2012. június 23., szombat

UTCÁK, SAJTÓTERMÉKEK, IDIÓTÁK


Roppant bizonytalanok lehetnek magukban azok, akik a rendszerváltás után huszonhárom évvel még mindig utcaneveken meg sajtótermékek megnevezésén tipródnak.
Márpedig éppen ezt teszik mostanában a kétharmad magabiztos tulajdonosai, akik a blogbejegyzés címének harmadik elemét képezik, nagy vehemenciával újabb törvényjavaslatokat készítve elő.
Elgondolkodtató ez.
Vagy nincs is más mondanivalójuk a társadalomnak, csak ezek az üres lózungok, vagy talán az is lehetséges, hogy valami nagy disznóságról akarják elterelni a figyelmet – esetleg a földbérletek ügyéről.
Idáig is voltak túllihegések, és ha valahol hivatalhoz jutott egy neonáci polgármester, ott azonnal utcatáblák tucatjait szerelték le meg fel az önkormányzat már minden baromságba beletörődött dolgozóinak irányításával a jobb sorsra és értelmesebb feladatra érdemes közmunkások.
Hogy 1989 táján leszedtek néhány utcatáblát, az rendben van, a kissé gyenge idegrendszerű Krassó például Münnich Ferencet utálta valamiért, ezért aztán az emlékét megörökítő szobrot leöntötte vörös festékkel és leszerelte a nevét viselő utca egyik tábláját, leverve ezzel a kommunizmus sötét erőit.
Gondolom, akkor a nagy tolongásban ez valahol érthető is volt, akcióhősök kerültek csapatostól.
Igaz, a bátorságuk jobbára akkor jött meg, mikor a Munkásőrséget feloszlatták, merthogy addig el voltak foglalva azzal, hogy lemossák a lábuk szárát, amit lecsináltak, mint liba a rétet, ha meghallották a Munkásőrség nevét.
Ebbe bele is lehetett nyugodni, a győztesnek, még ha a győzelemhez semmi köze sincs is, muszáj csinálni valamit, hadd tudják meg a népek legalább a győzelem alkalmából, hogy milyen bátor antikommunista ő valójában.
Nade kérem, huszonhárom évvel a rendszerváltás után?
Előtte huszonhárom évvel kellett volna ilyen rettenetesen bátornak és elvszerűnek lenni, de akkor ezek a trágyakukacok, vagy akiktől kiváló génjeiket örökölték nem értek rá bátornak lenni, mert a dolgos hétköznapokon sorban álltak a tagfelvételi kérelmükkel a pártiroda ajtajában, az ünnepnapokon pedig ott csattogtatták a bokájukat az igazgató elvtárs és a párttitkár elvtárs előtt, mikor átvették a november hetedikei jutalmat.
Amúgy is szerencsétlen helyzetbe cseppentek, keresték a leverhető vörös csillagokat, oszt a Parlament kivételével nem találtak egyet sem, mire meg arra rámozdultak volna, leszedte a kommunista kormányzat, legnagyobb boldogtalanságukra.
Aztán eltelt majd negyedszázadnyi idő, és most hirtelen eszükbe jutott, hogy utcatáblát kellene cserélni, immáron a centrális erőtér által megideologizálva, központi instrukciók alapján, teljesen demokratikusan.
De nem csak utcanevekről van itt szó, hanem szervezetek, sajtókiadványok nevéről is, amin igazán csak röhögni lehet, veszélyben a Népszava vagy a Népszabadság is, igaz, ennyi erővel a Mária-rádiót is lehet önkényuralomhoz kötni, de ez egyelőre nincs napirenden, habár arról még nem hallottam, hogy a katolikus egyházon belül kitört volna a demokrácia…
Olyanok ezek a macskajancsik, mintha a múlt század ötvenes éveinek elejéről hozta volna ide őket egy időgép, legnagyobb szerencsétlenségünkre, bánatostekintetű megszállott vezetőikkel együtt.
De hát a kétharmad az kétharmad, így aztán át kell keresztelkednie a Kádár János Baráti Körnek is, ott ülnek a komcsik gyászba borulva, ki is legyen az új névadó.
Has van kis humorérzékük, akkor az új név a Valódi Krumplileves Baráti Köre lesz, jelmondata pedig az, hogy „A kromplileves legyen kromplileves elvtaarsak!
A Népszabadság esetleg lehetne A Nép Szabad, a Népszava pedig Szól a Nép, oszt elmehetnek ezek kézenfogva egymást a bánatos francba, merthogy ez azért már mégiscsak szégyen erre az országra, hogy ilyen névtelen nullák döntenek a sorsunkról egy félművelt szociopata vezérletével.
Legjobb lenne az utcák helyett őket átnevezni – nekem például tetszene, ha elítélteknek szólíthatnánk őket.
Mikor a Köztársaság teret átkeresztelték II. János Pál Pápa térnek, nagyon kellett röhögnöm – hát azt hiszik ezek az idióták, hogy a kenetes név eltünteti a foltokat, melyet a pártház legyilkolt védőinek, a fehér zászlóval tárgyalni induló Mező Imrének, Asztalos Jánosnak és társaiknak a vére hagyott?
Kellene olvasgatniuk egy-két Arany- balladát, talán rájönnének, hogy hiú remény ez.
Kádár, akit ma divatba jött szidni, 1956-ban került hatalomra.
1979-ben ebben az országban pezsgő kulturális élet volt, idelátogatott Helmut Schmidt, a nép boldogan gyarapodott, az ország épült-szépült, lényeges dolgokkal foglalkozott az ország vezetése, nem ilyen ócska pótcselekvésekkel hülyítette a népet.
Persze, kitől mi telik, de azért valaki megmondhatná nekik, hogy az ilyen törvényekkel és az agyonszabályozott társadalommal már Rákosi is megbukott.
Ők is meg fognak bukni.

:O)))

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Üdv, Effendi!

Erőst megmosolyogtató történet ez is, mint általában a hétköznapjainkat erőszakkal magáévá tevő "közéletünk" eseményei és esendő organizátorai.

Szóval adott egy behatárolt kör, mely falkaszellemében mindenhatóvá vizionálja önnön magamagát. (2/3-ad, ééérted?!) E társulat a saját- és elfoglalt médiafelületein lelkes, elkötelezett, a szereplés lehetőségétől megittasodott és ezért szerepét végletekig túljátszó egyedei habot hörögve "komcsiznak", "szoclibeznek", "ballibsiznek". Többek között olyan műsorban is, mely bevallottan nem a tájékoztatást, vagy kizárólag bizonyos (érdek)körök véleményének közvetítését tartja elsődleges céljának, hanem a közvélemény irányítását (sic). Majd ezen nyálképzés-zavaros médiamókusokra, mint a média irányából érkező társadalmi nyomásra hivatkozni egy tervezet benyújtása kapcsán, az túl esik a nevetségesség határain.

A Recessziót Kivéve Mindent Legyőző Kormányunk mellett tömörülő erők célja a baloldal ledarálása. (Mondjuk ehhez a létező baloldalunk rá is tesz néhány lapáttal.) Ezért mindenfélét bevetnek, ami szerintük az általuk balliberálisnak nevezett csoportot gyengíthetik. Na, de kérem! Ha valami önkényuralmi, akkor nem lehet liberális. Ez a lépés jól meg lett-e határozva a célcsoportot illetően? Nem. Igazából csak a lepkefing felhabosításának ismételt törvényi manifesztálódását láthatjuk benne. /Írhattam volna libafost is - majd legközelebb :-)/

A fentebb említett Győzhetetlen Kormány mikor hajolt meg a "társadalmi nyomás" előtt, ha az nem alapvetően a képviselőik hasznát volt hivatva szolgálni? Ha meg eltervezték előre, akkor miért nem került bele a Konzultációs kérdőívbe, hogy: Kívánja-e Ön, mint a nemzeti felemelkedésért elkötelezett választópolgár, a múltat végképp eltörölni, és ennek folyományaként közéletünkből, köztereinkről, közkönyvtárainkból, tankönyveinkből, múzeumainkból és emlékezetünkből eltüntettetni mindazt amit a Nemzeti Együttműködés Kormánya az elkövetkezendőekben bármikor és visszamenőlegesen meghatároz?

szomjas teve

Névtelen írta...

Világ krumplilevesei egybefőjetek!

Bográcsba, bográcsba!

Névtelen írta...

Igen rosszul adja ki magát Krassó György szerepeltetése ebben a szövegkörnyezetben. Nem mintha egyetértettem volna anno minden akciójával, ám semmiképpen nem volt rá jellemző, hogy akkor volt bátor, amikor más semmi tétje nem volt: élete végéig ellenzéki volt.
Bármilyen áthallás erőltetése a ma átkeresztelőivel személyét illetően teljességgel méltatlan.
Ő egy jámbor, ártalmatlan, kicsit bohókás figura volt, aki áldozata lenne a ma kialakult rémes helyzetnek (is).

éva írta...

Pupu, azért nagyobb megértéssel lehetnél irántuk! Az én kankutyám is belepusztulna, ha nem pisilhetné körbe a területét, ezekben az állatokban is működik a terület körbehugyozási reflex. Mivel a népnek gyenge a szaglása (ez a szarhalom sem facsarja az orrát) kénytelenek a vízuális ingerekre hagyatkozni.
No és a bevételek! Táblatervező, táblagyártó, táblaszerelő közbeszerzések (naná, csak Simicskának) és az ÖSSZES ott levő cég módosíthatja a cégiratát - amikor előtte jól megemelték a költségeit. A vidéki rokon meg majd kétségbeesve keringhet, hogy hol a frászban van az ilyen-olyan utca.
A hülyéknek megéri?!

Névtelen írta...

Éva! Az se volt kutya, amikor tavaly nyáron Corvin negyed lett a Ferenc körúti metró megállóból. Képzelhetjük a turistákat, kezükben a térképekkel, amiken nem létező megálló szerepelt, a felszínen pedig nem létező utcanév.Most még vegyük hozzá a magyarok híresen magas arányú
idegennyelv tudását...Jól kiszúrtunk a rohadék pirézekkel, vigyék csak országunk üzenetét a nagyvilágba: menjetek máshova nyaralni a francos dollárjaitokkal, euróitokkal. Itten mostan magasabb rendű dolgok zajlanak. Rendet kell tenni és punktum.
És igen, azt is elmondta Tarlós úr, hogy az utcanév változtatás miatt az ott lakóknak nincs plusz költségük, teljesen ingyenes. Hát ja. A lakcímkártyák ezreit nyilván teljesen ingyen állítják elő, sem az alapanyag, sem a nyomtatókba szükséges festékpatron nem kerül pénzbe, az okmányirodák dolgozóinak munkaideje is teljesen ingyen van az országnak. Ja, hogy az adófizetőknek nem ingyenes? Hát kérem, a demokrácia költséges mulatság. Ráadásul a hülyének is megéri.Hát nem szebb név a II.János Pál pápa tér, mint az elavult, komcsi Köztársaság tér? Nem is beszélve a Széll Kálmán tér és a Moszkva tér viszonylatáról. Hát így van ez.Tetszettek volna választást nyerni.Önkormányzatit is.

pumukli írta...

Én már írtam, nem írom le többször.
A Nagy Úr kinyilatkozta, hogy ujjá építi az oszágot. Na már most csak azt lehet ujjá építeni, ami romba lett döntve. Akkor mit is akartok? Most a rombadöntés van soron. Mikor már minden a fejetetejére állt, mink is, akkor lehet ujra építeni.Az majd akkor lesz, mikor már kő-kövön nem marad sem az országból, sem belőlünk. Na, majd akkor jöhet az uj honfoglalás Orbánvezérrel. Csak nem fehér lovon jön, hanem páncélozott gépkocsin. Persze, lehet, hogy akkorra már a környező országok összeroppantják ezt a kicsi országot és szétszedik, mint kutya a tollpárnát.

Névtelen írta...

Nade kérem, huszonhárom évvel a rendszerváltás után? Ezt még egy vén teve sem gondolhatja komolyan. Még hogy rendszerváltás történt. A komcsik nagy része ott ül a parlamentben, mint kaméleon,.

pumukli írta...

Nade az értékrendszerük megváltozott!
Rájöttek, hogy pénz, pénz, pénz. Ideológiától függetlenül.

voxsusy írta...

bukni fognak, csak győzzük kivárni