TUSNÁDFÜRDŐI ÁLMOK

A Tusnádfürdőn összetákolt pódiumnak, melyre évente egyszer - az úgynevezett Úrfelmutatáskor - felmászik a Vezér, négy lába van.
Ebben különbözik a Vezértől, akinek csak kettő, de legalább mindkettő aranyból, habár ellenfelei szerint csak szépen kiszidolozott rézből vannak azok, imígyen hasznosítva az ősi tradíciókat.
A piedesztál négy pillére, melyre a szeretett Vezér és Kancellár évente szent buzgalommal felmászik a neonacionalizmus/sovinizmus, a revansizmus, a Kárpát-medence magyar szupremáciájának álma és a vélelmezett magyar kultúrfölény.
Csupa-csupa Horthy korabeli idea, icipicit a korhoz igazítva, de lényegét tekintve ugyanaz, melyet Klebelsberg Kunó hirdetett anno, a múlt század első harmadában.
Hát így vagyunk ma, miközben a világ forrong, egy új népvándorlás, meg a mesterséges intelligencia áll a kapunk előtt, mi meg elvesztettük a világ megértésének fonalát száz évvel ezelőtt.

Igaz, a mai nacionalizmus csak megszokásból emlegeti a kommunistákat, mint ellenfelet, helyette a globalizáció a fő ellenség, meg a brüsszeli bürokraták, a migránsok és a mások, legyenek azok bárkik, akik nem mi vagyunk.
Habár ez a "mi" is állandóan változik, hol mi fiatalok, hol mi polgárok, hol meg mi, hazafiak vagyunk, mikor éppen nagyon magyarok (mint tudjuk, három magyar = egy sváb, egy zsidó meg egy cigány...) vagyunk.
A szűkebb Kárpát - medencét se  vagyunk képesek megtölteni, 2050-ben - holnapután - nyolc és félmillióan leszünk, tíz aktív dolgozóra öt nyugdíjas fog jutni, ennek összes gazdasági-társadalmi következményével együtt.
És azt se lehet ma pontosan prognosztizálni, hogy a munkaképes korú lakosságból hány embernek lesz munkája.
Ma azt jövendölik, hogy a munkahelyek negyedét automatizálja a mesterséges intelligencia, aztán ugye itt a klíma változás is, a fene tudja, elég lesz-e a problémák megoldásához a csodálatos feeling, mely szerint mi magyarok vagyunk.


De egyelőre úgy tűnik, hogy a pökhendi beképzeltség és kivagyiság legyűri a józan észt, Nagyurunk előszeretettel provokálja azokat az országokat, melyek párszázezer magyaar túszt mondhatnak állampolgáruknak, hadd örüljön a magyar, hogy milyen bátrak vagyunk!
Mígnem egyszer csak meg nem jelennek mondjuk a Zsil-völgyi bányászok, elbeszélgetni székely véreink beilleszkedési nehézségeiről.
Nopersze az is valami, hogy Románia húsz miniszterelnököt fogyasztott el az alatt az időszak alatt, míg mi ezt az egyet amortizáljuk - vajh melyik ország demokratikusabb?.
Egyébként sikeresen amortizáljuk, hiszen már úgy néz ki, mint Shrek, csak nagyobb a hasa és kevésbé rokonszenves.
Ő bizonyára érdekes kísérletnek tartja, hogy tesztelje - még mit engedhet meg magának egy másik állam területén.
Ez dicséretes a tudomány szempontjából, de könnyen úgy járhat, mint az álruhás brahmaputrai maharadzsa, aki mire kiderült mekkora nagyúr is ő, kapott már száztizenkét pofont... 
Ami azt illeti, a móc kecskepásztorok béketűrő népség, de láttunk mi már puliszkát robbanni.
Én még fel se igen rónám nekik, hiszen ha a lakásodba  meghívás nélkül beballag évente egyszer a szomszéd Józsi, felugrik at ebédlőasztalodra,  letolja a gatyáját, majd odacsinál a damasztabroszra, te is elkezdenél idegeskedni - talán.

Idén sem történt más, Vezérünk  már megint Tusványoson tartott igehirdetést, mely alkalmat nem felejtett el most sem felhasználni a román politikusok hergelésére.
A beszéd tartalmilag nem okozott nagy csalódást.
A külpolitikai helyzet értékelésénél most is szégyelltem, hogy egy táborba kerültem vele.
Nagyobb baj az, hogy viselkedése ékes példája annak, hogy hogyan lehet jó premisszákból rossz konklúzióra jutni.
De még jobban szégyellem azt, hogy az ellenzék képtelen elvi álláspontot kialakítani, hogy elvtelenül nyalja Biden kaszvadt fenekét, hogy okos emberek úgy csinálnak, mintha a helyzet elszigetelt jelenség, kizárólag  Putyin megbomlott elméjének terméke lenne, nem pedig az angolszász imperializmus gátlástalan és agresszív nyomulásának egyenes következménye.
Az országok szuverenitásának bajnoka szemétkedett egy sort román kollegáival, visszaélt azzal, hogy Románia és az Unió nem kíván precedenst teremteni azzal, hogy kitilt egy kormányfőt a területéről, sőt - mintha éppen erre játszana.
Elfelejti, hogy ő ott akkor is vendég, ha a ház egy része száz évvel ezelőtt  az ő családjáé volt, csak elkártyázták.
Elfelejti, hogy ravaszkodó pofátlanságba csomagolt revansista megnyilatkozásait árgus szemekkel figyeli a hajdani kisantant valamennyi állama - és Ukrajna is.
Nagy baj lehet ebből, még akkor is, ha éppen most épül-szépül ütőképes hadseregünk, mely attól lesz ütőképes, hogy az élére már megtaláltuk a megfelelőnek tűnő kutyaütőt...

A normális ember néha elszégyelli magát a stíluson, a tartalmon, meg a nacionalizmus állami szintre emelésén abban az Unióban, melynek mi is tagjai vagyunk. és amelyik csak és kizárólag akkor maradhat fenn, ha egységes lesz.
Tusványos annak a politikának a jelképe, mely úgy akarja előkészíteni a hajdani Magyar Királyság elcsatolt területeinek visszaszerzését, hogy államot akar gründolni egy másik államban.
Nem fog menni, ellenben a rendezvényt be fogják tiltani - én már régen betiltottam volna a románok helyében - és a helyzet fokozásának rettenetes következményei lehetnek az egész határon túli magyarságra nézve. 
Magyar migránsok is megjelenhetnek errefelé, hiszen azt se gondolta volna senki, hogy nyolcmillió ukrán migráns terheli majd az Uniót, miért ne lehetne úgy egymillió magyar menekült is - mondjuk Erdélyből?
És ha ez a beteg szociopata azt hiszi, hogy valamelyik nagyhatalom kiáll majd a magyarokért, akkor erősen téved, ugyanis a kiállások is a politikáról szólnak a politika meg az érdekekről, mi meg nem sokat érünk a nemzetközi cserepiacon.
Katonailag meg egyenesen nem érünk semmit, és vehetünk ugyan még tizenkét tankot, ezen semmi nem fog változtatni.
Gazdaságilag nullák vagyunk, maximum összeszerelő üzemnek vagyunk jók, a szakember-gárdánk kiöregedett, a fiatalokat pedig a jelenlegi helyzetre készítik fel - már amelyik itthon marad, ugye.


Szóval, a mi Ártányunknak ideje lenne menni, ennek külpolitikai feltételei már adottak, már csak  belpolitikailag kellene kivenni a kezéből a kezdeményezést, de ez látszik a keményebb diónak. 
Az ország ugyanis tele van Orbán Viktorokkal.
Azért csak fel kellene már törni végre ezt a diót!

:O)))

 

POLGÁRMESTERSIRATÓ

Néha azért még engem is meg lehet lepni.

Kedves ismerősöm, aki a magyar liberalizmusnak nevezett ideológiai zűrzavar egyik szülőanyja, minap, mikor a Főpolgármesterről esett szó, úgy tűnt nem igazán érti, hogy mi bajom van nekem ezzel a derék emberrel.
Én meg már azt hittem, hogy a nyakigláb dalia egyszer és mindenkorra elásta magát az előválasztáson tanúsított jellemtelen árulásával, meg a pénzügyi mutyikkal, melyeknek nyilvánvaló résztvevője volt.
Erre tessék, kiderül, hogy a magyar ellenzék egy része továbbra is alkalmasnak találja arra, hogy egy ellenzéki összefogás közös jelöltje legyen a sorra kerülő önkormányzati választásokon.
Érdekes képet fest ez a magyar ellenzék mentális állapotáról, a demokráciához való viszonyáról.
Elfogadja-e közös jelöltnek a DK azt az embert, aki azért lépett vissza egy zűrzavaros ügynök javára, hogy nehogy a DK jelöltje nyerje az előválasztást - ez itt a kérdés.


És van pofájuk fel is tenni, mire is a DK elnöke szűz leánykákat megszégyenítő módon, lesütött szemmel, irulva-pirulva kerülgeti a kérdést, melyhez hasonlót talán a falu elhasznált durvája tehetne fel Jancsinak, ha nem rettegne az azonnali felképeléstől: Szép mozdonyszőke hercigem, megdugsz-é, ha alábbhagy a folyásom, melynek segedelmével szépenfejlett kankóddal ajándékoztalak meg minapjában?
Te demokrata vagy, a demokrata pedig esélyt ad, hiszen az Úr akár csodát is tehet és legközelebb megúszod a trippert.
Majd szifiliszt adok neked!
Kéred?
Nem is értem, ami azt illeti, - a történtek ismeretében az adekvát válasz az kellene legyen, hogy akkor lesz ebből a jellemtelen, sunyi trógerből közös jelölt, amikor majd  a DK elnökét Orbán Viktornak hívják.
Addig viszont keressen az ellenzék más jelöltet, aki érti, mi is az a demokrácia, mi az adott szó, mit jelent megállapodni politikai partnerekkel - olyat, akit nem lehet megvenni kilóra, mint a kacsát.


Ha legalább tehetséges lenne - de nem az.
Tipikus példája annak, mikor valaki alkalmatlan a nyakába akasztott feladatra, mert a lényeglátása nulla, az általa kitűzött célok egy igencsak szűk réteg kivételével senkinek sem kedveznek.
Periférikus csoportok lelkes támogatását tekinti a demokrácia csúcsának, miközben a lényegi változtatások érdekében semmit sem tesz.
Itt van mindjárt a kerékpárosok helyzete.
A főváros lakosságának elenyésző részét - talán százalékban ki sem fejezhető részét teszi ki azok száma, akik mindennapi közlekedésüket kerékpárral oldják meg.
Ők zömében rövid távot tesznek meg, jó időben, esőmentes napokon, a későtavaszi - koraőszi időszakban, ezt a távot tömegközlekedéssel is le tudják győzni az év kétharmadában, minden megrázkódtatás nélkül.
Van még a hivatásos használó is, aki pizza és egyéb kajafutár.
Ők nem kerékpárosok, hanem a vendéglátóipar alkalmazottai, a jelenlegi állapotok szerint egy kerékpárosra három jut belőlük. 
Az ember vagy sír az emberi hülyeség láttán, vagy halálra röhögi magát, mikor erre az egész idiótaságra a környezetvédelem cimkéjét nyalják , miközben az egész város fulladozik a dugókban füstölgő járművektől.
Ahogy a szennyezett vizű folyókban is tilos a fürdés, úgy - tüdőrák-veszély okán - a kipufogógázoktól dús levegőjű útvonalokon is be kellene tiltani a kerékpározást.
Hogy az analógia hiteles és teljes legyen, a szennyezett vízű folyókba még krokodilokat is kellene telepíteni, azoknál alig veszélyesebbek a kerékpárutat keresztező járművek...


Kerékpárút a vizibicikliknek, ugribugri a Pride kapcsán, lakógyűlés a Lánchíd kapcsán - csupa-csupa pótcselekvés periférikus csoportok és álproblémák megoldásának érdekében.
Közben a Nagykörút, a Rákóczi út, a Kossuth Lajos utca, mely hajdan Budapest éke volt, ma úgy néz ki, mint a himnuszban a balsors, a  bulinegyed állandó feszültségek forrása, a hajdani jópofa Madách téri fák burjánzanak, az Üllői úti felüljáró lassan összeomlik, lehet fogadásokat kötni arra, hogy melyik omlik össze előbb, ez, vagy a főváros költségvetése.
A problémák nem megoldandó feladatok, hanem a különféle politikai és gazdaságicsoportok fegyverei egymás ellen, a néphülyítés jegyében.
Budapest máról-holnapra vergődik, ez a nyakigláb szerencsétlenség meg azon tipródik, hogy hogyan lehetne lezárni a Rakpartokat, de se alternatív észak-déli folyosó a gépkocsiknak, se ingyenes és biztonságos P+R parkoló sehol nincs.
A főváros továbbra is egy rosszul működő faluszövetség, a helyi kiskakasok kukorékolásainak békés terepe, a főváros meg olyan, mint pin@n a szőr, vagy van, vagy nincs, de ha van is, akkor is minek?
Ez persze jó Orbánnak, aki láthatólag remekül szórakozik, ahogy egyenként tépkedi ki az ellenzék reménységének végtagjait, mint oviban hajdan a legyek szárnyait, míg csak meg nem süketültek, és hiába tapsolt, már nem repültek el.
Karácsony is immáron inkább csak zümmög, és ha valaki jönne egy nagy  légycsapóval, nagy szívességet tenne az ellenzéknek - és talán még neki is.
Az a baj, hogy ma egyáltalán még vele kell foglalkozni, ahelyett, hogy egy olyan politikus kerülne előtérbe, aki tehetséges, felkészült és elkötelezett a fővárosi emberek érdekei mellett.
Akkor is, ha gyalog, akkor is, ha autóval járnak.


Ő pedig bús tekintettel felülhetne hű kerékpárja nyergébe és elkarikázhatna végre a bánatos naplementébe...


:O)))

KAZETTÁS BOMBÁK ILLÚZIÓKKAL

Hej, régi szép idők, amikor még ha kazettásról beszélt valaki, akkor nekünk a magnetofon jutott az eszünkbe, a technika korabeli vívmánya, mely kényelmesebbé tette a zenehallgatást.

Nem kellett szenvednünk az orsós magnók örökös szalagszakadásától, a leejtett orsókról letekeredő kilométernyi mágnesszalagtól, és ha a lejátszó feje véletlenül bekapta a szalagot, akkor egy ceruza segítségével pillanatok alatt ki tudtuk javítani a hibát - mehetett tovább a Rolling Stones, ínszakadásig.
A lejátszó is kisebb lett, vihettük magunkkal bárhova, túl kényes sem volt, és hát a hangminőség is elfogadható volt a korabeli mércével mérve.
Csupa pozitív dolog, erre most itt béb@szarintott a szentkuti búcsú, ha  a kazettás kifejezést halljuk, akkor egy bomba kell, hogy eszünkbe jusson.
Egy háborús húsdaráló, mely válogatás nélkül öl, katonát, civilt, neki mindegy.
Csak a halottaknak nem mindegy, de kit érdekel ez, mikor világpolitikai csetepatéról van szó?

Biden elnök, mikor testőrei kivezetgették a mosókonyhából, ahova a világ sorsát meghatározó beszéde után valamilyen rejtélyes okból betévedt a gardrobszekrényben tett rövid látogatása után, elhatározta, hogy kazettás lőszereket szállít az ukrán hadseregnek, merthogy abból van raktárkészlete, míg a normál lőszerből csak ímmel-ámmal.
És hát, mint tudjuk először a raktáron levő és szavatosságának határideje felé tartó lőszereket kell célszerűen felhasználni, értékükkel elszámolni a Kongresszus és a világ közvéleménye számára - lám, ilyen humánus az USA, milliárdokkal segíti az ukránok harcát az ő ellensége ellen - a bolondnak is megéri!
A kazettás lőszer - akár tüzérségi lőszerről, akár bomba vagy rakéta töltetéről van szó, a közvélekedés szerint embertelen, sokfelé be is tiltották, de hát az ilyesfajta tilalmakat (gyalogsági taposóaknák, speciális lőszerek, gázok, tudatmódosító vegyületek, stb...) a háborúzó felek nemigen szokták betartani.
A tetejébe a betiltásukról szóló egyezményt - bölcs előrelátással - a felek egyike se írta alá. így aztán alkalmazásuk törvényes és - mint megtudhattuk - az amerikaiak részéről még emberbarát és környezettudatos is, hiszen az amerikai kazettás lőszer  sokkal humánusabb, mint az orosz, mely nem elég, hogy válogatás nélkül öl, de még fel se robban rendesen, és oroszul szidja az ukránok durva anyját.
Aztán az elkerülhetetlenül bekövetkező győzelem után lehet majd Ihornak babrálni a a fel nem robban töltetek hatástalanításával.
Az akció reakciót szül, jönnek a termobarikus lövedékek, meg a fene tudja mi még, a harctéren vitézkedők katonának hiszik magukat, pedig csak szerencsétlen, kísérleti patkányok.
Közben Zelenszkíj szaladgál, mint pók a falon, fénykardokat, a Halálcsillagot és Orbán lováéval vetekedő vakmerőséget követel a NATO-tól, de az vonakodik, merthogy mikor Biden egyszer véletlenül ébren volt, akkor elmondta, hogy az maga lenne a harmadik világháború.
Ennek  bevezető fázisát most éppen még Európában vívják, de erősen esélyes, hogy a következő fázis alkalmából romba dőlnének Manhattan felhőkarcolói és elnyeli a tenger San Franciscot.
Kár lenne értük.

Úgy ötszáz napja tart a különleges katonai művelet, melyet mi - slendriánul - csak háborúnak szoktunk nevezni, és minden diadalmas kürtrikoltás ellenére Amerika szopóágra került.
A célját, hogy ellehetetlenítse az orosz gazdaságot és katonailag meggyengítse Oroszországot, nem sikerült elérnie, szankciók ide-oda, az orosz gazdaság él és virul.
Katonai téren Oroszország egyre erősebb, a hadiipar ontja a lőszert, a fegyvereket, az orosz hadsereg megtanulta az új technikákat, a kíberhadviselést, a drónok használatát.
Az orosz tüzérség hatékonyabb, mint valaha és a harc  zömében szerződéses katonák bevetésével folyik.
Az oroszok egyelőre beérik az annektált területek feletti uralom megszerzésével, de ez persze változhat, és nem valószínű, hogy az ukránok javára.
A rakétatechnika terén egyértelmű az orosz fölény, és egy kiélezett helyzetben az elsőcsapás mérő képesség a döntő.
Oroszország a világ egyik vezető atomhatalma és nem lenne jó kipróbálni, hogy első vagy második helyezett a tömegpusztító versenyben.
A harc egymáshoz szorította Oroszországot a kínaiakkal, és ez nem sok jóval kecsegtet az angolszászok számára.
Közben megkérdőjeleződött az amerikai dollár világuralma, a feltörekvő országok (BRICS) pedig rájöttek, hogy a világban komoly szavuk lehet.
Eközben az USA elérte, hogy Európa tőle vegye a palagázt, mely egy esetleges háborús eszkaláció esetén felettébb sebezhetővé teszi Európát, hiszen a hajón szállított gáz felettébb nagyot tud durranni...

Persze illúziók élnek, annak dacára, hogy csak Magyarország felé naponta tíz-tizenötezer ukrán hagyja el az országot.
Mi lesz, ha elfogy az ukrán katona?
Ki fog harcolni Amerikáért?
Igaz, megvan a megoldás: Zelenszkíjék bejelentették, hogy áttérnek a sorozott tömeghadseregről a szerződésesekből álló hivatásos hadseregre, - azokból kevesebb is elég.
Míg meg nem halnak.
Mi lesz Európával?
Itt áll majd egy vesztett konfliktus terhével, el kell majd számolni az értelmesebbje felé, hogy hova is szórta az Unió az adófizetők pénzét?
Nekünk meg   itt marad a nyakunkban az Ártány, aki majd veri a mellét két féltéglával, hogy lám, neki volt igaza!
Gigademokratáink pedig újabb malomkövet kapnak a nyakukba: a belpolitikai fiaskókon túl egy külpolitikai is terheli majd őket.
Minket, mert mi engedtük meg - sőt szítottuk - a ruszofóbiát, beszálltunk a gyűlölködési versenybe és a népet hülyének nyilvánítva nyilvánvaló valótlanságokkal etettük.
Vezető politikusaink szégyellhetik magukat, a vakegér hozzájuk képest sasszemű.
A helyzet egyre nehezebb lesz, az életszínvonal se nő, a gazdaság állapota se javul mostanság, nem lesz orvos, nem lesz tanár, nem lesz erőmű, nem lesz ipar, viszont bejegyzett nemzetiség lesz a szkíta.
Én meg majd rovásírással ráflexelem a járókeretem lábára, hogy még egy ilyen ostoba ország nincs a világon!

:O)))

NA, EZ ITT A GOND, NEM A ZSOLDOS

Más a valódi dráma, nem a búspofájú condottiere huszonnégyórás királysága.
A megbízója ellen forduló zsoldosvezér eltűnt a pályáról, hátrahagyva maga után egy sor konteót és még több megválaszolhatatlan kérdést,.
Mégis, a helyzet az évszázados tapasztalatok alapján úgy néz ki, hogy zsoldosvezérek jönnek-mennek, viszont randapofájú hadaik élni akarnak.
Márpedig ők nem nagyon értenek máshoz, mint a hadakozáshoz, és az árufeltöltői pozícióval kiérdemelhető bér inkább csak a magyar pedagógusnak vonzó, egy zsoldos pénzt szeretne keresni, ha már a bőrét viszi vásárra.
Így aztán a Wagner zsoldosai vissza fognak térni a frontra, kisebb kontingensük esetleg elmegy Maliba, ahol éppen igény van olyan  békefenntartókra, akik beszélik a helyi hadurak nyelvét és mondanivalójukat alá is tudják támasztani ezzel-azzal.
A front pedig húzódhat Bahmut alatt, de húzódhat Kijev-külsőn is, ez utóbbi kisorosz város még közelebb is van a fehérorosz határhoz - sáfrányos is a gondolattól Zelenszkíj kevlár bugyogója.

Az igazi gond az, hogy a világ megbolondult, olyan mozgások indultak el, mint hajdan a népvándorlás.
A folyamatok átmeneti végét tán csak évszázadok múltán fogja az emberiség megérni, ha megéri egyáltalán és valamilyen csoda folytán elkerüli az atomháborút.
Ami most tapasztalható, az csak a nyitány, melyet az ukrán szimfonikusokkal játszatnak el a világhatalmak.
A mű kissé hosszabbra sikeredett, mint szerzői tervezték, eleinte csak vonósnégyesre akarták komponálni, de mára igény támadt a teljes zenekarra, üstdobokkal, rézfúvósokkal.
Amerika mellényúlt, alábecsülte Oroszország erejét, és ezzel lehetőséget nyitott Kínának, hogy ő is írjon egy-két tételt a partitúrába.  
Ez persze cirkusszal jár a világ minden táján.
Európa, mely oly kellemesen barátságos és csendes volt felfordult, Franciaországban zavargások vannak, Koszovóban szerb szomszédaink maradék pozícióikat akarják megvédeni, Németország fegyverkezni akar, és van német politikus, aki német csapatokat akar állomásoztatni Litvániában.
Oroszország ráébredt, hogy Kubához ősi barátság fűzi. de állítólag Kína is érdeklődik a szigetország iránt, hadd örüljenek az amerikaiak.

Oda a legendás svájci semlegesség, lassan érdemesebb lesz valamelyik karibi adóparadicsomban bankolnia Nagyurunknak, mint Svájcban, de legalább nem kell hülye ürügyekkel kolbászolnia arrafelé.
A lengyelek - jó szokásuk szerint - nagyhatalommá szeretnének válni, majd pofára esnek most is.
Mi, magyarok meg zavartabban viselkedünk, mint az ominózus vasorrú bába a mágneses viharban.
A nép egyszerű gyermeke a francia események hírére boldogan migránsozgat, jóllehet a francia társadalom etnikai és vallási összetételét  leginkább gyarmatosító múltjának köszönheti, de a bimbózó magyar vallási fundamentalizmust nemigen akarja észrevenni.
Viszont nemzetiségként akarja elismertetni a szkítákat néhány félbolond - vagy tán egészen az
Magyarember vadul diktátorozza Putyint, miközben virtigli kis  diktatúrában él és kussol, pedig és az orra elől lopják el a maradék országot - dédunokái jövőjét is beleértve..
A nemek országa lettünk, ne legyen vízerőmű, ne legyen gázerőmű, szélerőmű, szénerőmű meg kiváltképp ne legyen, atom pedig aztán még véletlenül se, mert az maga a bomba.
Ne gyártsunk akkumulátort, mert az az ördögtől való és a várható jövő technológiája,
Ne gyártsunk semmit, de persze - mint ősi katonanemzet, mely vereségeiben mutatott kiemelkedőt -  fegyvert  gyárthatunk, mert azokat majd nem ártatlan asszonyok és gyerekek meggyilkolására fogják használni, a magyar aknavető rózsákat szór az ellenre, mire az megigazul és belép a NATO-ba, vagy kisnyúl.
Végre elértük, hogy a zsidók ne igyák el előlünk a drága ivóvizet, most megvédtük a kínai akkugyárossoktól is, igaz, arzénmentesítésre ( nem stadion az...) még nem futotta az elmúlt évtizedekben, így aztán elégedetten törölhetjük meg a szájunk szélét egy pohár víz után: ez a méreg, nem a ciánkáli!


A legszörnyűbb az, hogy világszinten sem állunk jobban, dél-észak ellen, kelet- nyugat ellen, a szerencsétlen átlagembert naponta ijesztgetik, veszélyes a vírus, a város, a klíma, az Etna, az etnikum, a stroncium, veszélyes minden.
Átlagember szorong, vagy beledugja a fejét a homokba, és megpróbál úgy élni a világban, mintha nem lenne holnap.
A szomorú az, hogy ez nem is olyan elképzelhetetlen...
Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan, mondja a bölcs tanács, de már ezt is elfelejtette az emberiség, mely mire eljutott odáig, hogy meg tudná oldani szinte valamennyi problémáját, addigra ki akarja irtani magát.
Talán majd a mesterséges intelligencia...
De lehet az is csóválja majd a fejét, mint Gazsi, mikor a purdé beleesett a pöcegödörbe: Megmosdassuk, vagy csináljunk újat?
Lehet, elindult már a Föld felé a Szíriuszról az űrhajó...

:O)))

PUCCS-FUCCS

A séf elsózta a főztjét.
Prigozsin átmenetileg megúszta, de ez nem a végleges állapot.
Még fizetni fog azért, hogy pocsék taktikai érzékkel akkor szúrta a húsvillát Oroszország hátsójába, amikor az éppen az óriási ukrán támadást helyettesítő akciók elhárításával van elfoglalva.
Akkor, amikor a NATO légiereje az izmait iparkodik mutogatni Európa egén, akkor amikor dől a pénz Ukrajnába.
És dől a leselejtezett hadianyag és a szavlejárt lőszer, helyet teremtve a nyugati hadiiparnak új megrendelésekre anélkül, hogy a  megsemmisítés giga-költségeit vállalnia kellene.
Akkor, amikor az orosz hadsereg nagyszabású átalakítása és átfegyverzése folyik, amikor speciális helyzetéből adódólag Oroszország nem tud valódi háborút vívni, mert ha azt vívna, akkor Kijev éppen olyan lenne, mint Bahmut - vagy még olyanabb.
Hübrisznek nevezik   azt a kórt, mely megtámadta Prigozsint, ez az értelmező szótár szerint gőgöt, kevélységet, elbizakodottságot és önteltséget jelent, ez a betegség általában halálos szokott lenni.
Nem a zsoldosvezér az első a történelemben, aki rosszul mérte fel helyzetét, nem is ő az utolsó, de egy rossz helyzetértékelésből csak rossz döntésekre lehet jutni, - ez történt most is.
Moszkva ellen menni Oroszországban?
Nevetséges, emellett Nagy Péter már remek példát adott a sztrelec-lázadás kapcsán, hogy mi  a vége az ilyesminek.
Az orosz sas kétfejű, de az Orosz Birodalom mindig egyfejű volt, az is maradt a mai napig és az is marad még párszáz évig.

A jelenlegi egy fej nagyon okos és türelmes, nem kapkod, nem csapkod, megvárja azt az időpontot, mely számára kedvez.
Prigozsin ott tévedett, hogy valakinek képzelte magát, jóllehet ez a típus arrafelé nem tartós árú, némelyik megy a kukába, némelyik kiesik az ablakon, némelyiknek - rengeteg pénzért - adnak valamit.
Ilyen volt Hodorkovszkíj, és ilyen most Prigozsin is.
Ja, és hogy mit kaptak?
Hát egérutat, legalábbis átmenetileg.
Ha valaki azt hiszi, hogy Lukasenka önálló kezdeményezése a száműzött befogadása, hát az keresse fel orvosát, gyógyszerészét.

Putyin ameddig kellett - Bahmut elfoglalásáig - eltűrte a felbátorodott szolga nagypofájúskodását, eltűrte, hogy kikezdte a szent Orosz Hadsereg tekintélyét - aztán kényszerhelyzetbe hozta. 
A zsoldosvezérnek néhány napon belül a Vörös téren, katonazenekari kísérettel kellett volna megcsókolnia Sojgu hadügyminiszter magasztos seggét, majd kicsit oboáznia Geraszímov tábornok hangszerén, vagy vége serege - és az ő pályafutásának is.
Nem volt elég alázatos, elvitte a tehetetlen düh, meg is kapta, amit megérdemelt.
Zsoldosai pedig most megtanulják, hogy a Jóisten a Kremlben lakik, van tizenkét dublőre, kilencféle halálos betegsége és minimálisan is hatodszor támad fel halottaiból - Krisztus Urunk a kanyarban sincs hozzá képest.
Putyin erre a lehetőségre is felkészült, mint ahogy felkészült az Ukrajna elleni támadásra is, anélkül, hogy ellenfelei akadályozni tudták volna.


Merthogy a szájkarate kevés ebben a világpolitikai helyzetben.
Oroszország nem roppant össze a nyugati szankciók hatása alatt, gazdasága erősebb, mint valaha, mert még részben sincs kiszolgáltatva nyugati partnereinek.
Az orosz nép Putyin mögött áll, az ukrán vezetést neonácinak tartja - nem kevés joggal, az Ukrajnában élő és jogaiktól folyamatosan megfosztott oroszok védelmezését és befogadását elkerülhetetlennek, a Fekete tengeren való orosz jelenlétet törvényszerűnek tartja.
Hogy aztán mit fantáziálnak Oroszország ellenfelei a Birodalom  széteséséről és eljelentéktelenedéséről, az azt orosz elnököt hidegen hagyja, mint tevét a menüett.
Katonailag erős, képességei jelenleg meghaladják ellenfelei képességeit, gazdasága stabil, az ország gazdag és a nép elfogadja a jelenlegi helyzetet.
Ne tévesszen meg senkit Navalníj-típusú bohócok időnkénti feltünése, az orosz nép éppen úgy viszonyul az angolszász modellhez, mint Józsi bácsi a bivalybürgözdi Négygolyó Nagyvendéglő söntésében: Persze, szeressük aztat, Viktor is megmonta!

Oroszország száztíz hivatalos dollármilliárdosa pedig addig békében ül a fenekén, ameddig az üzlete működik, márpedig most, hogy a nyugatiak elhúztak a pályáról, nagyon is működni kezd.
Aki meg nem üldögél békében a fenekén, azt megkérik, hogy kukucskáljon ki az ablakon, nézzen erősen nyugat felé, és kapaszkodjon erősen.
Még mielőtt valaki nekilátna elmondani, hogy mekkora szemétláda vagyok, hogy ezt helyeslem, elmondom: nem helyeslem, de kit érdekel ez?
Ez a realitás, és ha a realitások helyett álmainkban hiszünk, úgy járhatunk, mint Prigozsin, akinek azt hiszem mára erősen lecsökkent irigyei száma.
Oroszország ellenfelei reménykedve vártak, reményeik ismét kútba estek.
Putyin pedig az összes dublőrével együtt túlélte ezt is, az orosz hadsereg sem omlott össze a Wagner hiányától - és mint tudjuk, ami nem pusztít el, az erősebbé tesz... 
Az élet megy tovább - már azoknak, akik a harcban el nem esnek, szegények.
Vége lehetne már...

:O)))

THE DAY AFTER

Ahogy mondani szokás: azt már tudjuk, hogy mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz?
Kicsit bővíteném a dolgot: annál már csak azt tudjuk kevésbé, hogy utána mi lesz?
Merthogy eljön a nap, mikor az utolsó ukrán katona is eldobja a fegyverét és megpróbál hazaballagni.
Innen a dolgok kezdenek kockázatosra fordulni.
Főként, ha a lengyeleknek eszükbe jut elvtársi-baráti segítséget nyújtani az akkor már Varsóban székelő ukrán emigráns kormánynak, és bevonulnak az ősi lengyel városba Lwowba, mert akkor indulhat a harc az ukrán nacionalisták  és a lengyelek között is.
Arrafelé mindenki lő majd mindenkire, persze csak egy nagy egyetértésben lebonyolított közös pogrom után, még ha nem is dúskál a terület - történelmi okok folytán - zsidókban, de aki keres - talál..
Az oroszok kivárják majd a csetepaté végét  - megnyúlt utánpótlási vonalak, csapatok pihentetése, stb. - ebben már van praxisuk Varsó óta, aztán még pár év partizánharc az erdők mélyén, majd jön Vologya bácsi, a csősz és hazazavar mindenkit. 

Addigra persze Lengyelország - szokás szerint - egy kellemetlen furunkulus lesz Európa fenekén, mely alkalmas lesz eljátszani azt a szerepet, melybe belebuktak Bandera hívei, végtére is Pilsudski is van olyan jó hívónév.
A lengyelek egyébként is már megszokták a vesztett csatákat, már csak az lesz a kérdés, ki fogja helytartóként irányítani a Varsói Hercegséget addig, míg el nem nyeri ismét az Oroszország Visztula menti határterülete címet...
Addigra persze elemeire esik az Unió is, az Egyesült Királyság is és a sok kis államocska (Bajorország, Poroszország, Szászország, Korzikai Királyság, Baszk Köztársaság,stb. stb...)  remek eledel lesz a nagyhatalmak (USA, Oroszország, Kína, India, Brazília, Nigéria) számára. 
Biden nagyapó utódja reménytelen küzdelmet fog folytatni a hazai latino nyomulással szemben, Mexikó visszaköveteli Texast, az oroszok Alaszkát, Kanada francia és angol részre bomlik, Ázsia elindul Afrika felé, Afrika Európa felé, Kína Szibéria felé, Románia a Tisza felé, Hunnia a megsemmisülés felé.
Mindenki haragszik mindenkire, mindenki hun, vizigót, longobárd őseire hivatkozva próbálja megalapozni területi és gazdasági követeléseit, indul az új népvándorlás, melynek során egy Hitler nevű szakértő által kidolgozott módszerrel teremtenek életteret maguknak a rátermettebbek. 
Az országúton egy felturbózott Trabanttal Mad Max rohan megmenteni az emberiséget.

A háttérben persze ott a háttérhatalom, a Rothschildok, Bill Gates, Mészáros Lőrinc, de hiába a pénz, a bolondok házában se lehet Krügerranddal  szavazatot vásárolni, ha egyszer a lakóknak többet ér a kényszerzubbonyra varrt tépőzár pántja...
Nem irigylem az unokáinkat.
Arra, hogy menet közben megjöjjön az emberiség esze, kevés az esély, az évezredek során kiderült, hogy a bonobók konfliktuskezelési módszerei ezerszer értelmesebbek, mint a homo sapiens örök arcoskodása, és akkor a delfinekről még szó sem esett.
Mindenesetre reménykedjünk abban, hogy akkortájt is lesznek még adatbankok, melyekben feljegyzik majd, hogy volt egyszer egy Magyarország, melynek lakói segítettek poroszkálni az emberiségnek a kihalás felé vezető rögös úton...


De lehet, hogy csak pesszimista vagyok...

:O)))

TELHETETLEN SZAREVŐK

Magyarember olyan, mint a béka, melyet ezelőtt tizenhárom évvel beledobtak egy fazék langyos vízbe, aztán alágyújtottak és lassan főzni kezdték, ő meg nemigen vette észre, hogy már puhára főtt.
Szakácsai mostanában húsvillával vizsgálgatják, hogy megfelelő-e már a minősége, merthogy kevés dolog finomabb a főtt marhánál, készül hát a tafelspitz magyar módra.
A nép kicsit sziszeg, mikor a villa hegye a seggébe szúr, de aztán fegyelmezetten összeszorítja a száját - nemhiába porosz az oktatási modell errefelé évszázadok óta - ne szólj szám, nem fáj fejem.
Szóval, nem furcsa már sem a fosztogatás a csóringerek rovására, sem az osztogatás a Család és hűbéresei számára.
Kell neked csóringer családi pótlék? - lófax neked!
Kell neked Sajátláb egy-két frissen felújított és berendezett kastély? - nesze bakker, élvezd!

Megszoktuk már, hogy a legszegényebbektől harácsol a hatalom, de most, hogy az Unió beintett pénzügyileg (mondjuk az is megérne egy misét, hogy miért éppen most, de ne akarjunk mi mindent érteni, legyen elég, hogy a legdemokratikusabb rendszer szavatolja a felülmúlhatatlan kapitalista elvek érvényrejuttatását...), szegény az eklézsia, Orbán maga harangozna, de lassan már harangkötélre se telik, így aztán meg kell fogni a pénzt és le kell hajolni azért a pár milliócskáért is, melyet nem is oly rég otthagytak, mint absniclit a húséges vazallusoknak.
Nyilvánvaló hát, hogy meg kellett szüntetni a katasztrófavédelmi dolgozók (leánykori nevükön tűzoltók) biztosításait.
Ha majd valamelyik visszamegy a lángoló házba a nagymamádért és bennég, hát nanehogymár dőzsöljőn a gyereke a gigantikus kártérítési pénzekből, amit a biztosítók gavallér módon fizetni szoktak.
Szóval, ez azért már valóban a legalja, hogy nőne köröm Legfőbb Hadurunk bánatos pöcsén, egyszer őt kellene beküldeni az omladozó tető alá a lángok közé, de szépen is sercegne!
Félreértés ne essék, a rtűzoltó a hétköznapokban alaki foglalkozásokon vesz részt, meg a szert (tűzoltóautó, butuska) subickolja, igazán irigylésreméltó - egészen addig az egyetlen alkalomig, melyet sors jelöl ki számára, mikor oda kell mennie bátran, ahonnan mindenki más hanyatt-homlok elmenekül.
Az összeg költségvetési szinten nevetséges és valamivel kevesebb, mint amennyibe Székelybambán az új református imaház &műfüves pálya felépítésének támogatása kerül, de hát a jó gazda arról ismerszik meg, hogy képes fontossági sorrendet állítani.
A Jóisten mindenek felett, Magyarország mindenek előtt, a tűzoltó meg örüljön, hogy nem vödörrel kell szaladgálnia és szirénázhat.

Szóval, be vannak ezek csinálva rendesen, mert az ő szubkultúrájukban akkor mutogatja leginkább az izmait valaki, amikor fél, márpedig itt most a bész@rás esete forog fenn.
Talán ezért sértegetik egyszerre  a társadalom valamennyi rétegét, a nyugdíjasokat, a pedagógusokat, az egészségügy igavonóit, a katonákat, rendőröket és most a katasztrófavédelmieket is, pedig ők tisztességesen látják el feladatukat, hiszen a katasztrófa, amit Orbán rendszerének hívunk, mikor  éppen nem jut eszünkbe a maffia kifejezés - él és virul.
A fiúk szépen, ütemesen csomagolnak, készülnek arra, hogy kis átmeneti időre a hatalom látható rekvizitumait kiengedjék a kezükből, de a gazdasági hatalmat azért nem adják, sőt, mindenféle trükkökkel körülbástyázzák, megerősítik.

Megerősítik a magán-tőkealapok jogi garanciáit, alapítványba visznek mindent, ami érték, minden pozíciót, melyben állami pénzek felett lehet rendelkezni az ő vazallusaik tartanak megszállva.
A demokrácia Magyarországon halott, és ma már kicsit büdösödik is, de persze semmi ok az izgalomra, a demokrácia tendencia-jelleggel érvényesül, ha az emberiség életben marad, felénk is lesz egyszer ilyen! Ezért hát csináljatok gyerekeket, hogy azok gyermekeinek gyermekei megérjék, gyermekeik gyermekeinek unokái meg élvezhessék is, ha a szép új világban engedélyezi majd számukra egy barátságos chip.

Szóval, tört fényű tekinttettel előre, a bizonytalan jövőbe!

Ps: ma tüntetnek a pedagógusok.
Ott kellene mellettük állni járókereteikkel-botjaikkal a nyuggereknek, fehér köpenyben az egészségügy páriáinak,az egyenruhásoknak, a legutóbbi bankrablás (lakossági kamatadó) áldozatainak, a háttérben pedig csendesen szirénázhatnának a tűzoltók.
Nincsenek illúzióim...

:O)))

MEGFELELÉSI KÉNYSZER KORPÁS HAJJAL

Néha csak nézek, mint Rozi a moziban: messziről egészen okosnak tűnő emberek képesek emeletes baromságokat leírni valamiféle megfelelési kényszer következtében.
Merthogy azt már mégsem tételezhetem fel, hogy hirtelen elment az esze annak, aki főfoglalkozásban katonapolitikával foglalkozik, és pontosan tudja - de mindenképpen tudnia kellene - hogy a nagyhatalmak katonai döntéseit ezerféle dolog befolyásolja a külpolitikai helyzettől a gazdasági helyzetig, a belső stabilitástól az ellenfelek agresszivitásáig, és így tovább.
Olvasom az Indexen, hogy Tálas Péter a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégia Védelmi Kutatóintézetének vezetője az Inforádió Aréna című műsorában olyat tudott mondani, amivel egyszerre volt képes nevetségessé tenni az általa vezetett intézetet és saját magát.

Azt találta mondani Putyinnal kapcsolatban, hogy "a háború egy idős embernek egy olyan tette, amivel be szeretne jutni a történelembe".
Ha ezt tudta kikutatni fennállása óta a nagynevű intézet, akkor szerintem minden belefektetett fillér nettó pénzkidobás volt, ilyen hülyeségeket az ember bármelyik faluszéli kocsmában ingyér hallhat.


Vicces ember ez a derék szakértő, nem hinném, hogy tőlem kellene megtudnia, hogy Oroszország valamennyi vezetője Nagy Péter óta a világtörténelem részvevője, hogy úgy mondjam erőnyerő, mérkőzés lejátszása nélkül is résztvevője minden döntőnek.
Az is nyilvánvaló, hogy egy háborús helyzetben a döntések előkészítésében rengeteg ember vesz részt, valahogy elmúlt már a polihisztorok kora.
Hogy aztán a döntést formailag egy ember hozza meg, az csak a produkció lényegtelen eleme.
A döntéseket minden szembenálló félnél a vezető nevéhez kötik, de a mögötte álló hatalmi elit nélkül egyikük se lenne képes végrehajtani az elképzelését, ami mellesleg nem is egyszemélyi ötlete egy zakkant diktátornak.
A nagyhatalmi elit a saját érdekein túl bárhol a mai világban imperialista érdekeket képvisel, az adott nagyhatalom vezetője ezt jeleníti meg a politikában.
Nem mellesleg Putyin nem is zakkant, ezt csak a nagyonegyszerűek vagy a zakkantak képzelik, de az igaz, hogy ez rohadt jól tud mutatni a médiában.
Ha igaz lenne Tálas Péter okossága, akkor egy ilyen állítás ezerszer igazabb lenne Bidennel kapcsolatban, aki esik-kel, időnként beveri a fejét a helikopterének ajtajába, elfelejt mindent és úgy kell prominclicukorral kicsalogatni a konyhából, ahova a kijárat helyett tévedt.
Persze a zakkantság rá sem igaz, legfeljebb kicsit demens.
Mindössze arról van szó, hogy az amerikai hatalmi elit megpróbálja az utolsó cseppet is kifacsarni a Szovjetunió összeomlásával az ölébe hullott narancsból, és ha lehet széttrancsírozni Oroszországot.
Most kezdi talán felfogni, hogy nem lehet.
Kár, hogy erre csak egy háborúval lehet ráébreszteni.
Aztán itt van az öregség kérdése is.
Hitler ötvenhat éves volt, amikor elveszítette a világháborút, Churchill hetvenegy, Roosevelt hatvanhárom, Sztálin pedig hatvanhét, amikor megnyerte.
Putyin az ukrán konfliktus kezdetén hatvankét éves volt, most hetvenegy, ami politikusoknál nem számít matuzsálemi kornak - jelzem Kissingernek ma, százéves korában is több esze van, mint a mai nyugati politikusoknak, ami persze nem túl nagy teljesítmény, szerintem...
Teng Hsziao Ping 85 éves korában ment nyugdíjba.
Hát igen, a fiatalság kultuszának korát éljük, de nem árt megjegyezni, hogy van fiatal zenész meg van jó zenész...


Az érdekes ebben a történetben mégsem maga az állítás, hanem a görcsös megfelelési kényszer, mellyel naponta találkozhat a gyanútlan polgár.
Rejtély, hogy mi vesz rá politikusokat, elemzőket, közszereplőket, hogy a tényekkel nyilvánvalóan köszönőviszonyban sem levő állításokkal kápráztassák el a nagyérdeműt.
Azt még megérti az ember, hogy Zelenszkíj miért hazudozik folyvást, miért állítja például. hogy az oroszok lőtték szét a Nova Kahovka gátját, jóllehet ez az akció az oroszok által uralt atomerőmű és a Krím vízellátását veszélyezteti, de az nem szokatlan a hibrid háborúban.
Jelzem, a forradalmi verzió szerint már a Köztársaság téri pártháznál is a védők lőtték le a fehér zászlóval  tárgyalni induló vezetőjüket, Mező Imrét, és mint tudjuk, a lengyelek támadták meg a gleiwitzi rádióadót is 1939-ben - sok új nincs a nap alatt.
Mégis meglep még ma is, mikor látom, hogy nincs határa a megalkuvásnak, a kényszeres igazodásnak, a szakmák és hivatások oldalbatisztelésének némi remélt előnyök megszerzése okán.
Ha csodálkozunk, hogy miért maradhat nálunk hatalmon a maffia, hogy a népek miért nem képesek leállítani a háborúkat - hát ez az egyik oka.
Merthogy ez nem magyar jelenség, a hülyeség és a szolgalelkűség nemzetközi.
Tálas Péter csak példa, de társai vannak százezerszámra, akik mára elfelejtették Angela Merkel korát.
A kort, melyben a nemzetek békében éltek egymás mellett, kereskedelmi, kulturális és sportkapcsolatokat ápoltak a kölcsönös előnyök alapján.

Igaz, viszonylagos orosz gázfüggőségben, melyet persze két év alatt nagyjából fel lehetett számolni, hogy most kicsit drágábban, de amerikai  gázfüggőségben lehessen boldog az európai polgár.
A világ halad előre, na meg időnként hátra, és ha az ember ki nem irtja önmagát, majd gondoskodik róla a mesterséges intelligencia.
Ha már természetes nemigen található...

:O)))