2013. március 16., szombat

ELLENZÉKI SUNNYOGÁS


Egészen jól tűrte az ország a nemzeti ünnepen a beszédek, a pátosz és a gyűlések hiányát.
Szerintem, amikor Gyurcsány megadta a jelet, hogy nem okvetlen kötelező ítéletidőben idiótának lenni, akkor mindenkin nagy megkönnyebbülés lett úrrá, elsősorban a tüntetések szervezőin.
Gyorsan sorra le is mondták a rendezvényeiket, aztán még arra is volt idejük, hogy kiderítsék, hogy nem is Gyurcsány volt az, aki épeszűnek bizonyult, de a népnek addigra már mindegy is volt.
Aki nem vett részt éppen egy autóban ülve a Nemzeti Jegesmedve – kiképzésen (libáknak pingvin-kiképzést tartottak), az boldogan húzódott be lakásába,.
Az okosabbja csinált még egy kis forraltbort is magának, és kétóránként egy-egy percre kilépett az ajtó elé, hogy aztán mikor visszalépett, ismét és ismét átélhesse a fűtött lakás kellemes élményét – kis boldogság is boldogság, nem lehet mindjárt Orbánnal kapcsolatos jókívánságaink bekövetkeztét ünnepelni.
A Vezér, aki a nép szeretetétől rettegve helybe ment Brüsszelbe a faxért, szállodai szobájában dühösen basszamozott – ennyi erővel akár otthon is maradhatott volna, hiszen ilyen időben még az ellenzéket sem engedik ki az utcákra.
Így aztán csak ma tudta learatni a katasztrófa védelmének dicsőségét, mikoron is kiment egy autópályára, ahol a letisztított, felmosott és vékonyan leolajozott aszfalton Pintér caporegime társaságában megállt, szigorúan összevonta a szemöldökét, majd rosszallóan megszólat: Nana!
A hó azonnal olvadásnak indult, az autópályák járhatóvá váltak már csak a roncsok és a bennük felejtett kisdedek eltakarítása van hátra, meg az ökomenikus ima: Viktor, kinek balján ott ül az Úr, bocsáss meg nekünk, gyarló embereknek, kik tüntetni merészeltünk volna ellened!
Az üzeneted megértettük, jöjjön el a te örök királyságod, miképp a mennyben, azonképpen itt, a Földön is!
A tüntetések szervezői pedig lelkük mélyén hálás megkönnyebbüléssel vették tudomásul a kialakult helyzetet, hiszen ez a március megmutathatta volna, hogy képesek-e a demokratikus ellenzék vezetői komoly tömeget mozgósítani.
Legfőképpen a Milla volt bajban, hiszen Juhász-füvész a szervezetet, melynek élére tolakodott, oly sikeresen amortizálta, hogy kérdésessé vált az is, hogy akik tavaly és tavalyelőtt kint voltak a rendezvényükön, várni a csodát (nem jött el, több esze volt, mint nekem…) azoknak szíve leghőbb vágya-e, hogy megint hülyének nézzék őket.
Hogy a rendezők szépen szabályozott és nem túl tág teret engedjenek dühük kiordítozásának, majd hazaballagjanak a „találkozunk októberben” szép, ámde tartalmatlan ígéretével.
Megkönnyebbülhetett Bajnai is, merthogy ő egy olyan szervezetet vezet, melynek az erejét egy olyan szervezet képezi, melynek saját ereje nincs, mindössze egy internetes portálon szervez alkalmi összejöveteleket más szervezetek tagjainak.
De megkönnyebbülhetett Juhász-füvész is, mert így első látásra sikeresnek látszik a kísérlete, hogy tudathasadása mindkét elemét – a civilt és a frissen világra jött pártpolitikust is pozícióba juttassa, aztán majd legfeljebb széttárja karját szervezete negyvenhét tagú és várhatóan igen hatékony kollektív vezetése előtt: látjátok, pupákok, kiteszem a lábam, oszt máris itt a baj!
A Szolidaritás higgadtan szemlélte az eseményeket, nekik ugyanis van konkrét szervezet a hátuk mögött, emellett ők dolgozni is szoktak a választók között, mely azért nem mondható el minden demokratikus ellenzéki pártról, melyek küldetéstudatos vezetői többnyire romkocsmák mélyén tervezik a jövőt, melyben majd pozíciójuk végre ambícióiknak megfelelő lesz.
Jóllehet sokukkal meg lehetne csinálni a világ legjobb üzletét: megvenni őket annyiért, amennyit érnek és eladni őket annyiért, amennyire taksálják magukat.
A szocialisták harcos öntudattal leginkább az erő, hit és elszántság kisugárzásával vannak elfoglalva - momentán éppen arra várnak, hogy a többiek hason csúszva szórják a hamut a fejükre, míg a DK az ideológiai eltévelyedések ellen harcol vadul, és a demokratikus összefogásban kézzel-lábbal részt venni kívánó komcsik kiseprűzésével van elfoglalva, hiszen tűrhetetlen, hogy „ezek” utálják az önkényuralmat, mikor azt ők utálják.
Komcsi, maradj a kaptafánál, viselkedj úgy, ahogy mi megálmodjuk – el a kezekkel Orbántól!
Szegény Vajnai Attila tán maga sem hitte volna, hogy Sztálin náciellenes összefogásban való részvétele megbocsáthatóbb, mint az ő tülekedése a mai nácik ellen…
Az LMP utódszervezetei szokásos „kint is vagyok-bent is vagyok” játékukkal utáltatják meg magukat a választókkal, csak én vagyok elégedett, mert szépen igazolják a véleményemet, miszerint csak az ellenzék szétcincálásra hozta létre a szervezetet Schiffer ügyvéd úr védence…
Vannak még magukat pártnak tekintő baráti társaságok is, ők nem sok vizet zavarnak ott a „futottak még” kategóriában.
És van a választó, akinek már tele van a hócipője ezzel a sok felelőtlen idiótával, a demokratikus ellenzék politikusaival, akik képtelenek egységet és erőt mutatni, akikről kívülnézetből leginkább csak a vezető szerepért való tülekedés jön át az embereknek, akik visszaigazolják a társadalom összes negatív előítéletét a politikai osztályról.
Holnap lesz az esőnapja, vagy hónapja az elmaradt tüntetésnek, de erről a pártok internetes felületein nemigen olvashatunk lelkesítő felhívásokat, mintha minden ellenzéki párt szerint így lenne ez a legjobb, ahogy van - várjuk meg, mit hoz az év hátralevő része, aki nem dolgozik, az nem tud hibázni…
Csak a választó végképp meg ne unja!
Lehet, meg kell várnunk, míg felnő a ma még középiskolás korosztály?
Nem tudom, megengedhetjük-e magunknak ezt a luxust…

:O)))

3 megjegyzés:

Zsuzsanna írta...

Tényleg meg kellett nézni a mi osztályunkat. Köszönöm a javaslatot. Kellő lelkiállapotba hozott a környék, a Ferenciek tere, ahol ugye áskálódnak, és ahol több a hajléktalan, mint a járókelő. És, hogy a folytatás is meglegyen, elolvastalak Téged is. Ez egy ilyen este volt.

éva írta...

Pupu, minden alkalmat meg kell ragadni, ha ez ellen a rezsim ellen tiltakozhatunk. De sajnálom, hogy nem a DK tüntetés UTÁN mehetek át hozzájuk IS.
Most már ideje lenne az ellenzéki erőknek egy nagy, közös PÁRTgyűlést meghirdetni.Mert annak hiánya egyre fájóbban bizonyítja, hogy nincs összefogás, nincs erő, és EZEK egymással vannak elfoglalva, nem az országgal.

Névtelen írta...

"Most ugrik a majom a kútba!"
Még az időjárás is úgy hozta, hogy ma délután mindenki együtt tudjon lenni, mindazok akik persze együtt is akartak, vagy még mindig közösségben akarnak lenni és nem nevezik egymást "záptojásszagúnak"!
Külön köszönöm a színes kis társasjátékra emlékeztető bábukat a képen. Például el lehet dönteni, hogy mi "játszunk" vagy velünk "játszanak"!
özv. Wattamányiné