2017. november 24., péntek

POKOLBELI VÍG NAPJAINK

Nem, nem Recsk, inkább Magyarország!
Ahol éldegél három-négymillió nyomorgó, ahonnan már kiment a Rákosi-rendszer újbóli bevezetésétől rettegő ötvenhatos disszdens magyarok háromszorosa, ahol egy ultrahang-vizsgálatra hónapokat kell várni, és ahol az egészségügy magánkézbe adásától óva intett a ma kormányon lévő párt, de mára az összes komolyabb képalkotó eljárás és a laboratóriumok zöme magánkézben van.
Ezeknél - ha fizetsz - nincs várólista, de ha nincs pénzed, hát állj be a sor végére, a sor pedig hosszú, mint a vonatfütty.
Ott, ahol lassan már csak betegek vannak az egészségügyi intézményekben, az orvosok meg Angliában, ahol hétszázezer gyermeket kell naponta megetetni, mert családjaik képtelenek erre, ahol telente emberek fagynak meg a lakásaikban és az utcákon.
Ott, ahol az országot egy mentális kihívásokkal küzdő beteg ember vezeti, és ahol az emberek ahelyett, hogy épelméjű vezetőt választanának, inkább maguk is meghülyülnek.



De most aztán vége a problémáknak, jönnek a választások jövőre és a rákövetkező évben is, jönnek a műmézzel vékonyan bekent Mézesmadzag Évei, mikor az ország az osztogatásoktól hangos.
Ilyenkor akasztják hasba a nyuggert azzal, hogy ajándékként odaadják neki azt, ami törvény szerint jár, a betegeket azzal, hogy a kórháznak, ahonnan pizsamában furikázzák a betegeket CT-re megigérik, hogy de istenbizony kapni fog egy készüléket.

Azzal, hogy megvédik a nőket a zaklatástól, ennek ürügyén beszántják a magyar színházi életet. Azzal, hogy megvédik a magyarokat az illegális migánsoktól, akik megbecstelenítik lányaikat, feleségeiket,  és ha nincs migráns, hát kinevezik illegálisnak a menedékeseket, akik elvileg a magyar nemzet védelme alatt állnak, de olyan magyart, aki ezt tiszteletben tartaná magyar apa nemigen nemzett, viszont a Dilinyós, aki védelmet ígért nekik, helyesli az ellenük indított akciókat.
És elsunnyogja, hogy mellesleg - pénzért - beengedett az országba tízezennyolcezer gazdasági bevándorlót - mentségére legyen mondva, hogy fogalma sincs arról, hogy ezek az emberek itt számítógépes kőművesek vagy kis vegyészek, akik apró bombácskákat gyártanak exportra.
Itt van az Ígéret Földje, ahol a kormány mindent megigér, de semmit sem teljesít, ahol a pocakos Lucifer az égetően szükséges oktatási és egészségügyi reformokat és a szegénység elleni küzdelmet úgy véli megvalósíthatónak, hogy ha a zsebében - két mogyorózás között - talál néhány szem szotyolát, akkor azt a nép közé szórja.
Alamizsnálkodik, mint Árpádházi Szent Erzsébet, jóllehet nem nevezném Árpádházinak, inkább...



Ami a dühítő ebben, hogy a nép beszopja a lózungokat, a pártok meg tesznek rá magas ívben, és képtelenség kirángatni őket abból a hitükből, hogy a közélet a Nagykörúton belül folyik.
Ennek legékesebb cáfolata a választás szokott lenni, mikor a középosztály szavaz, a munkásosztály meg a nincstelenek pedig vagy azokra szavaznak, akik szóbaállnak velük, vagy el se mennek, mert nem hiszik, hogy a saját sorsuk és a választások között lenne bármiféle összefüggés.
Szép dolog, mikor egy pártvezető elmegy igét hirdetni falura, megtölt egy háromszáz személyes színháztermet, aztán hazamegy, de közben vidéki szervezetek vagy nincsenek, vagy ha vannak, akkor ott állnak feladatok nélkül, márpedig a politikai munka csak akkor ér valamit, ha folyamatos.
Ha csak kampányokhoz kötődik, akkor alacsony lesz a hatékonysága.
Libát se lehet úgy hizlalni, hogy néha-néha adok neki enni, folyamatosan tömni kell a gyönyörű madarat.

Ehhez pedig hálózatot kell építeni, és erre ezerféle mód van a nyomtatott sajtón kívül is, a királyi televíziócsatornákon kívül is, mindössze élni kellene a lehetőségekkel.
Azzal itt már nem megy senki semmire, ha a másik pártot szidja, komcsizza, fasisztázza, tolvajozza, a nép már évek óta immunis erre, és úgy gondolja, hogy a politikus alaptulajdonsága, hogy hazudik és lop, függetlenül attól, hogy melyik pártról van szó.
És a pártok nem is tesznek ellene, hogy a választót ebbéli hitében mgingassák, még ha ez az alapvetés nem is húzható rá minden egyes politikusra.
De hát ez úgy van, mint az élet más területein is - szeretünk általánosítani, mert kevesebbet kell gondolkodni.


A következő hónapokban semmi jót nem várhatunk.
A helyzet fokozódik, ahogy Virág elvtárs említette, lesz itt még leleplezés, lesz itt még politikusok zacsijának szorongatása, megpocsékolt szűzek sikolya, - a jobboldal soha nem volt finnyás, lehány mindenkit, aki szembe jön vele, aztán - miként ezt Kuncze megállapította hajdan - fintorog, hogy milyen büdös az áldozat.
Majd most kiderül, hogy mennyibe kerül egy kiló nyugger, egy kiló pedagógusfilé, hogyért aggyák a faluszéli cigányt.

Nyuggerügyben már lehet kalkulálni, ha levesszük a folyósított összegből a törvényi kötelezettség alapján járó részt és a maradék pénzt elosztjuk a nyugger súlyával, ami persze évrő-évre kevesebb, eakkor megkapjuk a nem túl hízelgő eredményt.
A liba drágább, de még a csirkefarhát is...
Nagy meglepetésekre nem kell számítani, csodát várni meg lehet, de kétséges, hogy érdemes-e?
De azért legyünk optimisták és próbáljuk meggyőzni környezetünket, hogy érdemes résztvenni a közéletben, de ne csodálkozzunk, ha anyázni kezd - legyünk e tekintetben is realisták és lássuk be a belátnivalókat.
És lépjünk ki bártran a komfort-zónánkból, ha szokatlan megoldásokat javasolnak.
Lássuk be, Churchillnek se lehetett könnyű összefognia Sztálinnal, igaz viszont, hogy soha nem is került horogkeresztes zászló a Buckingham palotára.


Vörös, sarlós-kalapácsos sem.
El kellene ezen gondolkodni.
A pártok ellenérdekeltek minden ilyen típusú akcióban, többnyire elég számukra korifeusaik beszuszakolása  a Parlamentbe, aztán bíznak benne, hogy a következő ciklus végére bejön Naszreddin Hodzsa jóslata a szamár beszédrtechnikai képzésével kapcsolatban: Vagy a szamár döglik meg, vagy az emír hal meg, vagy maga a jós.
Csak a szamár nem tanul meg beszélni.
Soha...


:O)))

21 megjegyzés:

Attila írta...

Üdv!

Már semmin nem vagyok meglepődve, az agymosás remekül működik. Van egy nagyon régi ismerősöm, most is jó viszonyban vagyunk annak ellenére, hogy vérnararancsos. Ezt úgy tudtam elérni, hogy a politikát mellőzük, mióta kiderült fingja nincs a közelmúlt történéseiről. A fia devizahiteles volt, és rákérdeztem hogy van megelégedve fityiszék adósságmentésével. Kerülgette mint macska forró kását, de aztán csak kibökte, hogy nem igazán. Kérdem tudod-e ki engedélyezte a deviza hiteleteket? Mint a 42 cm-es hajóágyú úgy robbant a válasz. Hát a Gyurcsány! Mondom neki,nem egészen, mert 2001-ben imádott Viktorod volt az elkövető, Járai Zsiga közreműködésével. Jött is a válasz, hogy én egy tájékozott ember vagyok. De a poén ezután jött! Kiderült , annak idején párttitkárként belülről bomlasztotta a Kádár rendszert. Lehidaltam, de rögvest. Azóta nem polizélünk. Minek?

1970 írta...

Kedves Attila!

Ez pont olyan, mint Pozsgay et. anno: ő is "belülről bomlasztotta a rendszert". Az ilyen gerinctelen emberek (a rendszerváltó elit nagy része ebbe a körbe tartozik, nem véletlenül emlegette Berecz J.: "ha az ő se..e beszélni tudna":), de említhetnénk Aczél Gy. könyvtárát is, az ajánlásokkal) tették és teszik tönkre az országot. 28 év "minőségi" munkája meg is látszik az ország állapotán.

Attila írta...

Kedves 1970!

Ez van. Ezért mondta Antall József, tetszettek volna forradalmat csinálni. A másik meg, hogy Amerikában sem mindenki büszke a vagyona eredetére. Ettől aztán kiakadtam.
Nekem nem volt bajom a Kádár korszakkal, volt lehetőségem tanulni, lett lakásom stb. Oda nem szarnák, ahol ettem, nem úgy mint manapság sokan.

1970 írta...

Kedves Attila!

Antall, aki "alámerült", meg "kibekkelt" - a munka érdemrendjével a zsebében. Tipikus esete volt ennek a gerinctelenségnek, ráadásul amikor hatalomra került, még ritka gusztustalan kioktató stílust is magára öltött.
A Kádár korszak két legnagyobb erőssége szerintem az oktatás és a mezőgazdaság volt.

talalom írta...

Kedves Attila és 1970! Kádár Jánost nem engedem bántani, de a rendszere... hmmm
Erősség? Mihez képest? Az oktatásnak az volt a hibája, hogy nagyon zárt volt, főként a felsőoktatás. És keményen szelektált is: mindenféle okokból előnyhöz jutottak bárkik: tessék megnézni. A jogi karon a történelem felvételi nagyon kemény volt: hogy a fenébe mehettek át olyanok, mint boldogságaink???
A mezőgazdaság? Háromszor annyiért termelt, mint pl. egy dán vagy holland - olcsóbb is lett az élelmiszer rögtön. Naná, hogy a szovjetek azonnal a holland krumplit, spanyol almát vették, amint kiléptünk a VSZ-ből. Ja, ez mellékesen padlóra tette az egész híradásipart. Ugye nem gondoljátok, hogy az Orion vagy a Videoton a "supercolorokból" élt?
Gerinctelenség. Egypártrendszerben minden, a közélet, a politika iránt érdeklődő ember abban az egy pártban politizál - százféleképp.
Nem a Kádár-rendszer változott meg, hanem a helyzet.
Nagy szerencsénkre - és az MSZMP érdemére - nem csináltunk forradalmat. Már régen a horgaskeresztesek csinálnák a "rendet".

Valaki, aki nagyon unja írta...

Kedves 1970!
Azt gondoltam, kb. egyedül vagyok azzal a véleményemmel, hogy Antall többet ártott, mint használt ... tökéletesen egyetértek minden szavaddal.

Ami az ellenzéket illeti - van egy olyan kellemetlen érzésem, hogy a Jobbik-LMP-Momentum-Új kezdet oldal kezd formálódni - háta mögött a Simicska-féle médiával, pénzzel. A fiatalok és újak.

Másik oldalon marad az MSZP-DK-EGYÜTT-PM. Az aliglátszók és az elhasználtak. A másikak akkorákat harapnak beléjük, amekkorát csak lehet. Megvalósulni látszik a minden oldali támadás és hiteltelenítés eredménye: a miniatürizálás. Régi cél ez.
2018-ban Orbán/Szél/Vona a maradékukat is kiírtja, s velük mindazt, amit valaha is jelentettek. A Kádár-éra utolsó morzsái is eltakarítva.

S a pláne, hogy a "baloldali" szavazók jelentős részét elviszik, mert "nem vesztenek" semmit, ha az LMP ott van (??).
Consummatum est.

Persze lehet, hogy csak keveset aludtam, és feketébben látom a helyzetet.

magyarmagyar írta...

talalom írta....

"Az oktatásnak az volt a hibája, hogy nagyon zárt volt, főként a felsőoktatás."

Lehet, de az onnan kikerülő emberek TUDTAK valamit! Az akkori műegyetemről kikerült emberek valóban mérnöki tudással rendelkeztek. Igaz, volt olyan évfolyam, ahol az induló 400 emberkéből lediplomázott 20-30. Ma olyan emberek kapnak villamosmérnök diplomát, akiknek a szakdolgozatára az én szakközépiskolámban akkora egyest adtak volna, hogy a fal adja a másikat!

"A mezőgazdaság? Háromszor annyiért termelt, mint pl. egy dán vagy holland"

Lehet. De akkor nem értem, hogy miért tartották az akkori magyar mezőgazdaságot a világ élvonalába tartozónak? Voltak persze hibái, de az akkori tsz-ek és állami gazdaságok eltartották a vidéki magyaroszágot. Minden faluban megélt a lakosság a tsz-ből. Az Antall kormánynak és különösképpen torgyándokinak köszönhetően a magyar mezőgazdaságot kivégezték. A tsz-eket szétverték, az állami gazdaságokat megvették a haverok. Manapság a nagybirtokok próbálnak versenyezni kukoricában, búzában, repcében és egyébb ipari növényekben az amerikai és kanadai árakkal. A mai mezőgazdaság monokultúra, holott a kiút az egyedi adottságokat kihasználó sokrétű terméket produkáló "kertmagyarország" lenne holland vagy dán mintára. Álom álom, édes álom...

talalom írta...

Kedves magyarmagyar: MI tartottuk a magyar mezőgazdaságot világhírűnek, nem a világ. Az más, hogy magyar mezőgazdasági munkásnak egyhamar nem lesz olyan jó sora - biztosítás, nyugdíj, szabadság stb.
DE. Se Antall, se Torgyán nem ment volna semmire, ha a téesz tagok nem maguk verik szét a gazdaságot. TV a kilencvenes évek elején: néni sírdogál, hogy végre visszakapta "ősei" földjét. De nem tudja mivel etetni a malackát, mert az a fránya téesz nem küldött kukoricát télire. És a tévés nem mondta neki: Néném, azt a kukoricát maga a földje megváltása fejében kapta minden évben! Ott a földje, művelje! Csak zöldbárózott hevesen mindenki.
Ugyanez az iparban: maguk verték szét a szakszervezeteket - egy szervezetnek pont annyi az ereje ahány tagja van.
Tele van ez az ország hollóval, aki felháborodottan és meglepetten károg, hogy a róka elszaladt a sajtjával.

PuPu írta...

Kedves talalom, tévedsz.
A világon két mezőgazdaság volt, amelyik netto költségvetési befizető volt, a másik Új-Zéland.
A világ összes többi országában a mezőgazdaság állami támogatást kapott.
A terméseredményeink világszínvonalúak voltak,
Bizony, a világ is világszínvonalúnak tartotta a magyar mezőgazdaságot, pedig a társadalomban betöltött szerepét még nem is értékelte senki, még a haszonélvezői sem.
De hát ez már a múlt, magyarember a farkasok dalán szocializálódott (Fázunk és éhezünk, részünk minden nyomor, de magyarok vagyunk, vagy hogy is...) megérdemli a sorsát.
Majd ötszáz év múlva.
Vagy, ha ideérnek a kínaiak...

:O)))

góbé írta...


ATV Uj Mg.-i Magazin 2017.11.25. Szabó István egy 2005.-ban készült riportban nyilatkozik. Érdemes megnézni, ő azért Akkor, Ott volt !

magyarmagyar írta...


talalom:

"Se Antall, se Torgyán nem ment volna semmire, ha a téesz tagok nem maguk verik szét a gazdaságot."

Szerintem összekevered az okot és az okozatot. Megteremtettek egy kényszerhelyzetet, ahol az "élelmesek" kihasználhatták a lehetőséget. A "mariskanénik" persze nem láttak az orruknál messzebb, elhomályosította a szemüket a torgyánok keltette lila köd. Hosszan sorolhatnám a közvetlen környezetemből az elrettentő példákat a magyarember butaságáról. A legszebb az egészben, hogy manapság az ilyen "mariskanénik" képezik a fityisz szavazóinak elég nagy részét.

A szakszervezetek meg mindenkinek, még a szociknak is csípték a szemét. Az általános cél a szakszervezetek minél gyengébbé tétele volt, amihez a felső szakszervezeti vezetés lelkesen asszisztált. Maguk alatt vágták a fát, de a vezetésnek ki volt feszítve a privát védőháló. Ők fennmaradtak, a tagság meg jól pofáraesett. Ma meg jórészt olyan biodíszetek, amikre lehet hivatkozni: - Nini, hát nálunk nagyszerűen működik az érdekvédelem. Hát egy frászt! A szakszervezeti vezetők minden szemétséghez asszisztáltak, persze nekik helyük van a moslékosdézsa mellett. Na nem a húsostálnál, de nekik a moslék is megfelel. Még mindig jobb, mint az éhkopp, vagy az a lehetőség hogy esetleg dolgozni kell!

Névtelen írta...

Nem hagytak választást a TSZ tagságnak. Sasad évekig kűzdött, hogy RT-ként egyben maradhasson, de nem hagyták. Pedig a részvénytársasággá alakítás ésszerűbb forma lett volna, az is megvalósította volna a kistulajdonosi érdekeltséget a részvény árfolyamán keresztül, és akkor nem lennénk most tele nadrágszíj parcellákkal.
Aztán persze, aki látta, hogy menthetetlen, vitte, ami vihető volt.
Azért nem érdemes a földosztogatásra választási programot építeni, mert minden faluban van 6-8 nagygazda, akik már felvásárolták a kárpótlási jegyeket és a földeket, kialakították a közepes vagy nagybirtokot, a zöbbieket meg eszi a sárga irigység, tehát ha pofára esnek egy árverésen, akkor nem hözöngenek velük.
A magyar mezőgazdaság a nagyüzemi terménytermelés és a házigazdaságok (kert és kisüzemi állattenyésztés) harmonikus együttműködéséről szólt, ami kihasználta a komparatív előnyöket.
Ami látszott a termelési eredményekben is. Arról már nem is szólva, hogy milyen jövedelmezőségfet biztosított a tagságának. 200-400 %-os bértömeg adót kellett alkalmazni, hogy a túlzott elszaladást az ipari bérektől megakadályozzák!
Jelenleg is rengeteg család van, ahol az egyedüli biztos jövedelemforrás a TSZ nyugdíj. Majd ha a kisöregek elkezdenek elhullani - akkor lesz majd meglepi!

kekec írta...

Bocs, az előbbi hsz tőlem, most én is mellé lőttem a névnek!

talalom írta...

Kekec+ Egyetértünk az utolsó mondatodban.
A többiről bővebben később

talalom írta...

Azért egy dolgot. Ebben az országban 1982-ben olyan szakszervezeti törvény volt, ami a munkásönigazgatás kezdete lehetett volna. Le se szarták - néhány helyen lett tökös szakszervezeti vezető. De a megválasztói sem álltak mögé, amikor pl. azt mondta: a technológiát be kell tartani, szar munkát ne adjunk ki a kezünkből. Azonnal jött a duma: persze, már az irodában urizál, könnyen mondja! Ilyen szerszámmal, ilyen anyaggal, ennyi pénzért, ilyen időjárásban stb., stb. - nem lehet.
A szociknak nem volt választásuk. Ember nem lett volna,aki ilyen erős szakszervezeti jogok mellett egyetlen petákot is belefeccöl az omladozó magyar gazdaságba. Már a Németh-kormány jelentősen megkurtította a szakszervezeti jogokat. Észre sem vették.

1970 írta...

Kedves Valaki, aki nagyon unja!

Messze nem, ne gondold! Antall nem tudom, miben használt az országnak (egyetlen értelmes pillanatot nem tudok felidézni), de annál többet ártott mérhetetlen politikai dilettantizmusával, és még hozzá nem értőbb vezetői körével (Jeszenszky, a sógor, Horváth B., Andrásfalvi B., és mások). A legpusztítóbb csapást ez a mezőgazdaságra mérte, a kisgazdákkal egyetemben, de a társadalmi kohézió rombolása, a társadalom tudatos atomizálása is ekkor indult meg. (A taxisblokád alatt a polgárháborút is kockáztatták.)
A többiben (is) maximálisan egyetértünk!

1970 írta...

Kedves talalom!

Nagyon rosszul látod! A mezőgazdasággal kapcsolatban Pupu leírt már sok mindent. Én csak azzal egészíteném ki, hogy a rendszerváltás után terjedt el az a vicc(?), hogy a '80-as években Kádár azonnal összehívta a KB-t, amikor a sertésállomány 10 millió alá csökkent:)) (http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/314.html#316)
Nézd meg, most hol tart:(, és gondolj bele egy kicsit, miből is készülhet a Pick szalámi:(((
Az oktatásügyről írtakat ugye, nem gondolod komolyan?! Pl.: ezt:
"Az oktatásnak az volt a hibája, hogy nagyon zárt volt, főként a felsőoktatás. És keményen szelektált is: mindenféle okokból előnyhöz jutottak bárkik: tessék megnézni. A jogi karon a történelem felvételi nagyon kemény volt: hogy a fenébe mehettek át olyanok, mint boldogságaink???"

"Szelektált, de mindenféle előnyhöz jutottak bárkik"??? Hogy is van ez? Összekevered a szelektivitást a társadalmi mobilitással, ami komoly félreértés. A jelenlegi iskolarendszer igen komolyan szelektív, mert korán válogat, nem biztosítja a társadalmi mobilitás esélyét. Az ellenforradalmi korszak (a lovastengerész nevezte így rendszerét!) iskolarendszere még ennél is szelektívebb, a kifejezetten kasztrendszerű trifurkáció volt, ahol Kádárnak pl. esélye sem volt a mobilitásra, ellenben a Kádár rendszerben "boldogságainknak". Valamit nagyon félreértesz ezzel kapcsolatban.
Egyébként, igen voltak előnyök, de nem csak politikaiak, hanem azt követően, amikor Ferge Zsuzsáék és Gazsóék rámutattak arra ('70-es évek), hogy az oktatási rendszer nem biztosítja kellőképpen a mobilitást, bevezették azon gyermekek középiskolai támogatását (felvételi előkészítő bizottság), akiknek a szülei nem értelmiségiek voltak. Én ennek a támogatásnak nagyon sokat köszönhetek.
És még egy: Fergéék kutatásai (is) hozzájárultak a KB nevezetes '72-es oktatáspolitikai határozatához, aminek következtében változtattak az oktatáspolitikán némileg (iskolakísérletek, új módszerek megjelenése, FEB, stb., amelyek a mobilitást szolgálták volna).
Ma már ezeknek nyoma sincs, meg is látszik az iskolarendszeren:(
Azt persze a Kádár rendszer szemére lehet vetni, hogy "boldogságainknak" esélyt adott, de az már nem Kádár bűne, hogy ezek a "boldogságaink" szemernyi esélyt sem adnak az utánuk jövő generációknak, sőt gyakorlatilag a társadalmi mobilitás utolsó lehetőségeit is kinyírják.
És ez csak egy a sok bűnük sorában...

talalom írta...

1970! Maximálisan egyetértek, hogy a Kádár-rendszerben az oktatás sokkal jobb volt, de legalábbis esélyesebb, mint most. Két megjegyzés.
1. A "szelektál" vagyis válogat, az történhet előnyök alapján is, az nem ellentétes fogalom a mobilitással.
2. Nem fogalmaztam pontosan. A '90 előtti felsőoktatási szelekciót annak tulajdonítom, hogy rendkívül alacsony volt a felsőoktatásban résztvevők aránya még a szoc. országokhoz képest is.
A véleménykülönbségünk abból adódhat, hogy sokkal idősebb lehetek, mint Ön. Nekem a hatvanas évek elején-közepén kellett volna továbbtanulnom, akkor más volt a helyzet. Főképp amiatt, hogy elenyésző volt a diákmunka, részleges munkaidő, hétvégi, mellékes foglalkoztatás stb. Tehát vagy tanult az ember főállásban, vagy kenyeret keresett. (Nem szépruhát,külföldi nyaralást: kenyeret.) Egérút volt persze:én is ezzel éltem. Teljes munkaidő mellett tanulni. Csakhogy egészen más a helyzet, ha az ember nyolcórás munka után állítja át az agyát a tanulásra, az ismereteket nincs idő a többiekkel megosztani, mert mindenki rohan haza este kilenckor, mert reggel ötkor kelni kell. Gyakorlatilag a vizsgákra tanultunk - passz. Ne értsen félre, ez nem panasz, nem is áldozatvállalás - szerettem iskolába járni, és értékelem, hogy ez nekem ingyen jutott - mégha a munkahelyem nem is örült, hogy nem tudok korlátlanul túlórázni a suli miatt. Összesen 13 évet tanultam munka után (+11-et nappalisként).
Talán ismeri a viccet: A veréb is énekesmadár. – ??? – Csak estin végzett.
Ez bizony nagyon igaz:én aztán tudom. Az a szocializáció marad ki az ember életéből, amivel értelmiségivé válhat valaki.Kompenzációként viszont képes becsavarni egy villanykörtét, és nem ámul el azon, hogy egy hegesztő vagy egy varrónő tud írni-olvasni.

góbé írta...


Érdekes ez a Kádár-kori "szelektálás"...
Az biztos, hogy a '70-es évek elejétől, egy megyeszékhelyi "elitgimnázium" ún. "elit-osztályában" (mat.-fiz. tagozat) éppúgy előfordult a 6-800 lelket számláló falucska tehetséges gyermeke, (nem mindegyik apja volt tsz-elnök, ) mint "rangos, történelmi" nevet viselő csemeték, mint pl. Károlyi, Esterházy - direkt olyat emlitettem ami pont nem volt...

Az a valóban létező különbség, hogy nem mindenki családja rendelkezett több-ezer kötetes könyvtárral, rendszeres Ny.-európai utak lehetősége is csak keveseknek adatott meg, de a tehetség és a szorgalom 1-1.5 év alatt kiegyenlitette az otthonról hozott egyenlőtlenségeket.
Akkoriban a diploma megszerzése nem jelentett sokkal nagyobb anyagi terhet egy családnak, mint egy középiskola elvégzése. A kollégium olcsó volt, és főleg volt, a hetenkénti hazautazást ki lehetett gazdálkodni, ráadásul ekkorra már Csepelen lázadoztak a munkások, hogy miért keres jobban a paraszt mint a melós...

Talán az is lehetséges, hogy jóval kevesebben jártak egyetemekre-főiskolákra '90 előtt, de legalább volt valamiféle garancia egyfajta szinvonalra. Akkorban nem volt divat 8-10 évig egyetemre járni, főleg nem büfé-ruhatár szakokra.
Hogy aránylag kevés volt a diplomás, arra Kádárék is rájöhettek, mivel tehetséges és szorgalmas, érettségi nélküli szakmunkástanulók sora is bekerült a felsóoktatásba, döntöen müszaki, mérnöki területekre egy komoly szakmai tandolyam ( SZET ) elvégzése után.

Persze hogy nem volt minden tökéletes, de látható volt a szándék az esetlegesen még meglévő szelekció visszaszoritására.




1970 írta...

Kedves talalom!

A pedagógiában, illetve az oktatásügyben a szelektív iskolarendszer alapvetően nem pozitív értelmű fogalom, mivel jellemzően a társadalmi mobilitást gátló iskolarendszerek ilyenek. Holott az iskola egyik fontos feladata (lenne) a társadalmi mobilitás biztosítása.
Az említett '72-es párthatározat pont amiatt született, mert nagy felhördülést váltottak ki Ferge Zs. és Gazsó F. említett kutatásai. A származás szerinti kategorizálás 60-as évek elején történt eltörlését követően világossá vált, hogy valamilyen eszköz szükséges az iskola mobilitási funkciójának megerősítésére (itt jött pl.: a FEB is).
Valószínűleg van köztünk az említett korkülönbség, ez igaz, és ez talán más tapasztalatokat is jelent. De a "gyakorlatilag a vizsgákra tanultunk" a felsőoktatásra minden időben igaz volt, és az ma is.

Kedves Góbé!

Valami ilyesmiről próbáltam én is írni. A szelekció akkor is megvolt, de nem volt szelektív az iskolarendszer. Annyira durván nem, mint most. A leírt példa ma, amikor gyakorlatilag az óvodából felvételiztetik a gyermekeket, nem fordulhatna elő.
Ma a pénz határozza meg a gyermek lehetséges előrehaladását az iskolarendszerben, akkor legalább törekedtek arra, hogy a hátrányokat kiegyenlítsék. Ez pedig óriási különbség...

jarisz írta...

Hol van mar itt BALOLDAL MEG JOBBOLDAL...SEHOL:@ :-P
Van egy korrupt maffiaallam, meg egy ezt ELSIPORNI AKAROM OLDAL.
, oszt jonapor....
Ebben kene godolkodni., de majd jol elb@.....mint 201:4 ben...
EHHEZ..
Lecci, Olvassatok el Toth Zoltan valasztasi szakertotol az " ES beli cikket
"Kis valasztasa trakta " cimmel.....TANULSAGIS!!!