NYUGGEREK ÉS SZÉPKORÚAK

Hát, nem mondhatnám, hogy küllemileg felveszi a versenyt J. F. Kennedyvel, de hogy kitartásban egy bányalóval bármikor odaállhat versenyezni, az nem is képezheti vita tárgyát.

Ezren és ezerszer próbálták már eltakarítani, nevetségessé tenni, átnézni rajta (ez egyébként eleve reménytelen kísérlet…) de ő maradt és küzdött.

Millió politikai hibát követett el, de milliószor korrigált is, ha kellett, és még ma is a pályán van, és ami a lényeg, választók vannak mögötte.

Képes tömegeket megmozgatni és – ritka politikai erény -  képes az általa mozgósított tömegeket lelkesíteni is.

E tekintetben jobb, mint Bajnai, akinek szónoklatai általában olyanok, mintha egy fagyasztott hering mondana lelkesítő beszédet a sajtkukacoknak, és jobb, mint Mesterházy, aki személyiségével  leginkább „A jó tanuló felel” című Karinthy mű illusztrációja.

Megvan benne az a pontosan körülírhatatlan tulajdonság, melyre minden politikus vágyik, ő magával tudja hívni az embereket.

A politikai élet szereplőinek többsége mond valamit, a választók meghallgatják, aztán mennek tovább, mert nekik olyan politikus kell, akinek, és akiben hisznek, aki el tudja hitetni velük, hogy ők a fontosabbak számára, nem a politikai vagy a gazdasági érdek.

Schmuck Andor érdekes és kétségkívül tehetséges politikai személyiség, akit egyetlen politikai párt sem értékelt tehetségének megfelelően, egyetlen politikai formáció sem kívánta képességeit használni, legfeljebb kihasználni, miközben vértehetségtelen, lógó nyelvű karrieristák kerültek mellette vagy helyette pozícióba, hoztak szégyent pártjukra, vagy tűntek el nyomtalanul a süllyesztőbe.

Ő akkor sem esett kétségbe, amikor vízbe akarták fojtani, inkább megtanult kopoltyúval lélegezni.

Jó helyzetfelismerő képességét dicséri, hogy megtalálta azt a piaci rést a politikai térben, mely a siker esélyét megadja neki, megtalálta azt a társadalmi réteget, mely nagylétszámú, gazdaságilag erős, de szervezetlen és politikailag szétforgácsolt, érdekeit senki nem veszi figyelembe, leginkább csak politikai szlogenek szintjén és választások előtt foglalkozik velük a politika.

A politikai marketinget általában fiatalok csinálják, akik megalkották az üdítően fiatalos, de egyúttal valami kis pejoratív felhanggal is rendelkező „nyugger” kifejezést.
Ő is fiatal még, és ő is megalkotott egy fogalmat a magyar nyugdíjasokra, ő „szépkorúaknak” nevezte el őket, megérintve ezzel a nagymamák és nagypapák szívét, lelkét.

Egy szépkorú a társadalom megbecsült tagja, akinek utódai elismerik a múltját és megpróbálják széppé tenni a jelenét, horribile dictu jövőt is szánnak nekik, míg a nyugger csak kolonc a társadalom nyakán, nyűg a fiatalabb nemzedékek számára, egy kipipálandó feladat.

Neki az a dolga, hogy adja oda a szavazatát, aztán pedig üljön le a sarokba egy kopott hokedlire és várja csendben az elmúlást, reménykedve, hogy majd a család elparentálja, ha eljön annak az ideje.

Akárhogy is nézzük, a nyugger és a szépkorú ugyanannak a társadalmi rétegnek a tagja, mégha az a társadalmi réteg nem is homogén, sőt.

A szépkorúak között ugyanis ott vannak azok is, akik nem nyuggerek, csak szimplán megöregedtek, valamiféle oknál fogva nyugdíjra sem jogosultak (habár ki jogosult ma már? Csak megszokásból hívjuk nyugdíjnak, találóbb lenne kegydíjnak nevezni…).

Mégis vannak közös érdekek, közös értékek, melyek között egy idős ember számára a legfontosabb érték a létbiztonság, ami érthető is.

Amíg fiatal valaki, addig nem tud teljesen kilátástalanná válni az élet, lehet munkát keresni, segélyért folyamodni, végső soron el lehet menni valamilyen gazdagabb környékre betörni, de még a betörők között is kuriózum lenne a nyolcvanéves öregasszony a nyírségi zsákfalu utolsó házából.

Mi marad neki?

Ő már nem tud menni az erdőre fát lopni, nem tud átmászni a kerítésen, tán még a zsákmányt se tudná elcipelni, így aztán - bár ezt így kánikulában nehéz elképzelni – a saját, fűtetlen házában fagy meg, a kutya nem ugat utána tavaszig…

Neki is lehetne élnie, meg a sok-sok kisnyugdíjasnak is meg illene élnie, mert az ugyan nagyon tetszetős dolog, hogy szabadok vagyunk, de azzal nem lehet jóllakni..

Mindenki nagyon örül, hogy Csányi bankvezér ezidáig tízmilliárd forintra tett szert OTP részvényei egy részének eladásával, de vannak megátalkodott kételkedők, akik azt kérdezik, hogy vajon Csányi munkája valóban ennyivel értékesebb a társadalom számára, mint a negyvenöt éven keresztül szorgalmasan dolgozó mérnöké, jogászé, orvosé vagy asztalosé?
Ha leülünk a nemzeti fazék köré tízmillióan, akkor valahogy úgy kellene osztani a levest, hogy a tízmilliomodiknak is jusson egy tányérnyi, ha hígabb is, ha egy szem hús sincs benne, de jusson.

Sajnos, a mi nemzeti burzsoáziánk és a politikai osztály hangyafaxnyi önmegtartóztatásra sem képes, az egyiknek már a fülén is csorog a zsír, úgy habzsol, a másiknak arra is futja a mi pénzünkből, hogy idióta hobbijából megpróbáljon zsíros üzletet faragni, gladiátorképzőt nyitva közpénzből – magánzsebre.
Schmuck Andor most belehajított egy jókora követ a magyar belpolitikai posványba, mikor ezer órát adott arra, hogy a demokratikus ellenzék pártjai vitassák meg a javaslatát, melyet a szépkorúak érdekében tett.
Jellemző, hogy  még csak órák teltek el, de az LMP máris elvetette a javaslat megvitatásának lehetőségét, csakúgy, mint a Párbeszéd Magyarországért, amiből azonnal ki is derült, hogy mennyire egységes az Együtt 2014 csapata, és hogy mire lehet számítani tőlük a jövőben…

Orbán ügyvédjének magatartásán nincs mit csodálkozni, és akinek voltak illúziói a PM ügyében, az is kezdhet leszámolni velük, semmi nem változott, Orbán szekértolói csak osztódással szaporodtak, mint a kettétépett giliszta…

Schmucknak nincs vesztenivalója, de őt nyugodtan lehet hívni Mr. Százezer Szavazatnak is, mert neki – ellentétben a magukat pártoknak képzelő baráti társaságokkal – van szervezete, ha nem is Szociáldemokrata Párt néven.

Ha a nyugdíjasokat párttá szervezi, az majd’ hárommillió szavazópolgárt jelent, és a javaslataiból látszik, hogy meg is tudja szólítani őket.

Hogy miért nem lehet őt is érdemben bevonni egy demokratikus együttműködésbe, az rejtély.

Egyszer persze minden rejtvényt megfejt valaki…

:O)))