KITÜNTETÉS

Kitüntetik Horn Gyulát.
A díjat az európai civil szervezeteket tömörítő Solidar szervezet alapította a társadalmi igazságosságért, demokráciáért és szabadságért küzdő személyek és szervezetek munkásságának elismerésérül.
Volt miniszterelnökünk, a rendszerváltás emblematikus figurája életművéért kapja a díjat, - a vasfüggöny lebontásában külügyminiszterként játszott kiemelkedő szerepének elismeréséül.
A díjat a beteg politikus helyett lánya fogja átvenni az Európai Szocialisták Pártjának és az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének vezető politikusai  jelenlétében.

A holnapi rendezvényen az ünnepelt munkásságát Poul Nyrup Rasmussen, az Európai Szocialisták Pártjának elnöke méltatja majd. 

A baloldal népszerű Gyulája érdekes személyiség, aki egy bonyolult történelmi időszakban vezette át a pártot a szocializmusból a kapitalizmusba úgy, hogy saját elvtársai körében sem mindíg aratott osztatlan sikert egy-egy lépése, de az események és az eredmények általában őt igazolták.
A jobboldal első ciklusa után a választópolgár boldogan rohant a nevével fémjelzett pártra szavazni, tán abban reménykedve, hogy vezetésével valamennyit meg lehet őrizni a Kádár-kor nyugodt világából.
Tévedtek, - erre még Horn Gyula sem lehetett képes, - a kapitalizmus ezt a luxust nem engedhette meg az országnak, de a Kádár-kor utáni nosztalgia máig él a nép lelkében, - éppen ennek isszuk most is a levét.
Persze Horn tisztában volt azzal, hogy az a táradalmi rendszer nem menthető át és nem építhető újra, - politikai lépései pragmatikusak és egyértelműek voltak.
Nem szocializmust akart építeni, hanem a lehető legkevesebb traumával átvezetni az országot a kapitalizmusba.
Ameddig ő volt a pártelnök, addig a párt úgy is működött, mint ahogy egy politikai pártnak működnie kell, - volt pártfegyelem, összetartozás, szervezettség, munka.
Mikor elveszítette a választásokat nem kapaszkodott görcsösen a hatalomba, átadta a vezetést másoknak, de tapasztalatával, kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerével ott állt mellettük, mögöttük.
Volt véleménye az aktuális politikai ügyekről és ezt nem is rejtette véka alá, - nagy kár, hogy pályafutása vége felé nem figyeltek eléggé rá.
Horn a későkádári kor gyermeke volt, ez a stílusán néha érződött is talán, de ő ringatta a mai magyar demokrácia bölcsőjét is.
Rengeteg irigye és még több ellensége volt, ez utóbbiakat csendes derüvel figyelte, nehezen lehetett feldühíteni.
Reálpolitikus volt, nem ábrándokat kergető megváltó, - két lábbal állt a földön, mindíg készen a kompromisszumokra.
A politikusoknak ezt a tipusát becsüli legkevesebbre a magyar, jóllehet nekik köszönheti, hogy még magyarnak mondhatja magát...
És hát igen, - néha-néha kicsit becsiccsentett, de hát emberrel esik meg az ilyesmi, és Churchill óta tudjuk, hogy az alkohol szeretete nem zárja ki, hogy valaki jelentős politikus legyen.
Kívánjunk neki csöndes, nyugodt és kényelmes éveket, gondoljunk rá megbecsüléssel mint olyanra, aki sokat tett azért, hogy ezekben a szinte  elviselhetetlenül nehéz években megmaradjon a társadalmi béke.
Hogy nem így történt, - nem rajta múlt.
Sólyom László, a hajdani megyei első titkár veje, aki politikusként Horn cipőfűzőjéig sem ér fel megtagadta kitüntetését, - az európai szocialisták nem felejtették el.
A történelem őket fogja igazolni.
:O)))