SZOCIÁLIS DEFICIT

A "Verejtékes jelen - reményteljes jövő" című eszmecsere előtt Lázár János megállapította: az országban jelenleg szociális deficit van, mert minden törekvésük ellenére - részben nemzetközi, részben hazai okok miatt - nem tudták elérni, hogy az átlag magyar választópolgár számára érdemben javuljanak az életkörülmények.

Hát ez igaz.

Ízlelgetem a kifejezést: szociális deficit…

Hát igen, mennyivel szebb ez így, mintha azt mondanánk, hogy a szegények szó szerint beledöglenek ebbe a mai világba, hogy nem tudnak enni adni a gyerekeiknek, nem tudnak télen meleg szobát és biztonságot nyújtani, csak szociális deficitet.

Merthogy az az egy, amiből van bőven, hiszen a hatalmi arroganciával, az új elit gátlástalanságával, Lázár nyelvújító pimaszságával nem lehet jóllakni, legfeljebb hányingert lehet kapni tőle.

Egyre több az olyan hír, melytől kinyílik a bicska az ember zsebében, egyre pofátlanabbak magasztos elöljáróink és – sajnos – egyre butább a nép.

Nem is veszik észre, mit művelnek velük, hányszor és milyen pofátlanul csapják be őket, hitegetve őket béremelésekkel, szómágiával szociális reformoknak nevezve a legszegényebbek elpusztítását.

Nem, nem kell őket megsemmisítő táborokba hurcolni, el lehet intézni a dolgot csendben is, úgy, hogy az országból csinálunk egy szép nagy megsemmisítő tábort, melyben a nyomorultakat nem tereljük össze barakkokba, megfagyhatnak a saját lakásaikban is.

Nem bolondok kihívni a világ haragját, még a szétszórtság is a szent célt szolgálja - legalább eszükbe sem jut szervezkedni, nyugodjanak békében.

Az ostoba kisember, aki még úgy-ahogy eléldegél, az meg persze nem szervezkedik, hiszen retteg, fél, hogy elveszíti megélhetését, munkáját, nyugdíját, nem hívja ki maga ellen a sorsot.

Az Orbán-banda még rá is játszik erre, minden intézkedése arra irányul, hogy aki még nem fél, az is rettegjen.

Ma ítélet született az UD Zrt. ügyben, melyben Dávid Ibolyát és Szilvásy Györgyöt állították bíróság elé, ahelyett, hogy a magán-titkosszolgálat vezetőit és megbízóikat ítélték volna el.

Némi reményt ad az egyre rettenetesebb közéletben, hogy úgy látszik, maradt még tisztességes bíró – ki tudja, meddig maradhat ez a két dolog együtt és mikor kell választania: vagy bíró lesz, vagy tisztességes…

Mindenesetre az már kiderült, hogy ártatlan embereket is el lehet lehetetleníteni, csak némi találékonyság kell hozzá, meg egy vödör fekália, aztán rájuk kell borítani, és cinikusan vigyorogva nézni, hogy hogyan vakarják magukat véresre, hogy kipucolkodjanak a mocsokból.

Nagy élvezettel hallgattam Gyurcsány beszédét az Alkotmánybíróság épülete előtt – tud ez a mi Ferink beszélni, nagyon – melyben azt fejtegette, hogy a magasztos testületnek neki illene látni, megvitatni a beadványt, mely Orbánt a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvéssel vádolja.

Aztán dühös lettem, mert nem ma kellene szónokolni, hanem az UD Zrt. ügy kipattanásakor kellett volna azonnal rács mögé tenni az ominózus cég egész vezérkarát, kikérni a Parlamenttől megbízóikat, és hogy kilegyen az ultiparti, melléjük csukni Csányit is.

Aztán lehetett volna vizsgálódni, majd egyesíteni az ügyet az Orbán-puccs kivizsgálásának ügyével, hiszen akkor már se nem osztott, se nem szorzott a kormányfő reputációját tekintve a dolog, talán még hozott is volna a konyhára, ha nem kerülgeti a forró kását, hanem belecsap a közepibe, hadd lássa a nép, hogy a demokrácia nem a gyengeséggel egyenértékű.

Mindegy, ez a hajó már elment, most már csak Orbánban bízhatunk, aki veszett tempóban utáltatja meg magát az értelmesebbjével…

Lázár azt is kifejtette, hogy a 2002 és 2010 között a választás nyertesei az országot irányítóktól csak adósságot kaptak örökségül, amit nekik kell visszafizetni. "Ez egy óriás teher (...), (amely) kifizetése és az ország működőképessége érdekében kell bizonyos lépéseket megtenni az Európa Unió elvárásának megfelelően" - mondta.

Hát bizony, az adósság teher, de a tehervállalásnak volt értelme: utak és hidak épültek, melyek idehozták azokat a multikat, melyeknek gyárát avatni oly szívesen jár a Vezér.
Azt is elfelejtette mondani, hogy a maffia tőlük eltekintve egy normálisan működő országot kaparintott meg, rendezett, példásan alacsony államháztartási hiánnyal, meg azt is elfeledte hozzátenni, hogy az első perctől kezdve loptak, csaltak hazudtak – a semmiért.

Merthogy semmit nem tudnak felmutatni, éppen olyanok, mint az öcsém volt hatéves korában, mikor szétszerelte a vekkerórát és roppant büszke volt magára: megcsináltam, hogy ne ketyegjen!

Most verik a mellüket két féltéglával, hogy lám, el tudták intézni, hogy a gyarmatosítók visszajöjjenek, hogy a nyakunkba rakják a mostmár oly kívánatos rabigát, de addig, míg ebből pénz lesz, rengeteg víz lefolyik a Potyli patakon…

Ha véletlen pénzhez jutnának, annak sorsa sem lenne kétséges - ugyanúgy eltapsolnák, mint a többit ezidáig.

Merthogy a rengeteg pénz szétszórásával szembe semmit nem tudnak állítani, még egy nemzeti díszvacsorát sem, melyen utoljára még jóllakhat a halálraítélt, - libacomb, ugye, párolt káposztával, - komcsiknak vöröskáposzta, nyilasoknak zöld, a belgák meg egyék ludaskásának…

Az a fájdalmas, hogy még most sem csinálnak semmit.

Nincsenek reformok, merthogy az a reform nem reform, ahol csak a vezetőket cserélgetjük, meg rátenyerelünk a pénztárakra, ahol csak elvesszük a nyugdíjat, de helyette csak egy papundekli-koporsót kínálunk alternatívának.

Magyarország ma olyan, mint az a család, mely úgy akarja túlélni a válságot, hogy leolt minden villanyt, kikapcsol minden fogyasztót, ahelyett, hogy megvizsgálná, mit tehetne bevételei növelése érdekében.

Tévedések elkerülése végett leírom: nem a magyarországi vállalkozások és a magánemberek további nyomorgatására gondolok.

Egyszercsak elfogynak a sanyargatási lehetőségek, oszt ott fordulhatunk fel mindahányan a sötétben.

Hogy mit csináltak ezek a trógerek ebből a szép, élhető kis országból…

:o)))