2014. június 14., szombat

A FEKETE PÁRDUC



Nagy figurája volt a magyar labdarúgásnak, gyermekkorunk meghatározó szereplője, példaképünk.
Persze akkor még nem tudtuk, hogy a korbeli szupersztár sportolónak politikai nézetei is vannak, igaz, ezeket ő maga se nagyon propagálta.
Szépen belesimult kora sportéletébe, élvezte a közfigyelmet, melyet játékuk, és a kiváltságokat, melyeket Rákosi és Farkas Mihály biztosított számukra, és amelyekről mindenki meg volt győződve, hogy megérdemelten kapják.


Kádár korában is megbecsült sportoló volt, az 1958-as világbajnokságon is ő védte a válogatott kapuját, nemigen zaklatta a levert forradalom.
Aztán jött a rendszerváltás, és valamiért azt gondolta, hogy eljött az ideje annak, hogy beleártsa magát a politikába - vagy csak élete nagy titkának, Waffen-SS múltjának takargatását unta meg?
Ki tudja - de az kétségtelen, hogy politikai tényezőként szerette volna láttatni magát.


Tulajdonképpen már senki sem volt kíváncsi arra, hogy tizennyolc-tizenkilenc évesen hogyan sodródott a Hunyadi-páncélosok közé, mindenesetre nagyobb disznóságokban nem vehetett részt, hiszen 1947- ben már a válogatott kapujában állt, és ott is maradt, tizenöt éven keresztül.
Az ország szerette és tisztelte, és éppen úgy, ahogy a gyerekek a libalegelőn azt kiabálták, hogy Puskás lő – goooóóól! - ugyanúgy kiabálták azt is, hogy Grosics véd!
Nem volt neki elég, ő politizálni akart.


Nem nyert vele semmit, ellenben elvesztette tisztelőinek egyharmadát – felét.
Többször nekifutott az országgyűlési választásoknak, de az a közeg, melyben élt - a bányászvárosok népe - nem nagyon kedvelte meglehetősen szélsőséges politikai nézeteit, így aztán soha nem is lett belőle parlamenti képviselő – mindannyiunk és az ő nagy szerencséjére is.
Mert így egy legyintéssel meg tudjuk neki bocsátani időskori szélsőséges politikai nézeteit, az SS múltat, hiszen zavaros időkben könnyen kerülhet a fiatal rossz társaságba, anélkül, hogy felmérné következményeit.
Hiszen megbocsátottuk Bajcsy-Zsilinszky Endrének is Áchim András meggyilkolását, igaz, ő a rehabilitációjáért az életét adta, de hát az ő hajdani bűne nem is mérhető össze Grosics rossz döntésével – ha igaz, hogy a tényen kívül, mint, hogy egy háborús bűnös szervezet tagja volt, más nem volt a rovásán.


A rendszerváltás utáni szélsőségeit nehezebb megérteni, ugyanis - tetszik ez a szélsőjobbnak vagy sem – Grosics a szocialista Magyarország sztársportolója volt, Rákosi és Farkas Mihály kegyence, a Kádár-rendszer erkölcsileg-anyagilag elismert sportolója.
Adott az országnak, és az ország is adott neki.
Idősebb emberekkel könnyen előfordul, hogy hiúságból a politika játékszerévé válnak, Grosics önként vállalta ezt a szerepet, melynek végén biodíszletként funkcionált egy semmitérő volt sportoló mögött.Nem kellett volna,nem szorult rá.


1956 után maradhatott volna ő is külföldön, akár politikai megfontolásból is, úgy, mint Puskás maradt vállalt anyagi érdekből, az talán hitelesíthette volna politikai elkötelezettségét.
De nem maradt.
Így hát, talán jobban tesszük, ha inkább a legendás sportolót tiszteljük emlékében, mint a politikai szereplőt.
Sok örömet szerzett a mai nyugdíjasoknak hajdan, nyugodjék hát békében.

16 megjegyzés:

civilhuszár írta...

Aki nem ismeri a katonai időszakát.
http://www.momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=283&msgcount=28763
Szegény Joseph Ratzingert is sújtja a háborús körülmény.
Viszont az életpálya során elért eredmények a fontosak.
Viszont lehet az alkony korszakban bölcsen dönteni bizonyos népszerűséget kihasználás kapcsán, és lehet kevésbé jó vállalkozásokba belemenni.
A pozitív teljesítményét tiszteletem. Nyugodjék békében.

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Zsófi írta...

Jó kapus volt! Ez biztos. Nagyon megbecsülték az "átkosban", ez is biztos!
Hogy a rendszerváltás után erősen jobbra - mondhatni szélsőjobbra - húzott, azon nincs csodálkozni való!
Politikai elköteleződésünk jórészt fiatal korunkban, a családban, melyben felnevelődtünk alakul ki.
És bármennyire meg lehetne elvileg bocsájtani egy 18-19 éves fiatal önkéntes belépését a Waffen-SS-be (Hunyadi páncélosok), hibás döntésnek tartani, mégis csak életének ez a választása ad magyarázatot az időskori nézeteire!
Nem történt vele semmi különös! Önmaga volt és maradt! Mondhatni: mindig is ilyen volt, csak akadt pár évtized, amíg kussolt róla, vagy elnyomta magában!

PuPu írta...

Névtelen 7:40 hülyeségeket írt, azt itt szabad.
Bibsizni viszont nem szabad, ezért repült.
Sajnálom.
:O)))

sphagin írta...

Kedves PuPu !

Szerintem nem volt több, mint az a közeg, amelyet választott magának.

Elfelejtette, hogy ki és mi volt, honnan jött.
Mindig az aktuális hatalomhoz dörgölődzött és ebben is nagy volt.

Sikeres ember, ebben is.

Kár, hogy sok hasonló van ilyen ebben az országban.

Úgy látszik azért, mert ilyen példaképeink vannak !

Üdv sphagin.

Névtelen írta...

"Sok örömet szerzett a mai nyugdíjasoknak hajdan, nyugodjék hát békében." - ÍGY !

csakafidesz? írta...

Tisztelt...
Grosics Gyula általánosságban valóban egy jó kapus volt.
Halála a sportnak nagy veszteség.
Nyugodjék békében!

Dicséretes az a cselekedete, hogy 1957-ben a rengeteg külföldi ajánlat ellenére hazajött és még jó pár évig az egyik vidéki nagycsapat kapuját védte.
Belesimult az akkori viszonyokba és a kádári társadalom megbecsült tagja maradt.
A fiatalkori botlásával senki sem törődött, hiszen tagja volt az akkor még élő legendaként tisztelt "Aranycsapat"-nak.

Puskás, Czibor, Kocsis és tsai akkoriban már nem élvezték ezt a fajta tiszteletet, mert bár ők is a sikercsapathoz tartoztak, de a Bp. Honvéd játékosaiként honvédtiszti rendfokozattal esküjüket megszegve 1956-ban dezertáltak.
Ez pedig egyetlen társadalomban sem bocsánatos bűn.

A rendszerváltó magyar társadalom mégis megbocsájtott nekik. Akik a 90-es években hazajöttek megkapták a hősöknek kijáró tiszteletet.

Megkérdezhetném, hogy Grosics miért lógott volna ki ebből a sorból? Ö semmiféle hazaáruló tettet nem követett el, sőt...

Grosics nem az aktuális hatalomhoz "dörgölőzött", hanem megpróbált társaihoz hasonlóan abba a közegbe beilleszkedni, ami akkor őket befogadta.
Emlékezetem szint ő végig jobboldali volt és közel 25 éven keresztül az is maradt. Szívesen adta nevét, ha arra volt szükség és örömmel ült biodíszletként OV beszédei alatt.

Ez bizonyos tiszteletet azért megérdemel azokkal szemben, akik mindig az aktuális érdekeik megfelelően váltogatták a hovatartozásukat.

Isten nyugosztalja!

csakafidesz? írta...

Tisztelt...
Grosics Gyula általánosságban valóban egy jó kapus volt.
Halála a sportnak nagy veszteség.
Nyugodjék békében!

Dicséretes az a cselekedete, hogy 1957-ben a rengeteg külföldi ajánlat ellenére hazajött és még jó pár évig az egyik vidéki nagycsapat kapuját védte.
Belesimult az akkori viszonyokba és a kádári társadalom megbecsült tagja maradt.
A fiatalkori botlásával senki sem törődött, hiszen tagja volt az akkor még élő legendaként tisztelt "Aranycsapat"-nak.

Puskás, Czibor, Kocsis és tsai akkoriban már nem élvezték ezt a fajta tiszteletet, mert bár ők is a sikercsapathoz tartoztak, de a Bp. Honvéd játékosaiként honvédtiszti rendfokozattal esküjüket megszegve 1956-ban dezertáltak.
Ez pedig egyetlen társadalomban sem bocsánatos bűn.

A rendszerváltó magyar társadalom mégis megbocsájtott nekik. Akik a 90-es években hazajöttek megkapták a hősöknek kijáró tiszteletet.

Megkérdezhetném, hogy Grosics miért lógott volna ki ebből a sorból? Ö semmiféle hazaáruló tettet nem követett el, sőt...

Grosics nem az aktuális hatalomhoz "dörgölőzött", hanem megpróbált társaihoz hasonlóan abba a közegbe beilleszkedni, ami akkor őket befogadta.
Emlékezetem szint ő végig jobboldali volt és közel 25 éven keresztül az is maradt. Szívesen adta nevét, ha arra volt szükség és örömmel ült biodíszletként OV beszédei alatt.

Ez bizonyos tiszteletet azért megérdemel azokkal szemben, akik mindig az aktuális érdekeik megfelelően váltogatták a hovatartozásukat.

Isten nyugosztalja!

civilhuszár írta...

Kedves előttem szóló !
Puskás Ferencet is dezertőrnek tetszik tartani, akiről a felcsúti fárajó elnevezte a stadionját, és ott vannak a relikviái is ?
Nem tetszik félni, hogy a TEKstőrség megjelenik önért hajnalban valami fekete tütüvel ? :-)

csakafidesz? írta...

Civilhuszár!
PF Kispesten született, ott nőtt fel, és ott lett labdarugó.

Először a Kispest FC majd a Bp.Honvéd csatára, majd később csapatkapitánya volt. Ott érte el a legnagyobb sikereit sőt ott lett válogatott világsztár is.

Mi köze van Felcsúthoz? Ezt csak OV és a történelemhamisításban jártas tanácsadói tudnák megmondani.

Egyébként a felcsúti Stadiont - ha jól emlékszem - PANCHO ARÉNA-nak hívják.

Azokat a labdarugókat pedig, akik anno katonatiszti rendfokozattal illegálisan hagyták el az országot nem lehet más jelzővel illetni.
PÖ pl őrnagy volt akkor.

Ezek tények, a tények pedig makacs dolgok.

Remélem egyenlőre még véleményszabadság van. Nekem végig ez volt a véleményem és ezen már semmi nem tud változtatni..

De, hogy mást is mondjak emberileg soha sem becsültem sokra VZ válogatott csatárt sem, aki egyszerűen egy fontos megmérettetés előtt hagyta cserben a csapatát. És van még néhány példa, de ezeket mi mindannyian jól ismerjük.

Hát így állunk mi a hírességeinkkel. Nálunk azok lesznek példaképpé, akik egyébként tele vannak emberi gyarlósággal.

Névtelen írta...

Szélsőséges nézetei ugyanazok a nézetek mint a fénylő csillagé, eszerint az egész fityesz banda szélsőséges. Mondjuk ez nem meglepő.

morzsi írta...

T "csakafidesz"-nek.
A dolgok tisztába tétele végett. A II. világháború alatt volt sorozott katona, akit ugye "behívtak" volt a "muszos" - a munkaszolgálatos, akit vallása, vagy pártállása miatt bevittek és többségük az orosz aknamezőkön végezték - és volt az "önkéntes" aki ideológiai és egyéb meggondolásból "önként" jelentkezett az SS magyarországi haderejéhez, a Waffen SS-hez.


A párizsi békeszerződés szerint, az SS tagjai háborús bűnüsüknek tekintendők!
Zsolt Róbert (a Magyar Nemzet volt kitűnő újságírója ) szerint Grosics is jelentkezett Ösztreicher Emilnél (aki 56-ban a turnét szervezte a csapatnak) hogy szívesen menne külföldi csapathoz, mire Öösztreicher azt válaszolta, hogy - magát, ilyen múlttal egyetlen nyugat-európai klub nem fogja szerződtetni... (11 évvel a háború befejezése után nem volt ismeretlen Grosics háborús "shzerep vállalása")

Ma persze lehet könnyen mondani, hogy Grosicsot majd széttépték a játékos ügynökök, csak ez nem lenne igaz a fentiek miatt, meg még él néhány ember, aki ezt tudja.

Hogy milyen kapus volt? Nekem a jugoszláv Beara. vagy az osztrák Zeman jobbnak tünt, - de ez most már mindegy.
Béke poraira: -morzsi -

joszi írta...

Meghalt a kegyenc, nyugodjék békében.
Mint a Volán vezetö funkcionáriusa, minden kegyben réészesült a rendszerváltás elött, s vissza is élt vele rendesen.90 után visszatért a gyökerekhez,ifjukora ideáljaihoz, a Waffen SS hagyományokhoz, s beállt bármilyen ennek megfelelö hatalom mögé, igy jutott orbánia kegyeltjei közé.
Jó kapus volt, de Gellér jobb volt nála valamiért mégis ö lett a csodakapus.Igazi teljesitménye, hogy itthonmaradt, de hogy miért, ezt valoszinüleg Morzsi által emlitettek magyarázzák.
Utólag legendát épitett a harisnyacsempészés köré is, amit koholt vádként emlegetett, ezért kapott maszek üzletet, kinzóitol.
Igy együtt, szép magyar történet.

csakafidesz? írta...

Morzsinak
Köszönöm a kiegészítést. Megmondom őszintén, hogy én nem néztem utána a pontos életrajzi adatoknak, amit írtam azt csak úgy emlékezetből tettem.
Az ismeretek teljes birtokában változatlanul azt mondom, hogy fiatalkori botlásért senki sem szabad elitélni.
A jobboldalhoz viszonyulását viszont megértem. Puskás kapitány nyugdíjasként is meghatározó személyiség volt, amerre ő ment arra ment a többi is. Nem volt kifizetődő kilógni a sorból. Ez a társaság sikerei okán összetartott és részben ebben volt az ereje.

Ez az egymásrautalság évek hosszú során át tartott, szinte mindhalálig.

Hibái ellenére becsüljük benne a kiemelkedő sportembert. Aztán, hogy ki vol jobb kapus? Kinek ki. Rossz napja biztosan mindegyiknek volt.

Béke poraira!

Donáto írta...

Kedves Pupu!
"csakafidesz" említi az életrajzi adatokat.
Ez egy érdekes dolog, mert ahogy haladunk az időben, úgy változik az életrajzunk.

Ha én meghalok, remélem, hogy sok jót fognak írni rólam.
Ilyeneket, hogy segítettem Dugonics Titusznak lelökni a törököt, vagy a II. vh. alatt partizán voltam, én szabadítottam fel a felvidéket, még később 56-ban egymagam tartóztattam fel öt szovjet páncélost, majd rendszerváltóként elűztem a ruszkikat, - később pedig megvédtem a rezsicsökkentést és így tovább.
Hát nem vicces, hogy még holtunkban is össze-vissza hazudozunk?

csakafidesz? írta...

Donatonak

Te nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy én bárkit bármi alól fel kívánnék menteni.

Egy halott ember - aki ráadásul bizonyos szemponból a nemzet dicsőségére is tevékenykedett - azért megérdemelne némi méltányosságot.

A lelőtt oroszlánba sem illendő belerugni. Legalább is kulturember nem tesz ilyent.

Feltételezem, hogy az elhunyt kapuvédő a Waffen SS tagjaként semmiféle főbenjárót nem követett el.

Gondoljatok arra, hogy 1956-ban a Köztársaság téren a ma hósöknek elismert és tisztelt forradalmárok feltartott kezű ÁVH-s sorozott kiskatonákat lőttek halomra. Ezek egy részét a mai napig senki sem vonta kérdőre.

Hát milyen világ ez?

Az pedig amit az utolsó mondatodban leírtál, számomra teljesen értelmezhetetlen.

Még egy dolog. Ha legközelebb bajod lesz velem, akkor írhatsz közvetlenül nekem is.

Üdv.: