2013. március 8., péntek

CHERCHEZ LA FEMME


Ezt mondja a francia, ha valaminek nem érti az indítóokát, a lényegét.
Mondhatjuk vele bátran mi is, férfiak, hiszen többé-kevésbé igaz a dolog.
Génjeinkben hordozzuk a faj fenntartásának parancsát, márpedig ehhez nők is kellenek, a lehetőségekhez képest minél több nő.
Az már csak az Úr kedves ráadása, hogy a nő mellé élvezetet is adott és képessé tette őt palacsintát sütni.
Jellemző, hogy életünk útja során többnyire nők kísérnek bennünket, kezdve onnan, hogy már megfogantatásunknál is többnyire csak a nő van jelen, mert a férfi már vagy a fal felé fordulva hortyog, vagy már régen felhúzta a nadrágját és hazament, ráhagyva a nőre ajándékát és az ebből fakadó problémák javát.
Anya, nagymama, nagynénik, bölcsődei gondozónők, óvónők, tanítónénik, tanárnők, szerelmek, szeretők, feleség – esetleg feleségek, - ápolónők, és aztán megint egy férfi tolja a kocsinkat, de akkor már egy cédula fityeg a nagylábujjunkra kötve.
Ők azok, akik segítenek, támogatnak, meghallgatnak bennünket, nekik elmondhatunk olyan dolgokat is, amit férfitársaságban soha ki nem mondanánk, hiszen van macsó büszkeség is a világon.
Persze a jóért fizetni kell, és mi, férfiak fizetünk is – mindenért megfizetünk.
Ingyenleves ugyanis még a párkapcsolatokban sem létezik, és bizony, szerencsénk van, ha a kapcsolatban egyenlő értékek cserélődnek, és az optimális nyertes-nyertes helyzet alakul ki, merthogy azért sok nő törekszik pole pozícióra kapcsolatában.  
És sok férfi képtelen elismerni ezer szerepében helytálló partnere érdemeit, képességeit, pedig amelyik férfi olvasta Merlétől a Védett férfiak című regényt, abban azért felmerülhetett a kétely pótolhatatlanságát illetőleg.
A társadalom lassan változik, a férfiak és nők viszonyába pedig állandóan beleszól a politika is.
Nyugodtabb időkben a nők helyzete javul valamelyest, de előfordul, hogy a naftalinból előhúzott régi példák alapján szervezett társadalom lerombolja a már elért eredményeket is.
Ha a régi szép hitleri Kinder-Kirche-Küche modell kerül előtérbe, mint követendő női szerep, akkor bizony nincs könnyű dolga annak a nőnek, aki a XXI. század európai normái szerint szeretne élni, és szoktatnia kell magát a gondolathoz, hogy esetleg visszatolják a másodrendű állampolgár szerepébe, oszt olyan főnököt akasztanak a nyakába, mint egy szarvasmarha, vagy mint Harrach Péter, de végülis mindegy.
Jelenleg két társadalmi csoport van, amelyikre felettébb haragszom: az egyik a nők csoportja, a másik a nyugdíjasoké.
Mindkettőre ugyanazért vagyok dühös: panaszkodni ugyan tudnak, de megszervezni magukat nem.
A nők többségben vannak a társadalomban, a választópolgárok között is.
Bármikor el tudnának dönteni bármilyen választást, csakúgy, mint a nyugdíjasok.
Mégsem képesek elérni, hogy számarányuknak megfelelően vehessenek részt a politikai életben, legjobbjaik helyett Gulyás Gergelyek és Tömjén Zsoltok próbálnak kotorászni a hálószobáikban, kísérelnek meg dönteni gyermekeink neveléséről, a jövőnkről.
Talán kellene egy normális nőszervezet, - nem feminista, hangsúlyoznám! - amelyik alapból képes arra, hogy egy kerekesszékes rendezvényt akadálymentesített épületben rendezzen meg, és amelyik megérti, hogy a társadalmi érdek magasabbrendű, mint a pártérdek, és amelyik véget vet annak a mindennapos gyakorlatnak, hogy a nőt a férfiak társadalma libának nézze.
Igaz, ehhez le kellene tenniük a laptoptáska mellől a cekkert, melyben a kukoricát hordják…
Merthogy a nők legnagyobb ellenségei legtöbb esetben maguk a nők.
Nemigen szeretik a női főnököket, hagyják magukat a munkahelyeiken is lekezelni, sok esetben eltűrnek olyasmit is, amiért legszívesebben pofonokat osztanának, szóval mindent megtesznek azért, hogy elnyomatásuk sikeres és alapos legyen.
Pedig hány és hány ragyogó elméjű ember van közöttük, akik egyszerűen csak nem akarnak szembemenni a fallokrata társadalom játékszabályaival, mert úgy érzik, nem éri meg.
Pedig úgy kellenének a nők a politikai vezetésbe, mint falat kenyér.
Merthogy a nők sokkalta alkalmasabbak a társadalom vezetésére, mint a férfiak többsége.
Vannak remek tulajdonságaik, melyek alkalmassá teszik erre őket, empatikusak, együttműködésre készek, gyakorlatiasak, lényeglátásuk is jobb, mint a férfiaké, akik állandóan harcolni és torzsalkodni szeretnek, és folyvást győzni akarnak.
Ha nő lennék, mielőtt leadom a voksomat, megnézném, hogy melyik pártban hány nő van a vezetésben és ennek alapján is mérlegelnék.
Meg annak alapján is, hogy azok a nők, akik az adott pártban a kirakatban tevékenykednek, milyen emberi minőséget képviselnek, milyenek a szellemi kvalitásaik.
Merthogy igenrettenetesen elfogultnak kell lennie annak, aki a Kiflihercegnőt okosnak tartja, hogy a többi narancsdémonról már szó se essék…
Tessék szervezkedni hölgyeim, én drukkolok Önöknek!
Hadd emlékezzem meg itt arról a négymillió emberről, aki vagy egymillió családban él ebben az országban - létminimum alatti jövedelemből.
Hogy hogyan tudják ezekben a családokban az anyák megoldani, hogy gyermekeik ne haljanak éhen, az maga a rejtély, hogy tudják ép ésszel elviselni, hogy a gyermekeiknek is ezt a sorsot szánja a hatalom, hogy nincs kiút, csak a kilátástalan nyomor.
Ők az igazi hősök, mert ők azok, akik még ilyen körülmények között is megpróbálják összetartani a családot, felnevelni a gyerekeket, miközben épülnek a stadionok, ahova az ő gyerekeik még nézőnek se mehetnek, nemhogy játékosnak.
Merthogy az ő gyerekeik a megfelelő táplálkozás hiányában nem lesznek alkalmasak semmiféle versenysportra, göthös felnőttek lesznek, akik csak a korai halálozási ráta emelésére lesznek jók..
De azért a segélyből vásárolt kenyér után ők is fizetik a fogyasztási adót, az eladott kenyér hasznából képződő nyereségen keresztül meg támogatják a stadionépítést, hiszen aki arra adja a nyereségadóját, az az állami bevételekből lopja el, sajnos törvényesen, az a legszegényebbek szájából veszi ki a falatot.
Hát, nehéz ezt a posztot befejezni, talán lezárásul javasolnám, hogy vezessük be a Nemzetközi Férfinapot is, melyen majd egy női blogger (hol vannak ők is?) agyba-főbe dicséri a pasikat, köztük engem is.
Addig is keresek egy nőt, aki megérti mellőzöttségünk felett érzett bánatomat, felkarol és megvigasztal,
Biztosan lesz ilyen megértő lélek…

:O)))

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Lehet linkelni?
http://www.youtube.com/watch?v=T-ZAMh-KiKY

özv. Vattamányiné

Unknown írta...

Pupu!
Lelkemből szóltál. Mert szeretjük, tiszteljük a nőket.
Isten éltesse mindnyájukat!
Más:
Ideje lenne frissítened a "Kedvenc helyeimet". Van köztük olyan is, aki vagy két éve nem írt újat! Annyi más, jó blog van...

éva írta...

Pupu, fel a fejjel, apák napja már van (a wiki szerint: Az apák napja egy világi ünnepnap, Magyarországon június harmadik vasárnapján ünneplik. (Vannak, akik – viccesen – május 19-ét, Ivó napját tartják apák napjának.)
Talán lesz férfiak napja is, ha a többi 364 már nem kizárólag az övék lesz. Mondjuk az Ivók napja egészen jól megfelelne erre a célra...
Egyébként az egyik legjobb Mindentudás Egyeteme előadás volt, amelyik a gyenge társadalmi kölcsönhatásokról szólt, és az is kimutatta, hogy a nők stabilizálják a társadalmat:
http://bokorsopron.fw.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=22%3Acsermely-peter-halozatok-sejtjeinkben-es-koerueloettuenk&catid=11%3Aeladasok&Itemid=17&limitstart=7
(VIII. és IX. fejezet)
Azaz a nők nagyobb szerepvállalása
(akár kvótarendszerrel) csak jót tenne az országnak.

Névtelen írta...

Eltűnt a bejegyzésem!
Vagy ide sem ajánlatos linkelni?
Csak nem Citoyen vagy Citoyenné talált meg itt is?
özv. Vattamányiné

kimifan írta...

Kedves Pupu, csak azt az alapvető problémát kellene megoldani, hogy hova tegyük a cekkert? A földre? Akkor ki fog bevásárolni? A férjünk/párunk kezébe? Jó, ha nem kapják el a kezüket, mintha parázs égette volna meg...
Panaszkodnak a férfiak, hogy a nők elférfiasodnak, a nők meg a machó hapsik lassú kimúlását siratják. Pedig ez az útja és módja annak, hogy a két nem lassan közeledjék egymáshoz, és hasonlóképpen a feladatokat - családban, munkában, közösségekben - is megosszák. A közös és arányos teherviselésnek itt is érvényesülnie kell, illetve kellene. De az anyaság felborítja a kényes egyensúlyt... No, itt kellene valamit még kitalálni, hogy a gyermekvállalás se akadályozza a nők társadalomban vállalt, az őket megillető szerepének kiteljesedését.
Azt szokták mondani, hogy minden sikeres férfi mögött ott áll egy gondoskodó, szerető nő. Fordítva ez nem igen szokott még előfordulni. A sikeres nőket karrierizmussal vádolják, megszólják, ha nincs gyerekük.
Kedves Pupu, könnyű azt mondani, hogy szervezzék meg a nők magukat, vívják ki az őket megillető elismerést. A férfiak segítsége nélkül nem megy... Ezt be kellene végre látnotok. Szerintem. Közhely, de igaz: a bátorító, támogató szavakra - és tettekre - nemcsak a nőnapon vagy az anyák napján van szükségük.

Névtelen írta...

De kár, hogy ilyen kevesen reagáltak erre a blogra :-(
Lehet, hogy nincsenek női olvasók?
Ez egy fontos üzenet:
http://www.life.hu/sztarszerzok/20130304-muller-peter-heti-utravalo-63-resz.html

Miért hiányoznak a női politikusok? Ennek sok oka van. Például az, hogy az igazi nő felvállalt és őszinte érzelmek alapján működik, és mint tudjuk a politika legtöbbször manipulációs hazugságkomplexumokon működő érdekérvényesítés. Tehát eleve nem tud női életközeg lenni!!!
Továbbá azért sem, mert véleményem szerint az egészséges párkapcsolatokban nincsenek nyertes-nyertes helyzetek, többek között azért, mert maga az érzelem jelenléte a közös nyereség, amiért nap, mint nap meg kell küzdeni és ez egy pokolian nehéz dolog. Éppen a tiszta érzelem lehet az aranyfedezet, ami miatt nem üresedik ki és nem lesz maga a kapcsolat elhasználódottan unalmas, olyan, mint két ember között egy silány "adás-vételi szerződés" ami ugyan az életben lehet fontos (például tárgyaknál) de nem az érzelmi működéseinkben.
Az a tapasztalat tehát, ami egy egészséges nőnek a magánéletében, munkájában, szabadidejében megadatik, az nem kompatibilis a férfiak által diktált és fenntartott hierarchikus és évszázadok óta alapjáraton is a nők elnyomására épülő politikai sajátossággal. A női szervezetnek ez rendszeridegen!
Sajnos, még azért sem működhetnek jól női (civil) politikai közösségek, mert a nők többsége nem viseli el, ha egy másik nőnek relatíve szebb a bőre, szebb a ruhája, előnyösebb a pozíciója, pozitívabb a kisugárzása, az egzisztenciális körülményeiről, esetleg a párjáról már ne is beszéljünk... Nagyon igaz az a mondás, hogy a nő nem is a férfiak, inkább a többi nő kitüntető figyelme miatt rivalizál. Amikor ez a primadonnáskodás bizonyos nők esetében még hátrányos helyzettel is párosul - az már riasztóan groteszk is lehet! Például ezért sincsenek igazán jó női közösségek. Így politikai közösségek sem!
Talán pár fős barátságok még igen, létezhetnek, de ezek is inkább a gyermek, kamasz vagy valamilyen krízishelyzetben, esetleg sokkot követően jöhetnek létre - de ez csak az én véleményem.

Remélem a valóságban már megtaláltad a párkapcsolati támaszod, aki nem a politika sajátosságai szerint működteti az érzelmeit, hanem úgy, ahogy azt egy nő valóban megéli, sem nyertesként, sem vesztesként, soha nem kiszolgáltatottan és nem is kiszolgáltatva...

Pupu, írj ki blog pályázatot a Nemzetközi Férfinapra :-)
A nyertesnek felajánlok egy elegáns és finom kölnit! Atelier Cologne Rose Anonyme (pézsma+rózsa illat) 30 ml mennyiségben. Eredeti francia találmány, finom és méltóságteljes - érett korban lévő asszonyságoknak! Bárki is nyerné, ha jól és hitelesen tud írni (agresszió nélkül), az biztos, hogy egyenes tartással viselni is tudná ezt az izgalmas női illatfelhőt...mivel nincs senkinek alárendelődve :-)))

özv. Vattamányiné