2014. június 22., vasárnap

MELEG VAN - MÉG...



Persze, ha ez így folytatódik, akkor már nem túl sokáig, hiszen elérkeztünk arra a pontra, amikor a magyar állam egy prominens képviselője – gondolom, valamilyen igen fontos cél elérése érdekében - nekiesett a melegeknek.


Próbáltam megfejteni a bánatos, de szorgalmas sekrestyés figuráját hozó pártnélküli pártelnök, műlovar és miniszterelnök-helyettes időzítésének titkát, de semmi más indokot nem találtam, mint a két hét múlva esedékes Budapest Pride rendezvényét, mellyel szemben az indulatok felkorbácsolását nem lehet az utolsó percre hagyni.
Akkor szép az élet, ha olajozottan – hogy Semjén latensnek is szerezzünk valami örömet, esetleg vazelinozottan - működik az államgépezet, és megmondja neked, hogy mit illik, később azt, hogy mit tanácsos, majd ennekutána nem sokkal, hogy mit köztelező tenned a legszorosabb magánszférádban.
Mert a társadalom csak akkor működik, ha tízmillió (esetleg tizennégymillió) tökegyforma élőlény Budapesttől Jeruzsálemig, Debrecentől Torontóig, esetleg Szegedtől Tápéig egy ütemre lép, egy ütemre dobban a szívük, és valahányan barna, tűzrőlpattant székely kislányt szeretnek.


Hogy aztán van, aki a hozzá hasonló neműeket kedveli, az elvetendő aberráció, fogalmazta

meg a keresztényi megbocsátó magatartásáról és a Gyurcsány-féle karaktergyilkosság társtetteseként elhíresült miniszterelnök-helyettes.
Természetesen, mint az összes többi szolgalelkű haszonleső, ő sem a maga véleményét mondta, még ha azonosult is főnöke véleményével, de ez mindegy is.


Az igazi probléma az, hogy az ő pozíciójában ezt elmondhatta és még ma is miniszterelnök-helyettes és a katolikus egyház
 világi politikájának pártpolitikai képviselője.
Szégyen ez, az ország szégyene, hiszen ma már minden épeszű ember tudja, hogy a meleg ember nem saját szabad elhatározásából válik azzá - aki, hanem ez genetikai kódoltságtól függő tulajdonsága, ennek nem ura, hanem foglya az ember.
Ha mondjuk, a melegek kerülnének hatalomra, és egy meleg ember elkezdene méltatlankodni amiatt, hogy Semjén a birkákat szereti, hősünk is rögtön empatikusabb lenne, vagy sietve megrendezné ministránsokkal, vad tömjénfüstöléssel és csengettyűszóval saját coming out-ját, bevállalva, hogy tulajdonképpen Mekk Elek a zsánere…



Azt gondolom, hogy a szexuális irányultság a legszentebb magánszféra része.
Abba nincs belekotnyeleskedni valója senki állami tisztségviselőnek, annak pedig, aki a katolikus egyházhoz bármilyen módon kötődő intézményben szerepet vállal, illene mélységes hallgatásba burkolózni.
Illene csak akkor kinyitni a száját, mikor elnézést kér embertársaitól, ha nincsen éppen a szájában semmi.
Merthogy a kolostorok és apácazárdák, a sekrestyék és a paplakok világában a homoszexuális viszonyok meglehetősen gyakoriak voltak, ami csak részben magyarázható a szigorú regulákkal, hiszen a börtönökben sem válik mindenki homoszexuálissá, és még azok is, akiket a helyzet kényszere és erős szexuális késztetésük rávisz az azonos neműekkel teremtett kapcsolatra, kiengedésük után nagy természetességgel térnek vissza a heteroszexualitáshoz.

Ferenc pápa ezzel kapcsolatos álláspontja ismert, de Ferenc pápa messze van, míg Orbán Viktor közel.

A melegek itt járnak közöttünk, együtt élünk velük, sokukról nem is tudjuk, hogy nem az ellenkező neműekhez vonzódik.
Hétköznapi emberek ők, talán a helyzetükből adódó kissé több érzelmességgel, több empátiával, érzékenyebb lélekkel, de éppen ebből is adódik, hogy köreikben rengeteg a tehetséges művész, a világ művészettörténete erre ezer példát kínál.


Az a férfi, aki egy másik férfihoz vonzódik, engem nem sért, örülök neki, hogy van, aki viszontszereti, merthogy két elégedett emberrel több lesz a földön, míg ha arra kényszerítjük

őket, hogy elnyomják természetes késztetéseiket, kép idegbeteget kapnánk, akik frusztráltságukban kiszámíthatatlan reakciókkal válaszolnának az őket pokolra küldő társadalmi kényszerre.
A nők kicsit jobb helyzetben vannak a férfiaknál, mert a heteroszexuális férfiak nagy többsége nem ítéli el a nő nővel való kapcsolatát, sőt, csorgó nyállal bámulják az ő szexuális életükről készült pornó-videókat, legfeljebb kicsit szörnyülködnek, de aznap éjjel azért jó dolga lesz a mamának.
Ami a legszomorúbb, hogy a primitív homofóbián kívül egyéb hülyeségekkel is traktálta a miniszterelnök-helyettes úr a nézőket, például azon filozofálgatott, hogy mi lenne, ha a két férfi helyett három állna össze, vagy, hogy ennyi erővel a bigámiát is engedélyezni lehetne.
Hát lehet, hogy a jövőbe lát, mert az egyre nyilvánvalóbb, hogy a felett a házasság felett, melyet Isten köt össze, eljárt az idő, egyre kevesebben élnek megszentelt házasságban, és még azok közül is, akik megjelennek a templomokban, a többség - ha nem bírja a házasság megpróbáltatásait - úgy elválik, mint a huzat.Ennyit ért a királykisasszony-jelmez, az ünnepélyes szavak, a szép ceremónia - van úgy, hogy egy évet sem tart ki a házasság, oda a szentség...
Lehet a bigámia lesz a jövő együttélési formája, lehet, két nő birtokol majd egy megszeppent férfit, ki tudja?
Nem ez lesz az első tabu, melyet a XXI. század ledönt, attól tartok.


Természetesen a gyerekek kérdése is előjött, ami viszont azért szomorú, mert a huszonkétezer állami gondozott mind-mind heteroszexuális kapcsolatból jött a világra.

Legalábbis eddig még nem tárt Semjén pártelnök szűznemzéssel megfogant gyermeket elénk - az utolsó ilyen - tudomásom szerint - a főnökei főnöke volt, aki viszont bizonyára csak nagy elfoglaltságára való tekintettel nem veri bele azt a kacskaringós villámát idióta szolgájába.
Ha valaki bebizonyítja nekem, hogy miért jobb egy gyermeket nevelőotthonban tartani, mint a sorsát rábízni két egészséges és gyermek után sóvárgó – történetesen leszbikus – nőre, az előtt leborulok, és elnézést kérek Semjén pártelnöktől, aki mellesleg az állam végrehajtó hatalmának második legmagasabb posztját birtokolja – no, persze csak névleg, de akkor is.
A homoszexualitás nem ragályos, de mióta a Fidesz tevékenységét figyelem, elbizonytalanodtam – lehet, hogy a hülyeség igen…

:O)))

29 megjegyzés:

hello írta...

Nemrég felhívott egy közvélemény-kutató, az egyik kérdése erre vonatkozott.
Elmondtam neki, hogy amennyiben az illető nem rám vet szemet, egyáltalán nem zavar a hasonneműekhez való vonzódása.
Szerintem ugyanis mindenki magánügye, hogy kivel érzi jól magát a hálószobájában. Amely válasz részemről azt is jelenti, hogy szerintem a jóízlés jegyében nem az utcán kéne látványosan hivalkodni vele - ahogy egyébként a heteróknak sem pl. a járműveken kéne nyalni-falniuk egymást.

sphagin írta...

Kedves PuPu !

Azt hiszem, hogy telibe találtál !

A hülyeség bizony ragályos !

Csak körül kell nézni, hogy hányan kapták már el azt a kellemetlen betegséget, Semjénék körül.

Olyan is van, aki tudja, hogy ez a betegség bizony őt is meg fogja fertőzni, de nem bánja.
Ha ez kell a boldoguláshoz, egye a fene ?
Ugye.
Papolhat itt mindenki amennyit akar.
Pocskondiázhatják az ellenzéket felváltva, miközben a saját hülyeségüket gyakorolják.
Veszekedhetnek egymással az ellenzékiek, miközben már rájuk is ragadt ez a kórság.
Nem lesz ebből az országból semmi, ha nem találunk valami orvosságot a hülyeség ellen.
Mondjuk ledobjuk őket a Tajgetoszról, hogy ne szaporodjanak, még időben.

Minden esetre nekem úgy tűnik, hogy ennek is az a fránya kapitalizmus az oka, no meg Gyurcsány !
Ki gondolta volna, hogy ennyi van ebben az országban belőlük és még szaporodni is tudnak ?
Károsabbak a homoszexuálisoknál, azok legalább nem tudják szaporítani magukat, legfeljebb azért küzdenek, hogy eltűrjék őket.
Innen jut eszembe, hogy azért bántják őket, mert küzdenek a megalázás ellen.
Vajon mit tennének Semjénék, ha őket aláznák meg ?
Mondjuk egy muszlim országban, ahol éppen eretneknek tartják őket és szálanként huzigálják a hajukat.

Hát, a hülyeség ellen nincs orvosság, csak a pofán verés segíthet.
Talán alkalmazni kellene !

Üdv sphagin.

öcsike írta...

Csókolon Pupu bácsi!

A múlt héten az egyik nap korábban jött haza az apukám és nagyon ideges volt. Azt mondta anyunak és a nagyinak, hogy - most, azonnal szedjétek elő minden eldugott pénzeteket.
Mikor ezt többször megismételte, anyu a hűtőből egy zacskóból, nagyi meg a matrac alól vett elő pénzt. Mindent a konyha asztalra raktak, apu sorokba rakta a halom pénzt, majd bele a táskájába és elrohant.
Késő este ért haza és nagyon jó kedve volt.
Kivett egy papírt a táskájából és szó nélkül az asztalra tette.
Elolvastuk és az volt benne, hogy a Testnevelési Egyetem apunak doktori címet adományozott. Anyu szeme ragyogott, a nagyié meg tele volt aggodalommal, - kérdezték, hogy ez minek, mire apu elmondta, hogy korlátlan lehetőségek előtt áll most, hogy doktorija lett és ha eladták volna a karika gyűrűjüket, akkor még nyelvvizsgáról is kapott volna oklevelet.
És mesélni kezdett. Hogy régi álma valósulhat meg, - fejlesztés politika kommunikációjáért felelős helyettes államtitkár akar lenni.
Egy szót sem értettem az egészből, de ő fojtatta. A negyedik emeleten lakik Dezső a bádogos, akivel majd alakítanak egy kft-t a neve az lesz, hogy Bádogos és Bádogos kft. Minden bevétel felét Dezső majd neki adja majd. Dezső pár év alatt az ország 88. leggazdagabb embere lesz.

És nem állnak meg, hanem stadiont
fognak építeni. Nagyi közbe kérdezett, hogy - de hol? Apu rögtön tudta a választ, hogy itt a Rumbach Sebestyén utcában, a zsinagóga helyén. A zsidók boldogok lehetnek, ha a régóta kihasználatlan épület helyén egy multifunkcionális stadion épül.
A nagyi erre sírva fakadt és csak annyit mondott, hogy - de nagy marha vagy Csanád, hiszen te is zsidó vagy...
Apám keze remegett, amikor annyit mondott anyunak, - Adél tölts valami erőset és inni kezdett.
Apu azóta nem józanodott ki, egyfolytában iszik.
Kezicsókolom: öcsike

csakafidesz? írta...

T.PuPu!
Nem szeretnék - eredetileg nem is állt szándékomban - ehhez a témához részleteiben hozzászólni, de az egyneműek gyermekvállalásáról sokak véleményétől eltérően más az álláspontom.
A magam részéről elfogadok mindenféle másságot, de
szerintem egynemű házaspár ne neveljen gyermeket. A neveletlen gyermeknek ugyanis az írás, olvasás, számolás tudományán kívül szakmát is és nem utolsó sorban nemi szerepeket kell tanulnia.
Ezek az életben való boldogulás alapvető feltételei.

Az anyától a női szerepet, az apától meg a férfiét. Felnőtt korára különbséget kell tudni tenni a két szerep között, mert ha ennek a tapasztalati tudásnak nem lesz birtokában akkor mitől lesz képes majd a saját életét megfelelő mederbe terelni és tartani.
Gyermeknek mindig kétnemű családban kellene nevelődnie, mert ott a jó és a rossz példák egyaránt előfordulnak és azok explicit módon megragadhatnak benne. Az élet a nemek harca és a megfelelő harcmodor kialakításához feltétlenül szükség van mindkét oldal ismeretéhez.
Persze, mindig fel lehet tenni azt az álkérdést, hogy mi van az állami intézetekben felnövő gyermekekkel.
Jogos a kérdés. Ezek a gyermekek azok, akik kevés kivételtől eltekintve felelőtlen felnőttek - vagy szinte még gyermekek -kapcsolatából születtek, vagy az élet igazságtalansága - bűnözés, nyomor - következtében kényszerültek egy ilyen megalázó helyzetbe.
Ez esetben az egészséges neveléshez szükséges feltételek megteremtése az állam feladata és felelőssége. A nevelők kiválasztása, a tudományos kutatási eredmények felhasználása, az oktatás szinvonala teremtheti meg annak feltételeit, hogy az ott felnövő gyermekek megfelelő elméleti és tapasztalati ismeretet szerezzenek és ne feltétlenül egymástól tanulják meg a fentebb leírt szerepeket!
Sajnálatos azonban, hogy az ílymódon nevelődött gyermekek jelentős hányada felnőttként a társadalom normális rendjébe nehezen tud beilleszkedni és emiatt nagyrészük az éjszakában és a bűnözök világában lesz képes csak boldogulni.

morzsi írta...

"csakafidesz"-nek tisztelettel!

Írod, hogy az "íly módon nevelkedett gyerekek jelentős hányada nehezen tud beilleszkedni a társadalom normális rendjébe..."

Na. Van egy házaspár barátom, a férj gépészmérnök, a feleség műfordító. Van két felnőtt fiúk, az egyik hetero, a másik homoszexuális beállítottságú.
Nem voltak boldogok mikor az utóbbiról kiderült, de elfogadták. Eleinte próbálkoztak, szebbnél szebb eladó sorban lévő lányokat mutattak be neki, de hiába. Beletörődtek.
Amiről írsz, tulajdonképpen lényeges, hogy a társadalom elfogadja e, vagy sem. Úgy néz ki, hogy a magyar nem áll olyan fejlettségi szinten, hogy ezt elfogadja. Pedig itt élnek közöttünk, csak titkolniuk kell, mert a többség nem képes még a gondolattal sem megbarátkozni.

Ha ezt a kérdést el akarnám bagatellizálni, csak annyit kellett volna ide írnom, hogy ezt jól "bekajáltad..."
Mert látnod kell, hogy vége a tavaszi vadász szezonnak és őszig szóval kell tartani a népet, tehát ezt dobta be a Semjén úr. Mondhatta volna azt is, hogy újra be akarja vezetni a halál büntetést, vagy, hogy itt a holokauszt 70. évfordulója, de ez utóbbi nem vált be, bánják is, hogy szóba hozták.
Szóval mindegy miről, csak a kormányzó pártról beszéljenek. Üdv: - morzsi -

civilhuszár írta...

T. csakafidesz?

Én is hasonlóképpen vélekedek.
Az ókori világban, a demokráciákban is helyén kezelték a jelenséget. Nem üldözték őket, viszont a helyi törvényeket be kellett tartani. A felvonuló melegeknek napjainkban nem kellene feszelegni, feszkót gerjeszteni. Járjanak a klubjaikba meg házi összejövetelekre, és ennyi elég is lenne a tűrés szintjén.

hello írta...

Csakafidesz?-nek:

Nem ismerek gyereket nevelő, egynemű párt, de azt igen, hogy az elméletedet, miszerint "Gyermeknek mindig kétnemű családban kellene nevelődnie", az élet nem 1x felülírja, ha például az egyik szülő korán meghal, és az özvegy nem köt új házasságot. Tény, hogy a cseperedő gyermek számára az egyik minta így közvetlenül hiányzik, de számos egyéb módon - irodalom, filmek, baráti családok, pedagógusok - ezt pótolhatja.

morzsi írta...

Kedves PuPu!
Azért ez érdekes, hogy a magyar ember mire "allergiás".
Az, hogy vannak közöttünk melegek, azt nehezen, de elviseli. De az már csípi a szemét, ha egy évben egyszer
felvonulnak.
Azért nem kel ki magából ha 3 ezer milliárd forintot a magyar állam elsikkaszt és a szemöldöke sem rezdül, hogy az ország legnagyobb vállalata, a MOL vezetője ellen nemzetközi elfogató parancsot adnak ki, nem is sérti a "nemzeti büszkeségét."
Hernádi háboríthatatlanul járhat kelhet a pesti utcákon, de a melegek ne mutogassák magukat..
Hát ilyenek vagyunk mi.

csakafidesz? írta...

"morzsi"-nak tisztelettel

Nem a vita kedvéért teszem, de engedd meg, hogy egy parányit vitatkozzam veled.

Úgy kezdted a hozzászólásod, hogy "Na. Van egy házaspár barátom. A férj..."
A továbbiakban leírod, hogy a fiúk homoszexuális, és ők nem tehettek mást mint, hogy ebbe beletörődtek.
Mi köze van ennek a neveléshez. Semmi. A homoszexualitás egy betegség, ami nem ragályos, de nem is gyógyítható. Egy hibás gén és ennyi. De van ilyen sok más egyéb is, csak azok a génhibás betegségek nem tartoznak a szexuális irányultságot befolyásoló tényezők közé.
Akkor mi a helyzet a biszexuálisokkal? Az szerinted betegség vagy divat?

Azt írod, hogy ezt jól "bekajáltam". Erről szó sincs és a hsz-em sem Semjén-páter köztudat elé vetett gondolatairól szól.
Ami pedig az elfogadottságot illeti kettős mérce van bennem.
Létüket elfogadom - egyetértve "civilhuszár" véleményével -, mert emberek és a társadalom részét képezik.
Emberi megközelítésből; - a nők nem annyira de férfiak számomra elviselhetetlenek. Hogy miért? Pontosan azért, amiért ki nem állhatom az affekta nőket sem.
Munkaadóként biztosan egyiket sem alkalmaznám!

hello-nak:
Igen a gyermeknek normális esetben kétnemű családban kell nevelkednie. Ha az egyik szülő valamilyen oknál fogva - haláleset, tartós távollét, válás - miatt kiesik a kötelékből a család azért továbbra is család marad.Nagyszülők, nagybácsi és nagynéni, testvérek mind-mind példaként szolgálhatnak.
Egynemű nevelőszülők esetében is megvannak ezek a kapcsolatok, csak a közvetlenül megszerezhető benyomások a külső hatások miatt ellentmondásossá lesznek.
Azt azonban nem javasolnám senkinek, hogy a gyermeke könyvekből, filmekből és más egyebekből szerezze meg az élethez szükséges tudást.

István írta...

http://www.origo.hu/itthon/20140527-alfoldi-robert-kerenyi-imrenek-ajanlja-az-orult-nok-ketrecet.html

PuPu írta...

Kedves Csakafidesz, azt hiszem, nem érted te ezt a dolgot.
Egy homoszexuális pár éppen úgy él, mint egy hetero család, csak nekik bujkálniuk kell a társadalom elől - na , ebből lett elege közülük sokaknak, akik bevállalták az identitásukat, és kicsit kompenzálgatva azt mondják, hogy büszkék is arra, hogy ők ilyenek.
Ez ugyan hülyeség, mint ahogy az is baromság, ha valaki arra büszke, hogy magyar, de hát az ember már csak ilyen végletes érzelmekkel tud élni, sajnos.
A meleg pároknál is megvannak ugyanazok a nemi szerepek, mint a heteróknál, ott is van férfi-identitású és női identitású szereplő, és igencsak elcsodálkoznál, ha tudnád némelyikről, hogy milyen az identitása, - Kulkát például nemigen vádolhatod feminin mozgással vagy túljátszott női karakterrel, nem minden homoszexuális ringatja a csípőjét és nem mindegyik csicsereg.
A gyereket egyébként nem csak az anyja és az apja, de a társadalom is neveli, de nagyon szegény az a gyerek, akit csak a társadalom nevel, mert a társadalom intézményrendszere meglehetősen rossz apa és anyapótlék.
Mellesleg kérdezném meg, hogy a mai legmodernebb elhelyezési körülmények között, lakásotthonokban neveltt gondozottaknak ki adja az apamintát?
Vagy az SOS Gyeremekfalvakban?
Szóval olvass utána és menet közben valamennyit felejts el az előítéleteidből, ha javasolhatom...
:O)))


csakafidesz? írta...

T. PuPu!
Erről a témáról vég nélkül tudnánk vitatkozni.
Két vélemény csap össze, ráadásul Te még ahhoz is veszed a bátorságot, hogy engem minősítesz.
Ezzel csak azt bizonyítod, hogy itt és most egyedül csak a te véleményed a helytálló az összes többi hibás.
Ráadásul az érvelésed is "sántít". Csak egyetlen dolog. Egyedi eset egyikünket sem jogosít fel arra, hogy abból általános következtetést vonjunk le.
A kivételek általában csak a szabályt erősítik.
Egy szóval sem említettem, hogy a mai magyar gyermekintézmények megfelelnek az egészséges életrenevelés követelményeinek.
Azt viszont említettem, hogy az ilymódon felnőtt fiataloknak csak kis százaléknyi része képes beilleszkedni a normális társadalomba.
Ami pedig a nemi leosztásokat illeti tudom hogy mindkét felállásban megvannak a leosztott szerepek, csakhogy ezek kizárólag a szexuális életre vonatkoznak. Egyébként külső megjelenésükben jelentős mértékben nem látszanak a különbségek "apa és anya" között.

Lehet, hogy én nem értem ezt a dolgot, de az-az érzésem, hogy te sem egészen érted.

A toleranciához pedig az is hozzátartozik, hogy a legádázabb vita közepette is tiszteletben tartjuk mások véleményét.

PuPu írta...

Kedves csakafidesz, én ugyan nem minősítettelek téged, pedig elolvastam háromszor is, amit írtam - hátha mégis.
A te véleményed is vélemény, meg az enyém is, nem kell nekünk mindenben egyetértenünk, de azért az sem lenne jó, ha minden vitát személyes síkra terelnénk, mondván, hogy a másik engem azzal, hogy a véleményem kritizálja, engem minősít.
Nem.
Noch dazu, még a véleményed se minősítettem.
Hidd el, tudom, hogy te a véleményed komolyan gondolod, nem is hülyézlek le értre, mert a tetejében még abban is igazad van, hogy te a többségi véleményt képviseled, - én csak azt mondom, hogy egykor az is többségi vélemény volt, hogy a Földet négy teknősbéka tartja a hátán, tetejébe a szomszédasszony elapaszthatja a tehened tejét...
Ha megbántottalak volna, akkor elnézést, nem érzékeltem...
:O)))

sphagin írta...

Hát !

Engem egy dolog zavar az egészben.

A homoszexualitás ugye nem gyógyítható mert egy adottság, amiről nem tehet az, akinek ez jut osztályrészül.
Tudomásul veszem és megértem, nem is ítélem el.

De, mi van a pedofilokkal ?

Azoknak is adottság az, hogy ők meg a kiskorúakat szeretik.
Felénk történt meg, hogy egy pedofil könyörgött, hogy ivartalanítsák ki, mert fél saját magától, hogy nem tud uralkodni magán.

Tehát, egyrészt megértőek vagyunk, ugye, egy adottsággal szemben, de ugyanakkor kíméletlenek egy másikkal szemben, amely szintén egy adottság.
Ezt mindenki helyesnek is tartja és elfogadja.
Ha azzal lehetünk kíméletlenek, akkor a másikkal miért ne ?

Értem én, hogy a kor, meg a többi!

Azért, ha jobban megnézzük, akkor nem is áll olyan messze egymástól a kettő, legalábbis biológiailag, az adottságot tekintve.

A másik pedig az, hogy nem vagyok a híve semmiféle magamutogatásnak.
A szabadság nem egyenlő a szabadossággal.

A tisztelt adottsággal rendelkezők is lehetnének visszafogottabbak.

A társadalom már csak ilyen.
A többségtől eltérőre rácsodálkoznak, bámulják és ezt ők szégyenlik.
Afféle nyomoréknak tartják őket és ezáltal a többségtől eltérő is annak tartja magát.
Egy szerencsétlen flótásnak.

Ha így nézzük, akkor a félkarúak és a féllábúak is felvonulhatnának és küzdhetnének az elismertségükért.

Nem teszik, mert meg van nekik a maguk bajuk, minek szaporítanák.

Valahogy nem nagyon akaródzik bizonyos dolgokat elfogadni és megérteni sokaknak.

Úgy érzem, hogy ez a probléma erősen kultúra függő.

Talán majd egyszer, ha megérjük, mi is a helyére tudjuk tenni a dolgokat.

Tüske Zsófia írta...

na, hát legközelebb meg a gyerekeket egyedül nevelőket - legyenek nők, vagy egyre többen férfiak - küldjük a máglyára, mert nem mutatnak példát gyerekeiknek megfelelő példát az egészséges nemi kapcsolatokra. Azt gondolom, hogy a gyereknek nagyjából mindegy, ki és milyen nemi összetételben neveli, a lényeg, hogy szeressék, és elősegítsék képességeinek kibontakozását.

Tüske Zsófia írta...

"Ha így nézzük, akkor a félkarúak és a féllábúak is felvonulhatnának és küzdhetnének az elismertségükért."

nem is ártana, mert jelenleg nem tudják hivatalos ügyeiket intézni, mert a középületek kötelező akadálymentesítése elmaradt, rokkantnyugdíjaikat elvették vagy jócskán a létminimum alá szorították, kétévenként orvosi kontrollra kell menniük, hátha kinőtt kezük-lábuk... az egy dolog, hogy ritkítani és börtönbe akarják csukni a nem elég ép, nem elég gazdag magyarokat, de hogy még a szexet is kontrollálni akarják - misszionárius póz pereferált - az már egy kicsit több, mint elég. Nem mellesleg a Gárdaavatás a Hősök terén is több szemet csíp, mégis megtartják.

csakafidesz? írta...

T.Pupu!
Nem vitatkozom, mert valójában mi ebben a kérdésben soha sem jutnánk közös nevezőre.

Egy dolgot azonban megemlítenék.
Tegnap 22:56-kor a nekem címzett reakciód azonnal egy degradáló megjegyzéssel kezdődött. Szó szerint idézem: - "Kedves Csakafidesz, azt hiszem, nem érted te ezt a dolgot."
Szerinted ez nem minősítés?

Aztán a gondolataid befejezéséül lazán odavetve megjegyzed - idézem: - "Szóval olvass utána és menet közben valamennyit felejts el az előítéleteidből, ha javasolhatom."
Sajnálatos, hogy nem adtad meg az általad olvasott irodalom jegyzékét. Emiatt aztán nem is olvastam erről, mert féltem, hogy ha nem ugyanazt olvasom amit te már elolvastál, akkor változatlanul egymástól eltérő marad a véleményünk.

Maradjunk annyiban, hogy bármily vélemény kialakításához elmaradhatatlan mások véleményének ismerete, de az soha nem élvezhet kizárólagosságot. Az egyéni vélemény kialakításánál az empíriának van kiemelt szerepe.

Zsófia Tüske 10:18
Te itt valamit bizonyára félreértettél. Itt szó sincs a nemi életre nevelésről, mi pusztán a nemek családban betöltött szerepének fontosságáról beszéltünk.

PuPu írta...

Kedves csakafidesz, természetesen bármin meg lehet sértődni, de ha abból indulsz ki, hogy a komment olyan, mint egy barátok közötti sörözői beszélgetés, akkor azért a reakciód számomra kicsit túlzottnak tűnik, de hát mindenkinél máshol van az ingerküszöb, ugye...
Az empíria mellé én azért némi empátiát is javasolnék - kicsit félve attól, hogy már maga a javaslattétel is sértő...
De azért szent a béka, ugye?
:)

Barnamedve írta...

Kedves "csakafidesz" (2014. június 23. 20:22),

azért a helyzet ennyire nem egyszerű: "A homoszexualitás egy betegség, ami nem ragályos, de nem is gyógyítható. Egy hibás gén és ennyi."
Még a viszonylag egyszerűen öröklődőnek tűnő tulajdonságok is több gén által meghatározottak lehetnek (pl. testmagasság). Mint bármely multifactorialis öröklődés esetén, kialakulásukban a gének hatása mellett a környezet is legalább olyan fontos szerepet játszik. Lényeges azt is megemlíteni, hogy az ilyen tulajdonságok nem fekete-fehérek (vagy ilyen, vagy olyan valaki), hanem a Gauss-görbe jellemzi őket. Fontos jellemzőjük továbbá, hogy a szülők adottságaiból nem lehet egyértelműen jóslatokba bocsájtkozni a leszármazottakkal kapcsolatosan. Mindenki ismer példát alacsony szülők magas növésű utódaira - mint ahogy ellenkezőjére is.
Az azonos neműekhez való vonzódás egy viselkedésforma, vélhetően még bonyolultabb öröklési és környezeti háttérrel - ebben természetesen a neveltetés is benne van. A Morzsi által hozott példa pontosan azt mutatja, hogy elvileg azonos genetikai és neveltetési háttér esetén is előfordul, hogy az egyik fiúban hetero, másikban homosexualis beállítottság alakul ki. (Mellesleg ismeretségi körömben is van egy pontosan ugyanilyen testvérpár, tehát lehet, hogy ez nem is olyan ritkaság.)
Miért írtam le mindezt? Ha van egy női páros, akik gyerekeket nevelnek, abból semmilyen következtetést nem vonhatunk le arra vonatkozólag, hogy a gyerekek nemi beállítottsága milyen lesz felnőttkorukban. Egyrészt egymáshoz tényleg semmi közük genetikailag. Másrészt ki tudja, hogy a környezeti hatások közül melyek vezetnek később a homosexualitás irányába? Elképzelhető, hogy egy apa által kisgyerekkorban molesztált fiú fog később a saját neméhez vonzódni. Nem is tudja magáról, hogy ez történt vele gyerekkorában. Ha ugyanezt a fiút két nő neveli fel, ez az élmény kimarad az életéből.
Amúgy ha a szeretetben felnövekvő gyerek később mégis a saját neméhez fog vonzódni, abból mi baj származik? Olvastam olyasmiről, hogy a homosexualitás egyfajta védekezés a természet részéről a faj túlszaporodása ellen, ha már az egyéb selectiv tényezők nem elég hatékonyak. Az emberi fajnál ez már elég régóta fennáll: csökken a csecsemőhalandóság, nő a születéskor várható élettartam, természetes ellensége a fajnak nincs (csúcsragadozó)...etc.

Üdvözlettel:
Barnamedve

Barnamedve írta...

Kedves "csakafidesz",

még két dolgot kifelejtettem az előző hozzászólásomból.

1) "Akkor mi a helyzet a biszexuálisokkal? Az szerinted betegség vagy divat?"
Ha Gauss-görbében gondolkodunk a multifactorialis öröklődés esetén, abba simán belefér ez is. A görbe egyik végén lennének a 100%-ban hetero-, a másikon a 100%-ban homosexualis emberek. A bisexualitás lenne valahol középen. Mint minden példa, ez is sántít, mert a társadalomban nem a bisexualitás a leggyakrabban előforduló magatartásforma. Bár ki tudja: vannak, akik még névtelenül-arctalanul sem vallanák be, hogy vonzódnak a saját nemükhöz is. Ki tudja, lehet, hogy mégis a bisexualitás a görbe csúcspontja, csak nem tudunk róla? (Mindenesetre azt könnyen el lehet fogadni, hogy az egyes emberekben a homo- és heterosexualis kapcsolatok iránti vágy különböző mértékben keveredhet.) Amúgy nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy azok az emberek undorodnak leginkább a homosexualisoktól, akikben nagy %-ban jelen van ez a hajlam, de azt még önmaguknak sem akarják bevallani.

2) "Az élet a nemek harca és a megfelelő harcmodor kialakításához feltétlenül szükség van mindkét oldal ismeretéhez."
Na, ezt én alapvető problémának tartom a mai társadalomban. Azt, hogy az emberiség ma ott tart, ahol, részben vagy egészében ennek is köszönhetjük. Nem harcolni kellene a másik nemmel, hanem együttműködni vele. Talán messzebbre jutnánk együtt. Müller Péter könyvét érdemes olvasgatni ezzel kapcsolatosan (Férfiélet, női sors).

Üdv.:
Barnamedve

csakafidesz? írta...

T. Barnamedve!
Élvezettel olvastam tudományos értekezésedet a homoszexuális jegyek kialakulásának okairól és következményeiről.
Egyetlen probléma van, hogy ez így még nem kerek és egész.
Mi van a dolog szociológiai következményeivel.
Miként határozza meg magát az a serdülő, aki egy ilyen közösségben nő fel. Ha megkérdezik büszke lesz erre vagy netán majd szégyenkezik miatta? Nem lesz majd ciki neki ezt megmagyarázni?
Ahogy te is mondtad nagyon bonyolult ez a kérdés és ezért szerintem nincs rá egyértelműen jó megoldás.
Én mindenesetre nem értek vele egyet.
Ettől függetlenül semmiféle undort nem érzek irántuk, csak ki nem állhatom őket.
Az, hogy van-e bennem emiatt ilyen hajlam? Lehet, hogy van, csak még nem jött elő és nagy a valószínüsége, hogy már nem is fog.
Az emberben szunnyadó jó és rossz ösztönök sokféle módon létezhetnek. Nekem például sok esetben gyilkolni lenne kedvem, de mindig győz a jobbik énem és ezért jelenleg is szabadlábon vagyok.

Más. Az élet már önmagában is egy örökös harc! Ezalól miért lennének a nemek kivételek. A győzelemre a másik fölé kerekedésre megy ki a játék. Ezt az empíriára hivatkozva mondom.
Az, hogy az emberiség miért tart itt, azt csak hosszasan lehetne kifejteni.

Barnamedve írta...

Tisztelt "csakafidesz?",

sajnos (azaz inkább szerencsére!) nem tudom, hogy egy ilyen közegben felnövekvő gyerekből mit váltana ki, ha ezt firtatnák nála. A természettudományokhoz értek inkább, a lélektanhoz egyáltalán nem. Viszont a kérdést feltehetnénk úgy is: egy hagyományos (férfi-nő) családban felnövő, de alkoholista/bűnöző...etc. apával megvert gyerekből mit váltanának ki az apjára vonatkozó kényes kérdések?
Félreértés ne essék, nem akarom védeni az azonos neműek közti kapcsolatot - de támadni sem. A magam részéről az élni és élni hagyni elvet próbálom követni. Meglehet közhely, de minden ember szabadsága addig tart, amíg nem ütközik más ember szabadságával. Szóval ez a dolog mindenki magánügye - és bár nyilván nem fogok résztvenni egy melegfelvonuláson, de még mindig sokkal kevésbé zavar, mint amikor tüntetők kirakatokat zúznak be és autókat gyújtanak fel.
Egyébként a kérdést megközelíthetjük máshonnan is. Tegyük fel: van egy házas nő, fiúgyerekkel. Az apa brutalitása miatt elválnak, a nőnél marad a gyerek. Felébred benne az azonos neműek iránti vágy. Mi legyen a gyerekkel? Mégiscsak jobb helyen van nála, mint az apánál - vagy szerinted mégsem? Szóval egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ebből a helyzetből a gyerek mégiscsak jobban fog kijönni, mintha az apjánál maradt volna. Ha pedig ilyen helyzetben a gyereket nevelheti tovább a példában szereplő nő, miért tagadjuk meg más női pároktól ennek lehetőségét?
Amúgy a "gyilkolni való kedv" tetszett, ez néha rám is jellemző. :-)
Igaz, az élet tényleg örökös harc. Ez az egész élővilágra, így nyilván fajunkra is jellemző. Viszont az én tapasztalataim szerint egy párkapcsolat (most heteroról van szó, de biztos a homora is vonatkozik) nem működhet így sokáig, sokkal inkább az állandó kompromisszumkereséssel. Szintén állatvilági példa: ott sem jellemző, hogy egy pár két tagja egymással harcolna: nem volnának túl hatékonyak a többi, "jól működő" párral szemben.
Nyilván az emberiség jelenlegi helyzetében a nemek közti harc csak egy nézőpont a sok ezer lehetséges közül, nem is akartam az ellenkezőjét állítani. De ha férfiközpontú társadalmunk egy kicsit jobban teret engedne a nőknek, könnyen lehet, hogy boldogabb volna a világ. Tényleg ajánlom Müller Péter könyvét, sok elgondolkodtató dolgot említ.

Üdv.:
Barnamedve

Névtelen írta...

Pupunak!
"Egy homoszexuális pár éppen úgy él, mint egy hetero család, csak nekik bujkálniuk kell a társadalom elől - na ,"

Valóban bújkálnak, -hogy nem szakadnak bele. A melegfelvonuláson vonaglanak, kifényesített csili-vili seggel. Hogy nem ég le a pofájukról a bőr.
A hetetoknak ebből van elegük. Szopják-nyalják egymást, ez minket nem érdekel. De ne tegyék magukat közszemlére. Egyébként ha hetero teszi ezt az utcán, az is undorító. Csak épp a heterok még nem vonultak fel tömegesen. Ez köztük a különbség.

PuPu írta...

Hát vonuljanak fel a heterók is, nekik is a magánügyük, a melegek biztosan nem mennek oda gyalázni őket, pedig ők többet kaptak már a heteróktól, mint fordítva!
Miért olyan nehéz hagyni valakit a saját elvei szerint élni, ha ő sem akar téged eltéríteni a te elveidtől?
hallottad már a tolerancia szót, kedves rohattlusta Névtelen?
:O)))

Lusti írta...

Amikor családi, ismerősi körben elkezdenek buzizni, megkérdezem:
- Te tényleg azon szoktál törpölni, hogy mi hogyan szexelünk a férjemmel? Nosza... mesélj!
(Meglepődés és pár pillantásnyi hallgatás után jön gyors tagadás)
- Nem, dehogy is...engem nem érdekel.
- Neeeem? Miért nem? - kérdezem (ál)csodálkozva.
(Hallgatás, majd hosszabb-rövidebb szünet után a válasz)
- Mert az magánügy, nem foglalkozom vele.
-És akkor az XY-éval miért foglalkozol? Az övé nem magánügy? Neki nem lehet magánügye?
Itt általában véget ér a beszélgetés... és a jelenlétemben többet nem buzizik... ha mégis, gyorsan javít:
- Nem, nem úgy értem...
- Tugggyuk,hogy érted... - válaszolom mosolyogva :)

Pride...
Utálod a Barátok közt-öt? Ne nézd! Én se nézem. Utálod a prájdot? Ne nézd! Megteheted...
A kutyám viszont nem teheti meg, hogy kiszalad a világból, ha jön a Szilveszter és a népek szórakoznak... tüzijáték... egy hétig rettegés minden éjjele és nappala... ő nem eszik, nem iszik, nem pisil, mi meg nem alszunk...
A prájdosok soha nem akartak megerőszakolni azzal, hogy nézzem őket... a Szilveszterkor "szórakozni" akarók viszont minden évben keményen megerőszakolnak...

Pedofília...
Amíg a homoszexuális kapcsolat két felnőtt ember kölcsönös választása, addig pedofília esetében az egyik fél nem felnőtt és nincs választása sem. :(

Párkapcsolat...
Számtalanszor és számtalan helyen felmerült már ez a kérdés: "Mitől jó egy párkapcsolat? Mi kell egy jó párkapcsolathoz?" Régebben végeztem egy "magánfelmérést" is ismerőseim körében, és ilyen válaszok jöttek:
- megértés - szeretet - bizalom - tisztelet - megbecsülés - elismerés - humor - szex - azonos érdeklődési irány - kompromisszumkészség és még számtalan hasonló fogalom...
Ami közös volt minden válaszolóban az az, hogy senki mondommégegyszer senki nem mondta azt, hogy a jó párkapcsolathoz egy punci meg egy fütyi kettőse kellene...
Eszükbe sem jutott.

Szexualitás...
Több tucat emberrel vagyok kapcsolatban nap, mint nap... akár a munkám révén, akár a hétköznapok teendőit illetően hosszabb-rövidebb időre kapcsolatba kerülünk egymással... nekem soha eszembe nem jutott még, hogy a cipész mit és hogyan csinál otthon az ágyban... az viszont érdekel, hogy meg tudja-e javítani a kedvenc cipőmet... nem érdekel, hogy kivel mikor és hol dug a gyerekorvos, az viszont érdekel, hogy meggyógyítja-e a gyermekem... az sem érdekel, kivel kavar egy színész, az viszont annál inkább érdekel, hogy tehetségével/színjátékával időn téren átemel-e... és az sem érdekel, hogy a zöldséges maszturbál-e, az viszont igen, hogy az uborka ne legyen fonnyadt... :)
Egyetlen szóban: Közöm?
Csak annyihoz van közöm a másik ember életéből, amiben közös érintkezési felületeink vannak.
Szerintem....

rohattlusta névtelen írta...

"Hát vonuljanak fel a heterók is, nekik is a magánügyük,"

Hát most aztán jólmegaszontad. Pont arról van szó, hogy a magánügyük. Ezért nem visszük az uccára. S ha nem vinnék a buzik az uccára, a heterok békén is hagynák, azt sem tudnák hogy léteznek. Különben meg miért olyan sértő szó a buzi, nem mindegy hogy hogy hívják, a lényeg ugyanaz.

Barnamedve írta...

Tisztelt "rohattlusta névtelen",

"S ha nem vinnék a buzik az uccára, a heterok békén is hagynák, azt sem tudnák hogy léteznek."

Az emberiség történelmében bizonyos csoportoknak sokszor kellett félniük, bujkálniuk. Hol azért, mert másként képzelték el a világ kialakulását, mint az uralkodó vallás. Hol azért, mert bár ugyanabban az egy istenben hittek, de másik felekezet tagjai voltak. Hol azért, mert nem voltak hajlandók behódolni a többség által követett államhatalomnak - holott később, a történelem értékítélete alapján emberiességből ők vizsgáztak jelesre. Hol azért, mert a nemi életük eltért az általánosan elfogadott normáktól.

Van-e joga bárkinek azt mondani, hogy annak van igaza, aki a többségi véleményt képviseli? Nem hinném, lásd pl. náci Németország. Ha ez így van, jogunk van-e kirekeszteni azokat, akik másságukat nyíltan vállalják? Évszázadokig nem tehették meg büntetlenül, de ahogy a jelenlegi magyarországi irányt látom, lehet, hogy itt hamarosan ismét ez lesz a sorsuk.
Nem akarom belekeverni a politikát a dologba, de a mindenkori kormányzat felelőssége lenne, hogy azonnal, erélyesen elhatárolódjon azoktól a kirekesztő, megbélyegző kijelentésektől, amiket nagy nyilvánosság előtt olyan emberek tesznek, akik szavának súlya van. Ha ez nem történik meg, azt sokan hallgatólagos támogatásnak veszik - és joggal. A hallgatás beleegyezés. Innen már csak egy-két lépés és el lehet kezdeni üldözni a megbélyegzett embereket. Ma még csak a nemi identitás miatt. Holnap már az "államhatalommal való szembeszegülés", holnapután pedig az "uralkodó vallás elutasítása" ürügyén. Na, ez az a folyamat, amit már az első lépésnél meg kell(ene / kellett volna) állítani.

Az, hogy miért viszik ezt az utcára, más kérdés. Mivel nem tartozom e csoportba, csak találgatni tudok. Sejtésem szerint azért, mert elegük volt abból, hogy emiatt megbélyegzett csoportot alkotnak. Végre lehetőségük adódott arra, hogy nyíltan felvállalják identitásukat. Hogy ezt közülük sokan kissé visszataszító módon teszik? Lelkük rajta. Legalább ilyen visszataszító, amikor egy hetero pár két tagja kezd el majdhogynem közösülni egy tömegközlekedési járművön...

Mint fentebb már írtam, magam sosem vennék részt egy ilyen felvonuláson. Nem is vagyok rá kíváncsi. Lusti jól leírja a hozzászólásában: "Utálod a Barátok közt-öt? Ne nézd! Én se nézem." :-) Össz-társadalmi probléma, hogy a különböző mediumok a felvonulást alaposan felfújják, bulvárhírt csinálnak belőle.

Amúgy annak a szónak, hogy buzi, sajnos igen erős negatív felhangja van. Tehát értékítélet, a szó már önmagában megbélyegző és kirekesztő. Ha pedig a metacommunicativ eszközöket is figyelembevesszük: ezt a szót ki lehet úgy ejteni, hogy a hallgatóságban erős undor alakuljon ki. Azt, hogy homosexualis, már nehezebb.

Üdv.:
Barnamedve

Névtelen írta...

"A homoszexualitás nem ragályos, de mióta a Fidesz tevékenységét figyelem, elbizonytalanodtam – lehet, hogy a"...

:) Amikor a fentieket olvastam arra a bizonyos agyagedényre asszociáltam amelyben nagyanyáink a szilvalekvárt tartották valaha.
Derültem is egy nagyot. Aztán tovább olvastam.

"hülyeség igen…"

Aha... Így sem rossz. ;)

civilhuszár írta...

https://scontent-a.xx.fbcdn.net/hphotos-xap1/t1.0-9/p403x403/10526033_752332134807862_2544899249772765827_n.jpg