HOGYAN MANIPULÁLD MAGYARODAT?

Milyen a jó titkosszolgálat?

Hát elsősorban is titkos.

Mert ha nem titkos a titkosszolgálat, akkor az nem titkosszolgálat, hanem gittegylet, melyen egyaránt röhög gazdasági és politikai bűnöző, politikus és ellenzéke, meg az állampolgárok értelmesebb része is.

Ha valaki politikusként abba a helyzetbe kerül, hogy befolyása van az ország titkosszolgálatának tevékenységére, és ezt a hatalmát arra használja fel, hogy a szolgálat munkáját ellehetetlenítse, megnehezítse vagy transzparenssé tegye, az a politikus nettó hazaáruló.

Természetesen vonatkozik ez a legfrissebb titkosszolgálati cirkuszra is, melynek során a volt titkosszolgálati vezető egy találkozóját egy mára bűnözőként gyanúsított férfival arra kívánnak felhasználni, hogy bizonyítsák a szocialisták és az alvilág összefonódását, hadd borzongjon bele Mari néni két libatömés között böngészve kedvenc kormánypárti újságját.

Merthogy Mari néni még az Angyalon (Simon Templar), meg James Bondon nőtt fel, márpedig ott a titkosszolgálati ügynök hófehér szmokingban, egyik kezében pezsgőspohárral, másik kezében a gyönyörű, hosszúcombú kémnő dús keblével (ehhez ragaszkodnék, ez a gyengém…) védi a gyengéket és elesetteket, miközben szükség esetén harmadik kezében megvillan a Beretta/Magnum, merthogy a pezsgőt tartó keze (naná, hogy az!) - mint kiderül - műkéz!

Az biz’ olyat nem tenne, hogy leül egy alvilági alakkal, egy bűnözővel cimborálni, nincs az az isten!

Mari néni el sem hinné, hogy ha az általa elképzelt világ és a valóság közötti eltérést el tudná zongorázni, akkor ő lenne Arthur Rubinstein.

A valóságban ugyanis a titkosszolgálati munka leginkább abból áll, hogy a szolgálat munkatársai egy AIDS-betegek számára fenntartott menhely pöcegödrében turkálnak csupasz kézzel, reggeltől estig, gázálarc, hepatitis elleni oltás és veszélyességi pótlék mellőzésével.

De végzik a dolgukat, mert a titkosszolgálat azon kevés helyek közé tartozik, ahol nem lehet hivatástudat nélkül dolgozni, eredményt elérni meg még annyira sem.

Ha valaki úgy képzeli el Laborc és Portik találkozóját, hogy megjelent Laborc és bemutatkozott: Sándor vagyok, Laborc Sándor, az nagyon téved.

Laborc a dolgát tette, minisztere utasítására felvette a kapcsolatot Portikkal, aki – közvetítőkön keresztül arra ajánlkozott a miniszternél, hogy adatokkal szolgál rendőri korrupciókról.

Hogy miért éppen ő találkozott vele?

Mert vannak bűnözők, akik nem szeretnek beosztottakkal tárgyalni és valószínűsíteni tudják, hogy információik olyan fajsúllyal rendelkeznek, mely ki tudja mozdítani irodájából akár a titkosszolgálat vezetőjét is.

Ez történt, - meg az, hogy Laborc végighallgatta Portik mondókáját és informálisan elfogadta Portik felajánlkozását arra, hogy adatokat gyűjt a szolgálat részére.

Nem kell elfeledkezni arról sem, hogy az állam elleni bűncselekmények veszélye abban az időben nem fikció és nem utópia volt, az Orbán-puccs napjait élte a végtelenségig felforgatott ország, bármikor bármi megtörténhetett volna, és sok esetben meg is történt.

A történet egyébként nem folytatódott, csak ma folytatódik annyiban, hogy folyik körülötte a politikai habverés.

Ne legyen kétsége senkinek, a célpont nem Laborc, még csak nem is minisztere, a célpont továbbra is Gyurcsány, mert Egyeske képtelen elviselni, hogy egyetlen ellenfele, akitől fél, minden erőlködése dacára még mindig életben van politikailag.

Is.

Ez ellen próbál most is tenni, és szerintem ez már kissé beteges.

Az ügy első interpretációjáról persze szinte azonnal kiderült, hogy hazugság, a hanganyag nem támasztja alá, hogy Laborc bármilyen – akármilyen törvénytelenséget kért volna Portiktól.

Nem kérte bizonyítékok kreálására, egyszerűen azt kérte, ha van tudomása olyan esetekről, melyek során bizonyíthatóan bűncselekmény történik, arról tájékoztassa a szolgálatot, mint mondta: „… tehát bennünket alapvetően az érdekel, az a felület, ahol politikusok, bírók, ügyészek, valamilyen módon befolyásolva vannak”.

Ez persze engem is érdekelne, mert lássuk be, akkortájt azért született egy-két igen furcsa ítélet a közéletet érintő kérdésekben, és valahogy ennek kedvezményezettjei mindig a jobboldal – konkrétan a Fidesz prominensei voltak, lásd a „ne mi nyerjük a legtöbbet” taggyűlés – tagok gyűlése ügyét, ahol személyesen Orbánt húzta ki a bíróság a már szája széléig érő szarból.

De van ilyen ügy nem egy, a televízió-székház ostromlóinak ügyében hozott alibi-ítéletektől az UD Zrt. által elkövetett államellenes bűncselekményeken keresztül az MDF-es politikusok ellehetetlenítéséig.

Most Orbán úgy érezte, hogy taktikailag megérett a pillanat arra, hogy Gyurcsányt kiiktassa a választási küzdelemből, bekenje szarral, hadd magyarázkodjon, egyben megfélemlítse Bajnait és a szocialista politikusokat, hogy őket is belekeveri az ügybe, legalább a gyanú szintjén.

Orbán nem is számol rosszul, mert életem nagy csalódása, Bajnai máris reagált, természetesen gyermeteg módon hagyva magát manipulálni.

Az Együtt 2014 azt nyilatkozta: „a válságkezelő kormány időszakában Laborc Sándornak már nem volt alkalma politikai befolyásával visszaélni, hiszen éppen Bajnai Gordon miniszterelnöksége idején távolították el hivatalából. Bár a sajtóban ma napvilágot látott konkrét esetről a miniszterelnöknek nem volt tudomása, a most nyilvánosságra került leiratok utólag is igazolják, hogy Bajnai Gordon helyesen döntött, amikor megvált Laborc Sándortól, az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatójától”.

Hát, ha én Bajnai munkatársa lennék a portással bezárólag, ez lenne az a pont, amikor eldobnám az egeret és hanyatt-homlok menekülnék, mert ez az ember nemcsak beszari, de gerinctelen is.

Mondjuk Mesterházy sem különb, ő meg azt mondta: „elfogadhatatlan, hogy bárki politikai céljai érdekében próbálja felhasználni a titkosszolgálatokat, vagy, hogy bűnözőket biztasson ellenfelei lejáratására”

Mondjuk ilyen nem is történt, de valamiért fontos volt, hogy ő igazolja vissza a Fidesz hazugságait.

Azt is mondta, hogy „a titkosszolgálatokat nagyon messze kell tartani a pártpolitikától”.

Ez viszont butaság, a politika minden esetben pártpolitika is egyben és az államellenes bűncselekmények jelentős részére politikusok – pártpolitikusok – közreműködésével kerül sor.

Elképesztő, hogy azok az emberek, akik az ország vezetésére jelentkeztek be, ennyire könnyen manipulálhatók legyenek és ennyire féljenek kiállni az igazság mellett.

Szokás szerint egyedül Vadai Ágnes volt tökös az érintettek közül.

Ő támogathatónak ítélte a Párbeszéd Magyarországért rendkívüli parlamenti ülés összehívására irányuló kérelmét, és felszólította a kormányt, hogy anonimizálás nélkül tegye közzé a történteket bemutató teljes és valós dokumentációt, valamint hogy a tisztánlátás érdekében hozza nyilvánosságra az UD Zrt.- hez köthető lehallgatások teljes dokumentációját is.

Az ellenzéki képviselő – aki még szocialista politikusként 2010 és 2011 között az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke volt – sürgette Pintér Sándor belügyminiszter nemzetbiztonsági bizottság előtti nyílt meghallgatását is.

Természetesen a Fidesz veri a vasat, Kocsis Máté budapesti sajtótájékoztatóján rámutatott: ami történt, bizonyíték arra, hogy a baloldali kormányok akár az ördöggel is képesek cimborálni hatalmuk megtartása érdekében. Kocsis elmondta, hogy szakértők vizsgálják, Laborc milyen bűncselekményeket követett el a találkozóval összefüggésben, illetve magukon a találkozókon, és adott esetben megteszik a szükséges jogi lépéseket. Épp ezért a botrány nem ért véget, szerinte az ügy inkább még csak most kezdődik.

Szerintem is így van, és nagyon remélem mindannyiunk érdekében, hogy a Fidesz el tud számolni vádaskodásával.

Mindenesetre a mai titkosszolgálati vezetőknek könnyebb a dolguk, ha az alvilág vezető személyiségeivel akarnak találkozni, nem kell presszók teraszán ücsörögniük, meghívatják magukat a kormányülésre, ahol akár a Keresztapával is találkozhatnak, persze, csak a kötelező kézcsók után…

Hova jutott ez az ország…

:O)))