2022. szeptember 9., péntek

MOST LETT VÉGE A HUSZADIK SZÁZADNAK


Meghalt az angol királynő, tulajdonképpen vele halt meg a huszadik század.
Ő volt az, aki a folyamatosságot, a nyugodt, megfontolt politikát jelképezte, jóllehet az angol hagyományoknak megfelelően mégcsak nem is politizálhatott - de mégis, személye, személyisége maga volt Anglia.
Pedig már Anglia sem volt a régi, megtépázta a történelem.
Magát a monarchiát is megtépázták az uralkodói család méltatlan tagjai.
A gyarmatbirodalom a múlté lett, már a Nemzetközösség sem a régi, az öreg kontinenshez való viszonyt sem sikerült barátságossá tenni, katonailag a csatlós szerepébe kényszerült, az új világgazdasági folyamatok miatt szerepe, mint pénzügyi központ is veszélybe került, Brexit, Megxit, Boris Johnson, írek, skótok,  - csőd csőd hátán.
De ő ott állt a csődtömeg tetején, és képviselte az egységet töretlenül, évtizedeken keresztül.
Hogy az Egyesült Királyság még létezik, abban talán neki van a legnagyobb szerepe.
Uralkodott, de szolgált, minden körülmények között.
Hol vannak már azok a politikusok, akikkel életében dolga volt?
Hol van Churchill, Kennedy, Hruscsov, Brezsnyev, Nehru, Mao, Gorbacsov?
És most ő is bevonult a történelemkönyvekbe.

A királynő, aki hazáját szolgálta úgy a háborúban, mint a béke ritka évei alatt, és minden kétséget kizáróan jól szolgálta.
Halála nagyobb veszély a brit társadalomra, mint a Brexit, mert erősen kérdéses, hogy utódja képes lesz-e fenntartani azt a törékeny egységet, melyet ő magával a létével is fenn tudott tartani.
Baloldali gondolkodással nehezen lehet egy uralkodót tisztelni, szeretni - ő mégis kivétel, talán népének élete végéig tartó hűséges szolgálata okán.
Hűsége népéhez fűződött, a hagyományokhoz, ahhoz a mentalitáshoz, mely hajdan Angliát naggyá tette. 
Talán már kissé korszerűtlen volt, de manapság talán már a hűség fogalma is korszerűtlen kissé.
Miatta is hittünk a tradicionális angol fair play illúziójában, az angol ember higgadtságáról, szenvtelenségéről  vélt sztereotípiákban, Anglia már régen megkopott nagyságában.
Majd' harminc éve, hogy Göncz Árpád meghívására nálunk járt, Demszky Gábor kíséretében sétált Budapesten, szerették őt a magyarok.
Nehéz, ha nem lehetetlen dolga lesz utódainak.


Legyen neki könnyű a föld...

:O(((
 


3 megjegyzés:

anteus írta...

Szép írás. Szívmelengető.

De az Angliát naggyá tevő mentalitást talán hagyjuk.
Anglia elődje, I. Erzsébet alatt lett "naggyá". A rabszolgakereskedelem és a kalóz-hajóhada révén. Amely flottában I. Erzsébetnek tulajdonrésze volt. S a jövedelmezőségét jól mutatja, ha tudjuk, hogy egy "hajórakománnyi" afrikaiból - 200-250 ember - csak kettő túlélte az atlanti utazást, - eladva őket már MEGÉRTE!

Érdemes átfutni Christopher Hill: "Az angol forradalom évszázada. 1603 -1714" című könyvét. (Kossuth, Bp., 1968) Vagy megkérdezni erről a mentalitásról az indiaiakat. Könyvtárnyi irodalma van. Ahová az angolok betették a lábukat, kő-kövön nem maradt utánuk.

De, hogy világraszóló személyiség volt, az vitathatatlan.

1970 írta...

Kedves PuPu!

A posztod címe nagyon igaz. Továbbá azt, hogy mennyit változott a világ és a szemléletmód mi sem jelzi jobban, mint az, hogy most minden további nélkül királlyá koronáznak egy elvált nőt elvett trónörököst. Holott valaha ez a családi ág labdába sem rúgott volna (és Erzsébet sem lett volna soha királynő), ha VIII. Eduárd nem a szerelmet választja. Ugyanez ma már nem probléma...
Nyugodjék békében!

Divemask írta...

Szerintem egy alapvetően ultra-konzervatív intézményt (mint a monarchia), egy maga is konzervatív személy ennél sokkal emberibbé és elfogadhatóbá nem is tehetett volna. Mondhatni Her Majesty Queen Elisabeth II kihozta a monarchiából amit ki lehet hozni. Éppen ezért szerintem, az angolok akkor tennék a legjobbat maguknak, ha az Ő temetése egyben a monarchia temetése is lenne, mert innen a királyság intézményének már nem vezet út fölfelé. A csúcson kéne abbahagyni.

Béke poraira!