2016. május 2., hétfő

SZÁMVETÉS: ISTEN FIZESSE MEG

Mikor nekem már minden remény elveszett, a hívő ember számára még mindig kínálkozik kiút: feltekint az égre és esdekelni kezd: Uram, segíts!
Hogy aztán segít-e, vagy nem, az ebben az esetben másodlagos is, a lényeg, hogy senki nem szól vissza: segítsen neked az, akinek két szent anyja volt.
Így aztán a remény megmarad, és aki még remél, az nem halott ember.
Jómagam ateista vagyok, ennyivel vagyok szegényebb egy hívő embertársamnál, hiszen az én realista materializmusom számára nem elegendő a hit, nekem bizonyítékok kellenek, tudományos magyarázatok kellenek, de legalábbis arra utaló adatok, hogy egyszer majd megoldható feltételezésekről beszélünk.
Van Isten, vagy nincs?
Ki tudja, és ki tudja azt, hogy kit-mit nevezünk egyáltalán Istennek?
Hívő barátaimat faggatom időnként, hogy milyen az ő Istenképük, hogy képzelik el az elképzelhetetlent?
Nem sokra megyek az érdeklődésemmel, érdemi választ ritkán kapok, pedig időnkén szoktam erről konzultálni a kertkapuban Jehova Tanúival is. 

Ők ezt nagyra becsülik, mint a falábú lány anyukája Janit a bálban, aki miután az udvaron a falnak támasztotta Julist, dolga végeztével felnyalábolta és visszavitte anyukája mellé, míg a többiek mind ott hagyták, a falnak támasztva...
Nehéz kérdés ez, az emberek úgy társalognak Istennel, mint egy másik emberrel, de hát ne csodálkozzunk, hiszen az ember nagy magányában egy macskában is képes az embert felfedezni, hát akkor hogy ne lenne képes Istent a maga képére formálni, fejéről a talpára állítva az Írást, mint Marx Hegel filozófiáját...

Az ember a legrégebbi korokban rengeteg félelemmel küzdött: árvizek, villámcsapás, kardfogú tigris.
Amikor egy finnyás példány őt büdösnek találva életben hagyta, akkor elkezdett erre a logikátlan cselekedetre magyarázatot keresni - ő ott nem hagyta volna a malacot, lett légyen volt bármennyire büdös is szegényke.
Miután nem volt jelen vadászon és áldozatán - jelen esetben elődünkön - kívül senki, kellett valami magyarázat kőkorszaki elődünknek, és ahol megjelenik az igény, ott megjelenik annak kielégítése is.
Így aztán teremtettünk magunknak Istent, és attól kezdve az életünk kényelmesre fordult, ettől kezdve nem kellett magunknak kardfogú tigrist keresnünk, hisz ott volt az Isten, aki szigorú volt és büntetett is, ha kellett.
A kor első bloggere kőbe véste a Tízparancsolatot, utódai kőbe vésték a Félelmetes Emberfelettit, és legjobbjaik meglátták az ebben rejlő gazdasági lehetőségeket, és vallást alapítottak, melynek oltárán mindenkinek áldozni kellett, képviselőit ájultan tisztelni, kiejtett szavaikat félni, a többi vallás híveit gyűlölni és irtani.
A vegyes vallások oltárain feláldozott libákat aztán a papok eljuttatták a címzetthez, és elhitették a hívekkel, hogy amint a férfiak szívéhez az út hasukon keresztül vezet, úgy Istenhez is hasonlóképpen kell közelíteni.
Isten mindenhatósága elméletének eredetére van egy elképzelésem is - mikor túlzottan sokat eszem, akkor szoktam azt hinni, hogy Däniken jófelé kapiskált, mikor a tüzes szekérben rakétákat látott, Szodoma elpusztításában atomtámadást vizionált, de ez is csak olyan elképzelés, mint a felhők széléről lábait lógató Atyaúristen, melyben hinni lehet, de bizonyítani nem, és a papok szerint nem is szükséges.
Lóg a lába, lóga, nincsen semmi dolga... - nincs hát, hiszen ami volt, azt elvégezte hét nap alatt, most elüldögélhet az utolsó ítélet napjáig.


Az zsidó-keresztény egyházak megítélése az emberiség fejlődése során kissé ambivalens, hiszen érdemeik mellett rengeteg bűn is terheli őket.
Emberek millióit pusztították el a hit nevében, karddal a kézben, vérben tocsogva terjesztve a megbocsátó és szelíd megváltó hitét, mint ahogy Allah nevében őket is pusztították és pusztítják mind a mai napig a konkurens vallás hívei.
A magyarok ősi vallását sem gyengéd rábeszéléssel számolta fel szent királyunk, a kereszténység is kötésig vérben érkezett és létezett ezen a tájon évszázadokig, de ez senkit nem zavart - a győztes eszméket nem szokták zavarni az útjuk mentén oszló hullák hekatombái.
Egyháznak eleinte a katolikus egyház számított, de aztán a gazdasági érdekek felülírták a katolikus hitet.
Bizánc is bejelentette igényét a lelkekre, Krisztus Pantokrator lenyúlta a hívek egy jelentősebb csoportját, 

A katolikus egyház hatalma addig megkérdőjelezhetetlen volt, de az egyetemességnek, mely a katolikus internacionalizmus testesített meg, innentől vége szakadt, jöttek a protestánsok, aztán a különféle kisegyházak, szekták, melyek a nagyegyházak által elkövetett bűnök tagadására és - általában - a kereszténység Ősforrásához, az Íráshoz való visszatérésre - épültek.
Mára a folyamat ugyanolyanná vált egyházi téren, mint társadalmi téren a pártpolitika terén, itt a civilek szerepét a kisegyházak, kis közösségek töltik be, míg a tradicionális, "történelmi" egyházak egyre veszítenek hitelességükből.

A katolikus egyház - úgy tűnik - nem kér Ferenc pápa felvilágosult gondolkodásából, a protestánsok a szélsőséges politizálás felé vélnek kiutat találni, és egyik keresztény vagy keresztyén egyház sem tud mit kezdeni a zsidókkal, legfeljebb a szólamok szintjén.
Szinte nevetséges, hogy miközben a magyar katolikusok jelentős része látens antiszemita, addig a magyar katolikusok legmagasabb egyházi méltósága zsidó származású - ajánlom ezt a tényt antiszemita olvasóim figyelmébe, oszt erre kössenek csomót.

A magyar egyházak a II. Világháború előtt csúfosan megbuktak emberségből, és bár ma azok szerepét hangsúlyozzák, akik példásan helytálltak - Salkaházi Sára, Apor Vilmos és társaik, de azt még ma sem emlegetik, hogy a hivatalos egyházak eltűrték a zsidóüldözéseket, kiálltak Horthy nemzetvesztő politikája és a háború mellett.
A háború utáni üldöztetések ezen semmit sem változtatnak, visszamenőleg nem minősítik át cselekedeteiket.
A rendszerváltás után sem voltak képesek szembenézni azzal a szomorú ténnyel, hogy rengeteg egyházi személy dolgozott a belső elhárításnak, sőt, kézzel-lábbal tiltakoztak az ellen, hogy az egyházi ügynöklista napvilágra kerüljön.
A megváltozott időket harácsolásra használták fel, vagyont harácsoltak és lelkeket, de hát ezek a lelkek ugyanazok, akik a rendszerváltozás előtt egymást jelentgették fel a pártbizottságon, ha a gyermeküket megkereszteltette a nagymama.

A vagyon jelentős, a gyermekek bekebelezve, az iskola az övék, de tudtak vele kezdeni valamit?
Ugyan.
Olyanok, mint kisgyerek, akit bent felejtettek éjszakára az édességboltban, amit látnak, abba belemarkolnak, harácsolnak, legutóbb a reformátusok nyúlták le a Károlyi-Csekonics palotát, ahol a vérzivataros évek alatt az Országos Műszaki Könyvtár működött.
Itt volt az ideje, az épület halljában remekül fog mutatni a Három Kormányzó Szoborcsoportja, Hunyadi és Horthy között egy kissámlin áll majd  a Viktátor...

Az emberek ebben az elembertelenedett világban közösségekre vágynak, tartozni akarnak valahova, kereteket keresnek életüknek, ehhez adnak segítséget a kisegyházak, melyek karitatív munkát végeznek, tagjaik egymást segítik, odafigyelnek egymásra, míg a történelminek nevezett egyházak el vannak foglalva a vagyongyarapítással.
Ha ehhez történelmi egyházzá kell válniuk, hát azzá válnak, ennek érdekében beállnak a hatalom támogatóinak sorába, míg azokat, akik csípik a hatalom szemét, vagy akiktől félnek a nagyegyházak, mert túl jó a róluk kialakult kép, megfosztják az egyházzá minősítéstől, meg az állami támogatástól.
A társadalom nagy része úgy gondolja, hogy a cigánykérdés - legyen az bármi is - meghatározó problémája az országnak.
Az ember azt várná, hogy az elcigányosodott zsákfalvakban megjelennek majd az Úr szolgái, hogy segítsék a szegényeket, utat mutassanak nekik ebben a zavaros világban, de nem, - inkább hagyják a templomot rommá omlani, mint odaküldjenek valakit, hogy Isten nevében munkálkodjon a szegénység felszámolásán.
Kedves ismerősömnek meghalt a férje, más településen temették, mint ahol orvosként dolgozott.

A feleség szeretett volna búcsúztatót tartani az elhunyt szülőfalujában, de csak várólistára vették volna fel - a plébános elfoglalt ember, szereti is a hivatását, nem is zavarja más, csak a hívek.
Az egyházak káderhiánnyal küszködnek, kevés a pap, romlik a minőség, a botrányok se használnak.
Kár.
Merthogy az egyházak valóságos igényeket elégítenek ki, és a hívek megérdemelnék a tisztességes kiszolgálást a pénzük ellenében.

Merthogy az ő pénzük az egyházi adón túl az állami támogatás is, meg a péterfillérek is tőlük jönnek, csakúgy, mint a perselypénz, meg az egyéb bevételek.

Szóval, volna mit tenni, volna mit újragondolni az egyházak szerepéről, de erre nincs semmiféle szándék.
A hatalomnak jó ez így, ahogy van, az ellenzék meg fél, hogy magára húzza az egyházak haragját, és nem akar egyikkel se ujjat húzni.
Pedig tiszta beszéd nélkül Isten az egyházak foglya lesz, ami azért nagy kár.

Ki kellene szabadítani - nemde?

:O)))

21 megjegyzés:

Kibic37 írta...

PuPu, ismét jót mosolyogtam írásodon, nagyon bejött nálam.:-)
Csak akkor hervadt le képemről a mosoly, amikor ezt olvastam: "...vagyont harácsoltak és lelkeket, de hát ezek a lelkek ugyanazok, akik a rendszerváltozás előtt egymást jelentgették fel a pártbizottságon, ha a gyermeküket megkereszteltette a nagymama." A "kis ország, - egy garnitúra gazember" ide is vág.

És szvsz jelenkorunk számos problémájának forrása az idézett mondatodban rejlő emberi gyarlóság. Pontosan ez az, ami ellen küzdeni a történelmi egyházak feladata lenne, ha komolyan vennék hivatásukat.

rookie írta...

A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.

Mint az közismert.

Az viszont nem, hogy az ópium a kor legáltalánosabban ismert és használt fájdalomcsillapítója volt; a gondolat közlője is ebben az értelemben használta. És nem drogként, tudatmódosítóként, mert akkor az alkohol valamilyen nevét írta volna.

A rákbetegek morfininjekcióját (ami ópiumszármazék, ugye) másért adja a főorvos úr a páciensnek, mint magának.

talalom írta...

"...a hivatalos egyházak eltűrték a zsidóüldözéseket..." - írod. Hacsak eltűrték volna! De épp manapság megszobort alakok alapozták meg, hirdették szószékekről engesztelhetetlenül. Engem ugyan a gyerekkori vallásos okításom hithű ateistává nevelt, de tisztelem mindenki hitét. Ha valakinek iránytű, támasz valamiféle úr, legyen. Nem szóltam, hogy az unokámat a másik nagyszülők miatt - meg úgy illik - beíratták hittanra.(Majd segítek neki kinőni.) Hanem a gyerek a minap - miután megnéztünk egy vidéki székesegyházat - megszólalt: "Jézust zsidó katonák ölték meg - ezt mondta a mónikanéni." Most hogy mondjam meg egy ötévesnek, hogy egy mocskos antiszemita ribanc a tanára, meg még hazudós is?

Tamás Rédey írta...

"Még ma velem leszel ... "

Ej, názáreti, ne hazudj!
Mondj igazat végre, ha tudsz!
Ide szaglik a keneted,
Bebalzsamozták testedet.

Hóhérod csak alig szúr meg,
S idő előtt majd levesznek;
Már készen áll a rejteked,
Meggyógyítanak, mentenek.

S megérzi egy uralkodó
A hitben rejlő üzletet:
Hogyan rabolhat ezreket.

Rólad busás hasznot hozó
Legendát szőnek a papok,
Míg én estére holt vagyok.


Mise

Bamba, balga birkanyáj:
Körbe fonja tömjén.
Megkopasztva, nyírva már
Lóg a papja tőgyén.

Prózában:
Aki elhiszi a papok hazugságait, az megérdemli a politikusokét.



Kaskötő István írta...

Kaskötő István
Új isten

Megéltem én már sok jót,
meg rosszat is,
elmúltam jócskán nyolcvanéves,
ilyenkor úgy szokás,
hogy megbocsátást kérve
a tékozló hívő megtérjen istenéhez.
Sírva, jajongva mondja,
sorolja bűneit,
az egyházra hagyja vagyonát
s papja álszent pofával
lila tintával,
kitölti a nyugtát.

Elhatároztam tehát,
hogy ki ne maradjak,
feláldozván ateista elveim,
alkut próbáljak kötni,
hogy ha majd jön a csónak…
ha majd kérik a kulcsot,
ha majd húzzák a harangot,
ha majd jön az idő,
hogy viselt dolgaimról
az isten előtt számot adjak…

Aha! De melyiknek?

Tobább a teljes szöveghez: http://kalaka16aprilis.homestead.com/mikroszkop.html

promenad írta...

" Csuhások ! Térdre,imához !"
Találós kérdés :ki mondta és mikor ?

Attilajukkaja írta...

promenad
He, he. :o))) Kover mondta a nem is olyan tavoli multban, mielott "megtert" volna. Megkapom a hangszorot?

PuPu!

En is ateista vagyok, de nagy elvezettel nezem a NatGeon Morgan Freeman "Isten nyomaban" c. sorozatat vasarnaponkent. Mindenkinek ajanlom.

DarthVader írta...

Mózes felméne a Sináj hegyére és találkoza Jehovával. Jehova mondá néki:
- Mózes, van a te néped számára néhány parancsolatom.
Kérdé Mózes:
- Aztán mennyibe kerül?
- Ingyen van!
- Akkor kérek vagy tizet.
És lőn.

Attilajukkaja írta...

DarthVader

Mell Brooks szerint 15 volt az, csak Mozes elejtette az egyik marvanytombot es az osszetort. ;o)

Milán Endre írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Milán Endre írta...

Kedves PuPu!
Sok fontos és megszívlelendő kérdést teszel fel, ám az a benyomásom, hogy nem vagy kíváncsi a válaszra. Hívő emberként az a meggyőződésem, hogy az ateisták közelebb állnak Istenhez, mint a bigott szenteskedők, éppen azért mert ál-kérdésekre ál-válaszokat adnak. Az ateisták kérdései a legtöbbször valódiak és őszinték. Nem szabad feladni sem a kételyt sem a kiváncsiságot. Jó úton jársz, de ha valódi válaszokat akarsz, helyes elválasztani egymástól a hit, a vallás és az egyház fogalmát. Már többször írtam neked és olvasóidnak arról, hogy Európa vezető eszménye az "antiklerikális ethosz." - amely nem vallásellenes, és nem is egyház ellenes. Paradox módon azonban az "antklerikális ethosz alapja csakis hitbéli - azaz értékrendre épülő lehet. Nem képzelhető el olyan értékrend, amelynek csúcsán nem az antiklerikális ethosz, azaz az igazság birtoklására való hivatkozás tilalma áll.
Üdvözöllek,
Endre

Presbiter írta...

Kedves Pupu!
Alapos és "kilóra" is sok természettudományos képzést kaptam főleg a fizikával kapcsolatban. No meg sok-sok matematikát is. (Tudod, hogy a matekot az ismeretelmélet NEM sorolja a természettudományok közé?) Mindemellett NEM vagyok ateista. Az olyan fogalmak, mint Isten, a Lélek, az örökkévalóság, és -kapaszkodj meg - a szeretet is nem tartoznak ahhoz az einsteini tér-idő kontinuumhoz, amiben élünk és amit az összes természettudományos ismeretünk birtokában egyáltalán képesek vagyunk felfogni. Newton nagyon jó definíciót adott arra, hogy mi nevezhető természettudománynak. Ebbe az istenhit nem fér bele. Természettudományos módszerekkel sem Isten léte, sem a nemléte nem bizonyítható.A Hit szuverén és a természettudományoknak NEM ellentmondó kategória.
Nem mondják ki, de Jézus az Ótestamentum bosszúálló, hadúr Istenével szemben a SZERETET Istenét hirdette meg és tanította. Úgy is mondhatnám, hogy új vallást alapított.
A reformáció (úgy is mint a felvilágosodás egyik igen pozitív hozadéka) nagyon nagy mértékben megreformálta a középkori katolikus egyházat is. Mégis és ma is sok igehirdető (akármelyik keresztény egyházban) NEM követi és nem hirdeti ezeket az elveket. Még Ferenc pápa tanításait sem.
Milán Endrének nagyon sok mindenben igazat adok.
A saját (történetesen református) egyházam politikájával, magatartásával sokszor én sem értek egyet. Az adományaim inkább küldöm el Iványi Gábor vezette MET egyháznak, mert őket látom olyannak, akik a sok duma helyett "cselekszik" azt, amit Jézus tanított nekik.
Értelmes és JÓ szöveged van, Pupu. Nagyon hasznos is, amiket megírsz. A hívő (emberséges) emberek azonban - szerintem - pozitív figurái a mai, itthoni világunknak is.

DarthVader írta...

Presbiter

"Az olyan fogalmak, mint Isten, a Lélek, az örökkévalóság, és -kapaszkodj meg - a szeretet is nem tartoznak ahhoz az einsteini tér-idő kontinuumhoz, amiben élünk"

Nem nagyon szeretek hitbéli vitákba belemenni, de ez nem az lesz :)

A szeretet/gyűlölet/éhség/fáradtság stb fogalmak bizony részei a téridő kontinuumnak, amennyiben olyan entitásokhoz kötődnek, amelyek annak részei. A Marson nincs se szeretet, se fáradtság, csak ha odamegyünk. (Vagy legalább egy kutyát odaküldünk.) De akkor ott is lesz. Kérdés, Isten ott van-e, vagy azt is visszük magunkkal, szerintem utóbbi. (Ráadásul mindenki a sajátját. ) Az "örökkévalóság" pedig legalább annyira része a téridő kontinuumnak, mint a "semmi", vagy a "minden". De egyiknek se tulajdonitanék spirituális jelentést.

"A Hit szuverén és a természettudományoknak NEM ellentmondó kategória."

Persze hogy nem. Pl én azt hiszem, hogy ha melegem van és leguritok egy sört, akkor az nekem jó lesz. És ez igazolást nyer vagy éppen cáfolatot. A hit tárgya (!) lehet ellentmondó a természettudományokkal. Pl. ama hit, hogy a Föld lapos.

Isten létnek vagy nem létének bizonyitása egyformán lehetetlen természettudományos módszerekkel. Ja. De ezzel az erővel a pünkterfotten baddenhutter létének bizonyitása vagy cáfolata is lehetetlen, pedig én erősen állitom, hogy van, most találtam ki, bizonyitani ugyan nem tudom, de cáfolni se nagyon lehet. Pedig akkora lény, hogy mellette Jehova akkora minta kutya ülve. Szóval szép dolog a hit (vagy éppen undoritó, attól függ, hogy éhezőket etetnek vagy másokat robbantanak-e fel hitbéli meggyőződésből), de csak hit, amig meg nem próbálják természettudományos módszerekkel bizonyitani (vagy éppen cáfolni). Onnantól elveszti a hit jellegét.

talalom írta...

Presbiter! A matekkal kapcsolatban igazad van - nekem igen szerény az absztrakciós képességem,ezért csak a számtanig - na jó, algebráig - jutottam.
Többeknek. Mit gondoltok, miért mondom, hogy hívő ateista vagyok?

Attilajukkaja írta...

talalom
Gondolom, mert te meg ugy HISZED, hogy nincs Isten. :o)
Kar, hogy arra nincs igazi szo, aki nem tudja (mint pl. en), hogy van-e vagy nincs Isten. Legfeljebb a ketelkedo szo, mert az agnosztikus is istenhivot jelent.

talalom írta...

Attilastb!Igaz, nem nekem kell bizonyítanom, hogy NINCS valami, hanem fordítva. Úgy vélem, hogy olyan isten nincs, amilyeneket a különféle egyházak, gyülekezetek, egyebek propagálnak. Nekem az a tapasztalatom, hogy egyénileg és tömegben is arra használják isteneiket, hogy áthárítsák a felelősséget a saját cselekedeteikért. Megússzák valahogy az életet a szabadság és kételkedés kínjai és örömei nélkül. De hiszek abban, hogy sikerül megóvnunk - elsősorban az istenek ellenében - ezt a gyönyörű bolygót életterünknek. Elfogadjuk, hogy az élet gyönyörű, izgalmas kaland - de nincs semmi "magasabb" értelme. Ebben is csak bízni, hinni lehet - tudni biztosan nem. Ezért mondom, hogy hívő ateista vagyok.

Attilajukkaja írta...

talalom

"Attilastb!" :o)))) Hivj csak egyszeruen Jukkanak.
"nem nekem kell bizonyítanom, hogy NINCS valami, hanem fordítva" A hitben nem kellenek bizonyitekok. Azert nevezzuk hitnek. A lenyeg, hogy te magad igenyled-e a bizonyitekot Isten letezesere vagy nem. Illetve, hogy mit fogadsz el bizonyiteknak. En azert vagyok ketelkedo, mert eppen annyi bizonyitekot latok arra, hogy Isten letezhet, mint arra, hogy nem. Ezert nem tudok egyik oldalra sem teljes szivvel odaallni,...de ha kerdezik, ateistanak vallom magam. De valojaban az is csak egy hit, hogy Isten nem letezik. Nem vetem el a lehetoseget csak azert, mert meg nem talaltak ra kezzelfoghato, merheto adatokat.
De a te hited is szep es csak tamogatni tudlak benne.
Nekem vannak igazhivo barataim, rokonaim. Olyanok, akik nem azert vallasosak, hogy visszaeljenek vele. Ok eleve igy szocializalodtak gyerekkoruk ota, amig en nem. A hituk oszinte es a hetkoznapjaikat is aszerint elik. Nagyon jo dolgokat tesznek. En is hasonloan probalok elni, csak eppen Istent kihagyom a sztoribol. A Biblia, a Tora vagy a Koran szamukra egy erkolcsi utmutato, es akar bevallom, akar nem, vegul is en is ezek szerint elek. A modern vilagnak nincsen ilyen bibliaja, azt az elet irja. Es mi ugyanugy hitbol cselekszunk,- a magunk hitebol, - akarcsak a vallasos hivok.

Névtelen írta...

ateistáknak, hívőknek olvasni,s megdöbbenni:
.
http://www.ujkorklub.hu/load/ezoterikus_konyvek/konyvek/sitchin_12_bolygo_a_teremto_titkainak_megfejtese/1-1-0-4157#.Vyn4sISLQdU
.
kicsit másként fogjátok utána látni a világot, főleg a vallást, a kereszténységet, mint olyat!

Névtelen írta...

ezt is olvasni, ez rövidebb, velősebb, egy oldal csupán, tehát a lusta kezdőknek, felkelteni az érdeklődést:
.
http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2015/02/10-teny-az-anunnakikrol.html

Attilajukkaja írta...

Kedves Nevedet Nem Felvallalo Terito!

Megneztem, amit atkuldtel. Erdekes, de meg nem dobbentett. Miert is kellett volna ezen elamulnom?

Milán Endre írta...

Kedves Térítő Névtelen! A tizenkettedik bolygó egy hipotézist vizsgál, nagy tudományos apparátussal és tiszteletreméltó felkészültséggel, amely szerint, mint mondja: "Máshonnan kerültünk a földre." Ennek a tézisnek semmilyen hatása nincs az élet és a teológia nagy kérdéseire: nem formálja és nem írja újra azokat semmilyen módon! Nem javasolnám tehát, hogy túl nagy várakozással vizsgáld a Tizenkettedik bolygó felfedezéseit. Az ilyen hipotézisekből - legyenek azok bármilyen jól érveltek és tudományosan körüljártak - tizenkettő éppen egy tucat! Üdvözöllek, E.