BÖLCSESSÉGFOG...

Orbán Viktor miniszterelnök a magyar gazdaság egyik fontos kitörési pontjának nevezte a fogászati turizmust egy csütörtöki szakmai konferencián a Pest megyei Herceghalmon.

Huhhhh!

Nagy kő esett le az érző honfi-szívről – megvan hát végre az a kitörési pont, mellyel magunk alá gyűrhetjük Európát, amelyben világhatalom lehetünk, hacsak a Nagy Tanító menet közben meg nem változtatja elképzeléseit.

Hazánk kétségtelenül alkalmas arra, hogy ellássa ezt a küldetést, fogorvosunk, mint a tenger, egy főre eső fogtechnikusaink száma meghaladja a világátlagot, jöjjön hát a gazdag sváb, tátsa nagyra azt a randa fogatlan száját, oszt mire hazamegy tőlünk annyi foga lesz, mint egy fogászatilag közepesen ellátott cápának – mehet haza zabálni a nagy jólétbe.

Azt is mondja Viktor, hogy a magyar állam azért támogatja az Európában jelenleg is piacvezető fogászati ágazat szakmai berkeiben kidolgozott fejlesztési programot, mert az évi 60 milliárd forint bevételt termelő ágazat a magyar gazdaság egyik fő kitörési pontja lehet, s számos új munkahelyet is teremt.
Ha meg nem, hát kisnyúl.

Gondolom, majd a munkanélküli cigányok állnak kapanyéllel a doktor mögött, és ha a a beteg nem tátja rendesen a száját, akkor ráhatnak egyet a feje búbjára.

Vagy a kirugdalt kormányfőtanácsosok fogják eltávolítani a fogköveket.

Az évi hatvanmilliárd forint mellé pillanatnyilag (szűkös idők, komcsik, talicska, Nokiás doboz stb…) sajnos csak 31 milliárd forintot tud betolni ez az árvalányhajas, sorsnak csapásaitól vert kis ország az ágazatba, de a későbbiekben azért majd még odatolunk valamennyit, hadd érezze az a turista, hogy itten aztán gondoskodva vagyon róla.

Igazán fontos ágazat lehet ez, ha már az évi hatvanmilliárdos árbevételt (Figyelem Nem nyereség -  árbevétel…) ilyen szépen kigömbölyítjük, ezzel is támogatva népünk elszegényedő fogászati iparosait, mert ha valaki, akkor a fogorvos mindig is a támogatandó rászorultak között szerepelt a listán.

Igaz, hogy a magyar lakosság leginkább arról nevezetes, hogy több füle van, mint foga – erről az előnyös tulajdonságáról a világ bármely részén fel lehet ismerni.

Az is igaz, hogy az utóbbi húsz évben a társadalom kétharmada részére a fogászati ellátás megfizethetetlenné vált, de nekünk Herr Kuckenmüller fogazatának és Dr. Fogvájó praxisának felvirágoztatása ezerszer többet ér holmi teljesen felesleges alkatrészeink karbantartásánál – rágni lassan úgysem lesz mit, pofázni meg fogatlanul is lehet, legfeljebb kicsit selypít a dolgozó.

Természetesen most, hogy felépítettük az ország háromezer libaúsztatójának helyén a modern wellness-fittness központokat, meg is kellene tölteni ezeket, - Viktor úgy döntött, hogy első lépcsőben fogorvosokkal tölti meg ezeket.

Jóllehet a liba sokkal jobb választás lenne, mivel kevesebbet fogyaszt százon és érdekérvényesítő képessége is gyengébb, mint egy fogorvosnak gyökérkezelés közben.

Mellesleg a magyar fogorvos meg fogtechnikus időnként kirohan nyugatra, merthogy ottan a kerítés anyaga (a kolbász) erőteljesen rongálja a fogazatot, és csak akkor jön haza, mikor rájön, hogy arrafelé dolgozni is kell, kitartóan, szorgalmasan.

És felelősséggel.

Ha ide beesik a sváb, elbuherálgat svarcban rajta, valamennyi vicceset tol az adóhivatalnak, többet a vérszívó technikusnak, de jut is, marad is, - oszt ki a franc fog ide visszaautókázni Thüringiából, ha kiesik a tömés?

Ha meg aranyból kell a telhetetlen dögnek az a híd, hát kiveszi Anyu füléből a fülbevalót, mindent a vevőért, te meg majd kapsz másikat Anyukám!

Vagy kettőt. ha nem fogod be a szád, első a biznic.

De ne legyünk kishitűek és próbáljuk meg ne elküldeni mindenféle meleg helyekre politikusainkat, mikor a hír közlésének napján a magyar televízió bemutatja az éhező magyar kisgyerekeket, a filléres gondokkal küzdő gyermekétkeztetést, legyünk belátóak.

Nagy a család, egy vagyon lenne a rendszeres fogászati karbantartás, és nem nélkülözhetjük a hálás fogorvosokat – ezeknek nem lenne egyébként sem elég a kitüntetés, mint a suszterunknak elég volt hajdan - pénzéhes társaság.

Aztán harminckét villogó fogunkat rávillantjuk a választóra, hadd lássa, hogy van mivel harapni – hát nem megéri azt a csóró harmincegy milliárdot?

:O))))

SZEGÉNYSÉGI BIZONYÍTVÁNY

Ilyen okmány sokfelé készül a világban, de hogy nálunk miért hívják ezt Alkotmánynak, az rejtély.

Talán azért, mert szellemi atyja megrekedt a gyermeki lét egy szintjén, úgy kb. a második általános környékén, ahol a foci aktuális szabályait az dönti el, hogy kié a labda.

Nem is csak tartalma az, ami nevetségessé, egyben elszomorítóvá teszi ezt a remekművet, hanem létrejöttének módja, az a sunyi, agresszív gátlástalanság, amellyel ez a szánalmas társaság alkotmányozó testületté kente fel magát.

Az már régóta világos, hogy a Fidesz nem párt, hanem a hűbérúr vazallusainak bandériuma, de ilyen szépem talán még soha nem mutatkozott meg ennek a társaságnak az emberi minősége – már ha velük kapcsolatban emberi minőségről egyáltalán lehet beszélni.

Nem volt egy ember sem köztük, aki a Vezér szemébe merte volna mondani, hogy amit csinál és amihez a segítségüket igénybe veszi, az ellentétes a demokrácia alapértékeivel, egy modern európai állam felépítésével, amit létre akar hozni az maga a múlt, annak legkártékonyabb és legocsmányabb formájában.

Természetesen ezen sem kell csodálkozni, hiszen már a alcsuti audienciával kiírták magukat a gerincesek rendjéből, már akkor boldogan lihegtek és akkor sem volt egy sem közöttük, aki azt merte volna mondani, hogy ha ez egy párt, akkor legyenek testületei, melyek ilyen kérdésekben döntenek, ne pedig az egyszemélyi lótuszfaktusz döntsön ebben, a jelölt által tanúsított szervilitás foka szerint.

Amikor felálltak a képviselők a szavazás végén elénekelni a Himnuszt, elég szomorú képet mutatott a két szociopata között a szánalmas bohóc - hát ide jutott ez az ország.

Izgatottan várom, hogy vajon alá tudja e írni a legfőbb állami méltóság az alaptörvényt, vagy kap egy gumibélyegzőt – Vityka nem szokott semmit a véletlenre bízni.

A Jobbik persze megint kitett magáért, - mint kiderült, legfőbb kifogásuk a remekmű ellen az, hogy ugyan eléggé eldugva, de szerepel benne az Európai Unió is, ahelyett, hogy a Kárpát-Duna Nagyhazára, meg a talajgyökér-rögvalóságra lett volna kihegyezve a dokumentum.

Türelmetlenek, Kormányzó Úrtól ki fogják húzni a gyufát…

Eltöprengtem – ugyan, hol élhetnek ezek az emberek?

Merthogy a történelemórákon a legyek lábait tépkedték ki, az még csak rendben van, de hogy a maradék józan eszük is elment, az már mégiscsak necces.

Hogy akkor, amikor a magyar gazdaság tokkal-vonóval a nyugat-európai EU tagállamok beszállítója, amikor a hiteleinket tőlük vesszük fel, amikor az ország fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges támogatásokat tőlük kapjuk, akkor rendszeresen beleköpjünk a felénk nyújtott kézbe – és ez nem csak a nácikra vonatkozik, hanem a hatalomra jutott maffiára is – ez azért elképesztő.

És ezzel párhuzamosan persze a legnagyobb energiaszállítónkat is magunk ellen hangoljuk, ez már csak hab a tortán.

Ha az első hazánk felett áthúzó libacsapat vezetőjét lehívnánk egy rövid konzultációra, az is el tudná mondani, hogy az Orbán által viselt ekkora nagy archoz igen kicsi a tehetség, - vissza kellene kicsit venni talán…

Persze, csak ha menet közben Semjén testvér Krisztus nevében agyon nem lövi…

Ma új korszak kezdődött Magyarországon, véget ért a Köztársaság és elkezdődött egy átmeneti kor, a szokott táncrend szerint, - mikor az ország lép egyet előre, akkor azt két lépés követi – hátra.

Mindenesetre a mai napnak volt egy másik, az alkotmányozással egyenrangú híre, ez legalább annyira jellemzi az országot, mint az előző hír: megkezdődtek a kilakoltatások.

1989-ben senki nem ilyen államot akart, senki nem gondolta, hogy ilyesmi még ebben az országban bekövetkezhet – úgy látszik, tévedtünk.

Talán ezzel kellett volna foglalkozni, mert erősen felmerül a kérdés, mi lesz akkor, ha már a hatalom elégé erősen be lesz betonozva és elfogy Viktor feladata?

Jobb lenne nem hadat üzenni Amerikának…

:O))))

ÍTÉLET

A bírák bírája, a Legfőbb Hadúr egy cseles mozdulattal világgá zavarta a bírósági szervezet vezetőit, velük együtt azoknak a bíráknak nagyrészét is, akik sok évtizedes szakmai munkájukkal társaik és a közvélemény előtt mérhető tekintéllyel rendelkeztek.

Indoklás nem volt, csak hazudozás, az is annyira színvonaltalan, mint Viktor egész „kormányzása” és a lépés célja is ugyanaz volt, mint idáig – szinte kivétel nélkül – az összes döntésé: az Orbán rezsim bebetonozása a hatalomba és az összes olyan állami tisztségviselő eltávolítása, akik valódi befolyással tudnának lenni az államszervezet működésére.

A bírák kétségkívül ilyenek, rengeteg kellemetlen percet tudnak okozni egy kormányzatnak, hiszen ítéleteikkel a társadalom viszonyait, kezdve a tulajdonviszonyokon és befejezve a politikai viszonyokkal sok mindent tudnak befolyásolni.

Ezt ők tudják is jól, hiszen az elmúlt nyolc évben rengeteget tettek azért, hogy a számukra kedves politikai irányzat kerekedhessen felül.

Az ítélet ugyanis mérlegelés, és mérlegelni sokféleképpen lehet, lehet adott esetben a legegyszerűbb ügyből, mondjuk egy előzetes letartóztatás elrendeléséből a választások előtt ütős politikai adu-ászt csinálni.

Lehet ítéleteket évekig húzni-halogatni, lehet a titkosszolgálat vezetőjének megfigyelését jogszerű tevékenység rangjára emelni, lehet asszisztálni politikai ügyek kriminalizálásához – csak akarni kell.

Vagy lehet a jogalkotó szándékát figyelmen kívül hagyva nyelvészkedni egy politikus befolyással való üzérkedése és pofátlan tolvajkodása esetén a taggyűlés – tagok gyűlése problematikáján, lehet pártosan és pártatlanul ítélkezni, de egy értelmes embernek egy dolgon nem lehet: csodálkozni, mikor az általa felnevelt hiéna leharapja a karjait.

Márpedig most ez történt, és a bírói kar krémje most csodálkozik és szót emel.

Pedig tudhatták volna, hogy amikor kiszolgálják a felcsúti Hókuszpók érdekeit, akkor saját maguk alatt is vágják a fát, hiszen ezerszer kiderült már, hogy a hála nem politikai kategória.

Ameddig ők el voltak foglalva azzal, hogy tizennégy éves gyerekeket csukjanak börtönbe, meg hogy példás büntetéseket osszanak ki a faluszéli libatolvajokra, addig lassan de biztosan kialakult a lopakodó önkényuralom.

Bíráinknak ez sem lett volna ellenére, hiszen egyetlen egy erre illetékes bíróság sem merte kimondani azt, hogy a kétharmadnak nincs sem joga, sem felhatalmazása az alkotmány hatályon kívül helyezésére és egy nevetséges fantazmagória erőszakos eszközökkel történő bevezetésére.

Nem merték, talán nem is akarták, merthogy úgy képzelték, hogy őket nem fogja a golyó, velük nem történhet semmiféle kellemetlenség, hiszen ők a társadalom felkent bírái, ők extra védettséget éreznek.

Hát most felkente őket Viktor, és ha érdekelné esetleg őket, hogy milyen krizmával kente fel őket a kettéfűrészelt Nagy Magyar Akarat, akkor csak simítsanak végig a fejük tetején, aztán szagolják meg a tenyerüket.

Csak utána ne nagyon fintorogjanak, ennek a balzsamnak az alkotóelemeit ők is keverték, ebben vastagon benne van, hogy a magyar bírói ethosznak nem része az elfogulatlan pártatlanság.

Inkább az írott jog csűrése-csavarására való képesség az, mely egy bíró pályaívét bearanyozhatja.

Mikor a 2006-os zavargások idején nem a demokratikus államhatalom, hanem a Fidesz által kivezényelt fasiszta csőcselék mellé álltak, mikor az államhatalom védelmével szemben előnyben részesítették az

álszent  jobboldali nyáladzást, mikor nem azt kérdezték a vádlottól, hogy miért verte kapanyéllel a televízió székházát védő rendőröket meg miért hajigálta őket kockakővel, hanem azt firtatták, hogy miért okozott a vádlott csuklóján bevágódást a szíjbilincs, akkor választottak.

Ma már talán tudják: rosszul.

Mi meg tudjuk, hogy ugyan lehet még egy kis kitérő, de a demokratikus államrend úgyis helyreáll, és akkor a ma világgá zavartak pártelkötelezett utódainak – mint Gyurcsány meghirdette - nem lesz bocsánat.

Most a bírói kar vezetői Európához fordultak.

Előre megjósolom – nem sok eredménye lesz petíciójuknak, és nem is nagyon tudom sajnálni őket.

Lenne ugyan még egy lehetőségük - ha az új Alkotmány kihirdetése után a teljes magyar bírói testület, alkotmánybírástól-mindenestől kimondaná annak érvénytelenségét, de ezek az emberek nem erre lettek szocializálva.

Elballagnak majd nyugdíjba, és ha sokat pofáznak, még a nyugdíjalap számításának módját is megváltoztatja visszamenőleg Vityka, aztán számolgathatják a három kiflit, amit venni tudnak majd a hűségpénzükből.

Ezt is megérdemlik, hiszen akkor sem emelték fel a szavuk, mikor Viktor gátlástalanul lenyúlta hárommillió ember nyugdíjra félretett pénzét, amikor a hárommillió nyugdíjastól most elveszi a valóságos nyugdíjemelés lehetőségét, nem emeltek szót semmiért, csak boldogan üldözték a falusi ólak libatolvajait, meg a bolti szarkákat.

Hát legyen sikerük Európánál, de ha nem lesz, akkor se csodálkozzanak: csak azt kapják, amit megérdemeltek.

:O)))

NYUGDÍJSIRATÓ

Azt szeretem ebben a Viktorban, hogy következetes.

Legalábbis a nyugdíjasok ügyében kétségtelenül, hiszen amikor megszállja az ihlet és rájön, hogy pénzt kell elvenni a társadalom valamelyik rétegétől, még véletlenül sem a magas jövedelműek jutnak az eszébe.

Nem kell neki egyetlen perc sem ahhoz, hogy ésszerű gondolkodása áttörje a gyógyszerei által emelt merev falat és megvilágosodjon, majd egy népies mozdulattal a homlokára csapjon – meg is van a megoldás!

A nyuggerek!

Azoknak a mogyoróit lehet nagyobb kockázat nélkül szorongatni, a vénasszonyoknak meg lehet smúzolni vagy megfenyegetni őket a vibrátorokba való elem árának egekbe emelésével – nem ellenfelek!

Így volt ez mindahányszor, amikor egy cseppnyi hatalomhoz jutott az ország jelenlegi elszabadult hajóágyúja, a mi fapados megváltónk, az őrült dakota.

Tulajdonképpen csodálkozásra semmi ok, hiszen várható volt, és szerintem ez még nem lesz a dolog vége.

Most csak a nyugdíjemelésekbe babrált bele a Nagy Polihisztor, aki egyszemélyben szakértő a közoktatás, a külpolitika meg a nyugdíjrendszer ügyében, de nem hinném, hogy itt megáll majd az ötletelésben.

Az aranyhalas vicc itt is elmondható, - a nyugdíjas aranyhalacskák már megtették kötelességüket, kívántak tőlük aktív életükben nem hármat, - százhármat, teljesítettek mindenféle kívánságokat, lehet már őket sütögetni.

Egyelőre csak a nyugdíjemelésektől fosztja meg őket, - ezentúl csak az inflációt követik a nyugdíjemelések és nincs kétségem, hogy az infláció mértéke igen alacsony lesz, hiszen maga Viktor fogja kiszámolni téntacerutzával a Magyar Nemzet szélén…

Idáig volt a svájci indexálás, amelyik az inflációt és az aktív dolgozók béremelését vette figyelembe a nyugdíjemelés mértékénél, Bajnai megszorítása is benne hagyta a rendszerben a lehetőséget, hogy amennyiben az országnak jobban megy, úgy a nyugdíjasnak is mehessen kicsit jobban, de most eljött az igazság pillanata.

A nyugdíjas kussoljon, tengesse életét és ne kapkodjon az ország fejlődéséből esetleg adódó lehetőségek után.
A nyugger meneteljen délcegen rogyadozó térdekkel a sír felé, melynek eléréséhez az utat gondos kormányunk és annak feje – mely fejről már csak a szökőkút hibádzik – humánusan lerövidíti neki.

Ha meg az infláció esetleg magas lesz (magas lesz…), akkor majd legfeljebb törvényt módosítunk, és csak az infláció 75%-a számít be a nyugdíjemelésbe.

Persze a rokik sincsenek jobb helyzetben, hiszen a sok rohadt munkakerülő rokkantnyugdíjast Jövőnk Záloga vissza akarja terelni a munka világába, oszt ha nem jut nekik munkalehetőség, hát istenem – ezt dobta nekik a gép.

Hiszen mi sem természetesebb, minthogy a munkáltatók kapkodni fognak a már vagy öt-hat éve nem dolgozó, mozgásszervi betegségekkel vagy magas vérnyomással küszködő reaktivált népségért - persze ez utóbbiak mikor megkapják a határozatot rokkantnyugdíjuk folyósításának megszüntetéséről, úgyis gutaütést kapnak.

Takarékos megoldás, a temetési költség a családé, míg ha belelőnék őket egy gödörbe, mindenképpen felmerülnének mindenféle költségek - ezekben a nehéz időkben, amikor alig lehetett azt a párszázezer forint/hó adójóváírást összekaparni a családnak, nem lehet herdálni.

Szóval békés, szép öregkor vár az idősebb korosztályokra, akik már csak abban reménykedhetnek, hogy ha elmennek libát lopni, akkor majd egy nyugdíjból visszahívott potrohos rendőr üldözi majd őket – de a zsandár ne is reménykedjen, - ha egyszer a libát én a hónom alá kapom, nincs az a podagrás főtörzsőrmester, aki utolérne!

Hát akkor most lehet elgondolkodni, és a sok megtévesztett nyuggernek, aki ott csápolt I. Viktor Mihálynak, a mi kis Miskakancsónknak, hogy kit is szabadított a nyakunkra.

A nyugdíjas belátó, amikor le kellett mondania a 13. havi nyugdíjáról - ami már be volt építve a költségvetésébe, amelyik valamivel feszesebb, mint a kormányé, hiszen nem szerepel benne egyetlen Audi Q7-es terepjáró beszerzése sem – egyetlen hangos szó nélkül lemondott róla, belátva, hogy az országot a válság rossz helyzetbe hozta.

Tudta, hogy az ő sorsa nem választható el az ország sorsától, úgy képzelte, hogy együtt sírunk és majd együtt nevetünk, ha megérjük.

Na, ettől a stressztől már megkímélte a nyugdíjas-társadalmat Viktor, a nevetés gondját elvetheti minden nyugdíjas, hacsak nem nevet egyszer együtt majd az ötletgazdával, ha végre valaki ki meri majd mondani rá a diagnózist.

Az inflációkövetés egyenes út az elnyomorodáshoz, elszegényedéshez, márpedig amelyik társadalom nem dédelgeti a gyermekeit és nem becsüli meg az időseit, az nem lesz hosszú életű.

Ez sem.

:O)))

MERÉNYLET

Végre értelmet kaptak az Orbán-testőrségre fordított milliárdok, végre kiderült, hogy nem az ablakon át szórták ki az adófizetők pénzét, fennforgás van emberek!

Mint a jobboldali média megtudta, meg akarják merényelni a Vezért!

Döbbenet!

És nem fogja senki elhinni, hogy ki áll az ördögi terv mögött az árnyékba húzódva, - na, ki?

Hát természetesen Gyurcsány, hiszen az ő hívei akarják ezt a fertelmes bűncselekményt elkövetni, az ő felügyelete alatt üzemeltetett internetes portálon tobzódnak a felbujtók, akik kommentjeikben nem átallják megszövegezni az ördögi tervet.

Mint a hajdani Kennedy gyilkosság idején Lee Harvey Oswald, úgy ma is fogékony lehet az ötletre ez a Lee Hervadt Ország…

Gyurcsány természetesen elhatárolódott a dologtól, mondván, hogy ő egy európai országért dolgozik, márpedig a politikai ellenfelek lemészárlása nem Európa konform viselkedés, de azért azt megjegyezte, hogy anno, mikor őt akarták a Dunába hajigálni a lelkes hazafiak, akkor Orbán azt sem mondta, hogy fapapucs.

Napersze, azok jogos felindulásukban vetették el kissé a sulykot, talán elég lett volna Gyurcsányt fellógatással fenyegetni, az teljesen jogos lett volna.

Az ember már valóban nem tudja, hogy sírjon vagy röhögjön, amikor meglátja a Hír tv-ben aggodalmas és komoly pofával ezen a témán rugózó komoly embereket, akik – pedig ez lenne a szakmájuk – sem a mai modern média világát nem ismerik, sem a politikai merényletek természetét.

Ez az ügy nem Gyurcsány híveinek elvetemültségéről szól, a célpont itt maga Gyurcsány, ami szép célkitűzés, csakhát ez a dolog gyenge, mint a nyári harmat.

Ez az ügy legalább olyan nevetséges, mint a Bajnai által halálba kergetett libatartók legendája, vagy az új alkotmány.

Az internetes portálok egyébként – beleértve a Facebookot is – nagy számban tudnak felmutatni mindenféle futóbolondokat, vegyes világképű megváltókat és – sajnos – remekül eléldegélnek a neten mindenféle szélsőséges eszmék hívei is.

Utóbbiak között egyaránt fellelhetjük azokat, akik nagyon egyszerűen csak ki akarják irtani a cigányokat, Dunába lövöldözni a zsidókat, felkötni a nekik nem tetsző politikusokat, aztán vannak olyanok is, akik megelégszenek bibliai átkok írásbeli elmennydörgésével, és utána darabidőre megnyugszanak.

Ami viszont bosszantó, ez a „Gyurcsány hívei” kitétel.

Talán rögzítsük le: hívei vallásoknak vannak, és ebben az értelemben van némi minőségi különbség Orbán hívei és azok között, akik egyet tudnak érteni a Gyurcsány által vizionált jövőképpel, nagyjából ugyanoda szeretnének eljutni, ahova ő és olyan országban szeretnének élni, mint amilyet ő vizionál Magyarország számára.

Számunkra, akik Gyurcsánnyal számtalan dologban egyetértünk és szívesen megyünk vele egy irányban, bár egyes dolgokban néha eltér a véleményünk az ő elképzeléseitől, de egyvalamiben ez   elképzelhetetlen - ez pedig az erőszakhoz való viszony.

Ő maga sem hirdetett soha erőszakot és mi, akik egyetértünk a célkitűzéseivel, mi sem szeretnénk azt, ha valaki elvakult indulatában merényletet követne el akármelyik politikus ellen.

A magyar baloldal békés népség.

Nekünk még a tüntetéseinken sem csurog a vér senki szája széléről, nem követeli senki politikai ellenfeleink életét, a magyar baloldal – talán éppen a múltjában előforduló erőszakos események miatt – nem híve semmiféle brutalitásnak.

Persze van olyan politikai forgatókönyv, amely szerint jól jönne valami kis erőszak, ha a Vezér mentális állapotához hasonlóan politikai állaga is romlásnak indul.

Lehetne például jó kis rendkívüli állapotot elrendelni, betiltani amiről eddig elfeledkeztek,  lekapcsoltatni a szervereket - néha az az érzésem, hogy a cigányok elleni jobboldali hisztériát ezért tűri el a jelenlegi hatalom, de persze, ebben az ügyben azért nem az én érzéseim relevánsak.

Szóval ez az ügy ugyan egy komplett marhaság, de némi tanulságot azért le kell vonnunk ebből is.

Mégpedig azt, hogy nem szabad megengedni magunknak, hogy elvigyenek az érzelmeink különféle szélsőségek felé, még viccből sem illik Orbán nyakkendőjének rendeltetésellenes felhasználását propagálni, vagy arra bíztatni embertársainkat, hogy a Vezért hajigálják a Dunába.

Persze azt nem szabad hagyni, hogy ilyen ócska trükkökkel megfélemlítsenek bennünket, ne feledjük azt, hogy amikor azt írjuk, hogy ideje lenne már ezt a bohócot seggberugni, akkor azzal nem merényletre bujtunk, hanem bár kissé rusztikus formában csak a véleményünket mondjuk el.

Ahhoz pedig jogunk van.

Még.

Egyelőre.

Mert aztán a sarkalatos törvények között feltűnik majd a felségsértésre vonatkozó jogszabály, és akkor törhetjük a fejünket, hogy hogyan is írjuk meg a véleményünk, ha lesz még hol…

Mindegy is, ha nem lesz, majd kihajtjuk a libánk a rétre, magunk is leülünk melléje, oszt megosztjuk vele magvas gondolatainkat, csak az fog fájni, hogy addigra minden szem kukoricán a vezér gazdagodik.

Rengeteget röhögtem anno a Tanú című filmen, aztán Bacsó megcsinálta a folytatását, de azért ez gyengébb lett az alapműnél.

Akkor még nem sejtettem, hogy a harmadik részt, mely talán még az eredetinél is jobb, majd Orbán rendezi és az ő főszereplésével kerül előadásra.

Gondolom, Semjén most aggodalmasan ül az asztalánál, - hát Puska elvtársat már meg sem akarják merényelni?

Szánalmas ez a mi kis filmszínházunk…

:O)))

IZOMBÓL...

A rendőrség távozásra szólította fel Hajúhadházon a csótányokat, azok meg emberkednek.

Pintér azt üzente, hogy nem lesz több masírozás, aztán meg mégiscsak lett, erre aztán nem történt semmi, mint ez várható volt.

Az igen rossz emlékeket idéző egyenruhában csendőrösdit játszó bambapofájúak meg közben igazoltatgatnak nagy serényen.

Igaz, ehhez semmiféle joguk nincs, de ez őket nem zavarja – a jog egyébként is csak úri huncutság, babázzanak el vele az ügyvédek, meg különben is…

Ha Orbán Viktor azt gondolja, hogy ők nem olyan tehetségesek a jogszabályok sajátos értelmezésében, mint ő, akkor ez igencsak súlyos tévedés.

Ha ma feloszlatják őket, akkor holnap újjáalakulnak Fehér Hóhér Népzenei Táborrá, az egyenruhára felvarrják a violinkulcsot, oszt jónapot.

Viktor ez ügyben éppen nyakig ül abban, amit ő csinált oda a kerítés mellé – gyere Anikó, nézd meg, ezt itten mind én sz@rtam – most meg fintorog, mert ugyan az akció tetszik neki, de ebből baj lesz, ezt érzi ő is.

Na, nem az állampolgárokat félti – azoknak majd megmagyarázza, hogy tulajdonképpen a Nemzeti Egyetértés csúcsosodik ki ebben az akcióban és itt az ideje integrálni az elkötelezett rendfenntartókat a rendfenntartó testületek közé – de arra már rájöhetett, hogy az ilyen típusú hülye dumát a nyugat nem kajolja.

Jelzem, akkora baromságokat tud mondani, hogy jelentős részüket angolra sem lehet fordítani, vagy ha mégis, az angol akkor is csak csóválja a fejét – mekkora marhák ezek a bennszülöttek.

Szóval most folyik az izmozás, Pintér belügyér megmutatta rettenetes bicepszét, mire is a Szebb Jövő hívei vidáman kiröhögték, oszt csendőrködtek tovább – nem tudják ezek, úgy látszik, hogy ki a Kínai Piac ura…

Eljátszottam a gondolattal, hogy mi is történne, ha – mondjuk - kétszáz baloldali beöltözne munkásőr gúnyára hajzó egyenruhába, oszt elkezdene járőrözni Soltvadkerten, merthogy igen elszemtelenedtek ottan a kulákok, le kell kicsit törni a szarvukat.

Pofátlanul kizsákmányolják a szegény magyart.

Éhbérért dolgoztatják és vendégmunkásokkal szorítják ki a munkaerőpiacról, - már tízen akasztották fel magukat, mert nem jutott nekik hely sem a tablettázósoron, sem a tarhonyaföldön,  pedig ők is elbírják a cukros-zsákot, nem csak a román…

Vajon mennyi idő után veretné szét Orbán apja emlékét?

Érdekes helyzet, - Pintér úgy látszik utasítást kapott, Vona meg - úgy tűnik - tesz rá magasról.

A helyzet jelenleg feloldhatatlannak látszik, mindkét félnek kínos lenne visszalépni, Vona elveszítené a támogatottságát, Viktor meg nem mer erőszakot alkalmazni, nehogy akkor meg ő veszítse el.

És a rendőrség szerepe is eléggé necces ebben a helyzetben, merthogy az mégsem járja, hogy ugyanazokkal állnak szemben, akik miatt egyszer már elmarasztalták őket testületileg, és akkor most lépjenek fel keményen és határozottan?

Lépjen fel az, akinek az anyja lépegető exkavátor, ezekért veresse magát a rendőr?

Ennyiért?

Majd legfeljebb bevetik a terrorlegényeket, oszt legalább megszolgálják a kiemelt illetményt, Talpas XII. Józsi meg meleg szívvel nézi, mikor felturbózott kollegáját oldalba verik egy kocsilőccsel, - még kiabál is neki, hogy a számod leesett!

Aztán persze ha itt szétverik őket, akkor majd megjelennek máshol, és kezdődik a macska-egér harc, legalább lesz haszna a luxusterepjáróknak, átdizájnolják majd őket szépen baseballütőkkel.

Közben a cigányok is, meg a libák is rettegnek, mert ugye, csak a hülye hiheti azt, hogy itt rendet lehet tenni izomból, - itt egyre több lesz a szegényember és ez setét jövőt vetít a libák elé.

Talán ki kellene vándorolniuk a gazdag rokonokhoz Kanadába…

Akkora a szegénység, hogy a Szebb Jövőt már a cigányoktól lop, - most például betörőt.

Mikor a cigány származású, rendőri múlttal rendelkező Kolompár polgárőr (helyi versenyző) a helyi lakosok segítségével elfogott két betörőt, akkor először megjelent a helyszínen a rendőrség, aztán Juli néni az alvégről, a körzeti védőnő és csak utánuk a Szebbjövő.

Viszont náluk volt videofelvevő, úgyhogy a betörőket azonnal a nevükre vették, a nyakukra tették a lábukat és boldogan készítették a felvételt, mint amikor Kittenberger Kálmán elejtette a nagy feketesörényűt.

De nagy kár, hogy az elfogottak nem voltak feketesörényűek, hanem derék, szorgalmas szőke magyar emberek voltak, akik éppen be kívánták tölteni a Szebbjövő miatt hirtelen kialakult piaci rést, de kicsire nem adunk, hazudtak hozzá maguknak még két cigányt is, már csak ideológiai okokból.

Érdekes ez a helyzet, én azért későbbre vártam, hogy Vona harcbaszálljon a jobboldal alfahímjének szerepéért, de úgy vélem, mi csak nyerhetünk a dolgon.

És aki még nyerhet, azt úgy hívják újabban, hogy Magyarország…

:O))))

SZEBB JÖVŐT...

Először hetente módosították a hatályos Alkotmányt.

Aztán nekiveselkedtek az összes állami kulcspozíció megszállásának.

Utána rendeztek egy-két sürgős anyagi kérdést, felvirágoztatták a válság sújtotta dolomitbányászatot, bedöntötték a forintot, hadat üzentek Európának, legázolták az Alkotmánybíróságot, elzavarták a francba az egész bírói vezetést, most készül a régi Alkotmány helyett az új Viktormány, a hatékonysághoz nem férhet kétség.

Egyetlen dolgot nem tudtak eddig megoldani, nevezetesen azt, hogy haza, vagy a francba zavarják a fekete gúnyában rendszeres cigányriogatással foglalkozó nácikat.

Ez a feladat meghaladja az erejüket, hiába keresnek rá megoldást, egy istennek se lelnek – úgy látszik az „A” terv mégsem kivitelezhető - Orbán nem tud lekeverni három méretes maflást és imígyen nem tudja hazazavarni sem őket.

A „B” terv meg úgy látszik az, hogy addig, ameddig a szegény cigányokat hajkurásszák, nem jut idejük Orbánt hajkurászni.

Így hát most már megint közrendet biztosítanak, ezúttal a Hajdú-Bihar megyei Hajdúhadházon.

Pedig ezúttal nemhogy nem hívták őket, hanem kimondottan ellenezték a megjelenésüket a településen, ezt a helyi polgármester kifejezésre is juttatta.

Mégsem lehet ellenük mit tenni, a fekete egyenruhák – úgy látszik – megbénítják az államhatalmat és az egyébként Lucky Luciano típusú belügyminiszter is csendes beletörődéssel szemléli a kialakult szituációt.

 Ahelyett, hogy a rendelkezésére álló erőkkel felszámolná ezt a nyilas bandát, rendőrei kísérgetik őket, mint kisúttörő az öreg nénit a zebrán, oda – vissza.

Pedig nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjövendöljük – balhé lesz ebből előbb-utóbb, méghozzá nagy balhé.

Amúgy sincsen valami túl rózsás helyzetben az a réteg, akiket ezek a féleszűek riogatni tudnak, egy lépéssel vannak belül éppencsak az éhséglázadások határán és azt már a kezdő cirkuszi fókaidomár is tudja, hogy még az állatot sem szabad sarokba szorítani, mert akkor támadni fog, - ezért építik a manézs ketreceit kör alakúra…

A magyar társadalom most éppen nem kör alakú, emellett a legszegényebbeket állandóan ingerlik, hegyes és éles tárgyakkal szurkálják, nem adnak nekik enni és állati sorban tartják őket, és ez egészen addig fog menni, míg valamelyik nemzetvédő hősnek el nem vágja a torkát egy elkeseredett cigány.

Akkor aztán majd jöhet a jajgatás, kísérgethetik a bajt magának kereső tetemét körbe-körbe az országban – íme, megvan a magyar Horst Wessel!

Vagy kétszázan bohóckodnak éppen Hajdúhadházon, ebből nyolcvanan a faluban vitézkednek, a maradék meg a környező erdőkben lesi a közbiztonságot állítólag – le lesz a nyúl is tartóztatva!

Kétszáz ember nem kevés.

Ezeket etetni-itatni, ruházni kell, ellátni rádióval, sátorral, a gépkocsikba üzemanyag kell, a két hét táboroztatás egy kisebb vagyon – ugyan, ki fedezi ezt?

Merthogy ezek az emberek kiesnek a munkából is, így aztán valamennyi zsold is kell nekik, hiszen nekik is van gyerekük, családjuk, - vagy talán ha befejezik a csendőrködést, akkor ellopják a cigányok elől a ludaskását?

Vagy a szomszéd kolbászát a füstölőről?

Miből élnek ezek az emberek és ki finanszírozza őket?

Nem, lenne hátrányos megtudni, merthogy ami erő a rendelkezésükre áll – ha javarészt potrohos erő is – az jelenleg úgy egy ezrednyi idióta, ennyi katonai fegyelemmel mozgó emberrel pedig igen randa dolgokat lehet művelni.

Kell ennek az országnak ez?

Nem kell.

És olyan egyszerű lenne törvényt módosítani, hogy nincsen más önkéntes rendfenntartó szervezet, csak a Településőrség, rendőrségi irányítás alatt, és a szervezetnek csak a területileg illetékes rendőrkapitány hozzájárulásával lehet tagja bárki is, - továbbá, hogy mindenki csak a lakhelyén teljesíthetne településőri szolgálatot vizsga után, évenkénti hosszabbítással.

Nem lehet, mert nem áll a hatalom érdekében a rend, így egyszerűbb kordában tartani a szegényeket, ha hőbörögnek, majd Orbán rájuk ereszti csótányhadseregét.

Régi recept ez, általában be szokott jönni.

De azért van, amikor rossz vége lesz a dolognak - Szálasi se gondolta volna, hogy milyen magasra jut…

:O))))

ARANYHALACSKA A NYÁRSON...

Francba az öregekkel, - jöjjenek a fiatalok!

Mégis mecsoda dolog, hogy az öregségi nyugdíjkorhatáron túl is ítélkezzenek a bírók, hiszen egy hatvankét éves bíró már nem képes átlátni a rá szignált ügyet, megaztán már a rendszerváltás előtt is ítélkezett, és mint tudjuk, a világ a rendszerváltással kezdődött.

Igaz, most súlyos a dilemma, mert lehet, hogy a világ nem is a rendszerváltással, hanem a fülkeforradalommal vette kezdetét, és akkor nagy szarban lesz a bírói kar, szó szerint, merthogy a következetesen alkalmazott elvek miatt tagjainak rendszeres időszakonként Liberót kell majd cserélni.

Hát nagyon kell röhögnöm, merthogy a magyar bírói kar krémje és virágja rendkívül sokat tett azért, hogy a szociopata népboldogító hatalomra kerülhessen.

Szinte nem volt olyan ügy, melyben ne tudtak volna a szocialisták érdekei ellen dönteni, vagy Orbán érdekeit kiszolgálni.

Mindegy, most rákerültek a nyársara, melyen Orbán azt az aranyhalat sütögeti, mely már teljesítette három kívánságát.

Pedig a bírók általában nem a legostobább emberek közül kerülnek ki, konzervativizmusuk is elfogadható – egy bíró ne forradalmárkodjon, hanem ítélkezzék a hatályos törvényeknek megfelelően.

Bíró nem lesz valakiből a kinevezésével, évtizedek felhalmozott tapasztalata kell ahhoz, hogy valaki korrekt és megalapozott ítéleteket tudjon hozni, - nem törvényhozás ez, hogy sitty-sutty bele lehessen tanulni, ugye, a bírónak előnyére válik a tapasztalat, melyet csak az évek hozhatnak meg.

Ez minden jogállamban így van, sőt, így volt már a pártállam nyolcvanas éveinek közepén is, a bírónak nem politikai elvekhez kellett igazodni, hanem a jogszabályokhoz.

Most majd megtanulják a helyükön maradók, hogy a bírói pálya nem méznyalogatás és a hatalomhoz való viszony nem hasonlítható a szerelemhez, legfeljebb annak börtönökben gyakorolt válfajához, melyben a bíró ha papa a papás-mamásban, ha mama, mindenképpen szopni fog.

Háromszáz bíró repül első körben, dicsőségére a mai magyar viktokráciának, és hiába írt levelet Baka András szeretett Vezérének, szeretett vezére tett az ő fejére magasról, - mármint az alkotmányozó többség magasából.

A helyzet az, hogy persze egyszerűbb lett volna ezt a teljesen morbid hatalmiágasdit, meg a nevetséges hatalommegosztást úgy kivágni a francba, ahogy van.

Ennek az országnak teljesen megfelelt volna I.Viktor Mihály király, a bíróságokon az ítéleteket Őfelsége nevében Őfelsége bírái hozták volna, akiket Őfelsége nevezett ki, oszt akkor megszűnt volna minden akadékoskodás, de így se rossz.

Hiszen a focipályán sem lehet mindig nyíltan belerúgni az ellenfél sípcsontjába, sokszor ki kell cselezni a bírót is.

Tulajdonképpen ezzel nagyjából rendben is van az igazságszolgáltatás.

Az ügyész lehet hetvenkét éves, ő szinte katonai hierarchia szerint felépített rendszerben dolgozik, ha Polt Péter azt mondja, hogy az ég zöld ellenben a fű kék, akkor összecsattintja a bokáját és hangos „igenis kegyelmes uram” - mal igazolja vissza, hogy megértette teendőit.

Az ügyészi pálya nem a briliáns szólókarrierekről szól.

Az ügyvéd meg sikerorientált fajta, - melyik akarna az örök pervesztes szerepében tetszelegni, hiszen a döntés a bíró kezében van, míg a bíró Orbán zsebében, ha mégis győzne egy ügyben valamelyik védő Orbánék ellenében, akkor hamar kiderülne róla, hogy pedofil anyagyilkos…

A bírói kar meg le vagyon fejezve, - ma délután a Parlament megnyitotta a lehetőséget Orbán előtt, hogy vazallusaival töltse fel a bírói vezetést, olyanokkal, akik az ő kegye által kerülnek majd beosztásukba, akik az ő utasításait fogják vakon követni, és akik irányításával soha nem fog a bírói ítélkezés jobbra húzni, hiszen azoknál az ítéleteknél jobbra már csak a falhozállítás van.

Namármost, ha a demokratikus államberendezkedés alapelve a hatalmi ágak szétválasztása, akkor ez az a nap, mikor bátran elmondhatjuk, hogy a magyar jogállam valamirevaló agónia nélkül meghalta magát.

Persze arra azért számíthatunk, hogy formailag rendben lesz a dolog, de ez már csak olyan, mintha a sült liba fenekébe tollakat tűzdösünk és a tál alá elhelyezett lejátszóból időnként felhangzik az elégedett gágogás.

Egyre vérfagyasztóbb a helyzet, nagy baj lesz még ebből, hiszen szinte már csak Orbán három méteres, kétszeres életnagyságú szobrának felállítása van hátra az 56-os emlékmű helyén.

A nép még mindig gyanútlan, és ez nagyobb baj, mintha morgolódna, ebből szokott a robbanás lenni.

Előtte persze azért egy ideig még vastaps kíséri az „Éljen Rákosi” skandálását, és a Vik-tor, Vik-tor skandálása még egyszerűbb is.

Bár ne lenne igazam…

:O))))