ÁMOKFUTÓK...

A pécsi egyetemista rémtette után most egy budapesti joghallgató készült ámokfutásra.
22 elrontott évéért 22 embert akart megölni, vagy egy bevásárlóközpontban, vagy egyetemi diáktársai közül.
Fegyverrel, - engedéllyel tartott fegyverrel akarta elkövetni a gyilkosságokat, 9 mm-es Parabelluma mellett egy - szintúgy engedéllyel tartott-  gáz-riasztópisztolya is volt.

Ha az ember higgadtan végiggondolja a dolgot, akkor tudja, hogy a mai Magyarországon több fegyver van engedély nélkül a lakosság birtokában, mint szabályos engedéllyel, és a legutóbbi időkig azt is tudta mindenki, hogy a legálisan tartott fegyverekkel elkövetett gyilkosságok száma elenyésző.

Csakhát változott menet közben a társadalmi környezet, a társadalom ideges és hisztérikus lett, a hatóságok elbizonytalanodtak, az emberek közömbössé váltak környezetük iránt, - ahogy hallom, ma már a felsőoktatási intézmények tanulói sem nagyon figyelnek egymásra, megszüntek az iskolai, lazábbak lettek a munkahelyi közösségek, atomizálódott a társadalom.
Ebben a rossz közérzetű, megosztott és individualista társadalomban időzített bombák szaladgálnak az utcákon, senki sem figyel rájuk.
Érthetetlen a hatóságok magatartása is, - hogyan kaphatott ez a fiatalember fegyvertartási engedélyt?
Azt olvasom, lővészklubba járt, - tavaly szeptember óta van fegyvertartási engedélye.
A lövészet jó sport, de nem hinném, hogy ahhoz, hogy valaki jó eredményeket érjen el benne, ahhoz haza kellene cipelnie a fegyvert, vagy azzal kellene az egyetemi  előadásokat látogatni.
Különösen nem egy 22 éves fiatalnak, aki a mai körülmények között még katona sem volt, a lőfegyver tartására való alkalmasságát meg távolsági szemrevételezéssel állapították meg.
Miért nem lehet a lövészklubokat arra kötelezni, hogy őrizzék versenyzőik és tagjaik fegyvereit, és csak a lőtéren lehessen használni azokat?
Ez a fiú jogásznak tanult, - a cselekményéből világosan kitünik, hogy sem erre a pályára, sem fegyvertartásra nem volt alkalmas, és ha most - hál istennek időben - le nem bukik, akkor lehet, hogy néhány év múlva egy bírói pulpitusról osztja az éveket.
Valószínűleg beteg szegény, így talán nem is őt kell hibáztatni, - inkább azt kellene megvizsgálni, hogy még hány hasonló sérültlelkű fegyverbarát szaladgál közöttünk.
Eszembe jut hajdani közös képviselőnk, aki másodállásban a BM valamelyik szervénél dolgozott - tán informatikusként.
A közös költség befizetését késedelmesen teljesítő lakó orra előtt pisztollyal hadonászott, - nőtt is a teljesítési hajlandóság rohamosan.
Remélhetőleg soha nem fog egy közlekedési vita során fegyvert rántani, - de ebben csak reménykedni lehet.
A rendszerváltás idején bevonták az önvédelmi fegyvereket, - nem sokat tudtak elvenni, - nem sokra volt engedély, engedély nélkül meg elenyésző számú fegyver volt magánszemélyek kezében.
Aztán eltelt néhány év, volt itt a szomszédban néhány kisebb háború, és ma csak annak nincs fegyvere, aki nem is akar szerezni egyet.
Talán szigorítani kellene a szabályokat, - elég baja van ennek a mi kis beteg társadalmunknak, nem kellene szaporítanunk a számukat...
:O)))