SOK HŰHÓ EGY SENKIÉRT

Mindenki úgy csinál, mintha marha fontos lenne, hogy ki jön Schmitt után.

Mintha magyar oroszlánvadászaton ülnének a vadászok a nádasban és várnák az oroszlánt, de mindenki tudja, hogy ami jönni fog, az maximum egy bánatos liba, aki a helyi állapotok láttán öngyilkosságra szánta el magát.

A Mi Boldogságunk és Egyetlen Reménységünk ebben az országban már mindent leamortizált ami leamortizálható, fáradhatatlanul szorgos munkájával elintézte, hogy mindenből, aminek értéke, tekintélye, tradíciója  vagy szépsége volt a magyar közéletben, abból egy nagy rakás szar legyen, mely messzebűzlően viszi hírét a magyar mentalitásnak és ostobaságnak.

Most éppen a köztársasági elnöki tisztség van soron, mely stallumra az utolsó csapást a legutóbbi botrány mérte.

Nem, nem igaz az, hogy ez egy bagatell ügy lenne, ez az ország tekintélyére mért csapás, melyet nem kompenzálhat a büdöstalpú bunkó ócska ravaszkodása vagy handabandázása sem - ez bizony maga a vérciki égés, a magyarság szégyene.

Nem maga a tett az, ami miatt úgy néznek ránk, mint Európa pigmeusaira – a helyzet kezelése az, ami kiveri a létező összes biztosítékot a takarítónőtől az egyetemi tanárig, Írországtól Vlagyivosztokig.

Schmitt Pál személye sem, aki annak idején azt hitte, hogy ez a kis tréfa soha nem fog kiderülni, ő meg forgalomképesebb lesz, és számítása parádésan be is jött.

A gond akkor kezdődött, amikor lebukott.

A Legfőbb Hadúr rossz taktikát választott és az elszenvedett vereség elképzelhetően akár még stratégiai vereséghez is vezethet, hiába folyik gőzerővel a kárelhárítás, kezdve Gyurcsány diplomájától és folytatva a Sukoró-ügyben folytatott cirkuszig, ez ma már kevés.

Minél tovább van hatalmon ez a suttyó, annál szebbnek és őszintébbnek tűnik Gyurcsány kora.

Nixon sem azonnal bukott bele a Watergate – ügybe, még egy választást is megnyert utána, isten tudja, Orbán melyik ügyében ketyeg az időzített bomba, de Schmitt ügyén eltöprenghetne - akár húsz év után is kiderülhet az igazság egy olyan ügyben, melyről látszólag már mindenki megfeledkezett.

Lehetséges, hogy talán ennyit sem kell várni, míg napvilágra kerülnek a katonai elhárítás ügynök-aktái, vagy például a Gripenek ügye – ki kapta a kenőpénzeket, vagy a vörösiszap-katasztrófa összes körülménye, az adományok ügye.

Esetleg a hajdan leégett Budapest Sportcsarnokról derül ki, hogy az az egyetlen égve felejtett gyertya valakinek a kezében volt anno.

Schmittel nem az volt a baj, hogy rossz köztársasági elnök volt – az volt, - hanem az, hogy egyáltalán köztársasági elnök lehetett.

Ez az ember egy nagyon kedves, rendes karrierista volt világ életében, de őt emelni ebbe a pozícióba olyan volt, mint egy rossz vicc.

És jellemző az ország jelenlegi helyzetére, - hát nem volt senki, aki alkalmasabb lett volna nála?

Nem volt senki, akit jobban tisztelhetett volna a társadalom, senki, akinek nagyobb lett volna a nemzetközi tekintélye?

Nem volt gyanús, hogy amikor a NOB elnöki tisztre pályázott, akkor kapott vagy három szavazatot?

De Orbánnak ő kellett, éppen határtalan és gátlástalan szervilizmusa miatt, mint ahogy most is ilyenre van szüksége.

Esetleg egy pártkatonára, talán visszahív valakit a Gulagról, mint Sztálin Rokosszovszkíj marsallt…

És akkor itt el is érkeztünk a címben foglalt állításig, mely nem az elődre, hanem az utódra vonatkozik.

A Vezér odadobta a gumicsontot a népnek, hadd játsszanak vele, holott már az első percben kiderült, hogy mondhat itt bárki bármit, ő fog dönteni.

Ezt aztán szolgalelkű és gerinctelen frakciója deklarálta is, jóllehet, ha lett volna vér a pucájukban – már akinek van egyáltalán pucája közülük - akkor mondhatták volna azt is, hogy Vezérem, te az előző jelölteddel pofára estél, mi a biztosíték, hogy a számodra rendelkezésre álló készletből a következő választásod sikeresebb lesz?

De nem mondták, ehelyett elkezdődött az ellenzék részvételével egy szánalmas idétlenkedés.

A Jobbik szerint a legoptimálisabb jelölt a vitaminhiányos izgága szőke lenne, a szocialisták nagyon kreatívan Sólyom Lászlóra tettek, aki oly sokszor tett rájuk – mármint a fejükre, a Demokratikus Koalíció pedig Iványi Gábort javasolta, aki egyébként igen alkalmas lenne a feladatra, csak az a baj vele, hogy Piszkos Fre… - pardon, Gyurcsány javasolta és ezzel esélyei erre az évszázadra eliminálódtak.

A Fideszesek pedig bedobták Kövér nevét, aki körül éppen áll a bál, mert zsebből neveztetett ki gimnázium igazgatót, és bár tagadja a dolgot, de hát ugye Plagi bá is tagadta darabideig…

A másik közkézen forgó név a vérbunkó Áderé, aki igazán alkalmas jelöltnek tűnik a nemzet egységének kifejezésére - nem is tudom, hogyan sikerült ennyi tahót összeterelni anno abban a kollégiumban…

Szóval ennek a cirkusznak nincs tétje és nincs jelentősége, de már megint sikerült Orbánnak mindenkit palira venni és befogni a szekere elé – így távolról ez egy ökrösszekérnek tűnik.

Ma a Köztársasági Elnök egy senki, Orbán bohóca, mint ahogy a többi közjogi méltóság is, de hát, mint tudjuk – van az a pénz, amitől korpás az ember haja.

Szánalmas komédia ez, hidd el, kedves olvasó!

:O))))