2012. április 7., szombat

A HÚSVÉTI NYÚL LEVELE A MINISZTERELNÖKNEK

Kedves Viktor, Miniszterelnök Uram!

Nyúl Győző vagyok, foglalkozásomat tekintve húsvéti nyúl, jelenleg munkanélküli.
Nem vagyok az a tolakodó fajta, aki csak úgy bikk-makk levelezget egy magas közjogi méltósággal, ha neked is lenne titkárságod, mint hajdan Kádárnak, természetesen nekik írnék, de hát neked sajnos csak a Selmeczi-Szíjjártó páros jutott, beláthatod, hogy nekik nem küldhettem el ezt a levelet.

Az ijesztő fogazatú démon ha kézhez veszi, akkor azonnal meg akarna védeni és nekilátna a tepsik válogatásához, gyászba borítva ezzel nemzetségemet, villanykörtefejű vazallusod pedig bizonyára nem továbbítaná neked, bosszúból, mivel unokatestvérem,  a neves Üregi család feje társasházat épített a papája által elnyert összes pályaépítési területeken a töltésekbe, a MÁV -  gyakorlatilag az ország teljes területén.
Megértem a haragját, Gyurcsány csak a Nyugati pályaudvaron akart volna kormányzati negyedet építeni, oszt mit kapott a szavad vivőjétől, és ezzel egyet is értek.
Maga az elképzelés is amatőr volt, a kormányzatokra kellene kerekeket szerelni, hogy könnyebb legyen őket alkalomadtán odébbgurítani.

Nagy bátorságot igényelt, hogy hozzád forduljak, hiszen egy nyúlra ma oly sok veszély leselkedik, itt van mindjárt Semjén, aki vadgazdálkodásnak becézve a dolgot mindenre lő, ami mozog, és keresztényi megbocsátással nézi a terítéket, csepp haragot se mutatva harcban elhullott rokonaim iránt, akik nem átallottak cikkcakkban futni, megnehezítve a dolgát.
Könnyű a libáknak, ők tudnak repülni, és ha egyszer megúszták, rájuk duplázni reménytelen, de egy nyúl csak futni tud, meg kussolva lapulni.
Aztán itt van Csányi is, akinek haragjától – valljuk be – még te is tartasz, pedig ott puncsol neked a Vidi lelátóján minden héten, pedig őt az szórakoztatná inkább, ha puskatávcsövön át nézhetné a meccset és mindjárt kritikát is gyakorolhatna mutatóujja finom, folyamatos mozdulatával, nem rángatva azt a puskát, nem pislogva a lövés pillanatában.
Ezt is értem, a pénz beszél, a nyúl makog, miközben a karaván halad.
Hányan lesik, hogy hibázzak végre, hogy pörköltként végezzem, gereznámban pedig – mely jelenleg még az átmeneti kabátom - szinte látják a sapkát.

Az ugyan némileg vígasztal, hogy tetemem tizenöt százalékának ellenértéke téged gyarapít, még ha a pártodnak nevezett korlátlan felelőtlenségű társaság számára is kéred a hozzájárulást.
Csak azért merlek levelemmel zavarni, mert érzem benned a rokonlelket, és bár gyermekeink számában valószínűleg többszörösen felülmúllak, de a saját kategóriádban te sem vagy piskóta.
Gondolom, mindössze családtervezési megfontolások tartanak vissza attól, hogy ne gyermekeid számát szaporítsad, inkább az állampolgárokat részesítsed szexuális élményekben.
Azt viszont megerősíthetem szakmailag, hogy ahogy te dobbantasz, nem dobbant úgy senki a mai politikai élmezőnyből, már ha van még, aki politikai értelemben él…

Kedves Viktor, életemet eddig tojásfestőként tengettem, pedig hát többre lettem volna hivatott, ezért is kaptam a keresztségben a Győző nevet.
Eredetileg Viktornak akartak keresztelni, de atyám szerény nyúl volt, még a látszatát is kerülni akarta a karrierizmusnak, ezért hát a Pörkölt és a Győző nevek közötti némi hezitálás után ez utóbbit választotta, belépett a Fideszbe és nem kis anyagi áldozatok árán – gondolom a sárgarépákból rád jutó rész hiánytalanul kezeidhez érkezett – iskoláztatott, tojásfestő nyulat képeztetett belőlem.
Csak megemlíteném, nem egy könnyű munka, mondhatnám, nehéz karalábé ez, de szorgalmas és strapabíró voltam, kitanultam a mesterséget, még speciális szakképzettséget is szereztem, kitanultam a narancsszínű tojás technikát.
Diplomamunkám címe: „A Vezér tojásainak lakkozása csókálló lakkal” nem plágium eredményeképpen született, kreatív munka volt, új eljárás alapjait fektettem le, melynek során nem ecsettel visszük fel a titkos összetételű festéket a tojásaidra, hanem a vazallusaid nyelvén található ízlelőbimbókat használjuk erre a célra.

Bármennyire is forradalmi az eljárás, de azt látnunk kell, hogy a tojásfestés szezonális tevékenység, a tavaszi termékenységi ünnephez kapcsolódik, ez pedig azt jelenti, hogy a munka mellett az utódlási kérdésekben is emelni kell a termelékenységet, méghozzá olyankor, mikor minden tisztességes nyúlon rajta van a tavaszi fáradtság.
Jómagam is olyan fáradt vagyok ilyentájt, hogy két mellső manccsal sem tudom lenyomni a tavasz által felserkentett buzgalmat, már szinte automatikusan dobbantgatok miközben a kezemnek nem szabad remegnie a művészeti tevékenység közben – bonyolult feladat.
De még így is helytálltam, egészen idén tavaszig, mikor komcsi összeesküvés áldozata lettem.
A tyúkok nem teljesítették hazafias kötelességüket és nem voltak hajlandók megfelelő árfekvésű tojásokat tojni, márpedig hetven forintos tojásra legfeljebb egy Michelangelónak érdemes festeni, mert azt talán el lehet adni árában, míg a szürke mezei húsvéti nyúl a festékrevalót sem kapja vissza, nemhogy a tavaszi karalábéravalót.

Ajánlották, hogy a vadászatokon vigyem én a puskát, de beláthatod, nekem nem lehetnek ilyen nagyratörő ambícióim…
Kereskedőink pedig annyira magukévá tették a honi termékek támogatására adott irányelveid, hogy nem importáltak tojásnak nevezett uniós szemetet, így kirúgtak a Nemzeti Tojásfestő Zrt. - ből és most kénytelen vagyok a fák rügyeit rágcsálni és Fideszes képviselők tojósait narancssárgára festve kísérletezni a túléléssel, némi sárgarépáravaló ellenében, életerőm végső fogytáig.
Tudom, ennyit érek, a nyulak salakja vagyok, de kérlek, ne hidd el, hogy egy karalábéból vígan el lehet élni egy hónapig, hiszen már csak hálni jár belénk a lélek és a róka minden áldott nap erre jár, szemrevételezni a kondíciónkat.
Legutóbb már méltatlankodott, hogy lassan úgy kell enni bennünket, mint a keszeget, ott ordított, hogy zabáljunk már végre.

De könyörgöm, mit?
Azt ordította, hogy aki keres, az talál, és különben is a Bözsicédula majd megoldja minden gondunk.
Kérdeztem a boltost, elfogadja-e, - mondta, hogy igen, - egy kétszázas utalványért ad száz fabatkát, azon vehetünk felvágottat, mert nekünk arra van szükségünk.
Szóval nem könnyű a helyzet, de mi kitartunk melletted és várjuk az általad felvázolt szebb jövő beköszöntét, a salátával-répával dús Kánaánt, reméljük, megérjük!
Várva mielőbbi intézkedésed hadd köszönjek el tőled stílusosan:

Hajrá Kerekerdő!
Hajrá Nyulakok!

:O)))

5 megjegyzés:

éva írta...

Bár a poszt tetszik (miazhogy? nagyonis!)- egy kérdés: miért nem birka?
A húsvéthoz nem csak a nyuszi, hanem a bárány is dukál. Ráadásul az átlagmagyarhoz (értelmi képességben és szaporodási rátában is) közelebb áll. A fűevéshez is vészesen közelednek. Répa? Karalábé? Csak a mesében!
"Ahogyan szavaztál, úgy segít az Isten!" - aki mint tudjuk: nem bottal ver!

Névtelen írta...

Remek!

kogito írta...

Viktorhitler idegállapotáról meg ennyit:


http://mariablogja.wordpress.com/2012/04/04/adolf-hitler-szerepeben-orban-viktor/

Cereus írta...

CEREUS irta. Kedves Éva ( a volt Névtelen).PUPU az írásód rendkívűl találó és humoros csak sajnos nevetni nem tudtam rajta. Mert ez a kőkemény valóság. Sokan rontották el, és még mindíg nem kívánnak szembenézni a valósággal. Homokba dugott fejjel várják a csodát. Szerintem 2014-ig eljön a megvilágosodás ideje.

Novi írta...

PuPu; eszembe jutot egykori 'rokonod'...
s csak annyit akarok mondani, hogy vigyázz magadra...
nekünk!

"Nyúl Béla, a jelentéktelen, négygyermekes latintanár Hannibálról ír tanulmányt, amely szerint a hadvezér egy karthágói forradalom áldozata lett. Újságíró jelenik meg Nyúléknál, interjút készít a tanárral. Nyúl Béla és családja boldog: vége a lekvároskenyér-korszaknak.
A parlamentben a szélsőjobb botrányt robbant ki a dolgozat ürügyén, és Nyúl Bélát kiteszik az állásából. A tanár felkeresi volt osztálytársát, a jobboldali Muray képviselőt. Az megígéri a segítséget, egy amfiteátrumi nagygyűlésen azonban már a tömeget uszítja Nyúl ellen. A tanár nyilvánosan "megtér".
A tömeg kitörő lelkesedése elől meghátrál, és a párkányról lezuhanva halálra zúzza magát."

>;-))