ELLENZÉKI SUNNYOGÁS

Egészen jól tűrte az ország a nemzeti ünnepen a beszédek, a pátosz és a gyűlések hiányát.

Szerintem, amikor Gyurcsány megadta a jelet, hogy nem okvetlen kötelező ítéletidőben idiótának lenni, akkor mindenkin nagy megkönnyebbülés lett úrrá, elsősorban a tüntetések szervezőin.

Gyorsan sorra le is mondták a rendezvényeiket, aztán még arra is volt idejük, hogy kiderítsék, hogy nem is Gyurcsány volt az, aki épeszűnek bizonyult, de a népnek addigra már mindegy is volt.

Aki nem vett részt éppen egy autóban ülve a Nemzeti Jegesmedve – kiképzésen (libáknak pingvin-kiképzést tartottak), az boldogan húzódott be lakásába,.

Az okosabbja csinált még egy kis forraltbort is magának, és kétóránként egy-egy percre kilépett az ajtó elé, hogy aztán mikor visszalépett, ismét és ismét átélhesse a fűtött lakás kellemes élményét – kis boldogság is boldogság, nem lehet mindjárt Orbánnal kapcsolatos jókívánságaink bekövetkeztét ünnepelni.

A Vezér, aki a nép szeretetétől rettegve helybe ment Brüsszelbe a faxért, szállodai szobájában dühösen basszamozott – ennyi erővel akár otthon is maradhatott volna, hiszen ilyen időben még az ellenzéket sem engedik ki az utcákra.

Így aztán csak ma tudta learatni a katasztrófa védelmének dicsőségét, mikoron is kiment egy autópályára, ahol a letisztított, felmosott és vékonyan leolajozott aszfalton Pintér caporegime társaságában megállt, szigorúan összevonta a szemöldökét, majd rosszallóan megszólat: Nana!

A hó azonnal olvadásnak indult, az autópályák járhatóvá váltak már csak a roncsok és a bennük felejtett kisdedek eltakarítása van hátra, meg az ökomenikus ima: Viktor, kinek balján ott ül az Úr, bocsáss meg nekünk, gyarló embereknek, kik tüntetni merészeltünk volna ellened!

Az üzeneted megértettük, jöjjön el a te örök királyságod, miképp a mennyben, azonképpen itt, a Földön is!

A tüntetések szervezői pedig lelkük mélyén hálás megkönnyebbüléssel vették tudomásul a kialakult helyzetet, hiszen ez a március megmutathatta volna, hogy képesek-e a demokratikus ellenzék vezetői komoly tömeget mozgósítani.

Legfőképpen a Milla volt bajban, hiszen Juhász-füvész a szervezetet, melynek élére tolakodott, oly sikeresen amortizálta, hogy kérdésessé vált az is, hogy akik tavaly és tavalyelőtt kint voltak a rendezvényükön, várni a csodát (nem jött el, több esze volt, mint nekem…) azoknak szíve leghőbb vágya-e, hogy megint hülyének nézzék őket.

Hogy a rendezők szépen szabályozott és nem túl tág teret engedjenek dühük kiordítozásának, majd hazaballagjanak a „találkozunk októberben” szép, ámde tartalmatlan ígéretével.

Megkönnyebbülhetett Bajnai is, merthogy ő egy olyan szervezetet vezet, melynek az erejét egy olyan szervezet képezi, melynek saját ereje nincs, mindössze egy internetes portálon szervez alkalmi összejöveteleket más szervezetek tagjainak.

De megkönnyebbülhetett Juhász-füvész is, mert így első látásra sikeresnek látszik a kísérlete, hogy tudathasadása mindkét elemét – a civilt és a frissen világra jött pártpolitikust is pozícióba juttassa, aztán majd legfeljebb széttárja karját szervezete negyvenhét tagú és várhatóan igen hatékony kollektív vezetése előtt: látjátok, pupákok, kiteszem a lábam, oszt máris itt a baj!

A Szolidaritás higgadtan szemlélte az eseményeket, nekik ugyanis van konkrét szervezet a hátuk mögött, emellett ők dolgozni is szoktak a választók között, mely azért nem mondható el minden demokratikus ellenzéki pártról, melyek küldetéstudatos vezetői többnyire romkocsmák mélyén tervezik a jövőt, melyben majd pozíciójuk végre ambícióiknak megfelelő lesz.

Jóllehet sokukkal meg lehetne csinálni a világ legjobb üzletét: megvenni őket annyiért, amennyit érnek és eladni őket annyiért, amennyire taksálják magukat.

A szocialisták harcos öntudattal leginkább az erő, hit és elszántság kisugárzásával vannak elfoglalva - momentán éppen arra várnak, hogy a többiek hason csúszva szórják a hamut a fejükre, míg a DK az ideológiai eltévelyedések ellen harcol vadul, és a demokratikus összefogásban kézzel-lábbal részt venni kívánó komcsik kiseprűzésével van elfoglalva, hiszen tűrhetetlen, hogy „ezek” utálják az önkényuralmat, mikor azt ők utálják.

Komcsi, maradj a kaptafánál, viselkedj úgy, ahogy mi megálmodjuk – el a kezekkel Orbántól!

Szegény Vajnai Attila tán maga sem hitte volna, hogy Sztálin náciellenes összefogásban való részvétele megbocsáthatóbb, mint az ő tülekedése a mai nácik ellen…

Az LMP utódszervezetei szokásos „kint is vagyok-bent is vagyok” játékukkal utáltatják meg magukat a választókkal, csak én vagyok elégedett, mert szépen igazolják a véleményemet, miszerint csak az ellenzék szétcincálásra hozta létre a szervezetet Schiffer ügyvéd úr védence…

Vannak még magukat pártnak tekintő baráti társaságok is, ők nem sok vizet zavarnak ott a „futottak még” kategóriában.

És van a választó, akinek már tele van a hócipője ezzel a sok felelőtlen idiótával, a demokratikus ellenzék politikusaival, akik képtelenek egységet és erőt mutatni, akikről kívülnézetből leginkább csak a vezető szerepért való tülekedés jön át az embereknek, akik visszaigazolják a társadalom összes negatív előítéletét a politikai osztályról.

Holnap lesz az esőnapja, vagy hónapja az elmaradt tüntetésnek, de erről a pártok internetes felületein nemigen olvashatunk lelkesítő felhívásokat, mintha minden ellenzéki párt szerint így lenne ez a legjobb, ahogy van - várjuk meg, mit hoz az év hátralevő része, aki nem dolgozik, az nem tud hibázni…

Csak a választó végképp meg ne unja!

Lehet, meg kell várnunk, míg felnő a ma még középiskolás korosztály?

Nem tudom, megengedhetjük-e magunknak ezt a luxust…

:O)))