PEDOFILKÓZÁS

 

A Megváltó fel-alá szaladgál az országban és szidja a Főnit, mint a bokrot.
Ha kifogy a választékos kifejezésekből, valószínűleg Rogán Tonya és népi zenekara látja el új nótákkal, csakhát a fantázia véges, hozzá kell hát nyúlni a bevált eszközökhöz is, és reménykedni a választó aranyhalakat alulmúló memóriájában.
Mikor Orbán Viktort megbüntették, mert kampánycélokra használt fel óvodásokat, nagyjából az egész társadalom egyetértett abban, hogy jogos volt Patyi halálmegvetően bátor fellépése a Nemzeti Választási Bizottság elnökeként - a gyerek nem lehet eszköz a politikában.
Igaz, a gigászi büntetés (háromszáznegyvenötezer forint) miatt a Család az éhkoppot nyelte. Megérte, hiszen a miniszterelnök legutóbbi kampányában - a büntetés rémével feje fölött is - ismét   óvodát látogatott, még focilabdát is kaptak a gyerekek.
A miniszterelnök nem kapott semmit, pedig kijárt volna neki egy emlékezetfrissítés - szívlapáttal...
Most Magyar látogatott gyermekintézményt, az impertinens intézményvezető meg nem engedte meg neki, hogy kilógjon a hátsó ajtón - elsunnyogva ünneplő közönsége elől.
Aki dudás akar lenni...
Az immáron érzékeny hatalom kitiltotta az ország összes gyermekintézményéből, mire felhördült  haladó értelmiségünk, merthogy más az, ha a miniszterelnök, meg más, ha Utolsó Reménységünk szarik a damasztabrosz közepére, merthogy hősünk á, dehogy, nem a gyermekek bőrén akart népszerűségre szert tenni, csak a tarthatatlan körülményeket örökítette meg.


A szabadfogású telefonhajító bajnok csak jót akart.
Magának.
Majd beszállt mikrobuszába, (neki is van, már ő is olyan fene nagy ember, mint a Főni...) és elporzott a lenyugvó napba...
Hősünk ugyan öntudatra ébredése előtt egy évtizedig a Szent Segget nyalta, pénzét, egzisztenciáját, makrancos kis asszonykáját is onnan kapta, és ő is egy volt azok közül, akik létének köszönhetően a gyermekotthonok plafonjáról hullik a vakolat, de ez nem érdekes.
Megvilágosodott, miként Buddha, és hipp-hopp - szociálisan érzékennyé vált.
Derék dolog.
Nem kárhoztathatom, hiszen így szocializálódott.
Aki abban a világban - jobbról Semjén, balról Németh Szilárd - serénykedett, annak ez a természetes.
Meg se igen érti, mi a probléma ezzel, hisz majd jönnek a jogászok, oszt' jónapot!
Hanem a nép, az istenadta nép...
A duma az, hogy ez a nudli majd elkergeti Orbánt. 
Milyen jókat mond, és nem igaz, hogy csúcsbunkó, inkább csak bátran odavágja: Ugocsa non coronat!
Ha Gyurcsány lennék, vizesre sírnám a párnám, hogy ennyi szenvedés és harc után egy ilyen betanított cerkóf adja meg a kegyelemdöfést.

Lehet, hogy mégis Viktor érti a magyar nép lelkét?
Lehet, hogy mégis el kellene kezdeni tanulni a mandarin, nyelvet és fokozatosan hozzászoktatni magunkat a marék rizsből alkotott ünnepi menühöz?
Lehet, hogy ideje tudomásul venned, hogy ma már Orbán seggét se tudod nyalni, olyan magasan áll fölötted?
Ha megkísérelnéd, olyan lenne mintha fagyit próbálkoznál nyalni az Országház kupolájának belsejéről!

Bár ha olyan magas lennél, amilyen ostoba vagy...

Hát ne elégedetlenkedj, hiszen egyelőre még enni tudsz, a javasasszony is, akihez orvos helyett jársz tehetséges, különben is, te nem politizálsz, ezért is van ennyi erkölcsi és szellemi toprongy a nyakadban.
És lám, államférfi mindig akad, bár én már a nyugati vezetőktől is sírógörcsöt tudok kapni, pedig azok úgy viszonyulnak ehhez a csücsörihez, mint a Burdzs Kalifa a Mariana árokhoz.
De azért te reménykedj, hiszen a virágnak, melyet szakítottál szép neve van: titánbuzogány.
Ti tán tudtok kezdeni vele valamit, de azért addig is - szagolgassad!


:O)))

MONDD, TE KIT VÁLASZTANÁL?

Feltéve, hogy legalább valamennyi stílusérzéket szedett magára az eltelt évek során, ezért talán Nagyurunk a 2026-os választást április elsejére, a bolondok napjára tűzi ki.
Már nincs ötszáz napunk sem a nevezetes dátumig.
Fiataloknak hosszú idő, a régebb óta fiataloknak egy pillanat, huss, elszalad, mint csigabiga a nyugdíjas kosárkájából.

Ez az ötszáz nap arra már kevés, hogy bármelyik párt is korrekciót hajtson végre irányvonalán, ha mégis megpróbálná, felborul, mint a diszkóból százhatvannal hazafelé tartó bátor fiatal a hajtűkanyarban.

Ez az idő már ahhoz is kevés, hogy a legnagyobb marhaságaikat kimagyarázzák, - marad az ősi szentháromság, a hit, remény meg a szeretet.
A pártok vezetői hisznek abban, hogy a választó hülye, remélik, hogy egy harmatos tavaszi reggelen nem lógatja fel őket a feldühödött nép, továbbá szeretik a hatalmat, meg a hatalommal együtt járó rekvizitumokat, különösen a föníciaiak találmányát.
Tulajdonképpen rendben is vagyunk, ma a pártpolitika hitélet, a szekták háborúja.
Ma a szerencsés veszteseket nem gályarabságra ítélik, bár a szerencsétlenebbjének néha leesik a létrája a kocsija tetejéről....

Az is árnyalja a képet, hogy az egyik résztvevő a Cosa Nostra, mely folyton olyan ajánlatokat tesz az országnak, melyeket nem lehet visszautasítani.
Kevés az olyan bátor demokrata, mint Gyurcsány, akinek az ágyában már tán' egy ménes levágott feje is megfordult reggelente.
Mára már az ő idegeit is megviselte a dolog, talán ezért, talán tanácstalanságában kiabál butuskaságokat.
Van aztán olyan illuzionista pártvezér is, akinek a köddéválás a produkciója, talán ő jár legjobban.
Viszont Karácsony elpusztíthatatlan, ami nem mondható el szövetségeseire, akik már majd' mindahányan visszaadták hajdan halhatatlannak hitt lelküket a Teremtőnek, aki mosolyogva figyeli a külön e célra épített teraszáól kiszenvedésüket.
És élvezi, hogy a hozzám hasonlók eljutottak arra a pontra, hogy nincs, kire jó szívvel szavazzanak.

Na jó, de kik a hozzám hasonlók, akikhez hálistennek csak gondolkodásmódjukban vagyok hasonló, mert azt a csapást már mégsem érdemelték volna meg, hogy küllemileg is, ugye...
Magamat baloldalinak tartom, aki Marxot tartja a társadalom leghitelesebb ismerőjének, ma is érvényes megállapítások szerzőjének.
Sokat segít ebben, hogy Marx nem hiszi csalhatatlannak magát, és örökérvényűnek az elképzeléseit sem, melyeket szerinte mindig hozzá kell igazítani az örökké mozgásban levő, fejlődő társadalomhoz.
A társadalmat osztályokra osztja, a társadalom történetét pedig az osztályharcok történeteként kezeli.
Tőkésekről és munkásokról beszél, utóbbiak nincsenek a termelőeszközök birtokában, ezért munkaerejüket adják el, melyből a tőkés profitra tesz szert.
A munkásnak ezért a még éppen elegendőt - (ez országonként változik) -  fizeti ahhoz, hogy újratermelje munkaerejét, ne haljon abszolút vagy relatív értelemben éhen.
Persze ezt a helyzetnek megfelelően kell érteni, például akár úgy is, hogy éhen is halhat, a termelést meg kiviszi Bangladesbe...

Nincstelenek, szegények ma is léteznek, a társadalom szervezése viszont nem az átlagember, hanem a nagytőkések érdekében történik, - egyre kevesebb ember egyre több anyagi javat és hatalmat birtokol.
Az én olvasatomban baloldali az, aki hisz abban, hogy a közösségi érdek megelőzi az egyéni érdeket, hisz abban, hogy a magántulajdonon alapuló társadalom az emberi fejlődés fékje, hogy ez a társadalmi forma mára betöltötte szerepét és valami másnak kell jönnie, mert a technológiai fejlődés mást fog kikényszeríteni. 
A baloldali gondolkodású ember szociálisan érzékeny, és ez nem azt jelenti, hogy amije van, azt szétosztja a szegények között, hanem azt, hogy olyan társadalomért harcol, melyben nincsenek nyomorgók, akik egyébként maguk is egy igazságos társadalomra törekednek.


Szóval nekem most éppen nincs kire szavaznom, és ez egy komoly gond, így ötszáz nappal a választás előtt.
A maffiára természetesen nem szavazhatok, pedig a cégér szépen ki van pingálva.
A Tisza Párt egy rövidítés, Nagyurunk rövidítése: Ti Szavazhattok akár rájuk is, hiszen akkor is rám szavaztok!
A Párbeszéd az árulásról szól, most éppen azt kérik, hogy akit még nem árult el Karácsony, az tegye fel a kezét!
A másikat is...
A Jobbik és a Mi hazánk a jobboldal és a szélsőjobb pártjai, nem szobatiszták.
Maradna a DK, de riasztó, amit Gyurcsány az utóbbi időben művel, felteszem végső elkeseredettségében és tanácstalanságában.
Pártja maga egy virtigli liberális párt némi szociális érzékenységgel, erre most azt erőltetik, hogy ez egy baloldali szociáldemokrata párt.
Nem az, soha nem is volt az, de ballib pártnak vállalható volt, az ember nem érezte azt hogy hazudozik, mikor a szavazatát rájuk adja.
Hogy ez így alakult, az a szocialisták koncepciótlan és ügyetlen politizálásának is köszönhető.
Gyurcsányék most meglehetősen szélsőséges  atlantisták lettek, ab ovo háborúpártiak is, pedig ha Gyurcsány nem látja át azt, hogy mi vezetett ehhez a háborúhoz, akkor egy kecskét se szabad rábízni, nem ezt az országot.
Az egész párt szélsőséges lett, a szocialista párthoz dögevőként viszonyulnak, helyi szinten már gusztustalan, amit időnként csinálnak, az országnak egyébként kifejezetten káros miden a nagyhatalmakkal szembeni szélsőséges elkötelezettség.
Gyurcsány sosem tudta, mikor kell ficeregni és mikor meghúzódni, a tetejébe olyan emberekkel vette magát körül, akik az utolsó forintig helyeselni fogják, amit mond.
Szóval, - szerintem - ma a társadalom felének nincs pártképviselete, minden párt mindenkit képviselni akar, ami fából vaskarika, - nem lehet ugyanis ugyanaz az érdeke a birkának, a vágóhíd tulajdonosának, a juhásznak és annak, aki a birkapörkölt szagát se bírja.


Marad még a választástól való távolmaradás, de ez meg a maffia érdeke, nem lehet az enyém.
Csodára nem várhatunk.
Mondd, te kit választanál? 
Segítsetek! Segítsetek!



:O)))

ÖSSZEDŐLT VILÁG

Megáll az emberi ész és visszanéz, keresi azt a pontot, amikor elvesztette önmagát.
Nemigen találja.
Amerika megválasztotta Trumpot, ezen sír most az egész mainstream értelmiség, merthogy ez borzasztó, tűrhetetlen, az amerikai választó eszement és le kellene váltani, és jajistenem, most mi lesz, még a végén béke lesz.
Hogy hősünk emberileg rokonszenves vagy ellenszenves, az nem releváns, hiszen elődje remekül képviselte azt a demokráciát, mely a szívünknek kedves, nevezetesen melyben a mi véleményünk a mérvadó, a többieknek pedig kuss, vagy megmérgezzük a macskádat!
Merthogy nekünk Trump ellenfele, a jelenlegi amerikai kormányzat alelnöke kell, akit valószínűleg a neme és a bőrszíne predesztinált erre a magas pozícióra -  szavazatoptimalizálásból kifolyólag, és aki semmi érdemlegeset nem produkált, magas  posztján.
A kissé demens előd meg arról nevezetes, hogy rajta röhög a világ, jóindulatú elnézéssel szemlélve, amint belepisil a szekrénybe és összekeveri Európát a Déli sarkkal.
Szerintem az atom-bőröndöt is a világ legnagyobb és legerősebb hadseregének egyszemélyi parancsnoka helyett a felesége kezeli, márpedig az asszonyok emocionális lények, és ez semmi jóval nem kecsegtet.
A mai közbeszédet meghatározók szerint a béke nem egy kívánatos állapot, az ellenfelet le kell gyűrni, meg kell semmisíteni, és a szent célért semmi sem drága - nem nagy ár, a te szaros életed sem.
A gyermekeid életéért sem kár.
Egy atomháborúban az lesz a szerencsés, aki elpárolog, de lehet, hogy neked nem lesz ilyen mázlid, és nyüszítve, vinnyogva, a földön fetrengve fogsz kiszenvedni, nézve a társad, anyád - ha élt még addig - és gyermekeid kínjait, hallgatva segélykiáltásaikat.
Mindezt azért, mert most ha megégeted az ujjad a gyufával, akkor fél lábon ugrálva sziszeghetsz, rohanhatsz a vízcsaphoz, sajnáltatod magad, mert ügyetlen voltál.
Pedig most éppen azon kívül, hogy ügyetlen, még hülye is vagy, hiszen magad alatt vágod a fát.

Az is vicces, ahogy ellenséget keresel, és nem abban találod meg, aki izomból szarrá bombázta Szerbiát tőled háromszáz kilométerre.
Nem abban, aki mindenféle felhatalmazás nélkül semmissé tette az európai határok erőszakos megváltoztatásáról kötött helsinki szerződést.
Nem abban, aki atomfegyvereit  a határaid közelébe hozta, hanem abban, aki kereskedelmet, energiahordozót, piacot adott nem túl magas szívvonalú termékeidnek.
Attól elvárnád, hogy amikor rárúgják az ajtót, akkor viselkedjen kalkuttaiTeréz anya módjára, és várja meg, míg hóhérnak felfogadott, felbátorodott neonáci szomszédja eltöri a gerincét, a humánus angolszászok szétszaggatják hazáját és jelentéktelenségbe taszítsák, mint a hajdani Jugoszlávia tagállamait.
Meg abból a Kínából kreálsz ellenséget, aki nekünk a történelmünk során még soha nem ártott, akinek területéből az amerikai fegyverek segítségével lopnak el egy darabot, és akit ma a japán imperialistákkal kézenfogva fenyeget a tőle tizenegyezer kilométerre fekvő nagyhatalom.
Nem nagyon keresgéled az analógiákat, pedig a szerbeknek Koszovó, a kínaiaknak Tajvan, Oroszországnak meg Ukrajna az ami nekünk Erdély.
És nagy katonai zseni vagy, lenézed a végtelenségig Zsukov hadseregének mai utódait, akik éppen most készítik elő Kurszknál második nagy győzelmüket a hazájukba betörő ellenség ellen, a la Sztálingrád.
Oroszország eddig kétszer járt Európában, - egyszer Napóleon és egyszer Hitler nyomában.
Ha Európa harmadszer is próbálkozik, igen rossz vége lesz.

Trump nem egy rokonszenves figura, lehet bátran nem szeretni.
De a politika - és különösen a háború - más, mint a szerelem.
A pszichológusok azt mondják, hogy tűzz valakire egy jelvényt, és elkezd annak megfelelően viselkedni.
Trump egy olyan jelvényt tűzött magára, melyen a PEACE felirat van.
Meg kellene várni, hogy hozza-e a pszichológusok elvárásait.
Sokan azt mondják, hogy ez az ember nem normális.
Én meg azt mondom, hogy azzal van baj, aki a háborúra teszi a tétet.

El kellene ezen gondolkodni...

:O)))

TRUMP 2.0

Azt hiszem, ez az a helyzet, mikor nem nyert senki, de sokan vesztettek.
Én persze kivétel vagyok, mert a vitaklubban, ahol tag vagyok fogadtunk a győztesre, és másodmagammal prognosztizáltuk győztesnek Amerika elsőszámú szociopatáját, melyből egyértelműen látszik, hogy a mai politikai viszonyokra mekkora hatása van az üzleti és a közösségi médiának.
Utóbbi egyébként szintén üzleti zömében, csak az érdekeket elbújtatják - hadd vakuljon Dzsenifer Trevor és Ottilia!
Mindenesetre azt hiszem, hogy most politikusaink közül sokan néznek tanácstalanul maguk elé,
kivéve persze a Csüngőhasút, aki bár egy mocskos nepotista rabló, de pragmatikus a végtelenségig, és sajnos okosabb is, mint önmaguk szépségétől elszállt ellenfelei.
Mindenesetre már Magyar Péter nevű reinkarnációja is gratulált Trumpnak, biztos, ami biztos.
Ha már így esett, akkor 2026-ban nem is biztos, hogy győznie kell, ugyanis a papa a Győző, ő meg győztes, és ha a lóvé marad, akkor már győzött is.
Ellenzék a zsebben, a maradék meg mehet fejjel a húsdarálóba.
Szóval, megértük Gyurcsány politikai végét is, - nem Orbán nyert, hanem Gyurcsány vesztett, méghozzá feleslegesen.
Ezek után nem kell sem Amerikának, sem Oroszországnak, kurvajó könyveket is hiába ír a baloldalról, mert a valóságos baloldalnak sem kell, legfeljebb összebútorozhat a Lengyel-Kéri házaspárral, akik most ismerkednek a mamutok bánatos sorsával.
Menet közben persze megcsókolhatja Horn Gábor popsiját, majd ő megmondja neki, hogy mit üzent a nép.
Klárát sajnálom, benne volt komoly lehetőség, mely elpárolgott a házastársi hűség oltárán.
Kár.

Vesztett Európa is, hiszen illúziókat táplált.
Azt gondolta, hogy hinnie kell a korszellem által felszínre dobott táposcsirkéknek és harcimarciknak, vad örömmel rombolta le azt, amit Angela Merkel évtizedes fáradságos munkával felépített.
Európa nem fontos Amerikának, mely Kínára fog koncentrálni, Ukrajna meg legfeljebb egy alku része lehet, melyben Ukrajna lesz a legkevésbé fontos, feláldozható elem, hiszen egyébként is a lét-nemlét határán billeg.
Zelenszkíj létrája meg várhatóan leesik, és nem biztos, hogy a KGB utódszervezete vágja el a cukorspárgát, mellyel a tetőcsomagtartóra kötözte.
Szerintem az oroszok megelégednének azzal, ha valahol Vlagyivosztokban egy fűtetlen sportcsarnokban adnának neki egy zongorát, melyen mint farokzongorista játszhatná nap-nap után a Russzkije idut című világslágert, live online, you tube közvetítés keretében.
Mentorai viszont olvasták a viccet:
Három béka ül a tóparton, az első szól:
- Brekk.
A második:
- Brekk.
A harmadik:
- Brekk-brekk.
Erre az első előkap egy coltot, s lelövi a harmadikat.
- Ez miért csináltad? - kérdi a második
- Túl sokat tudott...
Európa nyakán ottmaradt a probléma, mely nagyobb lesz, ha az oroszok nem foglalják el a teljes országot, hiszen a maradékkal akkor is kezdeni kell valamit, és rossz üzenete lenne magára hagyni egy Európa által uszított, kivérzett, munkaerejét vesztett, lerombolt európai országot, miközben Európa is lassan tönkremegy a saját szankcióitól.

Trump van legkevésbé kényszerhelyzetben, neki ez egy lehetőség a Nobel-békedíj megszerzésére, Begin és Arafat után nem ő lenne az egyetlen terrorista, aki a nemes kitüntetést birtokolja.
Csak kommunikáció kérdése: nem Amerika vesztett, hanem a Biden-Obama által irányított politika, melyet akkor ismerhetnénk meg igazán, ha tudnánk pontosan, kik állnak e politikai hatalmasságok mögött.
De valamiféle békét össze kell hozni ebből a katyvaszból, ami nem lesz könnyű, hiszen januárig még Biden az elnök, és ha szorgalmasan pelenkázzák, az állapota még kis ideig fenntartható, így a nevében még sok disznóságot követhetnek el.
Nem lesz azonnal béke, bármit mondjon is Trump, hiszen ez egy sokszereplős dráma, és nem a negyedik alabárdos a főszereplő.
Rendezni kell a viszonyt Oroszországgal, mert az kiderült, hogy fenyegetni nem célszerű, és az oroszoknak is vannak biztonsági igényeik.
Új helyzet van, sok múlik Trump üzleti jártasságán, hiszen a világ újrafelosztása folyik.
Most esély adódik némi alkudozásra, de az amerikai hegemóniának ezennel vége.
Ezt a játszmát a Kelet és Dél nyerte.

Vagy vége lehet a világnak is.
Belegondolni is rémisztő...

:O)))

OKTÓBERI SAJNÁLATOS ESEMÉNYEK

A tizenhárom napi dínom-dánomnak hamar véget vetett Zsukov hadserege, a náci és nyilas férgek visszabújtak a patkánylyukba és harmincegynéhány évig nemigen lehetett hallani se róluk.
Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, a forradalom errefelé hat órán keresztül tartott.
Aki pedig azt hiszi, hogy a börtönből kiszabadult bűnözők szervezetlen lövöldözése szabadságharc volt, az vagy súlyos tévedésben van, vagy éppen egy barna, büdös masszából akar várat építeni.
Persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül a történelmi helyzetet, a kort, a korabeli világrendet, meg az emberi természetet sem, mely a vereséget - annak okától függetlenül - nehezen viseli.
A revansvágy évszázadokon átívelő szép emberi érzelem, és mint ezt napjaink történései is bizonyítják - szakadaatlan vereségeinkdacára - nem kizárólagosan magyar műfaj.
Most éppen egyes németekben horgadt fel a  vágy, bár állami szinten egyelőre még nem vállalhatják fel hajdani ukrán náci szövetségeseik, a koncentrációs táborok őreinek ideológiai örökségét és a hajdani kozák pogromok szép emlékét.
Nyilvánvalónak látszik, hogy úgy vélik, ami nem ment a horogkereszt alatt, az majd most menni fog a NATO zászlaja alatt, melyben a kék szín az Atlanti Óceánt jelképezi, az itánytű meg a békéhez vezető közös utat, melyen a tagállamok mostanában is éppen haladnak.
Kelet felé.
Ha nem jött be a Barbarossa terv, majd bejön a Grauepinscher terv...
Drang nach Osten, ugye.   
Nem Hitlerrel kezdődött és nem is vele ment a sírba - a több évszázados eszme szépen összefésülhető a mai amerikai érdekekkel, akiknek nem annyira a dicsőség, mint a nyersanyagok és a piac fontos.

De vissza 56-hoz...
Aki azt hitte, hogy alig tíz évvel a második világháború lezárása után egy vesztes államnak, a németek utolsó csatlósának esélye van bármiféle restaurációra, neadjisten revansra a győztessel szemben, az valószínűleg a bolondokházából szökhetett.
És aki még ma is azt hiszi, azt be is kellene utalni oda, ha közben a szökevények nem kaparintották volna meg az állam feletti ellenőrzést.
A mai hatalom képviselői azt próbálják beleverni a mai emberek fejébe, hogy a nép a kapitalizmust sírta vissza.
Óriási tévedés.
A gyárak népe számára a jugoszláv tipusú önigazgató szocializmus volt a vonzó, ahol a kollektív tulajdon közvetlenül a dolgozók irányítása alatt működött, és az elért eredmény alapján osztoztak a hasznon.
Megérne egy misét, hogy miért nem működött ez a hajdani Jugoszláviában sem, de az biztos, hogy a melós nem  a gyártulajdonost sírta vissza, hanem szocializmust akart - jobban és igazságosabban.
A földek népe meg egyenesen megrettent attól, mikor meghallotta a rádióban Mindszenthy bíboros szavait az egyházi vagyon visszaköveteléséről.
Nagy segítséget nyújtott ez ahhoz, hogy a vidék zömében tartózkodó maradt, kivárt.
Ugyan a magyar parasztnál kevés konzervatívabb állampolgár van, de amit egyszer magkaparintott, azt nem szereti kiengedni a markából, és ez tulajdonsága felülír minden eszmét a mai napig.
Szóval ezzel a forradalommal csak az a baj, hogy - bármit mondjanak is a hajdani pártmunkások gyermekei, nem igazán volt forradalmi - a tulajdonviszonyok, elosztási viszonyok megváltoztatását, restaurálását igénylő tömegbázisa.
Ebben hasonlított az ötvenedik évfordulón előadni megpróbált hugyos forradalomhoz, de azért van differencia is, nevezetesen az, hogy 56-nak voltak jogos követelélsei is.
Ilyen volt például a szovjet modell szolgai másolása, a demokrácia hiánya, a nemzeti érzés háttérbe szorítása, a Rákosi-rendszer bűnei.
Az okokat ma is helytállóan feltárta a MSZMP 1956 december 5.-i állásfoglalása, a korrekciók elvégzése pedig a Kádár-rendszerre maradt, mely a feladatot parádésan meg is oldotta, és virágzó, békés, nyugodt országot adott nekünk, a közösség és az egyén gyarapításával.

Dühöng ma a ruszofóbia, miközben 1956 sem , meg a mai problémák sem köthetők nemzetekhez.
A nagyhatalom mindig is szuverenitást korlátozó marad, az is volt, mióta világ a világ, Julius Caesar ugyanúgy a Római Birodalom érdekeit képviselte. mint ahogy Dzsingisz kán a mongolokét, Churchill az angolokét, Sztálin az oroszokét és Kennedy az USA érdekeit - ma sincs másként.
Forradalmárkodni pedig veszélyes üzem, nem is szólva arról, hogy nem mind forradalom, amit annak neveznek.
A magyar nép mindig is eszköz vagy játékszer volt a nagyfiúk játszmáiban, a pechünk az, hogy rossz lakhelyet választottunk, mikor átvertük Szvatoplukot.
Hadd idézzem az afrikai közmondást: nem jó ott fúszálnak lenni, ahol az elefántok b@sznak...
Kár, hogy aktuális vezetőink nem gondolkodnak el ezen. és hergelik a nem túl okos magyar népet, mikor valaki kimondja az igazságot: kevesen vagyunk és túl drága a magyar vér ahhoz, hogy értelmetlen és megnyerhetetlen háborúkban herdáljuk.

Ideje lenne elgondolkodni 56 valódi tanulságain...

:O)))