SÓLYOMCSAPDA

Hogy miért gondolta, hogy meg kell szólalnia, csak a jóég tudja.

Hiszen ő az, aki akár saját tevékenysége eredményeként is kezelhetné a Fidesz vezérének ámokfutását, mert végtelen korlátoltságában nem fogta fel, hogy mit tesz, amikor beszállt a szocialista kormányfő és kormány lejáratásába, megcsúfolva a magas méltóságot, melyet betöltött.

Túl sok oka pedig nem volt a hálára, hiszen az a mód, ahogy államfővé választották, maga volt a szégyen, a megaláztatás, de hát a hatalom édes íze mindenért kárpótolta a MSZMP hajdani megyei elsőtitkárának vejét.

Aki a maga szájíze szerint értelmezte a történelmet, a történéseket, az eseményeket - aki bakot tartott a mai kormányfőnek a hatalomba való ugráshoz, hogy aztán mindjárt meg is kapja a hálás Vezértől méltó jutalmát.

Megláthatta, hogy az általa oly magasra értékelt pozícióhoz elég egy Döblingből vagy honnan is küldött képeslapon jelölt bohóc is, és ezzel belőle is sikerült visszamenőleg bohócot csinálni.

Ha majd egyszer a történelem értékelni fogja tevékenységét, túl hosszú szócikket nem fog rászánni: Sólyom László, volt alkotmánybírósági elnök, volt köztársasági elnök, Orbán Viktor hatalomrajutásának egyik előkészítője, akinek életművét védence első intézkedéseivel sárbatiporta, szakmaiságát pedig megalázta azzal, hogy főművét, az Alkotmányt átíratta a nagytudású, nemzetközi hírű jogtudóssal, Szájer Józseffel.

Az új mű a vonaton készült – olyan is – a létrehozásához pedig olyan remek tudósok adták nevüket, mint a mosogatórongy-gerincű ex-államminiszter, akinek bukósisakos képe a mai napig rémálommá teszi a rendszerváltást megélt korosztályok álmát.

Erre most az exállamfő nekiáll bírálni, méghozzá nagyon kemény szavakkal, merthogy azt azért ismerjük el, hogy a korlátoltság nem esik egybe a butasággal, mely utóbbival Sólyom nem vádolható.

Okos ember ő, tudja és látja azt, hogy mi folyik ebben az országban, és most el is mondta.

Egy a baj: kicsit elkésett vele.

Olyan emberre emlékeztet a viselkedése, aki induláskor látta, hogy a fék nem működik, de ezt már csak a baleset bekövetkezte után teszi szóvá, vadul mutogatva a felelősökre, holott a felelősök tablóján az ő képe is fellelhető.

Amúgy, amit mond, az nagyrészt igaz, habár van kivétel is.

Azt mondta ugyanis, hogy „nyilvánvaló, hogy Magyarországon szó sincs lopakodó fasizmusról, és diktatúráról.”

Hát, ebben igaza is van, merthogy ez a diktatúra egyáltalán nem lopakodik, hanem a mai napig döngő léptekkel masírozik keresztül a társadalmon, a fasizmus meg már ott van a mindennapokban, az újnyilas képviselők ott ülnek a Parlamentben, zsidóznak, cigányoznak, Tiszaeszlároznak, a neonyilas szabadcsapatok nyíltan randalíroznak.

Ami azt illeti, a díszmenet valóban nem lopakodás.

Aztán szóvátette azt is, hogy a jelenlegi hatalomgyakorlás stílusa nem felel meg az ő kényes ízlésének, ami roppant dicséretes, különös tekintettel arra, hogy ez a stílus akkor sem volt más, amikor nem az aszófői falunapon, hanem a Sándor-palotából lett volna módja szót emelni ellene.

Azt mondta: „az emberek tanácstalanságának itt kereshetjük a gyökerét: a kormányzás módjában, eszközeiben, röviden: stílusában. Ez azonban nem mellékes. Az ismert mondás szerint a stílus maga az ember. S így: a stílus maga a rendszer.”

Ezzel azt is elmondta, hogy már megint fáziskésésben van, hiszen a helyzet már régen túllépett a stílusbeli problémákon, itt nem arról van szó, mint amit ő vizionál, hogy jó célokat rossz stílusban akar elérni a kormány.

Azt az emberek még lenyelnék, hogy dühöng a nepotizmus – Orbán lányának udvarlója hűbérbirtokot kap – hogy folyik a földvagyon szétszórása a vazallusok között, hogy az egyébként nem alulfizetett kormánytisztviselők gyermekeinek óvodai ellátásához nagyobb összeggel járul hozzá az állam, mint amennyi egy hátrányos helyzetű család havi bevétele.

Abba is beletörődtek már, hogy a jelenlegi hatalom úgy kezeli az embereket, mint a vágóállatokat, darab-darab, érzelgősségnek meg emberiességi szempontoknak nincs helye, a harmincvalahány évet példás eredményekkel dolgozó kórház főigazgatóját igazgatót úgy vágják ki, mint a macskát fosni.

Abba is belenyugodtak, hogy előtte még bohócot is csinálnak belőle, aztán majd az internetről megtudhatja – miután egy fél nappal előtte úgy rázták a kezét, mint beteg a dunyhát – hogy nem ő a kórház főigazgatója, hanem valakinek a pereputtya.

De azt már nemigen akaródzik lenyelni a választóknak, hogy a hatalom birtokosai minden demokratikus intézményt kiüresítettek, hogy most – mintegy betetőzéséül antidemokratikus törekvéseiknek - éppen a választójogukban kívánják korlátozni a polgárokat, miközben gőzerővel folyik a határontúli magyarok levelezéses szavazásának megszervezése, - de lehet, majd sms-ben is leadhatják a szavazatukat, ha ez így folytatódik.

Ha Sólyomnak gerince lenne, akkor úgy kezdené a beszédét:

Emberek!

Bocsássatok meg nekem, nem tudtam, hogy mit teszek, mikor beálltam Orbán szekértolóinak táborába.

Engedjétek meg nekem, hogy most ne keressek mentségeket sem magam, sem a hatalom számára!

Tájékoztatlak benneteket, hogy tudományos igénnyel kidolgozott helyzetértékelésemet nyilvánosságra hozom, miután megküldtem valamennyi európai állam vezetőjének és az Unió illetékeseinek, segítségüket kérve közös tévedésünk korrigálásához!

Persze ez csak álom.

Nem igazán szerettem azt az alternatívát sem anno, hogy egy sólyom helyett egy liba legyen a köztársasági elnöki szék tulajdonosa, de attól tartok, hogy még ő is tisztességesebben tette volna a dolgát.

Talán jobban meg kellene néznünk a jövőben, kinek a kezébe adunk hatalmat magunk felett, legyen az önkormányzati képviselő vagy államelnök.

Egy királyról nem is beszélve…

:O))))