2010. augusztus 26., csütörtök

DEMSZKY...

Baloldali létemre imponált elkötelezettsége, kétségtelen bátorsága, vagánysága.

Demszky a rendszerváltás előtti valódi ellenzék emblematikus figurája volt, egy a talán húsz ember közül, aki akkor is fel merte emelni a szavát a többpártrendszerű demokratikus parlamentáris rendszerért, amikor a mai nagypofájúak zöme még a markát nyújtogatta a november 7.-i jutalomért.
Sehol nem voltak még a mai nyilaskák, az elnyomottak és üldözöttek - Orbánék is csak akkor jelentek már meg hősi kiállásukkal és Stumpf kommunista belügyminiszter apósával a hátuk mögött, mikor már minden eldőlt, már csak a koncon kellett marakodni.
Demszkynek az osztozkodásnál a Főváros első emberének poziciója jutott, és úgy tünt, a poszt meglelte méltó betöltőjét.
Dinamikus volt, határozott, lelkes, - úgy tünt, a korábbi rendszer bürokratikus unalmát pezsgő fejlődés fogja követni.
Aztán valahogy minden elkopott, először a lelkesedés, aztán a lendület és a végén a szenmélyes hitel is- bár lehet, hogy ezek kölcsönösen koptatták egymást.
Talán az a szerencsétlen állapot sem használt a teljesítményének, hogy a 23 kiskirályság állandó konfrontációban állt vele is és a többiekkel is, neki pedig módja sem lehetett egy egységes fővárosi fejlesztési koncepció kialakítására.
Bár mindenki tudta, hogy ez a helyzet tarthatatlan, a szent demokrácia jegyében senki nem mert hozzányúlni ehhez a kérdéshez.
A nagypolitika sem kedvezett neki, - a Közgyűlésben az általa meglehetősen utált szocialistákkal együtt kellett dolgoznia, - sajnos személyes tulajdonságai nem tették lehetővé, hogy felülemelkedjen ellenszenvén, remek adok-kapok tanuja lehetett a nevető ellenzék, amikor a szocik és Demszky hólapáttal verték egymást...
Elkopott.
Nem lett Podmaniczky báró reinkarnációja, egy fáradt, fásult ember számol le álmaival...
Az utolsó csapás az lehet a lelkére, hogy láthatja, miként lesz egy tehetségtelen, korlátolt emberből az utódja egy olyan város élén, melyet ő egykor virágzó metropolisnak álmodott, és amelyik egy ilyen utóddal legfeljebb egy szürke porfészek lehet...
Most kiszáll a városból, kiszáll a politikából.
Kár érte, - több volt benne...
:O)))

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Az utolsó csapás az lehet a lelkére, hogy láthatja, miként lesz egy tehetségtelen, korlátolt emberből az utódja egy olyan város élén, melyet ő egykor virágzó metropolisnak álmodott, és amelyik egy ilyen utóddal legfeljebb egy szürke porfészek lehet.."

Igy lefikázni horváth csabikát... :D