2015. november 21., szombat

KÁDÁR NÉPE VAGY HORTHY CSELÉDEI?

Kádár meglehetősen sokszor kerül szóba a magyar politikában, ami nem is csoda, hiszen nevével egy társadalmi kísérletet fémjeleztek, egy szép, hosszú korszakot, harminc évet.
Nyivánvaló hát, hogy halála után minden politikust hozzá mértek, vagy minden politikus hozzá képest határozta meg magát, ami természetesen a megtagadásával kezdődött és folytatódik ma is.
Nagy bűne van, harminc évre élhető országot teremtett, a kisemberek országát.
A következő lépés az volt, hogy a sok törpe felmászott virtuális szobrára és elkezdte kalapáccsal püfölni a fejét, hátha attól kisebb lesz, ő meg nagyobbnak látszik.

Az idő persze majd megold mindent, első menetben az ősi "Három boríték elve" alapján mindent ráfognak, aztán majd változik a megítélés és helyére kerül, valahová Szent István és Deák Ferenc közé, ahogy illik.
Rendszerének vannak tanúi ma még szép számmal, míg Horthy rendszeréről ma már csak a történelemkönyvekben olvashatunk.
A szépirodalmi műveket már senki nem olvassa, és a film is lassan feledésbe merül, ki nézi ma már a Talpalatnyi földet, vagy az Úri murit - Móricz Zsigmond, Szabó Magda se versenyzhet a Jóban-Rosszban forgatókönyvírójával.
A következő generációknak már az jut Horthyból és Kádárból is, amit a tankönyvírók meg korunk rettenetes történészei előrágnak nekik.
A tények már nem érdekesek, és ha a tanított történelem ellentmond a tényeknek, hát akkor így jártak a tények.


A kádári kisember az oka a mai állapotoknak, mondják sokan, hiszen annak, hogy ebből az országból egy trágyadomb lett, melyet körbetűzdeltek nemzeti zászlókkal, annak oka kellett, hogy legyen, márpedig az oka mi nem lehetünk, elnyomó meg aktuálisan nincs, (de már dolgozunk rajta...) - hát akkor legyen az ok a kádári kisember, aki vicces módon egybeesik a mai nagyemberekkel, meg a nyomorgókkal is.
Meg a szüleikkel, akik mind-mind a kommunizmus szekértolói voltak, kivéve azokat, akik belülről bomlasztották a rendszert, addig nyalva a párttitrkári ülepeket, mígnem annak tulajdonosa sikítozni nem kezdett fájdalmában.

Milyenek is voltunk hát, mi kádári kisemberek?
Hát elsősorban is normális népek voltunk, akik szorgalmasan dolgoztunk a munkahelyünkön, kellemes magánéletet éltünk, hajtottunk a gyermekeink boldogulásáért, és élveztük a kiszámítható jövő áldásait.
Álmodoztunk ugyan mercedesről, de azért nagyon jól megfelelt a Trabant is, és jól éreztük magunkat a hétvégi telkecskéinken, ahol vadul kertészkedtünk, vagy pihentünk - ki-ki gusztusa szerint.
Minden évben egy kicsivel jobban éltünk, apránként gyarapodtunk.
A gyerekeink számára az út ki volt kövezve, valóban szinte csak rajtuk múlt, hogy mi lesz belőlük, és bár a szegény ember gyereke elé akor is tornyosultak akadályok, de a rendszer nem engedte ezeket heggyé nőni.

Lett is agrárértelmiségünk, lettek a nincstelenek gyerekeiből diplomások, akik aztán később rájöttek, hogy nekik, mint nadrágos embereknek nem az a megfelelő rendszer, de hát a hála nem politikai kategória és nem lehet mindenki jellemóriás - így lett a suszter gyerekének önéletrajzában édesapjából cipőgyáros...
Az emberek meg minden faxni nélkül élték az életüket, helyezkedtek, trükköztek, mikor mi látszott kellemesebbnek, a jellemesebbek közül az lépett be a pártba, aki egyetértett a céljaival, a jellemtelenek meg azért, hogy ki ne maradjanak a jutalmazásból vagy az előléptetésből.
Hulladék mindig van - volt is, meg lesz is, de a közösségek az ilyeneket megvetették, így a törekvésük sokszor kontraproduktívvá vált, vagy csak betudta mindenki annak, hogy a magyarember szeret mindig jóljárni - és csak jóljárni.

Az embereknek volt tartásuk, ha nem tetszett valami, akkor bátran verték az asztalt, volt hova menniük panaszra és ott az ő érdekeiket nézve bírálták azt el.
Az egyszerű ember ismerte a saját értékét - egyik pártkongresszuson egy hozzászóló, egy okos nő azt mondta, hogy aki egyszerű emberekről beszélt, az tévedett, mert ők nem egyszerű emberek, hanem nagyszerű emberek, akik felvirágoztatták az országot - és ebben igaza is volt.
Nem kellett hitvallásokat tenni, nem kellett a munkáért reszketni, és voltak mindenféle közösségek, melyeken ma röhögni illik, de aki vett részt brigádvacsorán, vagy egy jó kis bográcsoláson, az tudja, hogy kellemes volt tartozni valahova, kellemes volt kollektíve szidni a rendszert meg a talpnyalókat, akik valamilyen csoda folytán soha nem a szidalmazók köréből kerültek ki.

Nem volt nyílt antiszemitizmus, rasszizmus, de persze antiszemiták akkor is voltak, csak befogták a pofájukat.
A cigányok számára is volt lehetőség a beilleszkedésre, a munkahelyeken a példa ragadós volt, a cigányember meghallgatta a beszélgetéseket, mintát kapott és vett egy normálisabb életről és ha tetszett neki, hát követte - és nagyon sokaknak tetszett.

És volt lehetőség követni, mert volt fizetés, amiből meg lehetett vásárolni az élelmiszert, lehetett enni fulladásig az évszázados éhséget kompenzálva, és amikor Gazsi a vasárnapi ebédnél megette azt a hat rántotthúst sorbakapcsolva, hát eszbe nem jutott elmenni, ellopni Julcsa néni libáját.
A nép elégedett volt, persze mindenki mindig többet akart, de ez a fejlődés motorja.

Aztán jött a rendszerváltás és hazahozták Horthyt.
Nekem az első csalódás a kenderesi cseléd volt, aki könnybelábadt szemekkel emlegette, hogy a Főméltóságú Asszony karácsonyra megajándékozta egy pár cipővel.
Azóta ugyan házat épített, fürdőszobával, és ha százlábú lett volna, akkor is lehetett volna minden lábán cipő, ehetett, hogy a fülén folyt a zsír, de ő a Főméltóságú Asszonyt emlegette könnybelábadt szemmel.

Mondtam magamnak, ez szegény megbolondult, de nem, csak előtört belőle a cseléd, a helyzet, melyben igazán jól érezte magát.
Ki volt jelölve a helye a világban, szabálya volt annak, hogy hogyan kellett pukkedlizni a Főméltóságú úrnak, hogyan kellett seggel kihátrálni a szalonból, hogyan kellett szólítani a fiatalurakat, szóval, számára a világ biztonságos volt - helyén volt.
És az emberek többségéről egy pillanat alatt lepattogzott az önérzet és az emberi tartás vékony máza, melyet a Kádár-rendszer kent rá, és a lepattogzott festés alól kibámult a cseléd, aki készségesen hajlong, ha kell kezet csókol  - mint Moldova kurvája gombot varr, ha kell...
Kiábrándító.


Ha dönteni kell, hát ezerszer inkább Horthy cselédei a minta ma, mint Kádár népe, és ez a mi nagy tragédiánk, mert Kádár népe a folyamatos emelkedés népe volt, míg a mai magyar társadalom a süllyedés és kilátástalanság népe.
Hajlott gerinccel nehéz a jövőt, a látóhatárt fürkészni, ahhoz előbb fel kellene egyenesedni
Ha megnézzük, hogy kik előtt hajbókol ma a nép, hát elkeseredhetünk.
Persz
e kiegyenesedni nehéz, ha az ember huszonöt éven át görnyed, de mégiscsak ez az első lépés ahhoz, hogy célt tudjunk tűzni magunk elé.
És ez független a társadalmi berendezkedéstől, - a kapitalizmust sem cselédek csinálták.

Bátornak kellene lennünk, először egyénenként, aztán egyszert majd összefogva is.
Majd a történelem kikényszeríti, de az sok fájdalommal fog járni...

De azért eljön majd az idő...

:O)))




54 megjegyzés:

homály írta...

Az idő NEM JÖN EL! Elmúlt!!!!
Cselédekből sohasem lesz gerinces ember. Magyar akkor örül ha azt mondják neki fiacskám.30év sem értette meg vele,hogy ember lehetett.

Kovács Erzsébet írta...

Kedves Pupu!
Köszönet ezért az írásért.Nagyon szépen gondolkodsz az elmúlt idők nagyszerű kisembereiről.
Én nem vagyok olyan optimista, mint Te.Ebből az éber kómából nem mostanában fognak felocsúdni az emberek.A fehérjehiányos élelmezésüket okolom ezért, mert az évtizedeken át hiányos táplálkozásuk egy visszafogottságot, enerváltságot váltott ki.A kevés friss levegőn való mozgás,a tv szappanoperáinak a lelki mérgezői egy álomvilág utáni vágyakozás, tétlenséget váltott ki.Ezt még a munkanélküliség fokozódása is erősítette.A saját életüket mint egy kívül álló életét figyelték, és még a szavazásokra sem mentek el, ezzel a saját önérdekeiket félredobták.Mással akarta mindenki a gesztenyéjét kivetetni a forró sütőlapról.Senki nem vállalja, hogy konfrontálódjon sem a vezetőkkel, sem a munkaadókkal.Én ezért látom ezt az egész helyzetet egyre kilátástalanabbnak, mert a mai fiatalok már ebben a légkörben váltak felnőtté, nincsenek megfelelő viselkedés mintáik.Az újabb generációk még kevesebb tapasztalattal. még naivabbak, még jobban feladják az érdekeik megvédéséért a kiállást.Inkább becsomagolják az utazó bőröndjeiket, és külföldön telepednek el.
Én ezért nem látom, hogy ebből valaha is fel tud emelkedni az a népréteg, akit régebben munkásosztálynak neveztünk.Nincs meg bennük a közös cél az összetartozás érzése.A közös érdek felismerése.Mert a közös érdek felismerése,és a tenni akarás lenne a megváltás számukra.

Kapat írta...

Hát, PuPukám, ezzel az írásoddal nem leszel valami népszerű, csak az a baj, hogy minden szavával én is egyetértek.
Hozzátenni nem sokat tudnék, csak remélni merem, hogy az elvesztett önérzetek előkerülnek előbb-utóbb! És akkor valóban "...eljön majd az idő.." !
Talán a taxisblokád eseményei kapcsán és a '90-es választáskor mutattuk meg utoljára, hogy nem lehet mindent megtenni velünk, még úgy éreztük, nem tűrhetjük a diktátumokat és a fejünk felett történő döntések sorát.
Akkori reményeinknél csak a mai csalódásaink nagyobbak.
Ami most történik velünk, az legrosszabb képzeletünket is felülmúlja.
Tudom, sokan nem értenek egyet velem, de attól még nem fog változni a véleményem.

Kapat írta...

Egy kis javítás: Nem a '90-es, hanem a '94-es választásokra gondoltam, amikor leváltottuk a lekezelő stílusú korményt.

Kapat írta...

Bocs, már kissé álmos vagyok, javítva: kormányt. :-)

Névtelen írta...

Homály, eljön még az az idő. Az embereket rútul becsapták, de egyre több embernek hullik le a hályog a szeméről. Egyetlen diktatúra sem maradt még fenn, ez sem fog...

Névtelen írta...

'A kudarcot kudarcra halmozó jobb- és baloldali rendszerváltó elitnek és a permanensen vesztes lakosságnak már semmi köze Kádárhoz.

Kádár népe ma nincs többé, a szerepe lejárt.'

http://nepszava.com/2014/04/velemeny/kertesz-akos-kadar-nepe.html

Persze, nosztalgiázni lehet, de egy adott történelmi szituáció soha nem fog megismétlődni. Ma új kihívások vannak, amiknek láthatóan egyik magyar politikus sem tud megfelelni. Az pedig, legyen akár baloldali pártvezér, aki Kádárt és 'népét' kárhoztatja a saját politikai sikertelenségéért, miközben a milliárdjait nekik köszönheti, az egy piti köpönyegforgató.

góbé írta...

Szerintem újra kellene gondolni a "lét határozza meg a tudatot" tézist, Magyarországon bizonyosan. A minap Mellár Tamás, nem fogcsikorgatva ugyan de eléggé kelletlenül jelezte, a rendszerváltás 25 évében átlagosan 1 % évi növekedés mutatható ki, szemben a kádári idők 3% / év átlagos növekedésével.
Ez azért már tényleg látszik, érezhető de népünk xarik rá.

kekec írta...

Pupu, minden szavaddal egyetértek, de az utolsó előtti bekezdésben az HortHy

Frank írta...

I. István (nekem nem szent, reformátusnak kereszteltek) mellé - Pupuval ellentétben nem helyezném Kádárt, Deák mellé igen. I. István nagyon sok magyart gyilkoltatott le, ehhez képest az 56-os megtorlások mértéke elenyésző volt. Történelem-hamisítás azt állítani, hogy István a kereszténység elterjesztését tűzte ki céul, s valósította meg.
Koppány keresztény volt, görög keleti, de mivel István ellenfele volt (s mint tudjuk, az ősi magyar törvény szerint Koppánynak volt igaza) Kopányt megölte/ölette István, s felnégyeltette.
OK., Kádár behívta a szovjet hadsereget, István meg idegen zsoldosokal védte és erősítette meg uralmát.
Úgy alakult az életem, hogy majdnem ugyanannyit éltem a rendszerváltási utáni időszakban, mint a Kádár nevével jelzett időben. Az "Addig jó, míg Kádár él" tulajdonképpen sok mindenben igaz lett, csak a kádári idők emlékei lassan elenyésznek az emlékezetekben, helyükbe lép a mai történészek (élén Tőkéczkyvel)által festett, a valósághoz nem hasonlító, riasztó visszaemlékezés.

talalom írta...

Jaj Pupu! Az a jelenet a tévéből a szipákoló nénivel, meg az alamizsna cipővel, sose megy ki a fejemből. Akkor szorult először össze a szívem, hogy Jesszus, mi lesz itt? Édesanyám még élt (2010-ben halt meg), úgy szitkozódott, ahogy sose szokott - legfeljebb Schmidt profnőt hallgatva. Ő ugyanis élt a Horthy-rendszer idején - egy nyolcgyerekes család legidősebb gyermekeként. A cselédsorstól ugyan megmenekült, mert a nagyapám iparosember volt, a falu meg Zalában van, az olajmezőknél, ahol a fiúknak is kerülközött munkahely. Így nem kellett cselédnek mennie - volt dolog otthon a hét kisebbel, meg a telekkel, kerttel, állatokkal. Egyszer az egyik sógornőjével ugrott össze, aki azon lamentált, hogy bezzeg a Horthy korban, aki Pestre jött cselédnek a faluból, egy hónap múlva vastag aranylánccal kérkedett otthon. Anyu meg -'40 óta élt Pesten, - itt próbáltak szerencsét apámmal - rögtön rávágta: Tudod, milyen szolgálatokért lehetett vastag aranyláncot venni?!

PuPu írta...

Kedves Frank, nem baj az,ha nem értünk egyet mindenben.
I. István idejében a történelem azt a dilemmát állította az ország elé, hogy az ázsiai(bizánci) vagy az európai fejlődési utat választja.
Szerintem a szent király - bár kötésig gázolt a vérben, - jól választott.
És hogy felaprította az ellenfeleit?
Istenem, hát ez volt a kor szokása, ha nem ezt tette volna, azt a gyengeség jeleként értékelték volna, ezt egy uralkodó se engedhette meg magának.
Ma ezt a döntést akarják korrigáltatni velünk, szerintem nem fog sikerülni.
A vicc ebben az, hogy a mai Koppányok oldalán ott harcolgat az az egyház, melyet István támogatott...
Deákkal kapcsolatban én ott látom a kapcsolatot, hogy mindketten reálpolitikusok voltak, mindketten hoztak egy békés, fejlődő időszakot a magyarság életében, de nem is becsüli őket senki - nekünk a hőbörgő, égőszemű idióták jobban tetszenek.
Kádár meg nem hívott be senkit, ugyanis a szovjt hadsereg itt áállomásozott - mindenki elfelejti, hogy tíz évvel vagyunk csak a II. Világháború és három évvel Sztálin után - Iván azt csinált, amit akart.
Tőkéczkyt én se kedvelem, de a többit se nagyon...
:O)))

Unknown írta...

JÓ AZ ÍRÁS !!!!!!!

Wolk írta...

Egy összefoglaló videó a tárgyhoz, Both Gábor: A kommunizmus védelmében

morzsi írta...

Kedves PuPu!
Én abból indulok ki, hogy ez egy frusztrált ország. Azt látni kellett volna, hogy a 90-es években, meglett emberek hogyan csurgatták a nyálukat egy használt autó kereskedésben egy Mercedes, vagy egy BMW láttán. Hogy ez nekik nem adatott meg...
Meg az, hogy a pénz nem boldogít, hanem bolondít.
Ismerek olyan embereket, akik gyerekkorukban kifejezetten szegény családban nőttek fel és ma - szerencséjüknek, vagy tehetségüknek köszönhetően - gazdagok. Előbbiek kedvesek, humorosak, szerethetők voltak, - míg a mai gazdagok "sótlanok" ridegek, humortalanok.
A Kádár korszak elévülhetetlen értékének tartom, hogy a kisember gyereke is tanulhatott, de az értelmiségi szülők gyerekei sem maradtak ki az egyetemekről. (Ma persze sok értelmiségi szülő panaszolja, hogy gyereke nem mehetett főiskolára, stb. a származása miatt, csak azt felejti el hozzátenni, hogy csemetéje nem felelt meg a felvételin...)
A múlt héten jelentette ki "ez a kis piszok" hogy a szocialista társadalmi rend egy "elb..szott (nem ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényege) dolog volt.
Az ember csak bámul ki a fejéből, hogy egy paraszt gyerekből lett min.elnöknek a memóriája ilyen hézagos lett.
Nem baj. Majd a bíróság előtt majd eszébe fogják juttatni, amikor az ügyész a vádbeszédében felsorolja, hogy honnan jött...


Unknown írta...

A Kvótához és Kádárhoz

Kedves PuPu!
Tegnapi posztod a migráncsokról remek volt, csak nem akartalak nagyon dicsérni, nehogy hízelgéssel vádolj! Szörnyű! Ilyenek vagyunk! A remény azonban elpusztíthatatlan, amíg képesek vagyunk magunkon nevetni: a rémes portré talán csak torzkép? Szeretnénk remélni, hogy legalább részben az!
Amit Kádár népéről mondasz, mélyen aggaszt! Több okból! Legelébb is: Kádár nem hozható vissza, valami újat kell építeni, ehhez pedig a nosztalgikus vágy nem hoz közelebb. Még fontosabbként: amit Kádár épített nem volt folytatható – inherensen, azaz belső tehetetlenségénél fogva zsákutcás fejlődés volt. Harmadszor, Deák Ferenc műve – bár nem valósult meg a kiegyezésben, és ez Deáknak is csalódást okozott – folytatható volt, és ma is folytatható. Ennyiben az összehasonlítás Kádárral teljesen elfogadhatatlan és méltatlan. A kádár-korszaknak voltak értékei, bár ennek a kornak egyes szakaszai jelentősen eltértek egymástól, sőt részben tagadták egymást. Mindazonáltal Kádár és kora komolyan tanulmányozandó. A komoly és hasznos vizsgálatot azonban nem segíti, ha Kádárt és korát piedesztálra emeljük. Emlékeztetőül: a nálunk szerencsésebb és szabadsághoz szokott nemzetek nem érzik szükségét annak, hogy a múlt nagyjait a dicsőség fényében fürösszék. Sem Lincolnt, sem Washingtont, sem Robespierre-t, sem De Gaulle-t, sem Churchillt. Mindegyikük esetében megelégszenek egy árnyalt, erényeket és hibákat egyaránt tartalmazó képpel. A múlt alakjainak bálványozása, a mai despoták bálványozásához vezet, arra ad mintát és felmentést. Nem éppen ez ellen küzdünk?
Barátsággal, E.

Wolk írta...

Kedves morzsi,

Egyetértek. Kivétel: felejtsd el, hogy lesz ügyészi vádbeszéd. Holló a hollónak....
Ez nem Románia vagy Csehország ahol van felelősségre vonás itt a parlamenti pártok kollektíven összezárnak. Ne is beszéljünk a kormány alá rendelt Magyar Köztársaság Ügyészségéről. Ne is beszéljünk arról az Interpol-körözésről és európai elfogatóparancsról ami alapján Hernádi Zsoltot keresik és nem találják sehol. Igaz itthon nem kereshetik mert a Fővárosi Törvényszék és a Központi Nyomozó Főügyészség felülírta azt.

http://444.hu/2015/06/25/roman-korrupcios-hirek-sosem-lattak-meg-ennyi-letartoztatott-politikust/

http://dotoho.blog.hu/2013/06/13/dobbenet_lecsapott_a_rendorseg_a_cseh_kormanyra

http://www.blikk.hu/aktualis/kulfold/a-mol-vezer-hernadi-zsoltot-meg-mindig-korozi-az-interpol/g2rws5s

góbé írta...

Frank!

Kádár '56 első napjaiban a felkelés mellé állt. Amikor Nagy Imre már az 3.-4. kormányát nevezte ki merthogy nagyon durván jobbra eszkalálódott az OSE, látható volt hogy ebből semmi nem lesz. Nem lehet, mert a SZU nem engedi, Jalta alapján nem engedheti. Kádár nem behivta az oroszokat, azok "hivták" meg visszautasithatatlanul őt és Münnichet azzal hogy Rákosit eltakaritják, a helyét valamelyiküknek át kell venni. Szerencsénkre Kádár "nyert", az is lehet hogy gyufát húztak... A nyugat egyébként semmilyen segitséget nem igért, ellenállásra, kitartásra a Szabadeurópa mélymagyarjai biztattak azzal hogy jön majd Truman fehér lovon, akinek persze kisebb gondja is nagyobb volt annál..., ( Pl. Szuez...)

Endre!

Nem Kádár Jánost és a rendszerét sirjuk itt sokan vissza, hanem azt a rendező elvet - amely, ma már egyértelmüen demokratikusabb és humanistább volt mint nemzethy kotonszökevény feudálfasizmusa - melyben döntő többségében minden ember csaknem azonos eséllyel indulhatott, korra, nemre, vallási felekezetre, politikai beállitottságra való tekintet nélkül. Ma látni igazán jelentőségét annak a nyilatkozatának, miszerint aki nincs ellenünk, az velünk van. Pedig hát, úgy tudjuk, azt mondják, az diktatúra volt. Mégis, ma igazgat fortélyos félelem.

Amit Kádár épitett nem lett volna folytatható ?!?

Te hol éltél, mit csináltál a '80-as években? Talán vissza kellene emlékezned, hogy a rendszer keretei között, beindult, sőt megvalósult az orientáció a piacgazdaság felé. VGMK-k, majd GMK-k, kisszövetkezetek alakultak. Bábolna, a Nádudvari Vörös Csillag, európai hirü volt, a magyar mezőgazdaság a 4. helyen állt Európában. És akkor még a piacgazdaságra történő áttérés kezdeti lépéseinél tartottunk. - Ma hol vagyunk ? Az EU lélegeztetőgépén, sokszorta nagyobb államadóssággal mint ami az "átkosból" ránk maradt, haldokló vidékkel, éhezőkkel, a multiktól várva hogy adjanak munkát.

Fentebb hivatkoztam Mellár Tamás nyilatkozatára. Tekints a "kommunista" Kinára - amely ma azon aggódik hogy 6-7 %-ra csökkent a növekedése, az USA meg azon, hogy Kina gazdasága lassan erősebb mint az övé - majd újra gondold át hogy mi nem folytatható.


Kapat írta...

Milán Endrének egy-két szó!
Legalábbis az én értelmezésem szerint PuPu a kisemberekről írt, akik az említett vezetők nevével jelezhető korban éltek.
Nem történt itt semmiféle "piedesztálra emelése" Kádárnak, de a kort, melyben éltünk, szerencsénkre éppen az Ő neve fémjelezte.
Ha arra az időre gondolunk, amikor mi voltunk a "legvidámabb barakk", ez akár szerencsének is mondható.
Az adott időszakban lehetett volna ez sokkal rosszabb és szomorúbb is.(volt erre példa, nem is kevés)
Amit Kádár személyéről pozitívumként, elfogultság nélkül kijelenthetünk, nem volt tolvaj, hozzánk hasonló szerény életmódot folytatott.
Én most nem arra vállalkoztam, hogy életét, tevékenységét kiértékeljem, értelmezzem. Arra ott vannak korunk történelemhamisítói.
Csak ezt a kis apró különbségtételt szerettem volna megtenni.
Az, hogy életünk szerény körülmények között, de mindenki számára elérhető biztonságot és lehetőségeket biztosított, a mai korral összehasonlítva, bizony nosztalgiát ébreszthet bennünk. Joggal.

Unknown írta...

Kedves Mindenki! Kedves góbé és Kapat!

Ami Kínában történik az ott sem folytatható, és számunkra sem jelent követhető példát, ám nem elképzelhetetlen egy nagyobb megrázkódtatásoktól mentes békés átmenet valamilyen nyitottabb, igazságosabb társadalmi berendezkedés felé. A kizsákmányolás kíméletlensége, a védtelenek kiszolgáltatottsága és a természetes környezet pusztítása a mai Kínában minden képzeletet felülmúl. Ha valaki úgy gondolja, hogy ott folytathatjuk (vagy akár ott folytathattuk volna) ahol Kádár abbahagyta, annak én sok szerencsét kívánok - megfelelő távolságból, lelkesítő szavak nélkül.

Ha jó volt a király, jólétben élt a nép, ha rossz volt szenvedett. (Bibó) A jó királyért csak imádkozni lehet, amint imádkozni lehet a rossz elmúlásáért. Maradhatunk a fohásznál, de úgy tűnt, hogy itt sokan tettekről beszélnek. Ha így van, nem bízzuk a királyokra dolgainkat, nem is gondolkodunk kegyekben és királyokban! Se jóban, se rosszban! Piedesztálra emelni valakit egyebek között annyit tesz, mint Szt. Istvánhoz és Deák Ferenchez hasonlítani. A hatalmasok és az uralmi rendszerek dicsősége várhat - számunkra mindez közömbös kell, hogy legyen, persze csak akkor, ha tenni akarunk valamit. E.

talalom írta...

1. Morzsi! Nagyon remélem, hogy egy vádbeszédnek soha nem lesz pontja a "honnan jött". Nyilván Te is csak pongyolán fogalmaztál, nem gondoltad végig.
2. Milánnak igaza van: a Kádár-rendszer nem volt folytatható. Sokféle oka van-volt ennek, de talán a legfontosabb: a Szovjetunió szétesésével megszűnt a tőkét kordában tartó fenyegetés. Most mindegy, hogy az mennyiben volt kommunista diktatúra Sztálin után, és mennyiben nem. Hosszú sora lenne ezt kitárgyalni úgy, hogy a Szovjetunió egész területén uralkodó, nagyon különböző adottságú régiókat is végigvegyük. Legyen elég most itt annyi, hogy bár de jure 1922-ben a Szovjet Szocialista Köztársaságok megalapításával véget ért a polgárháború, de facto csak az 1945-ös győzelem szilárdította meg a szovjethatalmat.
3. Kádár '56 novemberében alakított kormányát úgy hívták - ha jól emlékszem, egészen a hatvanas évek elejéig -, hogy Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Kezdetekben a munkástanácsok is részt vettek benne. (Nagyjából '57 májusáig.) Nem véletlen, hogy pl. Angyal István nemzetőr, Tűzoltó utcai parancsnok Kádárhoz írt levelet a forradalom érdekében.

Unknown írta...

Ez mind igaz! Ámbár, állítólag tényleg a kádári kisember miatt nem tudtunk, és nem is fogunk ezután sem igazi polgárok lenni. Mert annak csak az ingyenebéd tetszik. Állítólag. A fityesz pedig rájátszott a kádári kisember vágyaira, és jól becsapta.
Lopkoviciában élni de jó!
Mindenesetre az biztos, hogy akkor minden de minden sokkal jobb volt.
Meg én akkor voltam fiatal.
Istenem, de szép is volt!

talalom írta...

Góbé! Pont a '80-as években (a '79-es második olajárrobbanás után) lett világossá a rendszer zsákutcás volta. A vgmk, gmk éppenhogy ártott, mint tüdőgyulladásra a kamillatea antibiotikum helyett. Az más kérdés, hogy az azokban résztvevők megszabadulhattak a bértömeggazdálkodás (meg jórészt az adózás) nyűgétől, de az álpiaci körülmények elfedték e tevékenységek valódi értékét. Vajon miért nem lettek ezekből százezerszám sikeres cégek? (Elnézést a duplázásért.)

PuPu írta...

Mindig meglepődök, amikor egy általam felvetett téma elkezd úgy viselkedni, mintha a Magyar Népmesék főcíme lenne.
Csak tájékoztatásul:
Ez a poszt nem Kádárról, nem Horthyról, mégkevésbé a Kínai Népköztársaságról szól, ez a poszt arra keresi a választ, hogy hogyan és miért lett a - többségében Horthy rendszerét soha meg nem élő - magyar nép cselédlelkű az elmúlt huszoinöt évben.
A többi csak arra szolgál (ugye, kedves Endre) hoy erre a kérdésre ne kapjunk választ.
Hogy hova lett a jogaiért harcosan kiálló kádári kisember, miért engedi napjaink magyarja, hogy röhögve a pofájába szarjanak, és így tovább...
Ez nem a kommunizmust dicsőítő írás, nem egyik vagy másik politikus értékelése, egyszerűeegy megválaszolandó kérdés: Miért vagyunk olyanok, amilyenek vagyunk, és amilyen egyikünk sem szeretne lenni szíve szerint...
:O)))

PuPu írta...

Kedves Nóra, csak és kizárólag attól, hogy valaki fiatal volt egy adott korban, még nem lesznek szép emlékei az országáról.
Ehhez több kell: például remek dolog lehet fiatalnak lenni egy élhető országban.
Talán még remekebb, mint tányért mosogatni Angliában...
:O)))

Unknown írta...

http://www.eorsilaszlo.hu/eorsilaszlo.hu/ei/eicikk/4371.jpg

Cereus írta...

Kedves PuPu!

Tökéletes az emlékezeted meg a gerinced is.
Abban a korban, amit tehetett Kádár , azt megtette. Minden hibája ellenére, teremtett egy olyan országot, ahol a kisember is élhetett, tanulhatott és szorgalma, tehetsége szerint lassan gyarapodhatott is.
A mai tolvaj gazemberek akkor, még elbújtak pártkönyveik mögé. Ma pedig szédült mámorukban hirdetik ,milyen belső aknamunkával züllesztették, azt a rendszert aminek első számú haszonélvezői voltak.

PuPu írta...

Kedves János, megismételném: a poszt nem Kádárról szól, de ha már, akkor nemigen értek egyet Eörsi Lászlóval, éppen az olyanok doktrinersége vitte csődbe a hazai liberaliznust, mint ő is volt.
Okos ember volt, az elvei is tiszteletreméltók, de aki politikával foglalkozik, az fogdaja el, hogy nincsenek vegytiszta megoldások és nincsenek makulátlan történelmi személyiségek.
Lehet ma sopánkodni a halálbüntetésen, de a kor szokásai szerint ez teljesen rendben volt, De Gaulle is falhoz állíttatta az OAS vezetőit, Amerika is kivégezte a Rosenberg házaspárt, akkor a főbenjáró bűnöket durván szankcionálták.
A tetejében a kivégzetteket bírósági eljárás során ítélte el a törvényes hatalom, és hogy Eörsi erőlködik egy sort Nagy Imre lemondásán, az emberileg ugyan érthető, de sem reeáélpolitikailag, sem közjogilag nem állja meg a helyét.
A kérdés persze etől még kérdés marad: miért nem képes a magyar ember olyan önérzetesen, felemelt fejjel élni, mint ahogy Kádár korában tette?
:O)))

talalom írta...

Miért ilyen a mentalitás? Csak tippem van: tájékozatlanság, közömbösség, egymás iránti bizalmatlanság. Ezeknek nagy mértékben oka a szegénység. 10-12 órai munka után nem mindenki képes még 2-3 órát olvasni, tájékozódni (ha meg nő, akkor örül, ha ezalatt ételt készít, takarít stb.).
Egy tapasztalat 1985-ből, egy 15 ezres nagyvállalatból, ami a "kiemelt 50" közé tartozott. Az MSZMP XIII. kongresszusát is úgy készítették elő, ahogy ma is működik az MSZP. Először a helyi taggyűléseken tettek észrevételt a beszámolókról, tervezett határozatokról, megválasztották a helyi vezetőket, meg a kongresszusi küldötteket. A legtöbb helyen ún. nyílt pártnapokat is tartottak, ahol a párton kívüliek is hozzászólhattak. Csaknem 100 ilyen tanácskozásról tudósítottam: ahol fizikai munkások gyűltek össze a műhelyekből, sistergett a levegő a vitától, számtalan javaslat hangzott el, persze a legtöbb helyi érdekű, de voltak eredeti gondolatok is. Az irodai gyűléseken még a tervezői, mérnöki irodákén is - méla csönd, tornaóra (magastartás jobbkar!) Az ilyen tapasztalatok miatt nehéz tisztelni azt a szent! közepet.

Kapat írta...

Kedves Nóra!
Komolyan érdekelne, miben akadálya a polgárosodásnak a kádári kisember? Egyáltalán milyen értelmezésben használjuk manapság ezt a titulust, polgár?
Nem dicsekvésnek szánom, de én is diplomás ember vagyok, de soha nem fogalmaztam még meg, hogy mi lenne az a kiváltságos jog, mely szerint "polgárnak" (a polgárosodás egyedének), és nem a kádári kisember gyermekeként ugyancsak kisembernek érezhetném magamat.
Egy olyan "kisembernek", akit a tenniakarásra, a tisztességre, a jobbító szándékra és a kiegyensúlyozott, másokkal szolidáris életre neveltek "kisember" szüleim.
Mi az, hogy ingyenebéd? Kissé bántó azokra az emberekre nézve, akik egymásnak vállvetve tisztességes munkával újjáépítették, nem is egyszer ezt az országot.
Igen, tisztességes munkával megteremtették gyermekeik számára egy jobb élet lehetőségét. És büszkék voltak, nem csak erre, hanem egyenes gerincükre is. Nem vágytak és talán el sem fogadták volna az ingyenebédet. Nos éppen ez a büszkeség, a kisember büszkesége hiányzik éppen napjaink "polgáraiból". K.

hello írta...

Kedves PuPu!
Nem hiszem, hogy kardinális magyarázattal tudok szolgálni, csak a saját példámat írom le: ha az ember az aktív élete nagyobb részét szorgalmasan dolgozó, BECSÜLETES KISEMBERKÉNT a Kádár korszakban élte le, van lakása - autója már rég nincs! -, van nyugdíja - még! -, meg egy nagyon picike tartaléka is, azaz VAN, LENNE MIT VESZTENIE, ha megint felfordulna a világ a hazájában.

Ha nagyon felháborodik valamin, olykor elmegy tüntetni, de eszébe nem jutna akár 1 kukát is felborogatni, mert nem úgy van szocializálva. Hanem arra, hogy óvja a környezetét, a meglévő értékeket, ne tegyen kárt másokban és a javaikban sem stb. Hogy mitől csak olykor megy el? Mert egyrészt az egészsége már nem a régi. Valamint azért is, mert ha bizonyos szónokokban csalódik, azok még 1x már nem tudják aktivizálni.

Névtelen írta...

"...de hát a hála nem politikai kategória és nem lehet mindenki jellemóriás..." - Így : (

Unknown írta...

Kedves PuPu!

Mélyen együttérzek veled! Te vagy a szerző, de a felvetett témák már csak ilyenek! Elindulnak, azután arra mennek amerre akarnak. Nekem is meggyőződésem, hogy a párbeszéd minőségének mércéje és biztosítéka az, ha nem váltunk témát előkészítés, figyelmeztetés, vagy a másik fél engedélye nélkül. Mederben tartani a társalgást: ez a vita művészetének titka és lényege. Talán erre felé tartunk! Türelem!
E.

Unknown írta...

PS.
Kedves PuPu!
Közben elolvastam Eörsi István cikkét (A keletiség ereje, Népszava, 2001. július 23.) és minden tekintetben kiválónak találtam. Jól érvelt, világos, tömör! Ma érvényesebb, mint valaha. Meggyőző választ ad az általad feltett leghangsúlyosabb kérdésre: "hogyan és miért lett a - többségében Horthy rendszerét soha meg nem élő - magyar nép cselédlelkű az elmúlt huszonöt évben?" Ma kevesen osztják Eörsi véleményét, ám szerintem helyes vállalni a doktrinerség vádját (ez nem jelent mást, mint azt, hogy a többség elutasít és esetleg az öklét rázza). Én Eörsivel értek egyet, nagyon mélyen. Kész vagyok(együttérzéssel) mérlegelni Kádár erényeit és dilemmáit. A politikai gyilkosságra azonban - mert Nagy Imre kivégzése az volt - nem adok felmentést. Kellenek a doktrinerek!
És nem akartalak bántani! Az, hogy írok, mint tudod, a tisztelet jele.
E.

Wolk írta...

Kedves PuPu'
Kiben lehet a hiba? Azokban akik félreértették a szándékod szerinti mondandót? Az már csak hab a tortán, hogy miután 17:32 -kor nyomatékosan felhívod a figyelmet a mondandód vezérfonalára, 19:36-kor ismétlésre kenyszerűlsz.

Talán a -valószínüleg bomlott elmeállapotban sírásra kényszeredett- volt cseléd viselkedése nem annyira lepte meg az olvasóidat, ès ezèrt törtènt, hogy a szocializmusban szerzett -többsègèben- pozitîv tapasztalataik osztjàk meg egymàsközött.

peti írta...

Két éve írtam az újjáéledő Horthy kultuszról (megjelent az Amerikai Népszavában), és azóta csak romlott a helyzet. Az elmékben nem gyúlt világosság, derék magyar barátaim sokasága – köztük igen sok zsidó – hiszi még most is, hogy az a Horthy Miklós, akinek kezén minimum hétmillió ember vére szárad az ötvenkétmillióból, snájdig úriember volt, afféle anglomán gentleman, majdhogynem zsidóbarát, aki nem tehetett semmiről, és úgy csöppent bele félmillió zsidónak tekintett magyar állampolgár Auschwitzba vonatoztatásába, mint a légy a tejbe.

A második világháború borzalmaiért nem csak azok a felelősök, akiket Nürnbergben háborús bűnössé nyilvánítottak. És ha a többiről megfeledkezünk, könnyen megismétlődhet velünk – vagy ami rosszabb: az utódainkkal – a történelem. Mindez nekünk magyar eredetű kanadaiknak azért fájdalmas, mert szülőföldünkön sorra rehabilitálják a háborús bűnösöket, Horthy mellett Hóman Bálinttól, Wass Alberten, Nyirő Józsefen keresztül olyan tömegben, hogy fölsorolni is fárasztó.

Kertész Ákos: Az újjáéledő Horthy kultusz és a zsidók

...alig pár hónappal a Fidesz első kétharmados győzelme után azt írtam az Őfelsége ellenzéke című cikkemben, hogy már másodszor élem át ugyanezt. 1948-ban Rákosi Moszkva parancsára és a szovjet tankokra támaszkodva lefejezte az alig három éves zsenge demokráciát, sokan akkor sem akarták tudomásul venni. Nem akartak kiesni a cukorpikszisből, akik a fölszabadulás után az uralkodó körökhöz tartoztak, nem akartak újra kirekesztettekké válni, inkább lehazudták, amit láttak: hogy ez bizony véres diktatúra, önkényuralom, személyi kultusz. Visszatérés a Führer és a Duce világához. Az a bizonyos „fasiszta kommunizmus”, amit József Attila már a harmincas évek közepén meglátott a bolsevizmusban, és a kommunisták moszkovita magyarországi pártjában.

mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.

Orbán a kétharmados győzelemmel ugyanezt tette, csak éppen nem idegen hatalmakra támaszkodva, hanem a balliberális kormányzat, de leginkább az MSZP hibájából elhülyített, átmosott agyú magyar tömegek akaratából. S megfordította a tendenciát. Nem bolsevizmusra, hanem egy retrográd, klerikál-fasiszta, nacionalista diktatúrára és személyi kultuszra váltott vissza...

Kádár népe?

peti írta...

ÉS a 2013-as változat:

Kertész Ákos: Az újjáéledő Horthy kultusz és a zsidók

És egy kis történelem:

Karsai László: Horthy Miklós (1868-1957) - legendák, mítoszok és a valóság

Névtelen írta...

Peti, én is utálom Horthyt, de a hétmillió hogy jött ki?

góbé írta...


A Kádári Kisembernek - mely - nem is volt olyan kicsi, - volt egy, az eltelt idő és a tapasztalás okán megalapozott tudata, mely akár öntudattá is fejlődhetett. Ennek alapja Kádár tisztessége, puritanizmusa, melyet bár maradéktalanul megkövetelni nem tudott a helyi, megyei szintü pártkatonáktól, nameg a 'zemberektől, de annak elvárása országosan közismert volt.

Természetesen minden szinten ment a "megoldjuk okosban" játék, de többségében valahogyan mégis betartottak egyfajta morális határt.

A melós, a paraszt, az értelmiségi bizhatott abban, ha a helyi pártapparátcsik szinten méltatlanul kezelik őt vagy a problémáját, ha sérelem éri van hova fordulnia mert ugye "...ha ezt Kádár tudná, nem engedné..."

Ez annyira nem volt legenda, hogy a neki küldött, problémákat felvető, javaslatokat tartalmazó levelekre - nyilván nem maga Kádár, de a külön erre fenntartott adminisztráció - minden esetben megválaszolta, nem egyszer megköszönte, nem egyszer hathatósan intézkedett.

Ma azonban, a mi kis kotonszökevény diktátorunktól, akár Hitler, akár Sztálin, de még Mussolini is tanulhatna. Katonai, gazdasági potenciállal nem rendelkezvén, nem egy, esetleg két csoportot, rasszot jelölt meg ellenségként, hanem gyakorlatilag nálunk ma már mindenki ferde szemmel néz a másikra.
2010.-ben kezdte az élősködő kádárhuszár rendvédelmisekkel, majd áttért a csaló, here rokkantnyugdijasokra, - nem folytatom, sor került szinte valamennyi rétegre csoportra, miközben az éppen adott, kifosztani szándékozott csoporthoz nem tartozók lelkes bólogatás mellett vastapsoltak micinknek. Eszébe senkinek nem jutott, hogy rövidesen ő is sorra kerül s ahogy ő nem volt szolidáris senkivel, vele sem lesznek.

Ha még korábban esetleg volt valamiféle szolidaritás-csira azt is sikerült kirtania. Ma mindeni mindenkinek gyanús, sőt, az is gyanús aki nem gyanús.

Akinek van vesztenivalója, - legyen akár közmunka - azt fél elvesziteni s az is tudatosult benne, hogy egyedül maradt. Egy erős, elszánt demokratikus oldal lehetősége a nullával egyenlő, széllel szemben meg nem akar...

...gondolom én, a tévedés jogát is fenntartva.




Myo írta...

Jó volt olvasni…
Én említenék még egy szempontot. Most azt mondjuk, hogy akkor diktatúrában éltünk, és már bele sem gondolunk, hogy akkor nem ezt mondtuk, hanem azt, hogy szegény nyugati munkások vannak kizsákmányolva, ellenben mi szabadok vagyunk. Ezen gondolkozva, belátható, szerintem, hogy diktatúrában élni vagy cselédként élni vagy a szocializmusban élni, abban hasonlított, hogy nem kellett gondolkozni, dönteni egy sereg dologról, amiről ma - sajnos - kell. Van, aki ennek örül és ezt hívja szabadságnak, és van, akinek ez napi gond.
Hova menjen a gyerek továbbtanulni, mert mehet akárhova, ugye. Hova menjenk nyaralni, mert mehetünk akárhova. Hogy öltözzek, mert akármit felvehetek, mit egyek, mert bármi itt van, mit szabad mondani és gondolni - hát akármit. Honnan lesz pénz orvosra, lakásra, nyaralásra, vagy enni? Van, akinek akárhonnan…ők most a szabad boldog polgárok. A többi… nem érzi jól magát. Ha te vagy a bárány, nem örülsz a farkas szabadságának, akkor sem, ha te is szabad vagy. Hát, én báránynak születtem. És most a farkasok ideje van.

pleinair írta...

A kérdés persze ettől még kérdés marad: miért nem képes a magyar ember olyan önérzetesen, felemelt fejjel élni, mint ahogy Kádár korában tette?"

Talán mert ahogy Gyurcsány idejében, Kádár alatt sem volt oka magyar embernek félelemre, nem kellett retorziótól tartania, ha véleményét kifejezésre juttatta.
Kádár korában magyar ember bátran verhette az asztalt, ha saját érdekét kellett kiharcolnia, 2010 előtt pedig a következmény nélküliség tudatában háta mögött érzett hatalmi törekvéstől felbátorítva élt vissza a szólásszabadság jogával.

De miért gyönge, enervált, és miért gyáva az a réteg, amelyik az utóbbi "bátrakkal" szemben normális erkölcsi érzékkel, önálló értékítélettel bír?
A Kádár rendszer békés évtizedei elaltatták ennek a rétegnek harcrakészségét, önvédelmi képességét. Előtörtek az elfojtott, de a társadalomban meglévő negatív indulatok, energiák, melyek szinte letarolták a társadalomban szintén meglévő, de legyengült immunrendszerű moralitást.

Az oktatás nagyrészt felelős a társadalom mentális állapotáért.
Szinte minden hatalom alattvaló képzésben érdekelt.
Demokráciára érett, önállóan gondolkozó, jogaikkal és kötelességükkel tisztában lévő, felelős állampolgárok nevelésére alkalmas oktatási rendszerre lenne szükség.
Ezt Magyar Bálint próbálta megvalósítani.








peti írta...

...azt állítani, hogy Kádár János a hamis apaszereppel, gerinctelen szervilizmusra szoktatta volna a tömeget, hogy a társadalmat mérgező szolgalelkűség, amelyre ma Orbán a hatalmát alapozza, Kádártól származik, mert ő másolta és vitte tovább a ferencjóskai alattvalói attitűdöt, és a Horthy rendszer csendőrszuronyait rettegő csúszásmászást – amit a balliberális és az Orbán rendszert naponta legitimáló ellenzék nem egy publicistája állított (neveket nem mondok; túl sokan voltak) – enyhén szólva pofátlan hazugság. Ezzel akarta az ellenzék, miközben az alkotmányos rendet puccsal megdöntő politikai bűnözőkkel vidáman együttműködött, áthárítani a magáról felelősséget. És ezért beszélt Gyurcsány Kádár népéről, akit nehéz a demokráciáért harcba vinni...Az a nép, akit a haladás érdekében nem lehet megmozdítani, nem Kádár, hanem Horthy Miklós népe. És Orbán népe. És nem tévedek sokat, ha azt mondom, Gyurcsány népe, mert abban, hogy ez a nép olyanná lett, hogy a demokrácia érdekében ezen a tavaszon nem volt harcba hívható, Gyurcsány Ferencnek óriási a felelőssége! És hiú kísérlet az impotens és a demokráciát már 2010-ben Júdás-fillérekért eláruló ellenzék bűneit Kádár János nyakába varrni...Egyáltalán: egyik ordas eszme sem rehabilitálhatja a másikat. A magyar közgondolkodás egyik rákfenéje az a tévhit, hogy a Horthy rendszert fölváltó sztálinista Rákosi-diktatúra aljasságai visszamenőleg igazolhatják a Horthy korszak bűneit. Hogy a rendszerváltás során föléledő neonácizmus, a csatornából előbújó újnyilasok, és a rendszerváltást követő kriminokrácia, a mindent átható korrupció igazolhatják a Rákosi diktatúrát, a létező szocializmus törvénytelenségeit, szemétségeit. Hogy a gyalázatos Orbán diktatúra igazolhatja a két szociálliberális ciklus téves döntéseit, vagy az akkori jobb- és baloldali összefonódások, korrupciók erkölcsi fertőjét...És Kádár gyalázásával nem igazolható az Orbán önkényuralom balliberális, magát demokratának hazudó ellenzékének minősíthetetlenül gyáva, már-már buggyant elmére valló önámítása, amivel letagadja az ordító valóságot: a befejezett, vasbetonba öntött diktatúra tényét...


Kibic37 írta...

Kedves pleinair!

A poszt és a hozzászólások olvasása közben azzal a dilemmával küzdöttem, hogy hozzászóljak-e avagy sem. Ismervén PuPu és sok olvasója értékvilágát, a Kádár-korszakhoz fűződő érzelmi szálakat, nem éreztem szükségét némely fenntartásaim közzétételének, mivel nem ez lett volna az első eset akár a magam, akár mások részéről.
Te adtad meg a szükséges kezdőlökést, mert pontosan erre akartam volna én is rávilágítani.

Kezdjük azzal a fránya evolúcióval! A Kárpát-medence lakóssága történelme során oly sok megpróbáltatáson ment keresztül, hogy aki életben akart maradni, annak szükségszerűen maximálisra kellett fejlesztenie az alkalmazkodás készségét. A mindenkori hatalomhoz való alkalmazkodás készségét. A Kádár rendszer ehhez azt adta adalékul, hogy ez többé-kevésbé elegendő is volt a túléléshez a társadalom teljes vertikumában. Szükségtelenné váltak a társadalom önvédelmi reflexei, mert a "gondoskodó állam" megoldott mindent helyettünk. Ráadásul büntetlenül virágozhatott a zavarosban halászás, ahogy Góbé is utalt rá, a "megoldjuk okosba" szemlélet. Ne csodálkozzunk hát hogy a demokrácia-felfogás nem vált domináns eszmévé, és teret enged a szélhámosok látszat-demokráciájának (ugye most nagyon visszafogott voltam?).

Ha létezik egyáltalán valami, ami ezen az állapoton tömegméretekben segíteni tudna, az az oktatás. Általános iskolától kezdve, a demokrácia iránt elhívatott profi tanítókkal és tanárokkal. A németeknél ez történt a háború után, és valóban erre tett kísérletet Magyar Bálint. És Gyurcsány is ezt támogatta.

peti írta...

Mi is történt az elmúlt 25 évben? Az elmúlt 25 év arról a bukásról szól, amivel a gondolatmenetemet elkezdtem. Arról, hogy Magyarország az ajándékba kapott szuverenitását arra használta föl, hogy visszacsatoljon a Horthy-rendszerhez. Ezért Orbán nem felelős. Miért nem? Mert Orbán, ez a moral insanity, aki soha semmiben nem hitt, semmilyen vallása, meggyőződése, erkölcse, ideológiája nem volt, csak egyet akart konokul: totális hatalmat. És ami a hatalommal jár: kompenzálni minden sérelemért és kudarcért, ami pelenkás kora óta érte. Gyanítom, hogy még a korlátlan szabadrablás, a levegővétel természetességével űzött korrupció is csak másodlagos cél. Az első a hatalomgyakorlás kéje és mámora, a permanens sikerélmény, hogy minden szavára – mit szavára, minden gondolatára! – fanatikus alattvalók serege ugrik.
Ezt akarta. A többit nem. Az csak jött magától, illetve mások akaratából. Az ő voluntarizmusa csak arra vonatkozott, hogy mindig fölül legyen, hogy a hatalom a markába kerüljön, és azt aztán a markából ki ne engedje; s ezt úgy érte el, hogy vakon engedelmeskedő embereivel mindig odanyomult, ahol a politikai térben vákuumot észlelt. Ha a kommunista-gyalázás látszott célravezetőnek, akkor komcsizott, ha a liberalizmus, akkor liberális lett, ha a konzervatív polgári duma jött be, akkor konzervatív lett, ha a klerikalizmus, akkor hívő katolikussá vált, ha magyarkodni kellett, ő volt a legnagyobb magyar, ha a rasszizmus jött be, akkor rasszista volt, de ha úgy volt előnyös, hogy hízelegjen a zsidóknak, a zsidók védelmezőjeként rántott kardot – mikor mi volt a trendi.
Az állam én vagyok, mondotta volt XIV. Lajos.
A haza én vagyok, mondta I. Orbán Viktor.
A haza nem lehet ellenzékben.
Én, Orbán Viktor, nem lehetek ellenzékben!
Na, ez az, amiért Orbán Viktor a felelős. A többiért nem. A rendszerváltást nem ő csinálta, hiába akarja most elhitetni a világgal, az oroszokat sem ő zavarta ki, azok már mentek kifelé, amikor nagy bátran utánuk ordibált, hogy konyec, takarodjatok! Ő csak egy nagypofájú, borotválatlan nímand volt, akit a pártállam addig a tenyerén hordozott, és a gátlástalanságával megtévesztett egy csomó jobbsorsra érdemes vén szamarat.
A bukást Orbán csak befejezte, lehet, hogy a pontot az i-re majd Vona teszi föl, de nem vele kezdődött.
A visszacsatolás Horthyhoz szent Antall Józseffel kezdődött...

Előzmények és továbbiak itt:

Kertész Ákos: A bukás anatómiája

góbé írta...

Kedves Kibic !

Mivel rám is hivatkoztál, arra azért felhivom a figyelmedet, én nem arra utaltam hogy "... büntetlenül virágozhatott a zavarosban halászás,..." meghogy "...a demokrácia-felfogás nem vált domináns eszmévé, és teret enged a szélhámosok látszat-demokráciájának...".

Csupán a pontosság miatt jelzem, az ezzel kapcsolatos mondandóm lényege: ...de többségében valahogyan mégis betartottak egyfajta morális határt.
Az immorális kisebbséggel szemben pedig, - hidd el nekem szóra, - igen hatékonyan védték a "társadalmi tulajdont", ahogy akkor hivták...

Ami 1990., főleg 2010. óta történt a közpénzekkel, a közvagyonnal, ahhoz képest a '90 előtti - ahogy irod - zavarosban halászás, még pajkos diákcsinyként sem értelmezhető.

Unknown írta...

A magyarok többsége nem az elmúlt 25 évben lett cselédlelkű. Évszázadok óta az. Tanultan és szerzetten az. Mindig is igényelte maga fölé a tekintélyt, az apafigurát. Ferenc Jóska, nagybányai vitéz, Rákosi pajtás, Kádár apánk. Most pedig ez a felcsúti vitéz. A többséget háromszáz forintos vizitdíj- vagy rezsicsökkentéssel meg lehet venni. Legyen meg este a sör meg a kolbász, minden másba beleszarik.

pleinair írta...

Kedves Kibic, Góbéhoz hasonlóan én sem a "pajkos diákcsíny" mértékű zavarosban halászásra gondoltam. hanem azokra a sok emberben meglévő szörnyekre, amiket Kádár idejében nem volt illendő szabadjára engedni. Nem illett cigányozni, zsidózni. nagyjából békében élt és dolgozott együtt származásától függetlenül mindenki.

Ennek a korszaknak társadalmi békéje, viszonylagos konfliktusmentessége, évtizedeken át
tartó nyugalma alatt nem volt szükség a baloldal önvédelmi mechanizmusának aktivitására.
Mondhatnám ellustultunk.
Szinte fől se fogtuk, hogy a rendszerváltás után,- főleg orbán regnálása idején - a társadalom tömegeinek lelkéből előmásztak az évtizedekig visszafojtott szörnyek: a rasszizmus, a gyűlölet, fajgyűlölet, és a mindent elöntő, gátlástalan hatalmi téboly.
Úgy ért minket és rendőreinket 20o6, mint szűzlányt a váratlan durvaság.
Szinte lebénultunk a döbbenettől, csodálkoztunk, nem hittük el, hogy "hát ezt is lehet?".
Minden napra szolgált orbán és a fidesz valami hihetetlen aljassággal, amire nem voltunk, nem vagyunk felkészülve.
A tömegek meg látva tehetetlenségünket, reménytelenségbe, közönybe süppedt. Már nem vár semmit, és ezért a várható semmiért már nem áll fől a fotelból, és nem kockáztatja munkahelyét egy tüntetésen való részvétellel.
Nem csak cselédlelkűségről lehet szó. A rosszul szervezett tüntetések oltották ki a kezdetben felizzó lelkesedést.

Névtelen írta...

belov1

Pu-pu-nak:

Ki volt Kádár atyus számára a "nép"?
A munkás-paraszt; és hova sorolta a kétkezi munkából élő kisiparosokat? Mondjuk a falusi cipészt, vagy a kisvárosi ,munkáiról országszerte ismert és tisztelt szűcsmestert, péket stb.? Az "egyebek" közé! Megbélyegezték még a gyerekeiket is: egyetemi felvételinél a jó, sőt kiváló teljesítmény ellenére "létszámfeletti" volt; jómagam az asztal mindkét oldalán átéltem.
Bűn volt a nyugati rokon!
Jutalomosztás nov.7-én: első helyen a párttagok! Nem a teljesítmény, a párthoz való hűség volt a mérce! Buta, hangoskodó, szólamokat hangoztató emberek előtt kellett megalázkodnia tudós főknek a Marxizmus-leninizmus esti egyetemén.
Nem folytatom a sort. A kádárizmus embere az agyát kikapcsoló, máj.elsején torka szakadtából éljenző, gondolkodni nem tudó vagy nem akaró tömegember. Nem volt "konfliktusmentesség", mert a másképp gondolkodókat menten kezelésbe vették. Ha meg akarsz maradni a pályán, ne járj templomba, ne legyenek nyugati barátaid, rokonaid. Hiába gondolod, hogy van levéltitok, idéznek a leveleidből.

Átéltem. Keserű szájízzel azért ki is adtam magamból a barátaim körében.
Hát ez a másik oldala a kádárizmusnak! Isten ne adja, hogy visszatérjen!


Rengeteg sebtől vérzik a mai közállapot. De a rendszerváltás igenis megújulás, felszabadulás volt!

góbé írta...


Belov1!

Neked tökéletesen igazad van! A másképp gondolkodókat tényleg másképp kezelték. De abba is gondolj bele, hogy a másképp gondolkodók miről ismertettek fel ! Tartok tőle, -mivel a sokak által fújolt, lenézett rendszer nem igazán arról volt hires hogy médiumokat, gondolatolvasókat alkalmazott, - azok a bizonyos másképp gondolkodók vélem a rendszer szempontjából talán túl harsányan fejezték ki ellenérzésüket, magyarán szólva nyiltan a rendszer ellen voltak.
Mielőtt ezirányú megvetésedet kifejeznéd, gondolj abba is bele, - természetesen rendszerfüggetlenül - mely, bármilyen rendszer volt-e toleráns, sőt bajtársias, az ellene fordulókkal. Valahol, valaki azt mondta, az vesse rá az első követ, aki...
Nos, innen közelitve mérlegelj, dönts és itélj!



pleinair írta...

Belov1-nek:

Amit írsz, mind igaz. De személyes sérelmünk nem homályosíthatja el az idő távlatából elvárható objektív rálátásunkat, történelmi objektivitásunkat.

Vitathatatlan, hogy a társadalom 80%-a (munkások, parasztok) számára élhetőbb életet hozott az a korszak. Évszázadok óta elnyomott, tanulás lehetőségétől megfosztott, cselédsorsot, szegénységet, megaláztatást öröklő fiatalok jutottak végre emberhez méltó élethez.

Erre gondoljunk és ne sirassuk már magunkat annyira.
Az a kor igazságot szolgáltatott, és ennek voltak áldozatai is.
De még az áldozatok részéről is elvárható, hogy lépjenek túl önmaguk kicsinyes sajnálatán, és képesek legyenek reálisan, az addig nyomorban élő többség szemével látni a múltat.

PuPu írta...

Kedves belov1, most értem ide...
Szóval a helyzet az, hogy Kádár számára a nép a munkás meg a paraszt volt, ennek ideológiai oka voltak, - Kádár számára ez a két osztály jelentette a társadlom alapját, miként a valóságban is.
A kispolgár meg a kisipareos, kiskereskedő megbecsült tagja volt a társadalomnak, de sem létszámát, sem súlyát tekintve nem volt döntő tényező, másrészt a kor szocialistái szerint létük magában hordozta a kizsákmányolás lehetőségét, ezért a rendszer korlátozta a tevékenységüket, de nem lehetetlenítette el.
A példáid ott sántítanak, hogy mindahányan jobban éltek, mint a munkás, a gazdagság szinonímája nem a dúsgazdag esztergályos, hanem a lángossütő volt.
Persze ez a helyzet a társadalom fejlődésével együtt változott, más volt ez Rákosi környékén ls más a hetvenes években.
Az egyetemi felvételiknél pedig aki teljesítette a megkövetelt szintet, az tanulhatott - a sógorom is felvették az egyetemre, de az első év után kibukott, utána nagyon utálta a rendszert.
Ha megnézed a mai vezetőket, rá fogsz jönni, hogy amit írtéál, az buta elfogultság.
Rengeteg jutalmat osztottam ki valaha, és hidd el, kicsit sem érdekelt a jutalmazottak pártelkötelezettsége, annáél inkább a teljesítménye.
A rendszer sem követelt meg ilyen szelektálást, mindenki velünk volt aki nem volt ellenünk, ha jól emlékszem.
A nagyon okos, tanult főknek, ha nár beiratkoztak a MLEE-re, nem megalázkodniuk kellett, hanem vizsgázni, ugyancsak okos, tamult emberek előtt.- jelzem senkinek sem szorítottak a fejéhez pisztolyt, hogy végezze el, másrészt meg akinek felsőfokú végzettsége volt, eleve nem kellett MLEE-t végezni.
A kádáriznus embere valóban a tömeg embere volt, a társadalom rtöbbségét képviselő, bérből és fizetésből élő tömegek embere, a kisember.
Az én nagynéném pedagógus volt, hívő katolikus és egész életében mindig járt templomba, a másik nagynéném államosított nagykereskedő, akinek a fia repülőtiszt lehetett és MIG21 - el repült, a nagynéném férje kilépett pap volt, a KGST-ben a magyar tárgyalódelegáció tagja volt műszerügyekben, és ez csak a legközelebbi rokonság - úgyhogy nekem te elmesélheted a szokványos legendákat, de sok sikered nem lesz -. vannak saját tapasztalataim.
Nyugaton élő, kitelepített sváb rokonaink is voltak, sógornőm nagybátyjának Izraelben élő rokonai is, és láss csodát, mégis lehetett belőle professzor.
Lehet, hogy neked a rendszerváltás megújulás volt - egészségedre, de annak a pármilliónak, akiket kilöktek az utcára, nem minden esetben tűnt annak.
Nagyon sikertelen lehetett az életed, és azt hiszem, erre keresel magyarázatot.
Rossz helyen.
:O)))



PuPu írta...

Még annyit - a poszt témája nem a Kádár-rendszer, hanem a benne élő kisember.
És a kérdés - hogyan lett belőlük mentalitását tekintve cseléd...
:O)))

állatkerti útmutató írta...

Miért lett cseléd mentalitású a kisember?
Miért maradt el a polgárosodás Magyarországon?

Hát ez egy nagyon bonyololult kérdés, és ennek vizsgálható előzményi időtartama sem egyértelmű, mivel erről sem tudunk - akár töb generációt áthidalva - beszélni!

Kapásból négy dolgot azért érdemes felvetni az ország mentális állapotának vizsgálatához.

1. Vajon miért átláthatatlanok különféle rendszerek és azok működési kapcsolatai? Ki felel az átlátható+felelős információkért? Ez mennyiben alakult véletlenül és mennyiben tudatosan - mióta?
2. Ki élvez nagyobb védelmet a feljelentő, vagy a feljelentett? Esetleg ez esetenként változik? Hol a feljelentő, hol a feljelentett - mikor ki?!
3. Vajon az idősek csak elvárják a nekik kijáró tiszteletet? Vagy az öregek is tisztelik a fiatalabb generációkat? Esetleg tanulni is képesek a fiataloktól, vagy csak éppen aktuális generációkat áldoznak be - egy egy részcél megvalósulása érdekében?
Általában az idős "feje fölé tudja engedni" a fiatalt? Ez örömmel teszi?
4. Hol és kiktől tanulja az egyszerű ember a például párbeszédet?

NewTiborc írta...

Kedves PuPu!
Úgy érzem, hogy belov1 barátunk egy kicsit összekeveri az ötvenes éveket a késői Kádár korszakkal.
Olvasom a dilemmádat, hogyan lett a dolgozó gyári munkásból cseléd lelkületű jóember? Nem gondolod, hogy a szent klérus alapos munkát végzett? Tevékenységük és "igaz hitük" megérne egy szösszenetet.