MAGYAR TITKOK

Bohózat már szinte, ami a magyar titkosszolgálatoknál folyik, a világ összes titkosszolgálata rajtunk röhög, miközben biztonságért felelős főnöke írja belső utasításait a magyar titkosszolgálatokkal való kapcsolatok nem publikus korlátozásáról.

Tulajdonképpen ezek a mi szervezeteink mára már leginkább csak dezinformációs feladatokra alkalmasak, ha mondjuk, valaki ki akar hirdetni valamit a titkok világában, akkor csak felveszi a kapcsolatot az illetékes magyar társszervvel és a dolog el is van intézve, a hírt mintha ráírták volna a hajókürtre.

Nem volt ez mindig így, a magyar titkosszolgálatoknak rendkívül jó szakmai hírneve volt.

A rendszerváltás előtt komoly sikereket értek el úgy a hírszerzés, mint az elhárítás területén, hogy másra ne is emlékezzünk, mint a Németországban telepíteni tervezett amerikai atomaknazár leleplezése ügyében elhíresült Conrad őrmester beszervezésére.

A rendszerváltás megrázta a titkosszolgálatokat, merthogy ez soha nem volt egy épeszű ország, hát minden félnótás magyartanár és könyvtáros és ruhatáros úgy gondolta, hogy bosszút kell állnia Kőszeg Ferenc sietős lépteiért, hát nekiláttak szétverni a rendszert, mely Magyarországot szolgálta.

Ez persze nagy marhaság volt és abnormális eredményre vezetett, melynek gyümölcse mostanság érik be a maga teljes szépségében.

Persze a szolgálatok védekeztek, odadobták martaléknak a belső elhárítást, melynek fájó hiányát a neonáci-neonyilas szervezkedések, a magyar csorda és egyéb félkatonai szervezetek és a különféle idióták felbukkanása okán naponta érzékelhetjük.

A liberális értelmiség egyes képviselői a mai napig olyan őszinte csodálkozással beszélnek arról, hogy a titkosszogálatok ügynökökkel dolgoznak, mint Juliska a szérűn Jancsi csúnyája láttán – ez itt mind a tied? -, mindenesetre az megnyugtató, hogy egyelőre még csak intimpistáskodni akarnak, mintha nem lenne mindegy, hogy ki figyelte meg őket, már, ha egyáltalán figyelt rájuk valaki – v.ö: „Hát Bástya elvtárs már egy senki?”

Az elnyűhetetlen Gulyás képviselő még mindig ott fontoskodik a téma körül, persze értem én - mindenkinek meg kell élnie valamiből, és nem ő az egyetlen, aki abból él, ami ellen be van oltva.

A rendszerváltás után a Fidesz egyes prominensei – közülük is leginkább a mai házelnök – úgy viselkedtek, mint az édességboltba beszabadult kisgyerek, turkáltak, nyalakodtak – de az élvezkedésen túl hamar rájöttek arra, hogy az információ hatalmat jelent, az az információ pedig, melynek csak én vagyok a birtokában, még nagyobb hatalmat biztosít.

A szűziesen tiszta magyar rendszerváltást ennek következtében végigkísérték a zsarolások, az erkölcsi gigászok ilyen irányú megtévedései, lásd például Antall és Torgyán esetét, de nem egy érdekes személyi mozgás mögött is ilyen pressziókat lehetett sejteni.

Mocskos dolgok is előfordultak, például a Defend Kft. – a fideszközelinek mondható őrző-védő szolgálat - és Földi László szerepe az úgynevezett megfigyelési ügyben, - no ott aztán volt csőszkunyhó, békaember meg ürgebőr, csak, hogy igazolni tudják Orbán hazug állítását Fidesz-politikusok megfigyeléséről – egyébként sikertelenül.

Amikor az első Orbán-kormányt a nép a levesbe küldte, merthogy akkor még volt veszélyérzete, akkor a Fidesz vezetői igen elbánatosodtak, de megtették a megfelelő intézkedéseket információéhségük csillapítása érdekében, otthagyták a szolgálatokon belül utódaikra azokat az embereket, akik előbbrevalónak tekintették karrierjüket a szolgálatnál, melyre felesküdtek, és ez a helyzet érdekes jelenségeket produkált.

Nem egy esetben Kövér előbb jutott a szigorúan titkos nemzetbiztonsági információkhoz, mint az illetékes vezető, amit aztán a Fidesz fel is használt a szoclib kormány ellehetetlenítésére, de persze, ezt a dolgok természetéből adódóan nemigen lehetett bizonyítni.

Viszont sokáig titkolni sem, ezért aztán a szocialista kormány és a titkosszolgálatok vezetői megtették azokat az intézkedéseket, melyek eredményeként el lehetett zárni az illetéktelen információáramlás csapjait, ezzel megbocsáthatatlan bűnt követve el a Fidesz amúgy is paranoiás vezetése ellen.

Akik mellesleg nem akartak titkosszolgálat nélkül maradni, ezért megszervezték a Fidesz által etetett, de a kormányváltással időközben ellehetetlenült Defend Kft.romjain és személyi bázisán a saját magán-titkosszolgálatukat, az UD (Új Defend..) Zrt.-t, melyet aztán igen érdekes megbízásokkal láttak el.

Például figyelniük kellett az állam titkosszolgálatának vezetőjét, el kellett lehetetleníteni az MDF vezetőit, és a fene tudja még mivel és kivel kellett foglalkozniuk.

Érdekes módon itt közvetlen kapcsolatra és érdekes függelmi viszonyokra is fény derült az egyébként szuperóvatos Csányi Sándor és a magán-kémszervezet, valamint a Fidesz vezetői között, amit aztán a kormányváltás után ügyesen elsikált a hatalomba visszatérő maffia.

A kollégiumi haverok bosszúért lihegtek, ezért aztán a titkosszolgálatokon belül vad politikai tisztogatásba kezdtek, melynek eredménye a mai felettébb nevetséges állapot.

Ugye, az nem kizárt, hogy egy titkosszolgálaton belül legyenek árulók, kettős ügynökök, de az azért nem túl életszerű, hogy egy ország titkosszolgálatának vezetői a területet felügyelő minisztertől kezdve valamennyien kémek legyenek, márpedig a (józan észtől) független magyar bíróság éppen ezt állapította meg elsőfokú ítéletében, mellőzve a hazaárulás megállapítását.

És olyan ítéletet kiszabva, melynél egy tyúktolvaj, nopláne egy paplanrabló hajléktalan is sokkal többet kap, hogy ne csak a titkosszolgálaton röhöghessünk, hanem a maffia által üzemeltettet, világ csúfjára bíróságnak nevezett intézményen is.

Nevetséges, de ez lenne a kisebb baj.

A nagyobb baj az, hogy a titkosszolgálatok tagjai innentől kezdve nem azzal fognak foglalkozni, ami a dolguk lenne, hanem mindenféle elvárásoknak iparkodnak majd megfelelni, ami igen könnyen kikezdhetővé, bizonytalanná és megbízhatatlanná teszi a munkát, támadhatóvá a szervezetek tagjait, kiszolgáltatva Magyarországot mindenféle külföldi és belföldi érdekeknek.

Normális országokban a titkosszolgálatok kormányokon átívelő tevékenységet folytatnak, nemigen van módjuk arra, hogy a hatalmon levők politikai érdekeik érvényesítése érdekében használják őket.

A szolgálatoknak ugyanis nem egyik vagy mási kormányt, vagy szociopata politikust kell kiszolgálniuk, hanem az országot kell szolgálniuk, a rájuk vonatkozó törvények szerint.

A legújabb hír, hogy állítólag lehallgatták Hende Csaba honvédelmi minisztert a Honvédség saját titkosszolgálatának emberei, az UD Zrt.-től érkezett Horvát József vezérőrnagy, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgató-helyettesének utasítására.

Gondolom, meg akarták ismerni, majd kiadni az ellenségnek azt a szupertitkos akciótervet, mely biztosítja, hogy a tisztavatáson a jelmezbe öltöztetett, jobb sorsra érdemes ifjú tisztek a kardlengetés végrehajtása során ne vágják le egymás fülét.

Jobb lett volna ezt az ügyet titokban tartani, mert egyrészt ez egy baromság, hiszen ha a katonai titkosszolgák figyelik az idegen hatalmak szolgálatában álló Seggetsch kémet, akkor, ha az felhívja a minisztert, hogy „Csaba, megjöttek a turul tojásai, akarod látni őket?” akkor nem a miniszter lett megfigyelve, hanem a bánatos kémjelölt, másrészt meg már megint rajtunk röhög a világ.

Szerencsétlen titkosszolgák, igazán, csak szánni lehet őket…

:O)))