2012. június 14., csütörtök

SZAPPANOPERA


Rose fondorlatosan megakadályozta, hogy Isaura nagyszámú gyermekei egyetemre menjenek, majd legyakta a parlamentben a gaz Pokorniót, az ifjú Leoncio szülei hátára pedig akkora oktatási költségtérítést cseszett oda, hogy megrogyott alatta az apa térde, a szegény műkörömépítő anya pedig áttette székhelyét a kamionparkolóba.
Ennek utána összecsomagolt, majd elénekelte a „hogyha nékem sok pénzem lesz, felülök a repülőre” című örökbecsűt, megtapogatta a pénztárcáját, mely tele volt viktortallérokkal, és tette is.
Uticélul Brazíliát választotta, hiszen köztudott, hogy a magyar népet évszázados rokonszenv fűzi dél- Amerikához, az ott prosperáló társadalmi rendszerek - különös tekintettel Rio de Janeiro nyomornegyedeire - egy ideje példaként lebegnek népünk szerény és elkötelezett vezetői előtt, akik mindent elkövetnek azért, hogy az országnak új és új bevételeket szerezzenek – ez történik éppen most is.
Hoffmann Rózsa Brazíliába utazott,.
Az oktatási államtitkárság csütörtöki közleménye szerint az oktatási államtitkár asszony a Magyar Rektori Konferencia elnökével, Bódis Józseffel és főtitkárával, Dubéczi Zoltánnal hivatalos tárgyalásokat folytat Brazíliában, Sao Paulóban és a fővárosban, Brazíliavárosban a magyar-brazil oktatási kapcsolatok fejlesztése, intézményesítése és megerősítése érdekében.
Nem hivatalos értesüléseink szerint (Pupupress) az államtitkár asszony a látogatás időtartama alatt szambabemutatót tart, szoknyácskáján Nyírő-idézetekkel, két kebelének hegyén pedig csillogó flitterekből készített nemzetiszínű kokárdát fog softerotikusan rezegtetni.
Kétség sem férhet hozzá, hogy az imígyen megújított táncművészet a következő kétszáz évre ismét eladhatóvá teszi  a riói karnevált, a brazil szambaiskolákat, a bemutató pedig emeli ez utóbbiak oktató-nevelő munkájuk színvonalát, hiszen a világon mi értünk legjobban ahhoz, hogyan kell pucér seggel a rongyot rázni.
Az államtitkár asszony előadásokat tart majd a szakoktatásról is, megismerteti hallgatóit a nevezetes magyar találmány, a csatornázások és útépítések, útkarbantartások és kábelfektetések során alkalmazott brazil gépsor mibenlétével, működtetésével, a magyarországi kis brazilok szegregációjával kapcsolatos tájékoztatás nélkül pedig szegényebb lett volna az etnikailag köztudottan homogén brazil népesség.
Egyetlen dolog kétségtelen: a látogatás sikeres lesz.
A célkitűzések között első helyen álló magyar-brazil oktatási kapcsolatok fejlesztése már abban a pillanatban realizálódott, mikor az államtitkár asszony helyet foglalt a business-classon, elmerengve az élet furcsaságain.
Hiszen hajdan, mikor a párton belül a szocializmust bomlasztotta, legfeljebb egy burját vagy cseremisz tapasztalatcserében reménykedhetett, erre most – hála a fülkeforradalomnak és örök dicsőség a Vezérnek – óceánt szelhet át, viheti az ország dicső hírét szerte a világba, meg a jó hírt a Brazíliába szökött hajdani nyilasoknak: nem volt harcotok hiába testvérek, Nyírő kötelező tananyag lett iskoláinkban, felkészül Szalosján…
Szóval, hogy az első célkitűzés immár meg is valósult, sorra következhetett a második, a kapcsolatok intézményesítése.
Mint a hajdani magyar delegációt kolhozlátogatásra, úgy viszik Braziliában is mindenféle egyetemek meglátogatására – van nekik néhány, az ország Európa-méretű – az intézményesítést megkönnyíti a portugál nyelv anyanyelvi szintű ismerete, a hasonló problémák és a hasonló nagyságrend, de huncfut az, aki ilyen semmiségeken fennakad.
Intézményesítünk, ha a fene fenét eszik is.
Intézményesíteni úgy kell, hogy fölmegyünk a miniszterhez és közben nagyon ciki, hogy mi nem vagyunk miniszterek, hiszen egy ekkora ország miniszterének még az ajtajában is államtitkárok veszik el a vendégtől a sétapálcát, de összeszorított fogakkal, kurucos virtussal elbeszélgetünk vele három tolmács közbejöttével közös dolgainkról, melyeket ugyan meglehetősen nehezen találunk meg, de majd a tolmácsok áthidalják a helyzetet.
Aztán elmondjuk éppen aktuális terveinket – fajtanemesítés céljából a saját braziljainkat földbe ásott tantermekben, úgynevezett putrikban kívánjuk oktatni, a kompetencia alapú oktatás centrumában a kalaplevétellel kombinált alázatos meghajlás készségszintű elsajátítása áll majd.
A brazil kollega meg arról beszél, hogy az ország egyetemeinek számát emelni szeretnék, aki pedig nem fér be a jelenleg létező hetvenkét egyetem valamelyikére, annak külföldön keresnek megfelelő oktatási intézményeket.
Majd mindketten megállapítják, hogy a találkozó sikeres volt, aláírnak egy együttműködési megállapodást a képzési hozzájárulás okán kiürült magyar felsőoktatási intézmények feltöltésének szándékáról, majd nekilátnak a kapcsolatok megerősítésének, mely erős kézszorításokban és kényszeredett mosolyokban kerülhet kifejezésre.
Így aztán a Második Nagy Dél-Amerika Projectet gyümölcsözőnek nyilvánítva odasoroljuk jól megérdemelt helyére, a Chilei Cseresznye program mellé.
Ha véletlenül egy brazil diák errefelé vetődne, azzal úgysem lesz sok baj - a villamoson majd kiverik a fogait és miután kiderült, hogy mégsem cigány, akkor szépkorú budai úrhölgyek esernyőt vernek szét a fején, mert nem segített Isaurán, nekünk kellett itten pénzt gyűjtenünk a gyógykezelésére szegénykének, mert mint humánus nép, ez a nemzet a gólyát is gyógyította, mikor a török gyerek megvágta.
Felmerül a kérdés, hogy mit szóltak a pedagógusok a hír hallatán?
Megnyugtathatok mindenkit, egyként szakadt ki a magyar pedagógus-társadalomból a sóhaj, mikor felszállt nemzeti légitársaságunk, a KLM gépe: utazása minden centet megér - amíg nincs itthon, nem okoz kárt…
És reménykednek nagyon, hogy ő lesz az első olyan liba, aki elrepült és elfelejtett visszatérni…

:O))))

3 megjegyzés:

éva írta...

Pupu, legyél már belátó. Hát valahova csak exportálni kell majd a felesleges tanárokat, akiket kirúgnának. Azok tudnak írni-olvasni (még számítógépen is) aztán elöntenék a NEt-et mindenféle beírkálással.
Egyébként a brazilok az államin kívül tartományi és VÁROSI szintű adósságplafont is alkalmaznak, aki átlépi, annak az állami juttatásait befagyasztják: elképzelem, ahogy pl Debrecen hónapokig nem kap egy kanyit sem.... Ráadásul a baloldali populista jelszókkal hatalomra került Lula kőkeményen folytatta a liberális gazdaságpolitikát...
Van ott mit tanulni!
http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/85405/5/ertekezes.pdf
(a 100 oldaltól, bár VÉGIG érdekes)

Névtelen írta...

Hoffman Rózsa a szocializmus párton belüli bomlasztása során, a nyolcvanas évek derekán mindazonáltal nem mulasztotta el, hogy az MSZMP XI. kerületi bizottságán feljelentést tegyen egy tanártársa ellen azzal, hogy az illető a történelemóráin képes volt deheroizáló módon beszélni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kitörésének eseményeiről (egyébként csak Gyurkó László: "Lenin, október" című, tizenöt évvel korábban megjelent és minden könyvesboltban megkapható könyvéből idézett, amelyet persze Hoffman Rózsa hírből sem ismert). A feljelentett tanártárs ma történetesen az átkos Demokratikus Koalíció egyik köztiszteletben álló tagja; maga a történet is tőle tudható.

Névtelen írta...

Nicsak, nicsak! És az egyetemes akadémiai szintű labdarúgó oktatásfejlesztés kölcsönösen gyümölcsöző kutatás-fejlesztésének jövőbe mutató együttműködéséről egy szó sem??? :-D

szomjas teve