2015. március 8., vasárnap

NÖNAPI KÖSZÖNTŐ

NŐNAPRA, SZERETETTEL!
Sokféleképpen nehéz ma nőnek lenni Magyarországon.
Nehéz fiatalnak lenni, mert egyre nehezebb gondtalanul tanulni, iskolához jutni, emellett még szépnek is kell lenni egy olyan világban, ahol a versenytársakat és példaképeket a smink és a photoshop szinte legyőzhetetlenné teszik - és mégis, valahogy fel kell venni velük a versenyt.

Nehéz középkorúnak lenni, mert dolgozni kell, helyt kell állni a munka mai, szép új világában, ahol rettegni kell az elbocsátástól, a betegségektől, a gyerekkel kapcsolatos problémáktól, mert nincs kegyelem, nincs empátia - teljesíteni kell, ha belegebedsz is.
Ahol attól kell tartanod, hogy a munkáltató holnap kicserél valakire, aki ugyan e felét se tudj, mint te, de a fizetése is csak a fele a tiednek.

Nehéz érett nőnek lenni, mert a bizonytalanságok a kor előrehaladtával csak fokozódnak, az egészség sem a régi, és pénz sincs annyi, mint amennyire a megfelelő gyógyíttatáshoz szükség lenne.
Bizonytalan a majdani nyugdíj összege, ma már az is bizonytalan, hogy lesz-e nyugdíj egyáltalán.
Lesz-e a gyerekeknek munkája, vagy kimennek Londonba, esetleg majd támogatni kell őket a nincsből?
Nehéz az unokák miatt is - vajon milyen pályára tartja majd őket alkalmasnak hetedikes korukban a hatalom?

Nehéz a nyugdíjas nők élete is, mert sokuknál megszűnik a társas lét által adott relatív biztonság, elcsendesedik körülöttük a világ, a gyerek ritkán jön, az unoka még ritkábban, hiszen ezer a dolga mindegyiküknek, érthető - de élvezni a helyzetet azért nemigen lehet.
Jön a csendes befeléfordulás, a betegségektől és az elmúlástól való magányos rettegés, 
 a fokozott érzékenység, a sok magány, a kevés öröm...

Nehéz gazdagnak lenni, hiszen nincs olyan gazdag nő, akinél gazdagabb ne lenne, és ha lenne ilyen, akkor lenne szebb, fiatalabb, okosabb, vonzóbb.
Márpedig mit ér a gazdagság, mit ér a legszebb ruha, cipő, táska, szilikoncici, ha nem utána fordulnak meg a férfiak?

Nehéz persze szegénynek lenni is, ha cigány, ha nem cigány valaki, mert a családról gondoskodni kell akkor is, ha a társ iszákos, üti-veri a nőt, meg akkor is, ha együtt, példásan összefogva szenvednek és küzdenek a legyőzhetetlennek tűnő körülményekkel.
A tradicionális cigány életvitelt élő családokban ez fokozottan érvényes, hiszen ott hagyományosan kizárólag a nő feladata a család ellátása, bármi áron.
Nehéz úgy végigélni az életet, hogy  egy nőnek 
ne legyen egyszer sem egy szép ruhája, cipője, hogy ne kapjon soha egy csokor virágot, azért, mert nem jut rá, és ha a társ erre költené a pénzt ő nézne rá először gyanakodva, hogy megőrült szegény...

Nehéz anyának lenni,  mert a gyerekek mindent természetesnek vesznek, amit az édesanyjuktól kapnak, és nem is nagyon érzik szükségét a viszonzásnak.
No, nem anyagiakra kell itt gondolni, hanem kis figyelemre, kedvességre, egy jó szóra, egy nem valamiért köszönetképpen adott puszira, egy simogatásra.


Szóval, nem könnyű nőnek lenni, még akkor sem, ha a férfi-társadalom utánatok koslat megállíthatatlanul.
Ha tőletek várjuk a szépséget, a szerelmet, a kezetekből az ételt, ha bajban vagyunk a simogatást, meg a a vigaszt, ha betegek vagyunk a gyógyszert, az együttérzést.
A legszebb az egészben, hogy általában meg is kapjuk.
Hát akkor legalább egy nap az évben kapjátok meg ti is tőlünk a köszönetet, az elismerést, a hálát.
Aztán persze az év hátralevő napjain hadd legyünk megint olyanok, amilyenek - úgysem hinnétek el, ha megváltoznánk, csak gyanakodva pislognátok, vajon mit akar ez már megint?
De ma ki kell mondani: jó, hogy vagytok, hogy velünk, mellettünk vagytok - nélkületek semmit sem érne az élet!

Köszönöm!

:O)))


33 megjegyzés:

Kapat írta...

Én pedig NEKED köszönöm a kedves szavakat! :-)

BorbaratEva írta...

Nagyon köszönöm, PuPu! Meghatottál.

Névtelen írta...

Köszönöm a magam és minden nőtársam nevében.Isten áldása legyen rajtad kedves PUPU.Akkor is hiszel és akkor is ha nem.

kekec írta...

Ez kedves meglepetés-ajándék volt. Köszönöm.

Zsóka Szabariné írta...

Mindenkitől szedd össze a finom,kedves köszöneteket,azt kössed össze,s fogadd tőlem!

Ildikó Urbán Istvánné írta...

Ez a mai nap legszebb köszöntője.Nagyon szépen köszönöm PuPu .

vadvirág írta...

Köszönöm PuPu!

Moon River írta...

Eszembe juttattad a régi időket, amikor még sok minden számított, köztük ez is.
Tudomásul vettem, hogy már más a világ, más értékekkel, új szokásokkal. A magam nevében szólok csak, nem kérem számon ezt a mai napot jó ideje, mert eltűntek azok a körülmények, amik mellett jó volt ezt megünnepelni.
Nem lett jobb, vagy könnyebb a nőknek, de a férfiaknak sem. Kívánom, hogy lehessen több női politikus, aki képes kompromisszumokat kötni, legyen több női államfő, aki képes békéket teremteni és legyen sok-sok női csúcsvezető, aki megérti, hogy a nőket hogyan kell segíteni, ezáltal segíteni a férfiakat is és a családokat is. Legyen több higgadtság a politikában és több empátia a döntésekben. Mindezekért cserében (alku!!), megígérem, soha többé egy Nőnapot sem kérek.

asta írta...

Köszönjük PuPu! Ez olyan kedves volt...Igazi szép ajándék! :)

Samu írta...

A férfi egészsége, boldogsága, élete nagyban attól függ, hogy milyen a kapcsolatainak minősége a másik nemmel :-)))
És azt is gondolom, hogy az egész társadalom működési rendszereit is a kapcsolati minőségek határozzák meg...
https://www.youtube.com/watch?v=-XnSQzPCd60

Anikó írta...

Pupu nagyon köszönöm, annyira jól pontokba szedted a különböző korú és társadalmi helyzetű nők életét, tökéletesen.
Egész meghatódtam.

Egy kis morfondírozás még a női létről:
Ugyanis a nő egy bizonyos életkor után egyszer csak láthatatlan lesz.

Addig megnézik, füttyögnek utána, próbálnak ismerkedni, kikezdeni vele, udvariasak vele, előre engedik az ajtónál, lesegítik a kabátját, széket igazítanak alá, kisasszonynak, hölgyemnek, asszonyomnak szólítják, szóval igazi NŐNEK érezheti magát szinte minden pillanatában.

Attól a bizonyos életkortól, a negyvenes évek végére-ötvenes évek elejére tehető, kinél mikor, ennek egyszer csak vége.
Láthatatlan lesz, mert többé senki nem udvarias, nem engedik előre az ajtónál, sőt előfordulhat, hogy félrelökik, arról nem is beszélve, nemhogy nem nézik meg, ha szembe jönnek vele sem látják, csak egy kikerülendő tárgy lesz.
Hirtelen ő lesz a néni, ő lesz a mamikám dobhatok még hozzá pár dekát?

Tudjátok, marhanehéz ezzel megbirkózni, elfogadni, beletörődni, és egyszer csak azon kapja magát reggelente a fürdőszobai tükör előtt, úristen ki ez az öregasszony???

Az a pár idősödő hölgy, akiket olykor lehet látni babarózsaszín cuccokban, miniszoknyában, őrületes cirkuszi sminkkel és frizurával, na ők nem tudnak/tudtak ezzel megbirkózni.
Van ilyen is.

Az a helyzet, hogy a szépség és fiatalság elszáll, a csúnyaság megmarad, tisztelet a kivételnek, láttam én azért szép idős nőt is, férfit is, igaz keveset.

Névtelen írta...

Köszönöm a férfiak nevében isEnnél szebb köszöntőt ugysem tudnánk írni !

ariadne írta...

Anikó 11:02
Amikor az ember megöregszik - kétségtelen, hogy ez a szebbeknek sokkal nehezebb folyamat - áttetszőbbé válnak az addigra kialakult belső értékei, pedig nem mutogatja látványosabban. Sőt!
Az öregedés azokat sokkolja legintenzívebben, akik az életüket kizárólag a szépségükre (kiváltságaikra) építették és közben nem dolgoztak önmaguk esztétikájának karbantartásán (saját érdekeiken) kívül semmit.
Ez hasonlít a figyelő és a megfigyelő különbségéhez annyiban, hogy az egyikben mindig van egészséges érzelem is, a másikban meg csakis (ön)érdek.
Ezért az igazi nő és az igazi férfi mindig érzékenyebb azokra a "csokrokra" amiket egyébként a Nőnap előtt és után kap, az év többi 364 napján :-)))
Azoknak soha nincs illem (érdek)szaga...

morzsi írta...

Minden kedves hölgynek, asszonynak, néninek és nagymamának, továbbá Bagoly Bettinának és Gyugyi Csilla (micsoda név! miért nem bugyi?) szóvivőknek -kívánok sok szerencsét és örömet nőnap alkalmából: - morzsi -

hello írta...

Drága PuPu, hadd csatlakozzam a köszönő reagálásokhoz - annyi kiegészítéssel, hogy a Te blogod is az egyik, e tekintetben is nagyon hasznos eszköze annak, hogy "ne szűnjön meg a társas lét által adott relatív biztonság, ne csendesedjen el körülöttünk a világ", amiért Téged ezúttal is külön köszönet illet meg!

Marika Anikó Benkő írta...

PuPu
Olvasgatva itt a benti hozzászólásokat, köszöntgetéseket... hm... Anikó elég pesszimista az öregedéssel kapcsolatban. Hogy megváltozunk? Hát, persze! A 40 éves sem olyan már mint a 20-as éveiben járó. S mi van azokkal a nőkkel, akik úgy szerették volna megérni unokájuk születését, de nem tudták?! Lehet, szerencsés vagyok, hogy nekem az öregedés nem okoz gondot? Legyek egészséges, / a koromnak megfelelően, és ezért tegyek is valamit :O))/ Pl. betöltöttem pár napja a 65-öt. Lett Gyula-bérletem, és ki is fogom használni!! Miért ne örüljek ennek? Nem kell többet "lekenyereznem" az autóbuszvezetőket, hogy ne pecsételjenek a 90 %-os utazásiba. :))

Majd még gyakrabban utazom az unokáimhoz-- túlzásba nem esve, és a--barátaimmal kirándulni, meg...

tüntetésekre is! Legyek ápolt, maradjon meg a jókedvem, a barátaim, ne legyen nagy gond a családban... Ja, és húzzanak el Orbánék!!Remélem, rám is azt mondaná Anikó, hogy szépen megöregedett nő vagyok.

góbé írta...


Hölgyeim, de főleg "Anikó!"

Fontosnak tartom felhivni az Önök figyelmét, hogy az a nagyon kevés, korrektnek s intelligensnek megmaradt ffi. egyedüli vágya, hogy akár ismeretlenül is, kedvességet, tisztaságot, öszinte, tiszta, (ha egy picit csintalan, az már a vágyak netovábbja ) mosolyt kapjon önöktől, a neves napoktól függetlenül, bármely körülmények között, bármely helyzetben. E látens, soha ki nem mondott, de vibráló kommunikáció korfüggetlen, inkább emóciomális, sőt értékalapú, minthogy korra,-küllemre hajazna..., - kedves Anikó!
Ez oly fontos, egy ffi.-nak, hogy csak na! / szerintem, a nőnek is ! /

PuPu csokrához gondolatban egy szál nárciszt tüzök mindannyiótoknak. / Racionális is vagyok, nálunk most az virágzik.../ Üdv !


Kapat írta...

Drága Anikó! Egyet se búsulj, észre sem veszed és máris itt a 70.:-)
No nem ijesztegetni akarlak, de nagyon gyorsan rohannak az évek.
Viszont van egy jó hírem is. Nem indokolt egyáltalán a félelmed. Te belül nem érzed az "öregséget",az meg ami látszik, kit érdekel!? :-) Ha Te megtalálod mindennapjaidban az apró örömöket (márpedig megtalálod), rájössz, mennyi szépség van ebben a kissé lelassult világunkban. Észreveszel olyan apró dolgokat, melyek mellett a napi rohanás, hajsza miatt nem tudtál megállni.
Meg-megállsz és elcsodálkozol. Akkor leszel igazán öreg, ha nem tudsz már rácsodálkozni a mindennapi apró szépségektre.
Megállsz az utcán egy-egy kedves kisgyerekkel pár szót váltani, vagy megsimogatsz az utcán sétáltatott kis kutyust.
A mamákkal, gazdikkal nagyon hamar összebarátkozol, minden napra jut egy-két kedves szavuk és sok-sok mosoly.
Én szeretem az egyszerű, még mindig sportos öltözéket, a pasztell színeket. De mindig vidám lesz a lelkem, ha az általad leírt rózsaszín ruhában, meglehetősen kifestve látok egy korombéli "leánykát". Ha neki ez tetszik, ne tartsa vissza magát! Érezze úgy, hogy Neki még ez az öltözék, smink is jól áll! :-) Előbb-utóbb rájössz, hogy a saját komfortérzeted fontosabb, mint az, mit szólnak az emberek.
Egyszóval felszabadultabb lesz az ember, mert nem ezek a külsőségek az élet lényeges problémái.
Sajnos azok is eljönnek, szépen sorban. No de előre nem szabad ezen kesetegni.
Amikor jön a gond, meg kell oldani! És újra és újra és újra.
Amíg élénk és sokrétű az érdeklődés benned, nem vagy öreg!
Ha majd nagyon zavar a tükör, takard le! :-) Majd rájössz, hogy nem is olyan rossz társ, hiszen közben a szemünk is romlik. :-)
Nos hát valahogy így! Félelem nélkül, vidáman, érdeklődve és nap-mint nap rácsodálkozva az aznapi szépségekre! Amikor akarsz, hallgathatsz zenét, olvashatsz, fent lehetsz akár éjjel kettőig is, nyúzhatod a számítógépet, másnap nem kell időre munkába menni.
Egyszóval, fel a fejjel! (ha egybe írod, egy szó lesz:-)!)
Oly sokan kibírtuk már és elmondhatjuk, hogy ezt is megértük!
Szeretettel üdvözöllek, így a 70-en túlról!

Kapat írta...

Kedves kommentelő társaim, kedves "góbé"! nagyon kedves és szellemes köszöntéseteket köszönöm!
Nap-mint nap öröm olvasni az elgondolkodtató kommentjeiteket, mindegyikből tanulunk. PuPunak különös köszönet, mert midezt Ő csalogatja ki belőlünk! Néha kicsit paprikásabb a hangulat, de a szándék a lényeg, ami szerintem mindig jobbító.
Nekem öröm köztetek lenni!

a nő teremtése írta...

https://www.youtube.com/watch?v=inEtOgUE10Y

pleinair írta...

:D :D :D

Vöröskarom írta...

Kedves Pupu!

Amint látom, nagyon sok "leányka" olvassa rendszeresen az írásaidat - bizonyára ők is emlékeznek az "elmúltnegyvenév" nemzetközi nőnapjaira, az egyen-csokor hóvirágokra (amik aztán az "elmúlthuszonötévben" szépen-lassan eltünedeztek), és néhányan talán még a férfi kollégák ünnepi köszöntőjére is... Milyen nehéz lehetett nekik évről-évre újat mondani! És lám, ennyi az egész: nyitott szemmel kell járni a világban és megírni, amit látsz... és ebből lesz a legszebb nőnapi megemlékezés! KÖSZÖNJÜK!!!

(... na, most megint várhatunk 365 napot, hogy a férfiak átadják a helyüket a buszon ...)

Üdv. mindenkinek - szép estét kívánok nőknek, férfiaknak egyaránt: Vöröskarom

hello írta...

Kedves Vöröskarom, azóta a hóvirág ráadásul védett lett, igen drága mulatság lenne manapság azzal köszönteni a nőket! :-))

De akkor is a gesztus volt a fontosabb, ha az őszinte volt, és nem csupán a kötelező rutin.

hello írta...

Kedves Góbé, meglepett, hogy átmentél az "Ön"-özésünkbe, de ez a hsz-od végére szerencsére elmúlt. :-))

Egyébként kölcsönösen igaz, hogy kortól, nemtől, naptártól függetlenül egy barátságos, kedves mosoly csodákat képes tenni az emberek között.

hello írta...

Tény, ami tény, nicknevek ide vagy oda, akiről eddig még nem, most egyértelműen kiderült, melyik nemhez tartozik! :-))

pleinair írta...

Szerettem volna köszönetképp egy Jean Effel karikatúrát feltenni ide, de nem sikerült.

Effel rajzai is bizonyítják, mennyire elveszettnek érezte magát Ádám a nagy világmindenségben, míg az Úr meg nem szánta, és megteremtette számára a tökéletes Évát.
A Föld azóta is kering és forog, de az ádámok és évák tekintetében semmi sem változott.






















hello írta...

Kedves Pleinair, egyet se búsulj, itt rengeteg Jean Effel képet lehet látni. Biztosan köztük van, amit ide akartál hozni!

hJean Effel karikatúrák

Remélem, megnyílik!

Vöröskarom írta...

Kedves hello (20:53), talán valamikor nagyon az elején, mikor a férfiak még udvariasak voltak és tisztelték a nőket (akik egyébként nők, sőt: HÖLGYEK voltak), na akkor lehet, hogy előfordult őszinte köszöntés, de - mint a záró mondatommal utaltam rá - ez már régen nincs így. Viszont - épp azért, mert hóvirágot már nem lehet az aluljárókban árusítani - a virágosoknak pompás üzleti lehetőség lett belőle.
Üdv.: Vöröskarom

Arató Ildikó írta...

Pleinair Nőtársamnak:-)
https://www.youtube.com/watch?v=BdAZfMvOnKY

PuPu írta...

https://www.youtube.com/watch?v=2tMqO1MXYZo

:O)))

holnap lesz a névnapom írta...

https://www.youtube.com/watch?v=M6T_e1jnz78

fulopiren írta...

Kedves PuPu!
Köszönjük!
Milyen régóta olvaslak már! Jóval több, mint 5 éve. Még a Kapcsolat-on kezdtem.

pleinair írta...

Köszönöm kedves Nőtársam, Vöröskarom, és köszönöm kedves Pupu.:-)))