SZÍNKAVALKÁD

Népszavazást kezdeményezett az LMP, a magyar politika legérdekesebb állata, amely a fejétől a farkáig százhatvanezer ember, farkától a fejéig úgyszintén százhatvanezer ember, eszerint összesen háromszázhúszezer ember meg a szimpatizánsok.

Ez az állat nem egy liba, mely egyértelműen az, aminek látszik, melynek színe, szaga, íze megfelel a libáról kialakított közmegegyezésnek, ez az állat egy látványos illúzió.

Ennek az állatnak feje nincs, vagy legalábbis szükség esetén behúzható a bőre alá.

Színe piszkoszöld, melyet a narancssárga és a kék színekből sikerült kikeverni, a kaméleon térden csúszva jött a receptért, de nem kapta meg.

Világszabadalom.

A párt összes tagja – alapítói kivételével - úgy tudja, hogy egy ellenzéki pártot erősít szavazatával, jóllehet a párt feladata legkevésbé sem az erősítés, inkább a gyengítés, mégpedig a jelenlegi hatalom ellenfeleinek gyengítése.

Mindenesetre zászlajukra az egység helyett a kétséget írták – nevezetesen azt, hogy kétséges az ellenzéki egység célszerűsége, hiszen bőven elég, ha a választó őket támogatja, mert ők a haladás, a tiszta kéz és tiszta politika letéteményesei, holott – mint tudjuk – szennyben születünk - már az is tiszta szerencse, ha nem vérben.

Ez még egy ilyen furcsa állatra is igaz, mint amelyikről szó vagyon.

A népszavazási kezdeményezés sikertelen volt, hiszen a szükséges aláírások száma nem érte el azt a mértéket, hogy a hatalom kénytelen legyen kikérni a nép véleményét a feltett kérdésekről.

Ez a lényeg, a többi már csak Pistike izomfeszegetése a nagyfiúkkal szemben.

Amit elértek, az nem több és nem kevesebb, minthogy elvették százhatvanezer ember kedvét attól, hogy személyes egzisztenciális kockázatot vállalva részt vegyen egy következő népszavazáson, és több millió ember hitét abban, hogy van értelme csatlakozni egy ilyen erőpróbához.

Lehet ugyan most erőlködni, meg a hatalom erkölcsi kötelességét emlegetni, de ez a hatalom magasról tesz az ilyesmire, kivéve, ha maga kezdeményezi a soron következő póz bemutatását a bodybuilder-fesztiválon, megfeszítve a Vezér karizmát, majd erre hivatkozva újabbakat rúg a legszegényebbekbe.

Jut eszembe: mint kiderült, nem az a baj, ha a legszegényebbek éhendöglenek, hanem az az életveszélyes, ha az alsó-középosztály lecsúszik – ezt a bölcsességet maga Lázár frakcióvezető osztotta meg velünk.

Ez úton értesíteném, hogy döglött lovat ver, hiszen azok az emberek, akiket emleget, és akik ezelőtt tíz évvel még optimistán építgették egzisztenciájukat, ma lakásuktól-autójuktól megfosztva, egzisztenciálisan és politikailag megfélemlítve tengetik életüket, a kilábalás legkisebb reménye nélkül.

Visszatérve a népszavazásra, az LMP Petőfit alakító vezetője azt ismételgette a televízióban reménytelen csökönyösséggel, hogy ők kinyitották a népszavazást mindenkinek, lehetett csatlakozni annak, aki akart, legyen az akár párt, akár szakszervezet vagy magánszemély.

Mintha nem ismerné pontosan a különbséget mely egy olyan vacsora között van, melyet közösen rendelünk és együtt esszük meg a libát, meg egy olyan vacsora között, melyen az asztal alá dobált csontokra kapunk meghívást attól, aki egyedül szeretné leküzdeni a tepsibe invitált szárnyas jelentette kihívást.

Ha valaki ebben a helyzetben arra tippel, hogy az LMP majd tanul ebből, az nagyon téved, hiszen minden rendben volt, a kezdeményezése célját elérte, úgy nem csinált semmit, hogy közben az elszánt ellenzékiség tökéletes látszatát abszolválta, pont a megfelelő önsajnálatot gerjesztve a pszeudopárt megtévesztett tagjaiban.

Sok reményem arra, hogy a jövőben lehet más a politikájuk, nincsen, de hát, mint tudjuk, ha az Úr úgy akarja, a kapanyél is elsülhet.

Az viszont nem lenne baj, ha a pályán szereplő vörös és rózsaszín baloldali pártok tanulnának ebből az esetből, mégpedig azt, hogy összefogás nélkül nincs siker.

Éppen itt lenne az ideje annak, hogy felhagyjanak egymás nyektetésével, és ha már így alakult a helyzet, akkor ebből hozzák ki a lehető legtöbbet.

Vegyék végre tudomásul, hogy Puch László éppen úgy alkalmatlan a polgári közép vagy a balliberális hontalanok megszólítására, mint Gyurcsány a konzervatív baloldali szavazók (v.ö: ősbolsik) feltüzelésére.

Ha ezen túlestek és ha lenyelik végre azokat a gombócokat, melyeket egymásnak tálaltak a válás során, akkor az sokat hozhat a közös konyhára.

A hatalom egyébként nemigen bírja a színek kavalkádját, most éppen a szivárványos tábor éves rendes látenshergelése előtt tették be a kaput.

Persze a lehető legszánalmasabb indokkal, a közlekedés akadályozására hivatkozva.

Ez talán az egyetlen ország a világon, ahol a hatalom képtelen a normális, emberi megnyilatkozásokra.

Ahol emberek fizikai bántalmazása bőrszínük vagy vallásuk miatt nem rasszista bűncselekmény, hanem egyszerű garázdaság, - olyan, mint amikor a felháborodott háziasszony a gangon leköpi szomszédasszonyát és megtépi annak azt a vécékefe-jellegű haját, mert az aljas indokból, prominclicukor kilátásba helyezésével becsalogatta gyenge jellemű férjét az ágyába.

Mindenesetre megint tudunk olvasni a kódolt üzenetekben.

Jelen esetben az van felírva az üzenőfalra, hogy kedves homokosok és egyéb deviánsok, akik az emberiség és az állatvilág öt százalékát képezitek, lássátok be: ezt követeli a szavazatmaximalizálás, mert nem veszíthetjük el azt a rengeteg embert, aki a Jobbik és a Fidesz összeérő peremvidékén teng-leng.

Rossz üzenetnek vennék, ha derék rendőreinknek szét kellene verni az újnyilas csürhét, és esetleg a vacillálás helyett felcsapnának nácinak.

Hogy hol vannak ilyenkor a kékek?

Ha valaki valamerre látja őket, ossza már meg velem a titkot!

:O))))