NYELVESPUSZI ERDOGANNAK

Orbán váltott egy-két nyelvespuszit Erdogannal, a pepszinvizsgálat eredménye pozitív lett, ami nem is csoda, hiszen ő volt a világon talán az egyetlen, aki támogatólag helyeselte a törökök kurdok elleni invázióját.
Hiába, Nagyurunk páratlan a világon, leszámítva persze korunk Purgly Magdolnáját, a Család birtokainak kezelőjét, a Nemzet Mosónőjét.
Persze aztán a hálátlan népek kikezdték a Haza Görcsét, és elkezdték kritizálni roppant logikus és ésszerű lépését.
Egyszerűen nem értették, hogy egy kilencmilliós ország (melyből öt-hatszázezer embert ő üldözött el agyament politikájával világgá) migráció-ellenes vezetőjének  miért kell egy olyan katonai lépést támogatni, mely migránsok tömegeit eredményezheti.
Különösen akkor, mikor Erdogan még zsarolja is Európa államait, mondván, hogy ráereszti az Unió államaira a nála táborozó szíriai háborús menekülteket.
Egy ember ért csak itt a világpolitikához, tudjuk ezt már régen...

Természetesen Erdogan is magyarázza a bizonyítványát, ő azt mondja, hogy a török határok szíriai oldalán egy biztonsági sávot akar létrehozni, mely alkalmas arra, hogy odatelepítse a menekülttáborok arab lakóit, és ennek útjában állnak az ominózus területek lakói, a kurdok.
Ők ezidáig az amerikaiak támogatásával fegyverrel harcoltak az Iszlám Állam fegyveresei ellen, tönkretéve az Erdogan-család jól menő nyersolaj-bizniszét.
Most persze mindenki magyarázkodik, és Erdogan is országa biztonságára hivatkozik, amiben lehet is valami, hiszen azon a tájon él úgy húszmillió kurd, akik az elmúlt időszakok következményeként valamennyien nehéz szülés eredményei, hiszen állandóan elakadt a szülőcsatornában az újszülöttek kezében tartott Kalasnyikov, ha fiúk voltak, ha lányok - mindegy.
A kurdoknak hazájuk van, - ott, ahol laknak, de államuk nincs, és a térség országai nem is nagyon díjazzák saját államiságuk megteremtésére irányuló törekvéseiket.
Ők egyébként etnikailag sem illenek bele a térség népességébe, nem arabok és nem is törökök, hanem eléggé el nem ítélhető módon kurdok, akiknél a nők nem csak az aknamezőn mehetnek néhány lépéssel a férjük előtt, de az utcán is, ha olyanjuk támad. 

Orbán helyzete nem könnyű, itthon emelgetni kezdi fejét az ellenzék, a Bűnös Város odacsinált még a Várkerületbe is, szinte a manézs közepére, most kerülgetheti Nagyurunk a büdösség forrását, és szagolgathatja rendszere illatát.
És akkor még magyarázkodhat is, hogy miért Jumurdzsákot támogatja, miért nem a kurdokat, vagy ha már felhorgad benne a Brahmaputra-menti kipcsák, hát miért nem hallgat inkább, hiszen minket ez a menekült-kérdés úgysem érint, mióta kihúztuk azt a néhány kilométernyi tyúkhálót a határon.
Kurd legyen a talpán, aki át tud mászni rajta, ha siet a biztonságba.
A darázsfészket piszkálni soha nem volt bölcs ötlet, a darazsak, akik odáig oda sem figyeltek ránk, piszkálás esetén hirtelen ráébrednek, hogy fullánkjuk is van, és képesek alaposan helybenhagyni még egy olyan Világpolitikai Tényezőt is, mint a Nemzet Félesze.
Most az a mondás, hogy a problémát ott kell megoldani, ahol felmerült, és - állítólag - éppen ezt teszi Erdogan, ezért kell őt támogatni.
Az Erdogan/Orbán féle ötlet az, hogy elkergetjük lakhelyükről - ha úgy tetszik, akkor hazájukból - a kurdokat, majd a helyükre betelepítjük a menekülttáborok arab lakóit, akik ettől kezdve pufferként szerepelhetnek a törökök és a kurdok között, megakadályozva a közeledést a szíriai kurdok és törökországi rokonaik között.
Tetszetős megoldás, a térség szokásainak megfelelően újabb ellentétek magvait hinti el, nem szólva arról, hogy a szír menekültek státuszán nem változtat semmit, csak annyit, hogy most Szíriában lesznek belső menekültek, lévén, hogy eredeti lakhelyük romokban hever, és ettől kezdve még a nemzetközi segítségben sem reménykedhetnek, hiszen szír állampolgárok Szíriában, éljenek boldogan és legyenek hálásak gondjaik megoldóinak és azok segítőinek.

Orbán -szokás szerint - hülyeségeket beszél, nem szólva arról, hogy miközben egyik végével a kurdok nemzeti önrendelkezése ellen beszél, a másik végével Erdély autonómiájáról szónokol, néha komoly dilemmát okozva, hogy atletikus teste melyik végén hordja a seggét...
A nemzetközi veszélyekről még nem is esett szó, pedig már a kurdokkal megállapodó szír csapatok is bevonultak az övezetbe, a szír hadsereg mögött pedig Oroszország áll, és csak Putyin szándékain múlik, hogy milyen fegyverekkel látja el őket.
Persze Putyin számára ez a helyzet optimális, az Unióban Orbán gerjeszti a feszültséget, a NATO pedig Erdogan briliáns lépései következtében bénul meg, hiszen miközben nekilátott harckocsival politizálni, menetből lecsinálta Trump fejét is.
Minden analógia sántít, de a helyzet emlékeztet a két világháború környéki időkre, mikor a népekkel úgy sakkoztak, hogy arról kódultak.
Trianon után elzavarták hazájukból az erdélyieket, a II. Világháború után a csángókat, majd helyet csináltak nekik a svábok kitelepítésével.
Csehszlovákia és Magyarország között lakosságcsere volt, harminc kilós batyukkal vándoroltak a szerencsések, akik legalább életben maradtak.
Másfelé sem volt jobb, a szudáétanémetek sorsa sem volt egyszerű, és Sztálin szerint nem létezett a krimi tatárok problémája, legfeljebb vagon-probléma létezett.
Putyin most hátradől és kávézgat, az amerikaiak törölgetik a sz@rt a fejükről, az Uniós politikusok szedik a fejfájás elleni tablettákat, Orbán meg bízik a magyar nép közismert, rendszereken átívelő önbizalmában, melynek ékes példája volt a bizalom, mely szerint az olajálság nem gyűrűzhet be hozzánk, emellett köztudott, hogy mi kívül tudunk maradni a világpolitikai problémákon.


Hogy Orbánnak, mint jó szociopatának nincsenek lelkiismereti problémái, azt már megszoktuk.
De egy egész ország nem lehet szociopata - gondolom.
Jó lenne, ha ennek hangot adnának politikusaink is...  


:O)))