DAGOBERT BÁCSI NEM RÓBERT BÁCSI

Azt még megértettem, hogy a gazdagok azért gazdagok, mert elveszik a szegényektől mindazt, ami az ő gazdagodásukhoz kell.
Jó, nincsenek egyszerű helyzetben ők sem, mert az illemtudás akadályozza, hogy bunkósbottal raboljanak, ezért mindenféle bonyolult tánclépéseket kell tenniük, például építeni egy stadiont, melynek költségeiből vidáman ki lehet csippenteni a saját részüket, és még csak a nép egyszerű gyermekét sem ingerlik - sőt.
Egyszerű Józsi adományként fogja fel, amit neki és hatszáz társának adott a Nemzeti Erőlködés Rendszere, mert igenis, megérdemli, hogy kényelmesen nézhesse a huszonkét botlábú szenvedését a negyvenezres stadionban, hiszen így akár hatvanhat ülésen is elterpeszkedhet.
Aki nem ismerné a dolog mechanizmusát, azt most kisegíteném.
Minden szabályos, a stadionravalót azok a cégek dobják össze, amelyek szeretnének részt venni a stadion építésében, meg azok, melyek résztvesznek a fejlett NER önzetlen építésében.
Ezt a pénzt a kóbor apácák megtévesztése okán TAO sporttámogatásnak hívják, ez az adónkból ellopott pénz leánykori neve.


Normálisabb helyeken ilyen nincs, mert ott, ha az állam támogatni kíván valamilyen célt, akkor beszedi az adót és abból támogatást ad - megvan ennek a maga rendje.
Itt viszont azt, amit adóba kellene befizetni, közvetlenül annak utalják, aki a magasztos célt megjelöli - persze, csak ha szeretjük és nertársunk.
A 2011-ben bevezetett tao-rendszernek az a lényege, hogy a nyereséges vállalkozások társasági adójuk egy részét sportcélokra ajánlhatják fel.
A pénzre az utánpótlásneveléssel foglalkozó foci-, kézilabda-, kosárlabda- és vízilabdaklubok és alapítványok pályázhatnak, hogy plusz bevételhez juthassanak, és a gyerekek jobb körülmények között sportolhassanak.
Nomármost olyan sportklub nincs, melynek ne lennének serdülő és ifjúsági csapatai, ezért aztán mindenki pályázhat, aztán a létesítményben majd az fog sportolni, akit a vezetőség arra érdemesnek ítél.
De a gond nem csak ez, hanem legfőképpen az, hogy amiből felépítik a negyvenkettedik stadiont, annak a pénznek lehetne esetleg jobb helye is, de nem lesz, mert abból a lóvéból stadion vagy kézilabda-akadémia lesz, amely persze Csodaországban menet közben átlényegülhet akár wellness-szállóvá is.


A létesítmény felépítésére kiírt pályázaton természetesen az fog nyerni, akit a rendszer erre érdemesnek tart, és ki lenne érdemesebb, mint azok, akik a rendszert megteremtették.
A pályázati elbírálásnak megvannak a maga jól bejáratott technikái, vagy úgy írják ki a pályázatot, hogy csak a jövendőbeli nyertes győzhessen (pl, a nyertes építőipari cégnek legyen manikűr - pedikűr - walkűr részlege), és láss csodát, a Hentes és Mészáros Kft éppen ilyen.
Esetleg az árajánlatnál legyen három ajánlat - a cég+haver+csókos - és a legalacsonyabb ajánlat valamilyen csodás módon a cégé lesz.
Ha mégis tesz valaki jobb ajánlatot azt azonnal kizárják a pályázatból, mint csalót, bűnözőt, migráncs herebimbót, felelőtlen álmodozót és kiszáll hozzá a NAV.
A nyertes alvállakozókkal dolgozik, azok csalnak vadul és zsebből osztanak vissza a nyertesnek, cserébe a nyertes ráolvasással védi őketa rontástól és a NAV-tól.
A nyertes természetesen emellett még nyereséges is, merthogy a valóságos árnál lényegesen drágábban dolgozik, úgyhogy jut pént osztalékra is - a TAO sporttámogatás mellett.
Te meg csodálkozva nézel, miért is mehetsz ultrahangra jövő november 18.-án, ha lesz még addigra olyan orvos, aki nem úgy olvassa a képeket, mint humoralista a szabásmintát.


Visszatérve a témára, van annak valami perverz bája, hogy ezeknek semmi nem elég, jóllehet, még néhány hónap és a Balatont is bekerítik.
A NER fellegvára, Debrecen ugyanis nevesítette a területfoglalási jogcímek között az ingyenes ételosztást, és ahelyett, hogy  díjmentessé tette volna, előírta, hogy mégyzetméterenként harmincöt forintot fizessenek az étkeztető szervezetek. emellett az ételosztást egy hónappal az esemény előtt be kell jelenteni.
A kormány pedig arra készül, hogy országosan szabályozza ezt a tevékenységet, és kizárja a civil szervezeteket ebből a karitatív tevékenységből.
Méghogy Soros etesse a magyart?
Olyan istenfia nincs!
Hát nem mondom, nem érnek fel egy győzelmi jelentéssel a Rókus-kórház oldalában ételre várók tömött sorai, legalábbis nekem nem az jut eszembe róla, hogy magyarnak lenni jó, hanem a szégyen.
Volt itt olyan negyven év, amikor nem kellett ételt osztani az utcán, amikor Róbert bácsi ingyenkonyháját a történelemkönyv lapjairól ismerhettük legfeljebb, és lám, ma már megint - a történelem ismétli önmagát.
Az, hogy az ételosztás időpontját harminc nappal előre be kell jelenteni, már csak kicsinyes piszkálódásnak tartom, mégis, mi történhet harminc nap alatt?
Közben jóllaknak az éhezők, és kitör a kánikula?
Szégyen ez, az ország szégyene és a hatalom vaksága, mely azt hiszi, ha eltakarítja szem elől a szegénységet, azzal meg is szüntette.
Ennyi erővel halomra is lehetne lőni őket, az se lenne embertelenebb, mint akár egy szelet kenyér kiosztásának lehetőségét is megnehezíteni, ha már a magyar emberek közössége, a magyar állam képtelen gondoskodni elesettjeiről.
Jön a hideg, jönnek a fagyok, a kihűlt lakásokban éppannyira fontos néhány kalória, mint az utcán élő hajléktalannak, és nem baj az, ha nem libacomb-szopogatásból származik, csak egy tál meleg ételből.
Adja az ég, hogy azok, akik ma ezeket a döntéseket hozzák megtapasztalhassák ezt személyesen is.


Ma ismét aktuálissá vált a hajdani követelés: Munkát, kenyeret!
Meghallgatásra nem talál, jóllehet munkaerőre szükség lenne, de nem ötosztályos képzetlenekre, hanem buszvezetőkre, ápolónőkre, orvosokra, pedagógusokra.
Nem látom a törekvést arra, hogy tizenötéves távlatban a szerintük nem létező munkanélküliek gyermekeit munkaerőként bevonják a társadalomba, inkább arra látok törekvést, hogy szegregátumokba zárva őket szép csendesen kiirtsák, apákat-gyermekeket egyként, hogy ne kelljen nézegetni őket, ha rózsaszín álmaik közben kinyitják véletlenül a szemüket.
Közben meg várják, hogy a magyarság száma majd növekszik, ami úgy hülyeség, ahogy van.


Róbert bácsi meg elégedetten fordul másik oldalára sírjában: naugye, hogy nekem volt igazam!
Időtálló intézményt hoztam létre, a nevem örökre fennmarad!


:O)))