2011. június 6., hétfő

SALÁTA

Azt találta mondani a mi Vezérünk és Reménységünk a Parlamentben, hogy minden megtermelt tíz forintból hét adósságszolgálatra megy el.
Mindössze egy nullát tévedett, merthogy ez száz forintból számítva igaz, márpedig, ez egyáltalán nem mindegy.
Hogy hülyeségeket beszél, azt már megszoktuk, de ezidáig még a matematikát nem akarta forradalmasítani, és mi, kishitűek ezt az állapotot örökéletűnek gondoltuk.
De lám, most, hogy a zeneművészet ügyében már állást foglalt - nem engedte kinevezni az Operaház igazgatóját - maradt ideje a matematikát is megreformálni.
Már csak azt várom, hogy személyesen énekeljen a megszentelt deszkákon, - mondjuk, vele kapcsolatban a Parasztbecsület szóba sem jöhet, de talán az Aida – aida a lóvét, ugye…
Mindenesetre ma megint kiderült, hogy ez az ember elkötelezett ellensége a demokratikus játékszabályoknak, és amin tizenkét éven keresztül röhögtünk, azt most szépen visszaigazolja.
Ő Magyarország és minden magyarok királyának képzeli magát, méghozzá a királyt nem XXI. századi szerepfelfogásban kívánja domborítani, hanem úgy a XII. században elfogadott játékszabályok szerint, saját bakóval, korlátlan hatalommal, alázatos alattvalókkal.
A rendvédelmi dolgozók egyes szakszervezeti vezetői még most is tárgyalgatnak vele, ő meg röhög a markába, a törvény kész és jön most a második felvonás – a tárgyalódelegáció-vezetők fejének ünnepélyes felékesítése a Szent Féceszkoszorúval.
Lássuk be – rászolgáltak.
Okosabb társaik, akiket a belharcok idején sikerült lenyomniuk, már régen belátták, hogy a hangsúly itt az időhúzáson volt.
A megosztott szakszervezetekből meg bohócot csinált az ilyesmiben rendkívül otthonosan mozgó Viktor, úgyhogy a jövő hét elejére rendezett bohóctüntetés meglehetősen indokolt, csak még azt kell eljuttatni az érintettek agyáig, hogy a piros orr az innentől kezdve nem jelmez nekik, hanem szolgálati eszköz, hogy ahányszor tükörbe néznek, lássák, kik is ők valójában.
Mire számítanak a tárgyalgató szakszervezeti vezérek?
Hogy Viktornak majd megesik a szíve rajtuk?
Ugyan már, sajnos úgy játszott velük, mint macska az egérrel, rossz volt nézni.
Mint ahogy azt is rossz nézni, hogy a parlamentből is cirkuszt rendez Orbán, a szavazás előtt egyéni képviselői indítványként egy salátatörvényhez benyújtott törvénymódosító javaslattal, amit sem az ellenzék, sem a javaslattal érintett energiaszolgáltató cégek nem ismerhettek meg előzetesen, vita nem folyt róluk, csak szavazás.
Azon csodálkozom csak, hogy még mindig hallgat a nép, na, legfeljebb csendesen és fegyelmezetten tüntetget – hol van ez 2006 gyönyörű demokratikus randalírozásaitól?
A pedagógusok is vonulásznak, de nekik könnyű, nekik majd Kerpen Gábor elmagyarázza, hogy miért jobb ma nekik, mint a szocik közalkalmazotti béremelése idején volt.
Persze a kukta sem robban fel azonnal, először csak sistereg kicsit, és amikor a gőz már túl sok, csak akkor teríti be céklalével a frissen festett falat – itt sem lesz ez másként.
Szima Juditot meg házi őrizetbe helyezte a bíróság, mivel az ügyészség indoklása az előzeteshez kevés volt, - majd a Poltpetya küld ügyesebb ügyészeket.
Lesznek itten még szép napok, ha véget ér az Uniós elnökség, gyönyörű őszünk lesz. 
Persze, csak ha a nyarat átvészeljük.
Ma nemzetközi konferenciát tartottak Gödöllőn, Vityka éppen a gazdaságról kezdett volna el magyarázkodni, mikor bécsapott a villám, félbeszakítva a szónokot.
Nézzünk fel az égre, még feljebb, túl a magasban szárnyaló libákon is  és halkan sóhajtsuk a menny felé:
Uram!
Mellé!
Van még két esélyed a javításra!

:O))))

1 megjegyzés:

éva írta...

Pupu, ez neked is mellé ment - de van két esélyed a javításra. Szeretett Vezérünk ugyanis nem a múltról beszélt, amikor is 100 forintból 7 elég volt a törlesztésekre, hanem a mi fényes jövőnkről, amikor 100-ból 70 fog menni ugyanezen célra. A mellékhatások tekintetében kérdezze meg az Erdélyből áttelepült rokonát vagy ismerősét BÁRKI. ANNAK a TÖRTÉNETNEK A VÉGE ISMERT (ratatata)
MONDOM, hogy Anikó asszonyért kár lenne!