, és nem is lenne semmi baj azzal, ha a jobboldal lenne hatalmon, ha gyakorlatilag nem egy jólfésült kis diktatúrában kellene élni, négymillió nyomorgó társaságában, meg ilyenek között, mint akiket ezen a videón láthatsz:
http://www.hir24.hu/belfold/2014/05/07/gaudi-nagy-pasztor-istvan-megerdemelte-hogy-lekoptek/
Bloggerúr egyébként remekül elvan, a dolgokat tudja kezelni, hogy most éppen azt az élethelyzetet szemléli, mikor az állatkertben kiszabadultak a majmok.
Néha még tetszik is, mikor látni, hogyan is lopják a látogatók kajáját.
El vagy te tévedve, kedves Névtelen, attól tartok...
:O)))

Anikó írta...

jaj, nagyon sajnálom a Galamust, olyan jó és megnyugtató volt olvasni őket, stabil tájékozódási pont volt.
Kétségbeejtő, hogy a baloldalon nincs olyan gazdag ember vagy cégcsoport akik megfinanszíroznák a működését, ne csak a jobboldali baromságokat kelljen hallgatni, nézni, olvasni.
A Klubrádió is már régóta nem olyan harcos, mint régen, értem én, hogy mindent és mindenkit meg lehet törni idővel, és ez történik 2010 óta, láthatjuk.
Az ATV-n is meg vagyok döbbenve, hogy már szóba állnak a jobbikosokkal, az eszem megáll, pedig Kálmán Olga mennyire hangsúlyozta, hogy na ezekkel soha, semmikor...
Miért is kéne vitatkozni a nácikkal... azért, mert egymillió szerencsétlen, megvezetett ember rájuk szavazott???
Szerintem soha, semmilyen körülmény ezt nem indokolja.
Ez szégyen !!!
Hova tart ez az ország, belegondolni sem merek.

asta írta...

De, PuPu! Nagyon is szörnyű! Szörnyű, mikor egyetlen csoport akar uralni mindent a maga (rossz) ízlésével, gondolattalanságával, szólamokkal és giccsel... és ez még csak az egyik fele. Az ilyen egyoldalúság óhatatlanul érték vesztéshez vezet. Elpazarlódnak az eredeti gondolatok, elpazarlódnak tehetségek és bárgyú- boldogan ül tort a középszer. Ebből nincs fejlődés, ebből csak boldogtalanság és apátia születhet. És szürkeség.
Én ugyan mindig békepártinak vallottam magam, de a Kossuth téri performance nagyon kiverte a biztosítékot. Ez mutatja az eredményt, ahova ez vezethet. Mert a középszert követi a csőcselék... azt láthattuk azon a téren egy felívelő párt volt országgyűlési képviselőjének vezetésével. Ez már ijesztő.
Nem tudom, mit lehet tenni ellene, ha már azok is feladják, akik még kitartottak. Az értelmiség nagy része megint árulóvá vált, mint annyiszor már.
Nem mondhatnám, hogy optimista vagyok...ma. De holnap mégis talpra kell állni:O)

Unknown írta...

Az a szerencse, hogy Te még megmaradtál nekünk Pupu!
Mihancsik Zsófiának köszönet, nagyon fog hiányozni.

hello írta...

OK, ha PuPunak nincs ellenére, ezentúl nagyobb számban hozzuk az olvasnivalókat:

http://www.stop.hu/belfold/gyurcsany-ferenc-ujabb-pert-nyert-a-magyar-nemzet-ellen/1237430/

Geza írta...

asta:

a) a Kossuth-teri performance (mint tudjuk) csak egy dolog a sok kozul, amelyet a rendszer ideologiaja altal futott tulhergelt aljanep muvel. Sokan vannak ilyenek. Bar megnyilatkozasuk kulonbozo mertekeket erhet el, nekem ezzel osszemerheto annak a primitiv otrombasagnak minden eleme, amely 2002-tol folyik mo-n.

b) Az "ertelmiseg" kivonulasa/enervaltsaga nem kisebb merteku a "nep" hasonlo merteku kozombossegenel es ebbol a szempontbol teljesen megertem az "ertelmisegeket". A "nep" keptelen felvogni, hogy mi tortenik vele (sokan meg elvezik is). Csoda-e ezutan, hogy az allando agitalasba egyesek mar kezdenek belefaradni?

c) Kossuth-ter (megint): mint mar irtam, a szobor felhuzasa, illetve az az ellen torteno massziv tiltakozas elmaradasa az ellenzek valodi szegyene. Az EP valasztasokkal kapcsolatos "erofelmeres" egy teljesen ertelmetlen bohockodas. Ott kellene tuntetni hetente tobbszor, es nem hagyni, hogy annak a nehany embernek az erofeszitese, aki ott protestalt az elejen, semmibe vesszen. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a DK hozzaallasa ebben a tekintetben mar ugyanaz a tragikomikus "ellenzekieskedes" (vagyis rendszer-besimulas) mint ami a tobbi, meeg demokratikusnak mondhato part eseteben megfigyelheto.

nemóvatos írta...

A Galamusról és Mihancsik Zsófiáról PuPu-nak ezt meg kellett írnia.
Köszönet illeti mindkettőjüket.

asta írta...

Gezának:

a.) Egyetértek.. ez egy folyamat része és sajnos attól félek, hogy még távol sem a csúcsa....

b.)Nem enerváltságról beszéltem. Besimulásról és elvtelen, gyáva megalkuvásokról van szó. Erre eminens példa az ATV-s Egon, aki a lényeg elmaszatolásának mestere. Az egyrészt-másrészt maszatolás, az egyre rémítőbb jelenségek relativizálása...ezt neveztem árulásnak. Egy értelmiségi attól értelmiségi,hogy képes összefüggésekben gondolkodni. A feladata pedig az, hogy világos gondolatokat közvetítsen a "nép" felé. A mostani értelmiséginek nevezett réteg ennek a feladatának egyre kevésbé felel meg.

c.) Sok egyéb súlyos dolog is reakció nélkül maradt... mindjárt az elején. Miért pont most lenne. Mára épp a korábban elmaradt, határozott tiltakozások miatt az inger küszöb egyre magasabbra emelkedett. A méreg hatott, a társadalom pedig egyre betegebb. Nehéz lesz ezt visszafordítani.. és az idővel egyre nehezebbé válik.

Öreg harcos írta...

Kedves Pupu!!! Napok (hetek óta) vagyok dermesztő bénultságban...Naponta megfogadom, hogy valamit reagálok...Csak, azért, hogy élek...Olvastam a Galamus híreit..Sajnálom....és hiszem, hogy "az nem lehet, hogy annyi szív és oly szent akarat"....hiába legyen...Csodállak -de ezt is leírtam már néhányszor..Olvaslak-néha röhögök-bár inkább sírni lenne kedvem...

Névtelen írta...

"Vannak még, akik szeretnek és tudnak is gondolkodni, akik szeretik érteni, hogy mi és miért folyik körülöttük." - Így.

hello írta...

http://www.stop.hu/belfold/a-stophu-fenntartja-a-bojkottot/1237553/

A Stop.hu fenntartja a bojkottot
Ma | 17:36

Ahogy eddig sem, portálunk ezután sem ad teret semmilyen kirekesztő, rasszista, megbélyegző politikai ideológiának, közéleti megnyilvánulásnak. Ennek szellemében - miként eddig tettük - továbbra sem adunk teret a Jobbik közéleti aktivitásának, szerkesztőségünk nem tudósít e párt rendezvényeiről, parlamenti felszólalásairól.

Szerkesztőségi döntésünk indoklása előtt leszögezzük: jogunkban áll fenntartani e bojkottot. Magántulajdonú portálként, amely gazdálkodása során nem használ fel egyetlen adóforintot sem, szabadon - közszolgálati kötöttségek nélkül - rendelkezünk szerkesztési elveinkről. Megtehetnénk, hogy kizárólag olyan politikai formációk szerepléséről számolunk be ezentúl, amelyek a kecskebékák élőhelyének megmentését tartják a legfontosabb feladatnak - de nem tesszük, mert szeretjük a békákat.
Miként eddig, úgy a jövőben sem veszünk részt és adunk hírt a Jobbik egyetlen rendezvényéről, nagygyűléséről sem, parlamenti felszólalásaikat nem közvetítjük, interjút a párt egyetlen politikusával sem készítünk. Ennek oka: nem adunk teret szélsőséges, kirekesztő, rasszista nézeteknek.

Elfogadjuk más médiumok a mienktől eltérő döntését.

Reagálva a napokban elhangzott érvekre, kijelentjük: tisztában vagyunk a Jobbik legutóbbi választásokon elért eredményével, ennek jelentőségét a legkevésbé sem becsüljük alá. Azonban meggyőződésünk, hogy a Jobbik által sikeresen megszólított szavazókhoz vezető út nem azzal kezdődik, hogy beemeljük e pártot az elfogadható, demokratikus erők körébe. A Jobbik által felvetett szociális feszültségek, társadalmi problémák létezését senki nem tagadhatja, ám ahhoz, hogy ezekre akár az ellenzék, akár a kormánypártok releváns válaszokat, megoldási módokat találjanak, nem szükséges a Jobbik látásmódját átvenni, a jelenségek leírásához nincs szükség sem a szélsőséges párt narratívájára, sem önazonos szóhasználatára.

Újságírókként, szerkesztőségként képesek vagyunk használni a problémák leírására és feltárására a rendelkezésünkre álló, nem kirekesztő és nem rasszista fogalmakat. Meggyőződésünk, ha a közélet mindennapi leírására használt eszközkészletbe beemeljük a Jobbik kifejezéseit, szófordulatait, érvrendszerét, minden igyekeztünk ellenére teret nyitunk e fogalmak által hirdetett ordas eszmék terjedésének. Ebben pedig a liberális demokrácia, a jogállam és az önkéntes normakövetés iránt elkötelezett szerkesztőségként nem vehetünk részt.